Orvosi Hetilap, 1868. június (12. évfolyam, 23-26. szám)

1868-06-07 / 23. szám

391 gokká válnak. (Gazette hebdomadaire de médecine et de Chirurgie, 1868, 5 és 8 sz.) Az iblanysavas vörösenyből (rubidium iodicum *) ötven cen­tigramme, negyven gramme vízben feloldva, a kutya gyomrában befecskendeztetvén, ez a húgyban szinte mint vörösenyhólyag (chlo­­ridum rubidii) jelent meg. Rabuteau maga huszonöt centigramme iblanysavas vörösenyt vévén be, a húgyban és a nyálban szinte ibla­­got talált. Rabuteau mondja, hogy ezen sóból akár még egy egész gramme-ot bevett volna, de nem volt neki belőle több. Grandeau észleleteiből tudjuk, hogy e vörösenyhólyag semmi veszedelmes tü­netet sem okoz, s az iblanysavas vöröseny hasonlókép veszélyte­lennek tekinthető. Rabuteau az iblanysavas rézből (cuprum iodicum) ötven cen­­tigramme-ot ötven gramme vízben szétosztván, az egész mennyi­séget kutya gyomrába fecskendezte, minek megtörténte után a húgyban iblanyt talált, mely valószínűleg szikenyhez volt kötve, mert réznek nyomára sem tudott akadni, abban a nehézfémek kö­zül szerfelett csekély mennyiségben egyedül vas mutatkozván. Eb­ből következtethető, hogy a réz a szervezet által hosszabb időre rögzíttetett. Az iblanysavas ezüst vízben szinte oldhatlan lévén, ebből 25 centigramme kutya gyomrába egészen úgy kebleztetett be, mint ez az iblanysavas réznél említtetett. A húgyban iblagot bőven le­hetett találni, ezüstből azonban alig volt abban valami, s ez is mint ezüsthalvag (argentum chloratum) foglaltatott abban, úgy látszik, hogy az ezüst sói a szervezetben átalán véve halvaggá lesznek, mely szikonyhalvagban (natrium chloratum) kevéssé oldható. Az iblanysavból és a kínaiból körülbelül egyenlő mennyisé­get összekötvén, iblanysavas kínait (chininum iodicum) kapunk, mely sóból egy súlyrész tíz súlyrész vízben már a közönséges hő­­mérséknél oldható; ha pedig a hőmérsék valamivel nagyobb, pél­­dául C. sz. 30—40°, akkor az oldhatóság még jelentékenyebb lesz, minélfogva ezen tekintetből az iblanysavas kinal a kénsavas helyett igen czélszerűen lenne alkalmazható. Egy gramme iblanysavas ki­nal kutyának beadatván, az a húgyban mint iblany jelent meg, de nem tudhatni, vájjon az iblany kinallal vagy valamely fémmel való összekötetésben jelent-e meg. A közlöttek arra látszanak mutatni, hogy az iblanysavas sók a szervezetben állandóbb összeköttetésekké lesznek, mennyiben ib­­lagokká változnak át, mi a fémnek az iblanyhoz való rokonsága szerint különböző gyorsasággal megy véghez, így a hamanynak ál­­lító­ villamossági tulajdonságai nagyobbak mint a szikenyéi, minél­fogva az iblanyossavas hamanyból harmadfél szemet vétetvén, ez csak részben változik át hamanyiblaggá, míg az iblanysavas szikeny­­ből ugyanazon mennyiség egészen szikanyiblaggá lesz, s nem va­lószínűtlen, hogy az iblanysavas vöröseny, ha nagyobb mennyiségben vétetnék az iblaggá való átváltozásnak a hamanynál még inkább el­lenállana. Rabuteau orvosi gyakorlatában a hamanyiblag vagy szi­­kenyiblag helyett iblanysavas szikenyt adagol, a harmadlagos bu­jakor eseteiben abból minden két napra egy gramme-ot rendelvén; azonban annak gyakorlati értékét ekkorig teljesen megállapítani nem tudta, noha annyi bizonyos, hogy szikenyiblaggá való átválto­zása már a tizedik perczben mutatkozik. Az iblagot a húgyban kimutathatni, ha azt halvány vagy lé­­genysav által szétbontván, az iblany jelenlétére kemnyével vagy szénkéneggel kémlelünk ; az iblanysavat kénessav (acidum sulfuro­­sum) által szétbonthatjuk, midőn ez amannak rovására kénsavvá élenkül, míg a kivált iblanyt kemnye vagy szénkéneg által fel­fedezhetjük. Rabuteau ily módon valamely folyadékban 1/5000 ib­lanysavas sót képes kimutatni. A büzenysav (acidum bromicum) és ennek sói (bromates) a szervezetben hasonló változásokat szenvednek, csakhogy átalában véve sokkal állandóbbak mint az iblanysavas összeköttetések, s csak részben változnak át büregekké (bromureta), feltéve, hogy a nyúj­tott adag eléggé nagy. Mielőtt ezen a téren tovább haladnánk, érdekesnek tartjuk a módot megemlíteni, mely szerint eljárva, Rabuteau a büzenyt az ürítékben kimutatja: a húgyhoz például kevés kénsavas indigót ad, hogy ez némi színt kapjon, azután pedig ahhoz annyi kénessavat (acidum sulfurosum), mennyi elég, hogy ez a netán jelenlevő bü­zenysav rovására kénsavvá élenyüljön, midőn a szabaddá váló bü­­zeny a kémlett folyadékot egészen elszínteleníti. Ezen eljárás által közönséges lepárolt vízben aooooo büzenysavas szikenyt (natrium bromicum) felfedezhetni, midőn tehát zioooooo-ad rész büzenynél több nincs jelen. Ezen kémlés érzékenységéről helyes fogalmat sze­rezhetünk, ha meggondoljuk, hogy az indigóból végtelen kevés elég, ha ezzel a vizet kékre akarjuk színezni, valamint a büzenyből végtelen kevés elegendő az indigót elszínteleníteni; s habár a húgyban levő büzeny kémlésekor oly nagyfokú érzékenységre nem is számíthatunk, annyit mégis el tudunk érni, hogy */sooooo bü­zenyes sót biztosság­gal felfedezhetünk. Midőn pedig valamely oldatban büzeg jelenlé­tét akarjuk kimutatni, azt halványnyal vagy légenysavval felbont­juk, s azután beléje öntött szénkéneggel rázzuk, mely anyag a sza­baddá lett büzeny által ennek mennyisége szerint szép vörössé vagy narancssárgává lesz. Ilyképen 130000 büzeny felfedezhető. Azelőtt a szénkéneg helyett majd a kemnyét, mely a büzennyel sárgára színeződik, majd pedig a boregényt használták, ezen kémszerek azonban kevésbé finomak, minélfogva most már abbahagyattak. Ha azonban a húgy kémlésekor ily módon boldogulni akarunk, azt el kell párologtatnunk, majd pedig porczelántégelyben elhamvaszta­nunk. A maradékot vízben feloldván, tiszta oldatot kapunk, mely­ben a büzenyt fenntebbi módon kereshetjük. Ezen eljárás hossza­dalmas és fáradságos ugyan, de igen biztos, mert ily módon 500 gramme vizeletben Viscoooo büzenyt kimutathatni, midőn a ma­radékból nyerhető oldat tíz centiméternél nem megy többre. Ha a a vizeletet halvánnyal vagy légenysavval és szénkéneggel közvet­lenül rázzuk, akkor a büzenyt csak akkor mutathatjuk ki, ha ez igen nagy mennyiségben van jelen. A tengeri nyúl húgyában a büzenynek olyképeni kimutatása semmi nehézséggel sincs egybekötve, míg az ember és a kutya vize­letében némelykor a büzenyt azon esetben sem fedezhetni fel, mi­dőn az valóban jelen van, mert az a maradék elhamvasztásakor elszáll, különösen pedig a hugyang bomlásterményeivel szokott el­illanni ; ezen a bajon azonban könnyen segíthetünk, ha a vizelethez az elhamvasztás előtt kevés szénsavas szikenyt adunk, midőn a szi­­keny a büzenyt úgy megköti, hogy ennek nyoma sem szállhat el. A szénsavas szikenynek pedig a szénsavas hamany felett azon előnye van, hogy a támadt szikenybüreg legenysav által könnyeb­ben felbontatik mint az hamanybüreg. A nyálhoz szinte nem árt kevés szénsavat adni, noha az ali hatású. Még meg­említeni, hogy midőn az ember tojást vagy más kéndús tápszereket evett, a húgyhamuban szikeny-többkéneg (po­­lysulfuretum natrii) van jelen, melyből légenysav hozzáadásakor képenykéneg (gas hydrothionicum) fejlődik ki, mi szin­kén lecsa­pódik, ez pedig az oldatot fehérre színezi, mi gátolja azon szín tiszta láthatását, melyet a büzeny a szénkéneggel okoz. Hogy a kén­ lecsapódását kikerüljük, helyesen cselekszünk, ha azt az oldat­ból a légenysav hozzáelegyitése előtt kénsavas rézzel kiválasztjuk.­­6­(Vége következik.) HÖH­­­VIXMERTFTES. Lehrbuch der Geburtshilfe von Dr. Friedrich v. Scanzoni, kön. baier. Geheimen Bath und Professor der Medicin in Würzburg. Negyedik kiadás■ Bécs L. W. Seidel és fia kiadása. 1867. Nagy 8-rét, 10 frt. 50 kr. I. kötet. 392 l. 47, a szöveg közé nyomott fametszettel. II. kötet 570 l. 44, a szöveg közé nyomott fametszetű ábrával. III. kötet. 520 l. 58, a szöveg között levő ábrával. Németországban mostanság alig van név, mely a szülészet terén ismertebb és népszerűbb lenne mint Scanzonié, még pedig *) Rabuteau ezen só készítésével akként jár el, hogy vörösenyhalvag­­ból (chloridum rubidii) kénsav hozzáadása által, midőn kénhalványsav sza­baddá lesz, kénavas vörösenyt (rubidium sulfuricum) készít, melyet iblanysa­vas súlyanynyal (baryum iodicum) összekevervén, kénsavas súlyanyból álló csapadék jön létre, míg az iblanysavas vöröseny oldatban marad, honnét oszlopalakok vagy nyolcz lapványokban kijegyezíthető, melyek a négyszög­letű rendszerhez tartoznak, s oldhatóságuk az iblansavas hamangénak megfelel. 392

Next