Orvosi Hetilap, 1868. december (12. évfolyam, 49-52. szám)

1868-12-06 / 49. szám

843 guk a számok beszélnek, azonban irányukban felhozhatni, hogy csak annyit erősítenek meg, mennyit okoskodás és kevésbé terjedelmes kísérlettevés után fel lehetett venni. A szerzőnek mindenesetre nagy érdeme, hogy munkájához az általa összegyűjtött 452 eset történetét kivonatilag csatolván, ezáltal ezen tárgyra vonatkozólag a további kutatásokat tetemesen megkönnyitette. — v— KÖNYVISMERTETÉS. Beiträge zur Kinderheilkunde von Prof. Dr. E. Henoch. Neue Folge. Berlin, A. Hirschwald kiadása, 1868. Nagy 8-rét, 4,24 l. A kórodai tanitás, mely szigorún a szabatos vizsgálásból indul ki, megbecsülhetlek s a tanulót hozzászoktatja a betegségek tárgyilagos és részletes kutatásához; a kórodákon és kórházakban azonban sok fontos betegség vagy csak ritkán fordul elő, vagy épen nincs képviselve, s ezen hiányt csak a járó intézetek (poliklinicum) pótolhatják, melyek a fiatal orvosra nézve különösen fontosak, ki a gyakorlati élet küzdhomokára lépni készülőben van, s magát sok kellemetlen meglepetéstől és zavartól megóvni akarja. Hajdanában az ilyen járó intézetek nagyobb figyelem tárgyai voltak, s különösen Krukenbergnek hallei, valamint Rombergnek berlini ilynemű intézete jutott nagy hírnévre. Henoch E. szinte ilyen járó intézet élén áll, s tapasztalatairól már becses közlemények jelentek meg tőle, azonban sok idő lefolyta ott semmit se hallatott magáról, mi annál inkább érezhető volt, mert első közleményei valódi becscsel bírtak, s átalában véve ilyen intézetekből nagyon ritkán szokott valami nyilvánosság elé kerülni, ennélfogva pedig a gyermekgyógyászatra vonatkozó jeles adatait, melyek sok eredetit tartalmaznak és nagy önállóságról tanúskodnak, szívesen vesszük. Tekintsük át röviden a könyv nevezetesebb pontjait. A gümős agyburokláb (meningitis tuberculosa) úgy maga, mint a következtében létrejövő féloldali hüdös, számos tanulságos esettel van érdekesítve, s az újabb időben szellőztetett azon állításra pedig, miszerint a vidatáncz csúzzal és szívbajokkal kapcsolatban áll, a szerző megjegyzi, hogy ezt az esetek harmadában így észlelte. Az újszülöttek nátháját méltó figyelemben részesítvén, kiemeli, hogy az a légvételek akadályozása által veszedelmessé lehet s a régebben leírt álcroup eseteket ide sorozza. A tüdőgyulladásra nézve azon meggyőződésre jutott, hogy az életben a hurutos lábot a croupostól megkülönböztetni nem lehet, mire egyébként gyógyítási szempontból szükség sincs, mert ezen tekintetben mindegyiknél egyaránt tekintettel kell lenni a kisérő láz fokára és jellemére, nem különben a gyermek erejére. Vérvételhez, mi pióczák alkalmazásából áll, csak akkor nyúl, ha a hörgláb és tüdőgyulladás erőteljes gyermekeknél fordul elő, azok gyorsan fejlődnek ki, heves láz által kisértetnek, a bőr forró, a légzés igen nehéz, s a bántalom gyors kiterjedésre hajlamot mutat. Henoch a mellre történő hideg borogatásokat nem ajánlja, hanem ehelyett javasolja, hogy a mellkast i. sz. 27—28-a vízbe mártott és jól kifacsart asztal kendővel kell körülkeríteni, mire másik, száraz kendő keríttessék, s a beteget gyapotpaplannal takarjuk be. Ezen borogatások óránkint ismételtessenek s 12, sőt 24 órán át lehet azokat folytatni, az ekként történő dúsabb veritékelválasztás pedig elvonólag hatvan a hörgök vérbőségét és elválasztását csökkenti. Henoch mondja, hogy gyakran találta, miszerint a mellhártya izzadmány a mellkas- és a hasárbeli szerveket kinyomta, s a beteg orvosainak még csak eszükbe se jutott a mellkast megvizsgálni, minélfogva ügyfeleit figyelmezteti, hogy a mellkas vizsgálását soha el ne mulasszák, midőn a gyermekek gyorsan soványodnak, vérszegények lesznek, emellett köhögnek, s rendellenesen légeznek. Továbbá eseteket közöl, melyekben az izzadmány a mellkas falán keresztül utat tört magának, anélkül, hogy légmell következett volna be. A görcsös köhögésnél a légutak felső részletében mindig hurutot talált, mit a levegővel beszívott ragály idéz elő, s hiszi, hogy ezen ismeretlen ragály a nyúlt agyra hat, ekként pedig a görcsös köhögési rohamokat eredményezi. Emellett látszik szólani a gyermekek aggódó érzése és a hányás. A zsebrés szájlobot (stomatitis aphthosa) rostonyás izzadmányal egybekötött helybeli gyulladásos folyamatnak tartja, miben a gyermekek kivált fogzás idejében az első és harmadik év között, szenvednek, s azt a roncsoló lobtól (diphteritis) szorosan megkülönbözteti, melyet csak néhányszor észlelt, még pedig kivált vörhennyel bonyolódva, s mint a kanyaróhoz csatlakozó utóbántalmat. A szerző a roncsolólob ellen a mészvíz helybeli alkalmazását legczélszerűbbnek találta. A gyomor bélhurutnál előforduló hányás ellen, mit rendellenes erjedés szokott előidézni, a kreosotot igen hathatós szernek találta. Érdekesen fejtegeti, míg a bélférkeket mint kórtényezőket és a vörrhenyes veselobot. —a.— 844 LAPSZEMLE. —h—h) Húgykönő helyiutjaiban. — gyors tágítás, — kilenc* kő eltávolítása, — gyógyulás. Poland Alfred, a Guy-féle kórházban, a következő esetet közli : D. Erzsébet, 57 éves 1868-diki augustus 26-án vétetett fel. A betegnek, ki özvegy volt, s több gyermeket szült, huszonhét éves korában méhelőesése jött létre. Ebből támadt kellemetlenségen kívül tíz éven át jó egészségnek örvendett, míg egyszer munka közben hólyagjában erős fájdalom lépett fel, s a vizelés nagy nehézséggel volt egybekötve, a húgy csak cseppenkint ürült ki, mi metszőérzéssel járt, sőt időnkint egészen kimaradt. Ezen fájdalom és vizelési nehézség egy hétig tartott, midőn megszűnt, a következő hat hét alatt a nehéz vizelés meg volt ugyan, de fájdalom nélkül, míg végtére a tünetek megszűntek. Ezen idő alatt nem tapasztalta, hogy köve lett volna. A tünetek egész három év alatt kimaradtak, midőn nagyobb erősséggel tértek vissza, heti és kétheti időközökben lépve fel, s akkor a vizelést mindig kínzó bizsergés és nyilaló fájdalom kisérte. Az utolsó két év alatt gyakran kéntelen volt vizelni, mi sohasem történt nagy fájdalom nélkül. Továbbá a legközelebb múlt év alatt gyakran önkéntelenül vizelt, mi kivált évente történt, de némelykor nappal is. Mondotta, hogy vizeletében sűrű fehér üledék gyakran képződött. Az utolsó időben több ízben apró, kölesszemnyi kövecskék mentek el tőle. A kórházba való felvételkor igen el volt soványodva, kimemerítő kínok által gyötörtetett, mégpedig annyira, hogy kiáltásait a terembeli többi beteg ki nem állhatták. Vizeletét körülbelül minden órában bocsátotta, s akkor fájdalmai minden órában öregbedtek. Hüvelybeli vizsgálás alkalmával annak falán keresztül, a húgyhólyagban követ lehetett tapintani, mint pedig a hólyag kutaszoltatott, több kő fedeztetett fel, melyek össszes nagysága az előbb említett kőének megfelelt. Ez könnyen tapintható volt, mindjárt a fancsontok mögött feküdt, s látszólag a hólyag mellső falához tapadt. Ezen vizsgálás hangyanyhólyag általi bódítás alatt eszközöltetett. Az alásülyedt méh a hüvelyszáj megett két ujjnyira foglalt helyet, s vizsgálás közben felfelé haladott. A beteg néhány napon át mákonyt kapott, s augustus 21-én, felvétele után öt nap múlva Poland a köveknek gyors kitágítás általi eltávolítására határozta magát; ha pedig a nagy kő a húgyhólyag falába lenne benőve, ennek kiverésére a fantáj feletti metszést gondolta czélszerűnek. Hangyanyhólyag bőven leheltetett be, s azután a húgycső Weiss-féle eszköz által férfihüvelynyire gyorsan kitágíttatott. Ezután Poland fogó segélyével több követ távolított el, melyek nagysága a borsónyitól a mogyoróéig változott. Ez alatt a méh felfelé tolatott, hogy ekként a kihúzás könnyíttessék. A húgy hólyag mellső falánál levő kő oda lévén tapadva, Poland ezt ujjával leválasztatotta, melyet a húgycsövön át vezetett a hólyagba. A kő lapáttal és fogóval tett többszöri kísérlet után végtére kivétetett, s nagyobb volt, mint ezt hitték. Műtétei után a beteg kemnyéből és mákonyból álló csőrét kapott, s ezenkívül neki belsőleg is kevés mákony adatott, rossz tünetek elenyésztek, minden kin és fájdalom megszűnt, az étvágy pedig visszatért; jól aludt míg azelőtt hosszú ideig nem alhatott; a vizelet eleinte csepegett ugyan, a húgycső azonban összehúzódási képességét csakhamar visszanyerte olyannyira, hogy három hét múlva vizeletét e két óra bosszant vissza, tudta tartani. Az egészség és a test állapota gyorsan javult, s nemsokára a beteg a kórházat gyógyulva hagyta el.