Orvosi Hetilap, 1869. május (13. évfolyam, 18-22. szám)

1869-05-30 / 22. szám

Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh, Kálmán tanár. Tartalom. Hermann A. tr. Az Addison-féle kór, vagyis a mellékvesék bántalmai. (Folytatás). — A közvetett vagy gerjes ragályozás elmélete. Chauveau után közli Gájásy L. tr. (Vége). — Könyvismertetés. De la kelotomie sans reduction, nouvelle méthode opératoire de la hernie étranglée. Par le Dr. Marc ei vard. — Lapszemle. A Varo-féle híd bántalmának esete. — A koponya alapjának törése, gyógyulás. ....... . , Tárca a. A budapesti kir. orvosegylet május 22-diki szakulese. — Miskolczi level. — Vegyesek. Melléklet: „Közegészségügy és törvényszéki orvostan“ 1869. 3-dik száma. Pest, 1809. Május 30. Megjelen minden vasárnap. Megrendelheti» minden kir. postahivatalnál, a szerkesztősegnek, Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és koronvázlat közlönye. ¡Tn-g •/»'«*■■ l«»l > ;»m- Előfizetési ár : helyben egész évre 9 frt., félvétel frt. 50 Didiken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. Az Addison-féle kór, vagyis a mellékvesék bántalmai.1) Hermann Adolf tr. kórházi főorvostól, Pesten. (Folytatás.) 7) 28 éves örmény *) legény 1861-ig mindenkor jó egészségnek örvendett. Ez időtájban váltóláztól, mely két hónapon át rendes időszakokban (typisch) jelenkezett, s a beteget folytonosan zaklatta, lepetett meg. Négy heti szünetelés után a hideglelés megint visszatért, s újólag két hónapig kínozta az egyént; ekkor azonban rendetlen seleget öltött magára, s végtére magától elmúlt, de a bordaszélek táján fájdalmakat hagyott hátra. Három hónappal később megint rendellenes időszakokban megjelenő váltólázas rohamok mutatkoztak, s miután ezek hosszabb ideig dühöngtek, sárgaság is csatlakozott hozzá, mi a hidegleléssel együttesen öt nap eltelte után el is enyészett. A beteg már gyógyultnak és egészségesnek hitte magát, midőn 1862. mártius hó egyik napján hosszas és fárasztó mezei munka után bőrét feketés színűnek találta, mi eleinte az arczot és végtagokat, 2 — 3 hét múlva pedig az egész testet ellepte. A hideglelés azóta véglegesen megszűnt ugyan, de a baloldali bordaszéli táj fájdalmai előbbi állapotukban megmaradtak, s a beteg megzavarodott emésztésen és gyengeségen kivül semmiről se panaszkodott. 1863-ban az egyéni auve tanár konstantinápolyi kórodájára vétette fel magát, midőn az arcz, a nyak, végtagok és szeméremrészek igen fekete színben tűntek elő, maga a törzs inkább meg volt barnulva és mulatszerű szint láttatott. Felületes megtekintéskor a bőr egyaránt feketének látszott, mintha a beteg valamely néger fajból származnék, de tüzetesebb vizsgáláskor itt-ott sötétebb foltok, melyek közepe táján fehéres, sekély hegekhez hasonló nagyobb pontocskák foglaltak helyet, valának észlelhetők. Továbbá mutatkoztak, különösen az arezon, gombostűfej-nagyságú fekete pontok, melyek szénpor szemcséiként látszottak kiemelkedni, de le nem moshatóknak bizonyultak. A remek körül helyenkint rendes színű bőrterületek is mutatkozik. Az ajkak szélei feketék, mint néger egyéneknél, bélszínük fekete pontokkal ellátva. A porok belső felülete egyaránt fekete színű, a szájpad íves és a foghús fekete foltokkal tehintve. A nyelv halavány, fehéresen bevont szélei pedig violaszínű foltocskákat láttatnak. A köthártyák átmeneti redője barnásszínű edény elágazásokat mutat, a perezhártya közelében levő részletei barnásan csikolyák, nőig a héjakéi halaványpiros színben tűnnek elő. A szemteke belseje rendes szövetű, a látás teljesen jó. A hajzat sötétfekete, ritka ; a fejtakaró az arcz bőrénél kevésbé homályos. Az alsó végtagok a többi testnél valamivel kevésbé homályos színűek, különösen talpbeli részei, a körmök szabad széleik közelében kevéssé barnásak, különben rendes minőségűek. A lép tetemesen megnagyobbodott, a bordák széleit tenyérnyi szélességben elérvén, mellső karimája a köldök közelében tapintható, nyomásra fájdalmas. A máj szinte valamivel nagyobb, kemény tapintatú, fájdalom nélküli. A szív lökése nagyon gyenge, alig keresztül érezhető, első hangja tompa, hosszabb. A nyak edényeiben gyenge fúvó zörej. Az átalános gyengeségen és lankadtságon kívül semmi feltűnő kórjel se volt észrevehető ; a tüdőképeknek mutatkoztak. A has sem vala puffadt, hullámzásnak semmi nyoma. A székletételek rendesek, a vizelet élénk sárga, tiszta, villavas és húgysavas sókban, nemkülönben festenyanyagokban dús. A gyógykezelés kinal adagolt és a lép tájára illesztett hólyaghúzó tapasz alkalmazásából állott. Már kilenc nap múlva, azaz 100 szemer kinal használtatása után, ujjnyival kisebbedett a beteg lépdaganata, de a következő négy nap, további 60 szemer kinal fogyasztása semmiféle csökkenést se létesített. A hólyaghúzó által lecsupaszított bőrterület gyengén márványos vöröses színű, felülete egyes barna foltokat láttatott. E sebhely beszáradásakor a foltok csakhamar homályosabbakká és nagyobbakká lettek, s a további 14 nap múlva a teljesen behegedt sebhelye a szomszéd bőrnél fénylőbb és homályosabb állapotban mutatkozott. A vér görcsövi vizsgáltatása festenyszemcséket nem mutatott, de a színtelen vérsejtek sem voltak megszaporodva. A test homályos színe valamivel alábbhagyott, mi, úgy látszik, inkább azon körülménynek való tulajdonítható, hogy a beteg kórházbani tartózkodása által napnak nem volt anynyira kitéve. Rövid idő múlva az egyén táplálódása, ereje és emésztése tetemes javulásnak indult és négy hét eltelte után a kórházat már elhagyhatta, de azért még folytonos észlelés alatt maradt. További öt hét múlva a lép újonnan három ujjnyival kisebbedett és a bordák széle alatt többé nem volt kitapintható. A törzs fekete színe csökkent, s különösen a nyákhártyabeli foltok halványabbaknak mutatkoztak. Ez azon gyér esetek egyike, melyek,noha állítólag Addisonféle kórral volna dolgunk, gyógyulásnak indultak. Az oskola, 22 ill. az OHL. 11, 12, 15, 17 és 18 számát. 2) I. Jaccoud, Gazette hebdomadaire, 1864-