Orvosi Hetilap, 1869. április (13. évfolyam, 14-17. szám)

1869-04-04 / 14. szám

219 tos (schleimig) kennekű tömlő és hasonló növedékekből állt, mint a petefészek felületén levők. A kifejtés igen nehéz volt, tájékozá­sul egy angol pöscsapot kellett a húgyhólyagba vezetnünk. Ha kéz­zel már nem lehetett előrehaladni, a kés segélyéhez kellett nyúl­nunk, úgy hogy még a hashártya egy része is áldozatul esett. Tu­­lajdonképen a nyél (Stiel) nem létezett. Minden elválasztott vérző rész külön köttetett le; a fonalak rövidre vágattak. Boncztani lelet. A kiirtott dag fél órával a műtét után 1 font s 18 fatnál valamivel többet nyomott, noha a műtét alkalmával egy ökölnyi dagból a folyadék kiüríttetett. A dag két egymástól különböző nagyságú, lényegesen hasonló boncztani jel­leggel bíró részletből­­állt, melyeket egy vastag nyél kötött össze. A kisebb, jó férfiökölnyi dag négy, dió-nagyságú tömlőt rejtett magában, vérömlenyes (haemorrhagisch), kávésbarna, epezsirany­­lemezű (Cholestearin Tafeln) bennékkel, minőt közönségesen töm­lőgolyvákban (Cystenkropf) találunk. Az egyik tömlőben az epe­­zsiranytartalom oly jelentékeny volt, hogy a bennék szörp­ sűrü­­ségű, fénylő, sárgásbarna péppé állt össze. Ezen tömlő belfelü­­letén rostonya és vérsejtekből álló, lencse vastagságú alvadékréteg (Gerinnungschicht) feküdt. Két tömlő falán csúcsukon részben tömlöcskékkel ellátott szemölcsös (papillar) kinövések (Excrescen­­cen) bujálkodtak befelé. Hasonló és többnyire lágy összeállású sarjadzások bujálkodtak a nagy tömlők között kifelé, melyek látszólag a petefészek ma­radványai egy meglehetősen keményded kötszövet-alapból (Bin­­degewebslager) nőttek ki. Az említettem daghoz a széles méhsza­­lag maradványával összekötött s majd 2"-nyi hosszú méhkürtvég (Tubarende) simul, melyen a hasüri nyílás zárva, s a rojtok betűrődve találtattak (die Fimbrien sind eingestülpt). A has­­hártyaborítékon néhány tömlőcske ül. A nagyobb , gyermeklő nagyságú dag két lúdtojásnyi vérömlenyes kennekű tömlőt tartal­mazott, míg egy harmadik fölötte vékony falu és tiszta se­­rum­mal telt tömlő a kiemelésnél szétrepedt. A kemény dag főrésze ép úgy mint az elsőnél sokszorosan elágazott vagyis ágasbogas (dendritisch) szemölcsös kinövésekből (Wucherung) ál­lott, melyek gyakran nagyobb s kisebb tömlőkkel valónak ellátva A nagyobb tömlő falán szinte hasonló jellegű sarjadzásokra akadtunk. Ezen szemölcsös növedék sarjadzásnak alapszövetét (Grundlage) kocsonyás kötszövet képezi, mely többnyire egy edénykacsát (Gefässschlinge) tartalmazott. Külemöket hengersejt­­hám fedő, melynek tisztán kivehető lengészőrei még a műtét után néhány órával is élénk mozgásban voltak. Habár a sejteken nem­sokára átható nagy mennyiségű nyákcsepp (ép úgy mint nem rit­kán a belsejthámnál is megfigyelhető) a lengeszőröket részben elfe­dő, azok jelenlétéről még később is könnyen meggyőződhetnék, miután a dag 24 óráig Müller-féle folyadékban feküdt. Különben nem akadunk minden hengersejthámon lengőszőrökre, s egy cso­port rezgő sejt között csüggő kis tömlőket, lapos vagy szabálytalan sejthám fedé. De ez utóbbit is könnyű a hashártyasejthámtól meg­különböztetni. Billroth tanár nézete szerint ezen jelenleg a dag küle­­mén levő növedékek azelőtt egy vékony falú tömlő belsejébe bujál­kodtak, mely azonban már régebben, vagy egy korábbi csapolás, vagy más körülmények következtében, szétrepedt s összezsugo­rodott. A műtét után a beteg rendkívül ki volt merülve (collabrit). Az ütér huzamosb ideig nem volt érezhető, azért analeptikák ren­deltettek. Este a bőr már meleg, s párolgásban volt. Egyszeri há­nyás után 1/1 szemernyi szunyást (morphium) fecskendeztünk be, mely adag másnap reggel 4 órakor ismételtetett. 12 oct. Az élét nyugodtan, de álmatlanul tölte. Délben a bőr hőmérséke hűvös, s a has alsó része kissé fel volt puffadva. A befecskendezés ismételtetett. A beteg nem böfög fel, nem hány. Este hőmérséke meleg, ütere 120, kicsiny. 13 oct. Senna csőre egyszeri alkalmazása után tetemes szék­­ürülése volt. Este forróság s csekélyebb hasfájdalmak miatt pa­naszkodott. Ütér 120. 14 oct. A seben a genyedésnek semmi nyoma sem lát­ható. 16 oct. A varratok eltávolíttattak. A seb tökéletesen per primam gyógyúlt be. Hasfájdalmai nincsenek. October 23-dikán oly jól érze magát a műtétt, hogy már nem lehetett tovább az ágyban tartani. Felkel s az egész na­pot részint ülve, részint fekve a pamlagon tölti. A hasvíz ismét fejlődni kezd. 24 oct. Tegnap este óta baloldalán fájdalmakat érez. A seb genged kissé. 26 oct. A fájdalom megszűnt. A beteg beefsteaket s cotelle­­te-t nagy étvágygyal eszik, nyugodtan alszik és jól érzi magát. A hasvíz növekedik. 27 — 24 oct. Baloldalán a mély nyomás ismét kevés fájdal­mat okoz. A begyógyult heg mellett egy ezüst forintnyi bőrtályog képződött, mely Oct. 29-én felnyíttatott Estve­ láz, gyakori felböfögése a folya­dékoknak, légzési nehézség az ülésnél. Oct. 30-án a mellkas mindkét oldalán alul tompulás volt kimutatható. A beteg kimerült (collabrit), ütere este 120, ki­csiny, keveset vizel. 12 nap óta Digitalis, Kali­acetic., nitric., és roborantiák kevés sikerrel alkalmaztattak. A beteg lassanként felüdült, habár a hasvíz kiújult. Időnként hasfájdalmai voltak. A húgyvizsgálatnál sem fehérnye sem rostonya hengerek nem voltak találhatók. A hasvíz, s a lábakon jelentkezett csekély vizenyő okai ismeretlen maradtak. Tán szemcsés máj ?. A beteg november hó 14-kén (a műtét utáni 35-ik napon) mérsékelt fokú hasvízzel, gyógyult sebbel és fájdalmatlan alt­esttel utazott el. Ez esetnél rendkívül érdekes s meglepő volt, hogy a műtét után a hashártya sokszori megsértése daczára sem támadt kimu­tatható hashártyaleb, s hogy 13 ligatura minden jelentékenyebb visszahatás nélkül begyógyúlt. 1869 évi martius elején irt levelében kijelenti a műtett, hogy a hasviz tökéletesen eltűnt s ő folytonosan a legjobb egész­ségnek örvend. (Folytatása következik). Két húgyrekedési eset, az egyikben a hólyag szúrcsapo­­lása kedvező sikerrel. Közli Brandt József tr. Kolozsvárott. (Vég­e). Miután a kérdésben forgó szűkületen a legnagyobb elővigyá­zat mellett kezelt vékony fém, ruganyos csapok és szálacsokkal sem lehetett keresztülhatolni, s csakis a legvékonyabb ruganyos csap sodrony (mandrin) nélkül juthatott, mint fentebb említve volt, keresztül, ennélfogva e szer gyors kitágítását azon körül­ménytől véltem feltételezettnek, ha a húgycsőbe a szűkületen ke­resztül tolt csap belürege egész hosszában, s különösen a szűkület helyén valamely más eszköz által tágítható. Ezen eszmét csakugyan valósítottam is, még pedig akként, hogy a szűkületnek megfelelő ruganyos húgycsőcsapot egyik olda- 220

Next