Orvosi Hetilap, 1868. november (12. évfolyam, 44-48. szám)
1868-11-08 / 45. szám
Tartalom. Faludi Géza tr. A garat mögötti tályogokról. (Vége). — Plihál Ferencz tr. A méh bántalmairól. Seyfert tr. előadásai nyomán. (Folytatás). — Könyvismertetés. Chirurgische Heilmittellehre von Victor von Bruns. — Lapszemle. A hasbeli főér tágulata, a Hunter-féle csatornában való lekötés általi kezelés. — Belhártyalob a szív balgyomrában, a két külső csipőüzér bedugulása, az alsó végtagok üszkösödése. — Apróbb szemelvények. Tárcza. Az orvosi nevelés rendszere Angol- és Francziaországban. IX. — Országgyűlési tárgyalások.— Rendelet az egyetemi rendkívüli tanárságra való kijelölés tárgyában. — Vegyesek. Pályázatok. Pest, 1868. mXm November 8. fieflidtesi ár , helyben egész évre 9 frt., félvéte 4 frt. 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények ésfizetések bérmentesítendő]. Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, újtér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórvázlat közlönye. TizenkettedLik ! «»I . Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. A garatmögötti tályogokról. Faludi Géza tr-tól Pesten. A szerző gyermekgyógyintézetéből. (Vége). Ismert dolog, hogy a garatmögötti tályogok legtöbbnyíre genyedésbe mennek át, s hogy a tályog műleges felnyitása vagy önkéntes felfakadása után a gyermek többnyire visszanyeri előbbi egészségét. A csigolyaszuvasodásból származott tályogoknál ellenben a megnyitás csak sietteti a részkimenetelt. Különben a garat mögötti tályogok akármelyik alakjánál jöhet létre halál, megfuladás vagy kimerülés által. Mióta azonban a bajnak ismerete átalánosabb jön, ily kimenetek ritkábbak, megtörténik ugyan, hogy a műtétet több ízben ismételni kell, s hogy a gyermek erőben nagyon csökken, de végre a fellábbadás valószínű. Múlt évben szintén volt alkalmam oly esetet észlelni, melynél kétszeri felnyitás volt szükséges, s bár a genyelválasztás majd egy hétig igen bűzös volt, bár a gyermek folyton lázban szenvedett, arcza senyves külemet mutatott, bőrszíne sárgás len s attól lehetett tartani, hogy genyvérüség következtében kimúl, kínai merész adagolására a gyógyulás mégis bekövetkezett. A következő eset ritka kimenete miatt s mivel oly garat mögötti tályogot tüntet elénk, mely a nyakmirigyek lobos genyedése következtében jött létre, több tekintetben érdekes és tanulságos. E. Vilmos, 8 hónapos fiú 1868. évi febr. 23-án hozatott intézetembe. Anyja elbeszélése szerint a gyermek mindig egészséges volt, csak 4 hét előtt vett észre rajta lázas mozgalmakat, mely idő óta a nyakon baloldali daganat is támadt; e betegség alatt a gyermek nyelni mindig jól tudott. Megvizsgálván a gyermeket, találtam, hogy az fejét többnyire baloldal felé tartja, a bal fejbiczczentő izom mögött kis diónagyságú kemény mirigydag volt érezhető ; a gyermek nehezebben szopott, mennyiben a csecsbimbót minduntalan elereszteni volt kénytelen, nehezebben nyelt. Éjjelenkint a gyermek nyugtalanul aludt, de nem hortyogott. A garatürnek megtekintése csak tökéletlenül sikerült, a nyelv hegyének állása nem mutatott rendellenességet, a száj és garator nyákkal folyton telve volt; az erős orrburut állítólag nyolcz nap óta tartott. A garatürnek újjali vizsgálatánál annak hátsó falán, inkább balfelé, mogyorónyinál nagyobb, kemény, feszes, gömbölyded daganatot éreztem, mely lefelé a mélybe nyúlt. A légvétel a rendesnél valamivel hangosabban történt, de mégis elég szabadon. Rendeltettek hideg vízbe mártott, s azután jól kifacsart rongyokkal a borogatások a nyakra. Február 26-án a torokban levő daganat még nagyobbnak tűnt fel, s a nyakon levő daganat is nagyobbodott és fölötte a bőr pirosodni kezdett. Ekkor magam is több heti súlyos betegségbe esvén, a gyermek anyja más orvoshoz volt kénytelen segélyért folyamodni, ki, miután a nyakon levő daganat mindinkább növekedett és puhább jön, a tályogot kívülről a nyakon felszúrta, mire a gyermek lélekzete könnyebb lett és a garat ürbeni daganat is kisebbedett. Csak ápril 8-án láttam újra a beteget, de a daganat nyomát a garatűrben, bár csekély terjedelemben, még ekkor is érezni lehetett, s a nyakon balodalt még nagy volt a keményedés. Ez csak hetek után múlt el tökéletesen. Mindenesetre a garatmögötti tályognak említett kimenete, mely a kisdedet a bár nem veszélyes, de sok kellemetlenséggel járó műtét alól felmentette, mindenkép ritka ; részemről legalább a baj ilynemű lefolyásáról eddigien nem olvastam. Egy ehhez hasonló esetet, melynél azonban a garatban is szükség volt a tályogot felnyitni, vörheny után észleltem. Ugyanis P. Gizella 7 hónapos kisded, midőn 1867. novemb. hó elején idősb fivére vörhenyben feküdt, néhány napig szinte igen nyugtalan és lázas volt; egy-két hét múlva a nyakmirigyek nála mindkét oldalt annyira megdagadták, hogy decemb. 9-én a jobb állkapocs közepe tája alatti mirigy-és sejtszövettályog gyermekökölnél nagyobb terjedelmet ért el, s az azt fedő bőr élénk vörös és megvékonyodva volt; a baloldali tályog ellenben körülbelül diónagyságú lehetett. Mindkét tályogot felnyitván, a gyermeket elbocsátottam. Csak dec. 27-én hozta ismét intézetembe az anya gyermekét. Ekkorára a tályogok újra megteltek, s oly nagy kiterjedést értek el, hogy a nyaknak majdnem mindkét felét elfoglalták, s különösen a bal állkapocs alatti daganat majd gyermekfej nagyságú volt, élénken hullámzó és megvékonyodott bőrtől fedve. Ezenkívül a garat