Orvosi Hetilap, 1869. május (13. évfolyam, 18-22. szám)

1869-05-23 / 21. szám

ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kertovárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. Koller Gy. A foltonkénti hajhullás egy esete. — A közvetett vagy gerjes ragályozás elmélete. Chauveau után közli Gájásy L. tr. — Könyvismertetés. Klinische Beiträge zur Behandlung schwerer Krankheitsfälle. Von Dr. Hermann Adolf. — Lap­szemle. A fejüzér közti dúcz és a mellékvesék.— A gégesíp és a hörgők megszükülése bujakórosaknál. — Az ondó állapota a betegségekben. Tárcza. Az árnyékszék rendszerekről, különös tekintettel a pesti viszonyokra. — Berlini levél. — Vegyesek. — Pályázat. Pest, 1869. 351L. 1­K* Május 23. rBP I ar.«» ■■ ■■ 3f*.wr »»■ «-v f olyam . Elfifizetési ar : helyben egész évre 9 frt., félvére 4 frt. 50 kr.( vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. Megjelen minden vasarnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztősednek Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedesesen váczi utcza Drasche-féle házban. A foltonkénti (körülírt) hajhullás (alopecia areata) egy esete.*) Koller Gyula tudortól Pesten. Oly kor alakot szándékomat, egyletnek bemutatni, mely egyrészt aránylagos ritkasága — másrészt azon körülmény­nél fogva, hogy kóroktana és lényege iránt a bőrgyógyászok nézetei igen eltérők, talán némi érdekkel bír. Értem a f­o­l­­tonkénti vagy körülírt hajhullás egy esetét. A szó­­banforgó baj legszokottabb elnevezése alopecia areata v. circumscripta, diffluens serpens (Celsus sze­rint egyszerűen area) igen jól fejezi ki a külalakot, mely alatt a baj megszokott jelenni. Ez pedig nem egyéb, mint a hajnak teljes kihullása valamely körülirt, s többnyire körkö­rös idomú helyen, mely rögtön beáll, anélkül, hogy a beteg azt észrevenné, ki csak azáltal jut annak tudomására, hogy egyszerre kopasz, hajtól megfosztott helyet talál fel. Emel­lett a kopasz folt igen sajátságos külemet mutat, az t. i. fe­hér, sima, kevesebb edényesedést s érzékenységet mutat mint a környező bőr — néha közepe felé kissé benyomott és töké­letesen meg van fosztva minden hajtól, mintha avval sohase lett volna benőve — ellenben se lehámlás se korpa- vagy pikkely képződés nem észlelhetők, se pedig a bőr beszű­rődése, mely ellenkezőleg néha a rendesnél vékonyabb. A kopasz hely körül a haj kezdetén a haj legcsekélyebb meghuzatása is ele­gendő annak eltávolítására, a haj maga kevésbé fényes, fes­­tenyszegény és csúcsa körül hasadozni szokott. A foltonkénti hajhullás többnyire egy helyen veszi kez­detét, néha azonban több ponton egyszerre, sőt ezek 15 — 20-ra is szaporodhatnak. A foltok rendesen 1—11/2 hüvelyk­­nyi átmérővel bírnak és körkörös idomúak, de egyes esetek­ben sokkal nagyobbak és szabálytalan alakúak is, kivált a nyakszirten. Néha 2—3, sőt több efféle kör egyesül egymás­sal s szalag- vagy kigyóalakban halad előre, mit ophiasis­­nak szokás nevezni. Sőt oly esetek is említtetnek, melyek ke­vés elszigetelt folttal kezdődtek, s gyorsan terjedvén, az egész koponya hajas részét, sőt a szakáll, bajuszt s szemöldökei is ellepték s az egész testfelületre elterjedtek. A bántalom kóroktanát illetőleg, mint említem, elágazók a bőrgyógyászok véleményei; azok egy része ezen kórt is élősdi­ eredetűnek tartja, s nevezetesen Gr­­uby volt az, ki *) Előadatott a budapesti kir. orvosegylet ápril 24-én tartott szakülésén, annál, valamint a kopasztó sömörnél is gombákat talált, me­lyeket Omicrosporon Andouin­­-nek nevezett el, mely név azonban később Malmsten ajánlatára trichophy­ton tonsurans-sá változtatott át. Úgyszinte Küchen­­meister, Bazin és Hebra is gombák által okozottnak hiszik a kérdéses bajt.­­ Más szerzők, nevezetesen Wilson, Bärensprung, Vesel, Bock és Hutchinson tagad­ják, hogy az alopecia areatánál gombák szerepelnének, me­lyeket ők sohasem találtak. Hasonlókép nyilatkozik N­e­u­­m­a­n­n J. is legközelebb megjelent bőrgyógyászati könyvében; ő 18 esetben a legnagyobb gonddal vizsgálta meg a hajat, s gombákat sohasem talált; egy esetben gömb alakú testecseket lelt ugyan, de mycelium-fonalak nem voltak jelen, midőn ugyanezen beteget egy évvel később vizsgálta, a haj csakúgy kihullott mint előbb, azonban az említett képleteket többé nem találta. Neumann ennélfogva szintén az idegkórokhoz számítja az arcát (mint azt Celsus után röviden nevezni akarjuk), s azt állítja, hogy többnyire fiatal elgyengült egyé­neknél fordul elő. Hasonlókép Wilson is idegbaj­nak tekinti, s azt mondja, hogy ez a kiképzésnek valóságos fenn­akadása beidegzés hűdése következtében, mely alatt a vérke­ringés és táplálkozás az illető felületen annyira szenvednek, hogy baj nem képződik s nem is képződhetik mindaddig, mig a bántalmazott bőrrészlet rendes beidegzését s egészsé­ges táplálkozását vissza nem nyeri. Bizonyítja azt azon kö­rülmény, hogy az area rendesen csak egy oldalon kezdődik, s ha szalag alakjában terjed tovább, ez rendesen valamely ideg mentében történik. Hogy a beidegzés a hajhullásnál valóban befolyással bír, ezt már Y­o i­g­­ kimutatta azáltal, hogy tapasztalatai sze­rint a haj hullása aggkorban mindig bizonyos anatomicus rendben történik az egyes bőridegek elágazásainak mentében. Egy házi nyúlnál, melynél az ülideg átmetszetett, négy hó­nappal a műtét után a megfelelő végtagon szőr nem nőtt, holott az egészséges oldalon ez rendesen történt. Romberg ész­lelte, hogy trophicus arc­hűdésnél a haj a megbetegedett ré­szen kihullott, ép úgy, oly esetről is létezik említés (Rava­­ton) hol fejrázódás után az egyik szemen mór (amaurosis) és a megfelelő oldalon a haj, szemöldök és pillaszőr kihullása tapasztaltatott. 21

Next