Orvosi Hetilap, 1869. április (13. évfolyam, 14-17. szám)
1869-04-04 / 14. szám
219 tos (schleimig) kennekű tömlő és hasonló növedékekből állt, mint a petefészek felületén levők. A kifejtés igen nehéz volt, tájékozásul egy angol pöscsapot kellett a húgyhólyagba vezetnünk. Ha kézzel már nem lehetett előrehaladni, a kés segélyéhez kellett nyúlnunk, úgy hogy még a hashártya egy része is áldozatul esett. Tulajdonképen a nyél (Stiel) nem létezett. Minden elválasztott vérző rész külön köttetett le; a fonalak rövidre vágattak. Boncztani lelet. A kiirtott dag fél órával a műtét után 1 font s 18 fatnál valamivel többet nyomott, noha a műtét alkalmával egy ökölnyi dagból a folyadék kiüríttetett. A dag két egymástól különböző nagyságú, lényegesen hasonló boncztani jelleggel bíró részletbőlállt, melyeket egy vastag nyél kötött össze. A kisebb, jó férfiökölnyi dag négy, dió-nagyságú tömlőt rejtett magában, vérömlenyes (haemorrhagisch), kávésbarna, epezsiranylemezű (Cholestearin Tafeln) bennékkel, minőt közönségesen tömlőgolyvákban (Cystenkropf) találunk. Az egyik tömlőben az epezsiranytartalom oly jelentékeny volt, hogy a bennék szörp sűrüségű, fénylő, sárgásbarna péppé állt össze. Ezen tömlő belfelületén rostonya és vérsejtekből álló, lencse vastagságú alvadékréteg (Gerinnungschicht) feküdt. Két tömlő falán csúcsukon részben tömlöcskékkel ellátott szemölcsös (papillar) kinövések (Excrescencen) bujálkodtak befelé. Hasonló és többnyire lágy összeállású sarjadzások bujálkodtak a nagy tömlők között kifelé, melyek látszólag a petefészek maradványai egy meglehetősen keményded kötszövet-alapból (Bindegewebslager) nőttek ki. Az említettem daghoz a széles méhszalag maradványával összekötött s majd 2"-nyi hosszú méhkürtvég (Tubarende) simul, melyen a hasüri nyílás zárva, s a rojtok betűrődve találtattak (die Fimbrien sind eingestülpt). A hashártyaborítékon néhány tömlőcske ül. A nagyobb , gyermeklő nagyságú dag két lúdtojásnyi vérömlenyes kennekű tömlőt tartalmazott, míg egy harmadik fölötte vékony falu és tiszta serummal telt tömlő a kiemelésnél szétrepedt. A kemény dag főrésze ép úgy mint az elsőnél sokszorosan elágazott vagyis ágasbogas (dendritisch) szemölcsös kinövésekből (Wucherung) állott, melyek gyakran nagyobb s kisebb tömlőkkel valónak ellátva A nagyobb tömlő falán szinte hasonló jellegű sarjadzásokra akadtunk. Ezen szemölcsös növedék sarjadzásnak alapszövetét (Grundlage) kocsonyás kötszövet képezi, mely többnyire egy edénykacsát (Gefässschlinge) tartalmazott. Külemöket hengersejthám fedő, melynek tisztán kivehető lengészőrei még a műtét után néhány órával is élénk mozgásban voltak. Habár a sejteken nemsokára átható nagy mennyiségű nyákcsepp (ép úgy mint nem ritkán a belsejthámnál is megfigyelhető) a lengeszőröket részben elfedő, azok jelenlétéről még később is könnyen meggyőződhetnék, miután a dag 24 óráig Müller-féle folyadékban feküdt. Különben nem akadunk minden hengersejthámon lengőszőrökre, s egy csoport rezgő sejt között csüggő kis tömlőket, lapos vagy szabálytalan sejthám fedé. De ez utóbbit is könnyű a hashártyasejthámtól megkülönböztetni. Billroth tanár nézete szerint ezen jelenleg a dag külemén levő növedékek azelőtt egy vékony falú tömlő belsejébe bujálkodtak, mely azonban már régebben, vagy egy korábbi csapolás, vagy más körülmények következtében, szétrepedt s összezsugorodott. A műtét után a beteg rendkívül ki volt merülve (collabrit). Az ütér huzamosb ideig nem volt érezhető, azért analeptikák rendeltettek. Este a bőr már meleg, s párolgásban volt. Egyszeri hányás után 1/1 szemernyi szunyást (morphium) fecskendeztünk be, mely adag másnap reggel 4 órakor ismételtetett. 12 oct. Az élét nyugodtan, de álmatlanul tölte. Délben a bőr hőmérséke hűvös, s a has alsó része kissé fel volt puffadva. A befecskendezés ismételtetett. A beteg nem böfög fel, nem hány. Este hőmérséke meleg, ütere 120, kicsiny. 13 oct. Senna csőre egyszeri alkalmazása után tetemes székürülése volt. Este forróság s csekélyebb hasfájdalmak miatt panaszkodott. Ütér 120. 14 oct. A seben a genyedésnek semmi nyoma sem látható. 16 oct. A varratok eltávolíttattak. A seb tökéletesen per primam gyógyúlt be. Hasfájdalmai nincsenek. October 23-dikán oly jól érze magát a műtétt, hogy már nem lehetett tovább az ágyban tartani. Felkel s az egész napot részint ülve, részint fekve a pamlagon tölti. A hasvíz ismét fejlődni kezd. 24 oct. Tegnap este óta baloldalán fájdalmakat érez. A seb genged kissé. 26 oct. A fájdalom megszűnt. A beteg beefsteaket s cotellete-t nagy étvágygyal eszik, nyugodtan alszik és jól érzi magát. A hasvíz növekedik. 27 — 24 oct. Baloldalán a mély nyomás ismét kevés fájdalmat okoz. A begyógyult heg mellett egy ezüst forintnyi bőrtályog képződött, mely Oct. 29-én felnyíttatott Estve láz, gyakori felböfögése a folyadékoknak, légzési nehézség az ülésnél. Oct. 30-án a mellkas mindkét oldalán alul tompulás volt kimutatható. A beteg kimerült (collabrit), ütere este 120, kicsiny, keveset vizel. 12 nap óta Digitalis, Kaliacetic., nitric., és roborantiák kevés sikerrel alkalmaztattak. A beteg lassanként felüdült, habár a hasvíz kiújult. Időnként hasfájdalmai voltak. A húgyvizsgálatnál sem fehérnye sem rostonya hengerek nem voltak találhatók. A hasvíz, s a lábakon jelentkezett csekély vizenyő okai ismeretlen maradtak. Tán szemcsés máj ?. A beteg november hó 14-kén (a műtét utáni 35-ik napon) mérsékelt fokú hasvízzel, gyógyult sebbel és fájdalmatlan altesttel utazott el. Ez esetnél rendkívül érdekes s meglepő volt, hogy a műtét után a hashártya sokszori megsértése daczára sem támadt kimutatható hashártyaleb, s hogy 13 ligatura minden jelentékenyebb visszahatás nélkül begyógyúlt. 1869 évi martius elején irt levelében kijelenti a műtett, hogy a hasviz tökéletesen eltűnt s ő folytonosan a legjobb egészségnek örvend. (Folytatása következik). Két húgyrekedési eset, az egyikben a hólyag szúrcsapolása kedvező sikerrel. Közli Brandt József tr. Kolozsvárott. (Vége). Miután a kérdésben forgó szűkületen a legnagyobb elővigyázat mellett kezelt vékony fém, ruganyos csapok és szálacsokkal sem lehetett keresztülhatolni, s csakis a legvékonyabb ruganyos csap sodrony (mandrin) nélkül juthatott, mint fentebb említve volt, keresztül, ennélfogva e szer gyors kitágítását azon körülménytől véltem feltételezettnek, ha a húgycsőbe a szűkületen keresztül tolt csap belürege egész hosszában, s különösen a szűkület helyén valamely más eszköz által tágítható. Ezen eszmét csakugyan valósítottam is, még pedig akként, hogy a szűkületnek megfelelő ruganyos húgycsőcsapot egyik olda- 220