Orvosi Hetilap, 1869. július (13. évfolyam, 27-30. szám)

1869-07-04 / 27. szám

A­­ m ------- 44. t — van kötve. Egyszersmind hisszük, hogy a munka kapóssága folytán új kiadás nincs messze kilátásban, midőn a szerzőnek alkalma le­­end könyvét olvasásra és kutatásra czélszerűbb alakba öltöztetni, mint milyen legjobb igyekezet mellett a puszta kórodai előadá­soké lehet. Egyébiránt ezen remélt átalakításnak Giraldés jeles munkájában már meg vannak magvai. Ő ugyanis a kórodai tények mellett a javalatok olyszerű taglalásába eres­zkedik, mely tan­könyvekbe is beillenék; továbbá a betegségek lefolyásának vázo­lásában, a kórboncztani adatok értékesítésében, s az idetartozó kó­rok osztályozásának taglalásában oly modort követ, mi a kórodá­­ban észlelt tények előadásának és egyszerű fejtegetésének körét meghaladja, s már a tankönyvekébe vág. Ezen könyvben minden nevezetesebb gyermekkori betegség bennfoglaltatik, hol sebészeti közreműködésre van szükség, s a fel­osztás azok mindegyikénél ugyanaz, mennyiben egyaránt meg­találjuk azok keletkezését, természetét, létrészeit, tüneteit, továbbá a jelzést, jóslást és a kezelést. Giraldés nem annyira eredeti iparkodott lenni, mint inkább azon volt, hogy kimerítő, s emellett szabatos legyen. Előadásaiban terjedelmes olvasottságra akadunk, mely a francia sebészeti irodal­mon kivül különösen az angol és az amerikai írók munkásságának eredményét veszi figyelembe; midőn azonban azokat felhasználja, ezt találó és igazságos bírálattal teszi, s ez az ő erős old­­a, mi­nek igazolására csak némely dolgokra figyelmeztetünk, úgymint a kövek szétzúzására szolgáló fogóra, a roncsoló szemlobra (oph­thalmia diphtheritica), a szemtükörnek az agybántalmak eseteiben való használására, a genyes csonthártyalobra, az ilmetszésre, a testegyenészek (orthopédistes) működésére sat. A szerző előadásaiba számbeli kimutatásokat is sző, melyek a fejvízkor, szembeli rák, fejvérdag, petefészki tömlő, köldöksér­­vek, húgycsőbeli kövek, fülbeli idegen testek és felkarcsonttörések eljövetelének gyakoriságát, továbbá, ezek okait és a betegek ko­rát illetik. Az ilyen kimutatások kiváltképen a tankönyvek körébe valók, de az előadások keretébe is igen jól illenek, midőn azok eredménye a követendő eljárásra nézve kiinduló pontul szolgál. Gu­aides egyébiránt az ilyen kimutatásoknak nem nagy barátja, s midőn hozzájuk fordul, ezt egyedül elkerülhetlen szükségből teszi. Nem egy helyen az ilyen adatokra szükség van, hogy ezen szaktu­domány önálló létezésének jogosultsága hatályosan védessék, s ezen szempontból azok a szakművelők kezében jó fegyverül szolgál­hatnak. A szerzőnek azon tekintetben teljesen igaza van, hogy azon mód, miként a kórtani és gyógytani számbeli adatokat közönsége­sen kimutatásokká alakítják, igen kényelmű üzelemnél alig egyéb, s így tudományos komoly kutatás alapjául nem is igen szolgálhat­nak , de ezért nem szabad a számbeli kimutatásokat használhatla­­noknak nyilatkoztatni, hanem inkább törekedni kell azon ténye­zőkre utalni, melyek segélyével azokat czélszerűen és használhatón egyb­eállíthatni. Való, hogy szabatosan észlelt kóresetek történetének gyűjte­ménye a számbeli kimutatásoknál többet ér, s ezeknél tanulságo­sabb, mindamellett nem ártott volna, ha Giraldés úgy, mint a fenntebbi betegségeknél tette, a következőknél is közölt volna számbeli adatokat, mint a nyelvalatti nyálkadag (grenonikette) bemetszésekor, az anyajegyek kiirtásakor, a végbél átfúrásakor, a géges­ípmetszéskor és a májbeli rivókatömlők szúrcsapolásakor ész­lelt eredményre vonatkozólag. Különösen ezen szúrcsapolás ered­ményének helyes megítélésére igen szükséges lett volna,a kimenetelt illető számokat közölni. Giraldés azon műtéteinél, hajszálvastagságú szűrcsapot használ, s azt a gyógyulás következményeiben igen előnyösnek és egyszerűnek mondja, mit azonban az általa közölt eset után nem állíthatni. Meglehet, hogy ezen felfogás változnék, ha több esetre kiterjedő számbeli kimutatások feküdnének előttünk. Le Fort és Eulenberg a czombízületbeli kifűrészelésnek nem igen nagy barátai, s álláspontokat számbeli kimutatásokkal védik, melyeket azonban Giraldés helyeseknek és kielégítőknek nem ta­lál, miért ellenükben más sebészek kimutatásaira hivatkozik, s ezekre támaszkodva, azon műtétei határozott és szakavatott védője­­ként tünteti ki magát, annak daczára, hogy ő maga ezen műtétei­ben nem volt a legszerencsésebb, így 7 műtétele után indulva a halálozás 71% volt, míg Holmes eseteiben (10) az 37, Eulen­­berg által felhozottakban (100) 31, Le Fort-éiben (körülbelül 100) 28, Fergusson-éiben (8) pedig 12% volt. Good számításai­­ szerint, melyek az 1860 óta gyűjtött adatokból merítvék, két és tizenkét év között 59 esetben a halálozás 40, 67% ra ment, míg tizenkét és tizenöt év között 11 esetben 63 %-ot tett az ki, s a számításba vett összeg, 70 esetben, a halálozás körülbelül 41%. Ezen nem épen kedvező eredmény a sebészeket ezen műtétei végre­hajtásától nem riaszthatja vissza, s valóban Giraldés sem riad meg, mint m­ár fentebb említettük, hanem inkább annak javalatait szabatosan megállapítani iparkodik. A könyvnek már vázolt részletein kívül megemlíthetjük még a térdízületbeni kifűrészelést (resectio geni), a segg és a végbél fejlődései hibáit, a here rákját, a húgycsőrepedést, a hólyagmet­szést a kőm­orzsolást, a rögös, genyes és roncsoló szemloltot és a nyulaiknak igen czélszerű műtevéset. . — a — I. A. r S Z E rlí I; E. (—h—n) Czom­bkonctörés esetei — Ilennequin eszközének alkat­utazása. Desormeaux következő eseteket közli: Első esd. Huszonöt éves kocsis a Necker-féle kórházba 1867 diki September 25-dikén vétetett fel, töréssel a baloldali combkonc felső és középső harmada határán. A rövidülés négy centiméternyi volt. A Scultot-féle készülék negyven napon át al­kalmaztatott ; a beteg ezután a Martin-féle készüléket két hétnél tovább nem tűrte. A csontosodás már igen előre haladt. Negyven napon keresztül gipszkötéssel vétetett körül. Gyógyuláskor a rövi­dülés három centi­méternyire ment. A sántítás észrevehető volt. A beteg a kórházat 1868-diki január 13-án hagyta el. Ugyanezen év october 15-én a bal combkonc az első törés for­rasztéka (callus) felett eltört. A rövidülés 3 centiméternyi maradt. Scultet készüléke két héten át alkalmaztatott. A csontosodás igen előre haladt. Ekkor Hennequin nyújtó készüléke vétetett igénybe. A nyújtásra hat kilogramme súly használtatott. Ezen készülék negyven napon át maradt alkalmazásban, mely idő elteltéig az összeforradás teljes lett. Az első forraszték (callus) terjedelmes maradt, a másodikat azonban nem lehetett érezni. Másfél centi­­méternyi rövidülés maradt vissza, mi mellett a beteg nem sántított. Második eset. — A Necker-féle kórházba harminckilenc éves férfi vétetett fel a jobboldali combkonc alsó harmadában levő töréssel. A rövidülés három centiméternyi volt. A Sculter-féle készülék három héten át vétetett igénybe, mialatt csontosodás nem mutatkozott. Ötven napon át a Hennequin-féle nyújtógép alkalmaztatott, hat kilogramme-nyi súlylyal. A forrasztékot alig lehetett érezni. Semmi rövidülés se mutatkozott. Harmadik eset. — Harminchat éves ács Guyon osztályára 1868-diki május 9-dikén vétetett fel, töréssel a baloldali comb­konc közepén. A seb a törés gócával közlekedett. Ezenkívül a láb befelé ficamlott, a külső boka és a szökcsont pedig eltört. Scultet készüléke és gipszkötés alkalmaztatott. A gyógyulás hetedfél centiméternyi rövidülléssel ment véghez. September 19-én ugyan­azon combkonc ugyanazon helyen eltört. Gipszes kötés alkalma­zása után a gyógyulás az előbbi rövidüléssel történt meg. 1869-diki február 1-jén a szóban lévő combkonc az előbbi törések helye alatt eltört. A Sculter- és a Martin-féle eszközökhöz folyamodtak. A rövidülés hetedfél centiméterre ment. A Henne­­quin-féle nyújtó készülék hat kilogramm­ súlylyal alkalmaztatott. Két, hónap múlva a rövidülés másfél centiméternél nem volt több. A beteg nem sántított. Negyedik eset. — Ötvenkét éves férfi a Necker-féle kórház­ba a jobb c­ombkon­cz középső harmadában ferde töréssel vétetett fel. A rövidülés hét centimétert tett ki, s a felső térvég a bőr alatt felfelé állott. Scultet-féle készüléknek tizenhét napi alkal­mazása után, a sértésre következő tizenhetedik napon, a Henne­­quin-féle nyújtógép ötvenhárom napon át állandóan alkalmaztatott hat kilogramme-nyi súlylyal. Másfél centiméternyi rövidülés ma­radt vissza. A két utóbbi beteg a párisi sebészeti egyletben bemutattatott. (Loc. imp. de chir. 1869. jun. 19.) Hennequin eszközét Desormeaux a „société imperiale de Chi­rurgie“ 1868-diki d­cember 16-diki ülésében mutatta be. Az Ro- 448

Next