Orvosi Hetilap, 1868. július (12. évfolyam, 27-30. szám)
1868-07-05 / 27. szám
469 gende mennyiségben kaphattak, a bomlástermények pedig könnyen elvitethettek, minélfogva a közszöveti sejtek gyorsan szaporodtak, míg az ekként támadt genysejtek szépen nőhettek. Ilyen és ehhez hasonló sejtszaporodást akárhányszor órákig figyelemmel kísérhetni, anélkül, hogy bár egyetlen színtelen vagy színes vérsejt átbuvását észlelnünk lehetne, ha azonban valamely edényben a színtelen vérsejteket nagyobb számmal látjuk hömpölyögni, s a bélfodor különböző szövetrétegeinek a háttérbe való illesztésekor szerfelett higgadtak és óvatosak nem vagyunk, igen könnyen megeshetik, hogy a visszér vagy az ütér külburkában, valamint ezek szomszédságában a kötszöveti sejtek szapora osztódásánál fogva gyorsan történő genyképződést színtelen vérsejtek keresztülbuvása által keletkezettnek hisszük; de tévedésünkből a 4-ik ábrához hasonló képek kivezethetnek, hol az élénkebb genyképződés épen azon tájakon marad hátra, melyek edényeiben színtelen vérsejtek lévén felhalmozódva, a keresztülhatolást állítólag eszközlő változányszerű (amoeboid) mozgásoknak mi sincs útjában; ellenben az határozottan meg lehet ott, hol a színtelen vérsejtek, a falhoz tapadva, sehol meg nem állanak, s ekként átbuvási kísérletek tevésére se módjuk se alkalmunk nincs. (Vége következik.) Balassa tanár sebészi korodájának betegforgalma 1867/s téli félévben. Közli Verebélyi László tr. egy. tanársegéd. (Folytatás.) Vegyes kóralakok. Térdaljintérdag kásás elfajulás következtében 1, javult; valószínűen külbehatások folytán 2, ujjakinyomás alatt meggyógyúlt; a veleszületett fitymaszort, gyógyult, kizárt lágyéksérv 1, az egyén a kizáródás harmadik napján vétetett fel, midőn a hashártyaláb jelei már mutatkoztak, műtét után meghalt; a méhe 1ő e s és 1, javult, nyugalom, hanyatt fekvés és hűvös víz befecskendése mellett; hólyaghüvely sipoly 1, javult, a műtét hatodszor vizetett véghez; a műtett gombostű-nagyságú nyilás per primam intentionem begyógyult , még egy nyilás műtevése miatt későbbre rendeltetett be; száz ug-hiány 1, gyógyúlt kiegészítő képző műtétre ;pofahiány 1, javult, a pofa betöltetett, a szájnak képzése még hátra van; — húgykő a húgycsőben 1, műtétezett, meghalt; a húgykőahólyagban 5, 2 morzsolás, 1 gy., 1 javult, 3 metszés, gyógyult. Összesen 15 eset, 11 f. 4 n. A gyakorlatban ép úgy mint a kórodán igen gyakran azon kimagyarázhatlan véletlen fordul elő, hogy míg évek lefolyása alatt bizonyos kóralak mintegy eltűnik az észlelés köréből, midőn ismét az kezelés alá kerül, nem marad egyedül, hanem többszörösen lesz észlelésünk tárgya. A lefolyt félév alatt az bérrendszerben előforduló rendellenességek többféle alakban mutatkoztak, én azonban csak a kórodáról elbocsátottakról akarok ez egyszer megemlékezni. A spontán és trauma útján létrejött ütérdagok képezték tanulmányunk tárgyait. A trauma által létrejött ütérdagok körüli gyógyeljárást és ennek eredményét e lapok olvasói ismerik az „OHL.“ 1868 évi 22-ik számából. Itt csupán a spontán aneurysma kitűnő példányának akarom rövid kórtörténetét bemutatni. Aneurysma Spontanea, P. E. 35 éves fényképésznél, ki gyermek korában vörheny és himlőben szenvedett, férfi korában pedig húgycső-takár, bujafekély és mirigyláb miatt volt kénytelen orvosi segélyért folyamodni, mintegy 10 év előtt alszár-fekélyek jelenkeztek, melyek behegedése után különösen éjjel kínzó csontfájdalmak zavarták nyugalmát. Hamiblay használatára ezek is elmúltak. 10 előtt vett legelőször észre járás közben görcsös rángásokat a jobb alszárban, mit azonban senkivel sem közölt, míg 5 hó előtt a térdaljban tojásnyilag tapintatott. A láb időnkint kissé megduzzadt. Anyja él, atya kőbajban halt el, fivére tüdővészben múlt ki, egyik nővére pedig ebben szenved. A kórodán 1867. november 30-ikán vétetett fel. A jobb térdaljt egymásba átmenő három dudorzatból álló daganat töltötte ki. A dudorok belseje körülbelül ökölnyi, laposdad, felfelé a combcsont alsó harmada határáig, lefelé a síptövis irányvonaláig terjed; a középső dudor az egész térdaljt tölti ki és mintegy alkar vastagságú, míg a külbütyöknek megfelelő, tyúktojás nagyságú. Az egész dag élesen határolt, feszes, hullámzó, a szívvel egyidejűleg lüktet, hallgatódzásnál surranást hallat, mi, ha a czombatér lenyomatik, megszűnik. A bőr a dag fölött rendes, kivéve a külbütyök táján, hol gyermektenyér terjedelmében kissé szederjes színű és elvékonyodott. A beteg itt gyakran fellépő görcsös rángások által kínoztatik. Az alszár vizenyősen duzzadt, egy idő óta zsibbadt. A bal térdaljban orsó alakú, közepén mintegy 10 széles és 3'' hosszú daganat létezik, melynek tulajdonai az előbb leírthoz hasonlítanak. Mindkét alszáron félkrajczár-nagyságú pörkkel födött néhány hely. A különben gyengén táplált, halvány bőrszínű egyénnél a légzés kissé érdes. A szívcsúcsnál az első és az aorta billentyűinek megfelelő hang kissé elmosódott; feltűnő, hogy a szív hangjai a meghúzódott mellkas minden pontján élénken hallhatók. A közös fejüterekben, valamint a czombittérben surrogó zörej észlelhető. Az érverés kemény, teljes, az üterek itt-ott kígyódzó lefolyásúak, könynyen föllelhetők, szünetben is jellemző kemény tapintatuk által. Arteriitis atheromatosa deformans szülte kóralaknál, hogy csupán palliatív zsongitó, fájdalomcsillapító eljárás vétetett igénybe, azt okadatolni fölösleges. Nevezetes azonban azon változás, mely a morphin injectiók után jött létre, t. i. a megpukkanáshoz közel lenni látszott dag keményedni kezdett és a lüktetés kevésbé élénken volt érezhető. Az alszár vizenyő fokozódott úgy, mint az érzéketlenség, míg a hőmérsékletebb szállt. A hely szűke miatt a beteget a kórházból ki kellett szállítani. A vele született fityma-szomnál megemlítésre méltó azon, a gyors gyógyulást gátló körülmény, hogy a műtétnél a makk és makktyú hámjának legfelsőbb rétege, mely gyermekkorban a két felületet, habár lazán, összetapasztja, tojáshártyaként lefoszló külön réteget képezett, miáltal a két felület hámvesztett jen, és visszatermedése a sebszélek gyors hegedésével lépést nem tarthatott. A kőbajok gyógykezelésében a kóroda igen szép hírnévre tett szert, kivívta pedig ezt az esetek számossága de különösen azon kedvező gyógyulási arány által, mely műtéteit kiséri. A lefolyt tanfélévben alkalmazta az oldal-gátmetszést és morzsolást. A kóroda a morzsolás javalatát nagyon megszokta mérlegelni, minthogy korántsem tartja oly közömbös és minden visszahatás nélküli eljárásnak, mint milyennek a priori látszanék. Alkalmazza a morzsolást idősebb egyéneknél és a gyermekkort elhagyott betegeknél, de ezeknél is csak akkor, ha az ingerbírás a hólyagban kielégítő és a műtétet siettető más javalatok nem állanak elő. Nem tartja közönyösnek a műtétet, mert midőn ez minden akadály és nagyobb fájdalom nélkül véghez is vizetett, a kőmorzsák és azok kiürülése a hólyagban és húgycsőben nem csekély izgatást és legtöbb esetben meglehetős élénk fájdalmat okoznak. Ezen izgatás a már úgy is emelt tevékenységű vesékre oly károsan hat, hogy húgymérgezés tünetei nem épen a legritkábbak. A két morzsolt közül egy 67 é. lelkész volt, kinél másodszor történt, ha szabad úgy neveznem, ezen műtéti cyclus. 7-er került a műtő asztalra, mindig 6—8 napi időközökben. A fájdalmak, melyek a morzsák kiürítésével jártak, igen élesek voltak és minden vizelésénél félórai időre a beteget nagyon megkínozták. A beteg gyógyultan hagyta el a kórodát. A második eset egy 29 éves gyengén táplált egyént illet, kinél azonban a hólyag ingerbírása meglehetős volt, mennyiben vizeletét 2—3 óráig bírta tartani. A morzsolás egyszer történt nála, minden kellemetlen véletlen közbejötte nélkül. A kő nagy volt. A hőmérsék a műtét után emelkedett, 21* 470