Orvosi Hetilap, 1868. szeptember (12. évfolyam, 36-39. szám)

1868-09-27 / 39. szám

679 tapasztalánk, ez esetben is jelen van, név szerint, hogy a kedvező eredmény rövid tartamú. Ez idő szerint is jelentkeznek már betegek, kiknél hason-, vagy másalakú kiújulások léptek fel, miután csak nem rég látszólag gyó­gyultan hagyták el a kórodát. Hogy ez a berlini tanár betegeinél sincs másként, a természet törvényeinek egyenlő voltából, a gyógyulást köve­­tőleg rendelkezésére állott ügyeleti határidő kétségtelen rö­vidségéből, azon magángyakorlatomban előfordult végre né­hány esetből következtetem, melyek Berlinből Bécsbe jővén, és most vannak helybeli gyógyintézetekben kezelésem alatt. Ezen esetek oly egyénekre vonatkoznak, kik bibircses és genytüszős kóralakok miatt Sublimat bőr alá fecskendősével kezeltettek, s egy időn át itt jó egészségben élvén, jelenleg genytüszős és pikkelyes bújakór alakokban, egy közülök több rendbeli csonthártyalábban (az orrüregben és sövényen) szenvednek. A bőr alá fecskendéssel kezeltek kórodámon akként tápláltalak, mint mikor a bedörzsöléseket használok, s t. ügy­feleim előtt e lapban tett közleményeimből is ismeretes, hogy én betegeimet lehető jól táplálva és ésetrendi szempontból kellően ápolva óhajtom látni. A betegek küleme a kezelés ideje alatt csakugyan javult, s tanítványaim bizonyára öröm­mel szemlélték azok jó egészségét. A szóbanforgó gyógymód eredménye e részben nem különbözik bármely más czélsze­­rűen vezetett higany szerelésétől. Ha azonban már előlegesen is határozottan és irányadólag akarnék az általam ismert bujakóri gyógymódok sikere felől nyilatkozni, sajnálkozva volnék kénytelen újból lemondani a bőr alá fecskendősekre vonatkozólag táplált reményeimről. A gyógymód egyszerűsége, biztossága és pon­tossága folytán igen csábító, a használt szer alkalmazásá­nak ellenőrzése, mi főleg nyilvános intézetekben a legterhe­­sebb körülmény, teljesen hatalmunkban van, azt nem is említve, hogy a kérdéses gyógyszer aránylag igen olcsó. Mindezek daczára már ma is meg vagyok azonban győződve, hogy a bedörzsölési gyógymód használata mellett az ered­mény gyorsabban áll be és megbízhatóbb tartamú. Főleg sú­lyosabb esetekben perczig sem haboznám, hogy a két gyógymód közül melyiknek adjak elsőséget, másrészt ismereteink mai álláspontján kísérletekkel a lehető legkevesebb időt szabad elvesztegetnünk a bujakór gyógykezelésénél, l­egke­vé­s­b­é a magán­gyakorlatban, hol a bőr alá fecs­kendős mint „műtét“ a nélkül is idegenkedés tárgya lehet. A kórodáknak és más nyilvános intézeteknek ellenkezőleg hivatása ily kísérleteket tenni, s e hivatásnak megfelelőleg kórodámon is folytattatnak azok. Ezenfelül még egészen tüzetes egyes kérdések is létez­nek, melyek megoldásra várnak, név szerint : a befecskendé­­sek hatása nagyobb terjedelmű beszűrődések, gummás képle­tek, lábterületek, fekélyek stb. közvetlen szomszédságában; — dajkáknál, terheseknél és gyermekágyasoknál; — kísér­leteket kell továbbá tennünk a befecskendésekkel összekötött bedörzsölésekkel stb. Ezen és más kérdések még mindig ele­gendő anyagot szolgáltatnak további észleletekre, melyeknek eredménye későbbi közleményem tárgyát képezendi. 680 A meleg-kifejlés heveny körfolyamatoknál s annak értéke­­sítése jelzési, jóslati és gyógyjavalati tekintetben. A pesti kir. egyetem belgyógyászati korodáján tett saját észleletébe alapítva, írta Szaniszló Albert. (V­é­g­e). Mi a hőfej­tésre csökkentőleg ható szereket illeti, ezeknek egész sorozata létezik. Mint szoros értelemben vett gyógyszerek a kínai, gyüszünke, növény- és ásványsavak legelterjedtebb alkal­mazást nyertek,míg más hatányok közül a megfelelő étrendet, hide­get, vérvételt említhetjük. A vérvétel különösen lobellenes irány­zatú, s csak közvetve, mennyiben a lobfolyamatot mérsékli, hat a lob által előidézett láz csökkentésére. Az ásványsavak közül leginkább a sósav, vilanysav és kén­sav, a növénysavak közül pedig a borkősav és czitromsav alkalmaz­tatnak. Mindezek az állati hő lefokozására kisebb-nagyobb mérv­ben befolynak, a beteg alanyi hőérzetét, szomját csilapítják, s a közérzetre nézve viszonylagosan kellemes befolyást gyakorolnak. Az ásványsavak pedig nem csak hisítőleg , hanem a szerve­zet zsongjára emelőleg is működnek. Nem akarom itt egyen­­ként felemlítni az eseteket, hol mi ezen szereket alkalmaztuk, csak átalában említem meg , hogy belgyógyászati kórodánkon mindazon esetekben , hol a hőkifej­tés rendesfelettinek találta­tott, ezen savakat alkalmaztuk, ha más körülmények ezt ellen nem javalták, vagy a kór, s ennek tünetei más szerelést nem igé­nyeltek. Adtuk pl. hagymáznál, himlőnél, orbáncznál stb. mindad­dig, míg a hőkifejtés rendessé lett, midőn a kór megszűnt; legtöbb esetben részint az emésztés előmozdítására két­ szénsavas sziké­leget, részint a szervezet zsongjának emelésére kínait nyújtottunk. Nem azt mondom ezzel, hogy kórodánk vényei mindig csak ezen savakból és az utóbb említettem két szerből állanak. Ott, hol az il­lető kórnak közelebbről savait szerelés felel meg, ott az sohasem mellőztetik, de hol egyebet tenni nem lehet, mindenesetre nem felesleges, sőt szükséges az említett savak által a hőkifejtésre hatni. Alkalmazzuk mi ezen szereket részint magukban, részint más szerekkel egybekötve pl. tüdőlábnál, hol egyszerre köptető és hűsítő hatást akarunk elérni, adjuk ezen savak valamelyikét hány­­tatógyökér forrázatával. Hogy az említett savak közül melyik alkalmaztassák, az a különféle viszonyoktól függ, pl. hagymáznál, hol a véredények lazasága stb. van jelen, az ásványsavakat dicsérik. A maga ezen savaknak szinte a kór körülményeitől, a hő fokától feltételezett. A gyüszünke különösen előnyt érdemel ott, hol a nagy hő csökkentése mellett, a szívműködés lassítása is czéloztatik, így igen czélszerű annak alkalmazása a tüdőlob első szakában, hol mindkét említett tünet jelen lenni szokott. A kínal alkalmazását illetőleg érdekes példát hoztam fel : nagy adagokbani alkalmazása köztudomás szerint a váltóláz saját­­lagos szerét képezi. De javulva van az minden esetben, hol bár a váltólázat biztosan meghatározni nem tudjuk, de a hőkifejlés oly nagy ugrásokat mutat, minőket a váltóláznál észlelünk, továbbá bármely heveny karnál, hol a magasra emelkedett, vagy szokatlan hoszú ideig tartó fokozott hőkifejlés veszélylyel fenyeget. Ily esetek­ben némelyek néhány óra lefolyása alatt egy, másfél, két terecs kínait is nyújtanak, mi ily nagy adagokat soha nem adtunk, leg­feljebb pár óra alatt 10—12 szemért. A hideg a gyógytan terén egyike a leghatályosabb szereknek. Alkalmazása igen kiterjedt. Helybelileg mint fájdalomcsillapító, a nagymérvű vértódulást gátló, lábellenes szer alkalmaztatik, a szervezettől meleget von el, az összehúzódást elősegíti, a vérelosz­lást kormányozza, s nagy ter­méjű alkalmazásánál a szívműködést mérsékli. A belgyógyászat terén mint hideg borogatás, lepedőzés és leöntés használtaik leginkább. Mint hideg borogatást, nem említvén annak lobbellenes használatát, kórodánkon alkalmazzuk a fejre, különösen hagymázosoknál, mely esetben az mint fájdalmat csillapító, mint a fejközi vértorlódást gátló, mint meleg elvonó sze­repel. Hogy ezen meleg­ elvonás helybelileg csakugyan megtör­ténik, azt senki se tagadja; de ha felvesszük, hogy a test egyes ré­szei szoros összefüggésben állanak kivált az edények útján, bizton állíthatjuk, hogy a fejre alkalmazott borogatások a test átalános hő­

Next