Orvosi Hetilap, 1868. június (12. évfolyam, 23-26. szám)
1868-06-07 / 23. szám
391 gokká válnak. (Gazette hebdomadaire de médecine et de Chirurgie, 1868, 5 és 8 sz.) Az iblanysavas vörösenyből (rubidium iodicum *) ötven centigramme, negyven gramme vízben feloldva, a kutya gyomrában befecskendeztetvén, ez a húgyban szinte mint vörösenyhólyag (chloridum rubidii) jelent meg. Rabuteau maga huszonöt centigramme iblanysavas vörösenyt vévén be, a húgyban és a nyálban szinte iblagot talált. Rabuteau mondja, hogy ezen sóból akár még egy egész gramme-ot bevett volna, de nem volt neki belőle több. Grandeau észleleteiből tudjuk, hogy e vörösenyhólyag semmi veszedelmes tünetet sem okoz, s az iblanysavas vöröseny hasonlókép veszélytelennek tekinthető. Rabuteau az iblanysavas rézből (cuprum iodicum) ötven centigramme-ot ötven gramme vízben szétosztván, az egész mennyiséget kutya gyomrába fecskendezte, minek megtörténte után a húgyban iblanyt talált, mely valószínűleg szikenyhez volt kötve, mert réznek nyomára sem tudott akadni, abban a nehézfémek közül szerfelett csekély mennyiségben egyedül vas mutatkozván. Ebből következtethető, hogy a réz a szervezet által hosszabb időre rögzíttetett. Az iblanysavas ezüst vízben szinte oldhatlan lévén, ebből 25 centigramme kutya gyomrába egészen úgy kebleztetett be, mint ez az iblanysavas réznél említtetett. A húgyban iblagot bőven lehetett találni, ezüstből azonban alig volt abban valami, s ez is mint ezüsthalvag (argentum chloratum) foglaltatott abban, úgy látszik, hogy az ezüst sói a szervezetben átalán véve halvaggá lesznek, mely szikonyhalvagban (natrium chloratum) kevéssé oldható. Az iblanysavból és a kínaiból körülbelül egyenlő mennyiséget összekötvén, iblanysavas kínait (chininum iodicum) kapunk, mely sóból egy súlyrész tíz súlyrész vízben már a közönséges hőmérséknél oldható; ha pedig a hőmérsék valamivel nagyobb, például C. sz. 30—40°, akkor az oldhatóság még jelentékenyebb lesz, minélfogva ezen tekintetből az iblanysavas kinal a kénsavas helyett igen czélszerűen lenne alkalmazható. Egy gramme iblanysavas kinal kutyának beadatván, az a húgyban mint iblany jelent meg, de nem tudhatni, vájjon az iblany kinallal vagy valamely fémmel való összekötetésben jelent-e meg. A közlöttek arra látszanak mutatni, hogy az iblanysavas sók a szervezetben állandóbb összeköttetésekké lesznek, mennyiben iblagokká változnak át, mi a fémnek az iblanyhoz való rokonsága szerint különböző gyorsasággal megy véghez, így a hamanynak állító villamossági tulajdonságai nagyobbak mint a szikenyéi, minélfogva az iblanyossavas hamanyból harmadfél szemet vétetvén, ez csak részben változik át hamanyiblaggá, míg az iblanysavas szikenyből ugyanazon mennyiség egészen szikanyiblaggá lesz, s nem valószínűtlen, hogy az iblanysavas vöröseny, ha nagyobb mennyiségben vétetnék az iblaggá való átváltozásnak a hamanynál még inkább ellenállana. Rabuteau orvosi gyakorlatában a hamanyiblag vagy szikenyiblag helyett iblanysavas szikenyt adagol, a harmadlagos bujakor eseteiben abból minden két napra egy gramme-ot rendelvén; azonban annak gyakorlati értékét ekkorig teljesen megállapítani nem tudta, noha annyi bizonyos, hogy szikenyiblaggá való átváltozása már a tizedik perczben mutatkozik. Az iblagot a húgyban kimutathatni, ha azt halvány vagy légenysav által szétbontván, az iblany jelenlétére kemnyével vagy szénkéneggel kémlelünk ; az iblanysavat kénessav (acidum sulfurosum) által szétbonthatjuk, midőn ez amannak rovására kénsavvá élenkül, míg a kivált iblanyt kemnye vagy szénkéneg által felfedezhetjük. Rabuteau ily módon valamely folyadékban 1/5000 iblanysavas sót képes kimutatni. A büzenysav (acidum bromicum) és ennek sói (bromates) a szervezetben hasonló változásokat szenvednek, csakhogy átalában véve sokkal állandóbbak mint az iblanysavas összeköttetések, s csak részben változnak át büregekké (bromureta), feltéve, hogy a nyújtott adag eléggé nagy. Mielőtt ezen a téren tovább haladnánk, érdekesnek tartjuk a módot megemlíteni, mely szerint eljárva, Rabuteau a büzenyt az ürítékben kimutatja: a húgyhoz például kevés kénsavas indigót ad, hogy ez némi színt kapjon, azután pedig ahhoz annyi kénessavat (acidum sulfurosum), mennyi elég, hogy ez a netán jelenlevő büzenysav rovására kénsavvá élenyüljön, midőn a szabaddá váló büzeny a kémlett folyadékot egészen elszínteleníti. Ezen eljárás által közönséges lepárolt vízben aooooo büzenysavas szikenyt (natrium bromicum) felfedezhetni, midőn tehát zioooooo-ad rész büzenynél több nincs jelen. Ezen kémlés érzékenységéről helyes fogalmat szerezhetünk, ha meggondoljuk, hogy az indigóból végtelen kevés elég, ha ezzel a vizet kékre akarjuk színezni, valamint a büzenyből végtelen kevés elegendő az indigót elszínteleníteni; s habár a húgyban levő büzeny kémlésekor oly nagyfokú érzékenységre nem is számíthatunk, annyit mégis el tudunk érni, hogy */sooooo büzenyes sót biztossággal felfedezhetünk. Midőn pedig valamely oldatban büzeg jelenlétét akarjuk kimutatni, azt halványnyal vagy légenysavval felbontjuk, s azután beléje öntött szénkéneggel rázzuk, mely anyag a szabaddá lett büzeny által ennek mennyisége szerint szép vörössé vagy narancssárgává lesz. Ilyképen 130000 büzeny felfedezhető. Azelőtt a szénkéneg helyett majd a kemnyét, mely a büzennyel sárgára színeződik, majd pedig a boregényt használták, ezen kémszerek azonban kevésbé finomak, minélfogva most már abbahagyattak. Ha azonban a húgy kémlésekor ily módon boldogulni akarunk, azt el kell párologtatnunk, majd pedig porczelántégelyben elhamvasztanunk. A maradékot vízben feloldván, tiszta oldatot kapunk, melyben a büzenyt fenntebbi módon kereshetjük. Ezen eljárás hosszadalmas és fáradságos ugyan, de igen biztos, mert ily módon 500 gramme vizeletben Viscoooo büzenyt kimutathatni, midőn a maradékból nyerhető oldat tíz centiméternél nem megy többre. Ha a a vizeletet halvánnyal vagy légenysavval és szénkéneggel közvetlenül rázzuk, akkor a büzenyt csak akkor mutathatjuk ki, ha ez igen nagy mennyiségben van jelen. A tengeri nyúl húgyában a büzenynek olyképeni kimutatása semmi nehézséggel sincs egybekötve, míg az ember és a kutya vizeletében némelykor a büzenyt azon esetben sem fedezhetni fel, midőn az valóban jelen van, mert az a maradék elhamvasztásakor elszáll, különösen pedig a hugyang bomlásterményeivel szokott elillanni ; ezen a bajon azonban könnyen segíthetünk, ha a vizelethez az elhamvasztás előtt kevés szénsavas szikenyt adunk, midőn a szikeny a büzenyt úgy megköti, hogy ennek nyoma sem szállhat el. A szénsavas szikenynek pedig a szénsavas hamany felett azon előnye van, hogy a támadt szikenybüreg legenysav által könnyebben felbontatik mint az hamanybüreg. A nyálhoz szinte nem árt kevés szénsavat adni, noha az ali hatású. Még megemlíteni, hogy midőn az ember tojást vagy más kéndús tápszereket evett, a húgyhamuban szikeny-többkéneg (polysulfuretum natrii) van jelen, melyből légenysav hozzáadásakor képenykéneg (gas hydrothionicum) fejlődik ki, mi szinkén lecsapódik, ez pedig az oldatot fehérre színezi, mi gátolja azon szín tiszta láthatását, melyet a büzeny a szénkéneggel okoz. Hogy a kén lecsapódását kikerüljük, helyesen cselekszünk, ha azt az oldatból a légenysav hozzáelegyitése előtt kénsavas rézzel kiválasztjuk.6(Vége következik.) HÖHVIXMERTFTES. Lehrbuch der Geburtshilfe von Dr. Friedrich v. Scanzoni, kön. baier. Geheimen Bath und Professor der Medicin in Würzburg. Negyedik kiadás■ Bécs L. W. Seidel és fia kiadása. 1867. Nagy 8-rét, 10 frt. 50 kr. I. kötet. 392 l. 47, a szöveg közé nyomott fametszettel. II. kötet 570 l. 44, a szöveg közé nyomott fametszetű ábrával. III. kötet. 520 l. 58, a szöveg között levő ábrával. Németországban mostanság alig van név, mely a szülészet terén ismertebb és népszerűbb lenne mint Scanzonié, még pedig *) Rabuteau ezen só készítésével akként jár el, hogy vörösenyhalvagból (chloridum rubidii) kénsav hozzáadása által, midőn kénhalványsav szabaddá lesz, kénavas vörösenyt (rubidium sulfuricum) készít, melyet iblanysavas súlyanynyal (baryum iodicum) összekevervén, kénsavas súlyanyból álló csapadék jön létre, míg az iblanysavas vöröseny oldatban marad, honnét oszlopalakok vagy nyolcz lapványokban kijegyezíthető, melyek a négyszögletű rendszerhez tartoznak, s oldhatóságuk az iblansavas hamangénak megfelel. 392