Orvosi Hetilap, 1869. szeptember (13. évfolyam, 36-39. szám)

1869-09-05 / 36. szám

­ 601 eredménynyel vitte végbe. Az esetből kivont folyományainak egyi­ke , „hogy a művi elvetélésnek habár ritkán, de mégis egyik java­­lata lehet a csilapíthatlan hányás “ Ezen tantételt nem ismerik el atalán az orvosok. Sokan a legtapasztaltabb szülészek közt, támaszkodva azon tényre, hogy terhesség okozta csillapíthatlan hányás a legritkábban végződik halállal, ezen kórban vagy nem tartják javasoltnak a művi elve­télést, vagy kétes eredményű gyógyeszköznek. Így Braun Károly tanár szülészeti tankönyvében Cazeaux, Villeneuve, Busch, Dubreuilh, Kiviselt, Hohl ezen értelembeli vé­leményeit előadván, maga részéről következőleg nyilatkozik : „Én­­magam a terhesség okozta csilapíthatóan hányás következtében halálos kimenetelt sohase tapasztalván, a várakozó és figyelmes tárgyilagos kórisme alapján eszközlendő szorgos gyógyeljárásra a legnagyobb súlyt fektetem, s tekintetbe véve az idézett kitűnő íróktól felsorolt minden aggályokat és ellenjavalatokat, a c­s­­­la­pít­hatl­an hányásnál rendesen elkerülhetőnek tartom a művi elvetélést.“ Másrészről szintoly számos orvos ellenkező véleményben van, s jelentékeny azon közzétett esetek száma, melyekben csillapíthat­lan hányás folytán kimerült nők, midőn majdani haláluk már bi­zonyosnak látszott, a művi elvetélés által megmentettek. Ezek el­lenében azon, nem egészen c­áfolható mozzanatot hozhatni föl, hogy az erőkimerülés azon fokát, mely okvetlenül halállal fenye­get,egyes esetben meghatározni a legnehezebb föladat, s ez az orvos alanyi nézetétől függ, minélfogva azon esetek néhánya vagy többje, hol a művi elvetélés életmentőnek mondatik, talán anélkül is gyógyulásnak indulhatott volna. Ilyen, igaz fölötte szigorú, de tényleg érvül használt kétkedés lehető c­áfolása végett hasznos­nak vélném, ha a csilapíthatlan hányás következtében halálosan végződött minden eset közöl­etnék,és csak ezen tekintet által ér­zem magamat indíttatva, Fehér Ir. úr felidézett tételének mint­egy támogatására, a következő esetet közzé tenni, ámbár nem ész­lelhettem ezt egész lefolyása alatt. Kohn N., 36 éves zsidónő, gyenge alkatú, hétszer szült. Négy élő gyermeke közt az egyik fiú legnagyobb fokban hülye (cretin), egy leánya süketnéma és a legifjabb két éves fiú kisfokban angol­kóros. Múlt évi aprilhóban váltólázban szenvedett, mely Kinal adagolására elmúlt. Juliushó második felében több lázas roham, de nem szabályszerűn ismétlődve, gyomorfájdalmakkal és többszöri há­nyással egybekötve. Kinal beszedése után amazok elmaradtak ugyan, de annál gyakoribb lett a hányás, s augustus 8-ától fogva kínteljessé vált.Midőn 12-én lakhelyéről hozzám jött, 4-dik,5-dik hónapban terhesnek hitte magát, mely állításának a kül- és belvizsga eredménye meg is felelt, különben ez utóbbi a méh és egyéb szervek semmi rendellenességét se derítette föl. A hányás akár éhgyomor mellett, akár étkezés után, s a méh tapogatása vagy belvizsgálata után azonnal föllépett. A legkülönfélébb kül- és belszerek, miket valahol az irodalomban ajánlva találhattam, sikertelen használata után a beteg egy hét múlva haza­tért, de nemsokára egy közel városba vitette magát,hol gondosabb ápolás­ban részesülhetett,s 2 orvos által néhány hétig kezelteték. Többek közt hozzájárultommal szúnyágtartalmú hüvelycsapok is alkal­maztattak, eleinte állítólag a hányás némi csilapulásával. Midőn pedig minden kezelés eredménytelennek bizonyult, onnan is haza­tért. November 1-én hozzá hivatván,annyira kimerültnek találtam, hogy ágyában alig tudott mozdulni, s csak halk, sugdosó hangon beszélgetett; az orsónt ér­verése igen kicsiny, alig tapintható; alteste, bár a méh a bordaszél közepéig terjedt, egészséges, nem terhes asszonyénál alig tertelmesebb ; a magzat tapintható részei külnyomásra kitérnek,de a szív hangjait nem halhatni; a méh ezen tapogatása azonnal nagy hányást okozott. Ezen lelet szerint oda­nyilatkoztam, hogy ámbár a baj kezdetén azon lehetőségre figyel­meztettem, miszerint a művi elvetélés szükségessé válhatand, s azt utolsó szerként ajánlottam vala, — a beteg ily nagy fokú ki­merülésénél fogva most már az elvetélés művi előidézését is na­gyon kétes eredményű gyógykísérletnek kell tartanom, miért is má­sik szaktársnak tanácskozás végetti meghívását kérném. Mielőtt ez még létrejöhetett, t. i. harmadnapon, a várva várt esemény halott­­imagzat születésével magától beköszöntött ugyan, mire aztán a beteg csak ritkán hányt, de ennek daczára nehány nap múlva ki­merülés következtében meghalt. KÖNYVISMERTETÉS. Notizen über chirurgische Paediatrik von P. Guersant, aus dem Französischen übertragen von 11. Beim, Dr. med. in Hamu. Er­langen, 1869, Enke Ferdinand kiadása. Nagy 8-rét, 298 l. Lapunk jelen évi folyamának 19-dik számában Holmes-nek, a 27-dikben pedig Giraldes-nak a gyermekek sebészetére vonat­kozó munkáját ismertettük, s ott ezen egyes munkák méltatása mellett a gyermekgyógytani sebészet fontosságát is nyomatékkal kiemeltük.Most pedig alkalmunk van Guersant hasonirányú könyvé­nek sikerült német fordítását bemutatni, melyet Enke Nándor vál­lalkozó könyvkiadó c­ége nyújtott, át a közönségnek, mi annál in­­kább elismerést érdemel, mennyiben — tudomásunk szerint — a sebészet ezen ágában jeles német czikkek jelentek ugyan meg, de az a német irodalomban rendszeres munkával képviselve nincs, s annál inkább kötelességünknek tartjuk ügyfeleink figyelmét Guer­sant munkájának előttünk fekvő fordítására irányozni, mert közöt­tük többen lesznek, ki Holmesnek angol, míg Giraldes-nak franczia nyelven írt kétségkívül igen jeles munkáit nem használhatják. Guersant húsz éven át Európa legnagyobb gyermekkórházá­ban, t. i. a párisi gyermekkórházban mint sebész működött, s ha­bár előttünk fekvő munkájában az újkori kórboncztani vizsgálatok eredményével nem is találkozunk, mindenhol a helyes észlelés,óva­tos ítélet és érett tapasztalás nyomait találjuk abban, minélfogva ezen könyv az orvosi gyakorlatban mint jól használható munka te­kinthető, mely a gyermekek sebészeti betegségeinek nem teljes tankönyve ugyan, de benne azon különösségek, melyek a sebészeti bántalmaknál gyermekkorban mutatkoznak, híven és egyszerűen tárgyalvák. Az előadás rövid és tömött tételekből áll, mi a fordí­tónak nem kevés gondot adhatott, hogy a szerző gondolatait és ta­pasztalatait helyesen kifejezze. A tartalom igen dús. Hatvankét fejezetben a gyermekek se­bészeti bántalmainak mindegyikéről megemlékszik, s csak az kár, hogy a munkához se tartalomjegyzék, se betűrendes névjegyzék nincs csatolva, mi a könyvnek tárgyakbani gazdagsága mellett a keresést igen nehezíti. Lehrbuch der praktischen Toxikologie zum Selbststudium und zum Gebrauch für Vorlesungen von Dr. Anton Werber, Privatdo­zent in Freiburg 11. Erlangen, Enke Ferdinand kiadása. 1869. Nagy 8-rét, 140 l. Azok számára, kik a Husemann-ok, Taylor és Tardieu mé­regtanait nagy terjedelmük miatt nem használhatják. Werber Jr., kitől mintegy két év előtt gyógyszertan is jelent meg, méregtant írt, mely röviden a méregtan mindazon tételeit magában foglalja, melyek a gyakorlati életben szükségesek. A tizenöt lapra terjedő átalános részre mindjárt a különös rész következik, melyben a szerző a mérgeket izgatókra, idegekre hatókra és fertőzőkre (septische) osztja ; minden egyes méregnél pedig a következő pontokat találjuk feljegyezve : az anyagra vo­natkozó átalános észrevételeket és tudnivalókat, a hatást, a heveny mérgezés tüneteit, a lefolyást, hullaleletet, gyógyítást, idült mér­gezést és a vegytani kutatást. Itt megjegyezzük, hogy a vegyi ku­tatásra csakis annyi gond van fordítva, miszerint a kémhatások elősorolvák, de az előállítás nem igen tárgyaltatik, minélfogva Werber munkája azokat ki nem elégítheti, kik a méregtant körül­ményesen akarják megtanulni; míg az olyanok, kik ezen tanba némi betekintést akarnak, vagy kik, a méregtant ismerve, rövid emlékeztetőt szükségesnek, azok ezen füzetet haszonnal forgat­hatják. — « — 602 I. A I» S Z E M 1j E. (—b­—n) A fejéri mirigyek velüszerít rákja, — a rák átalános el­terjedése hajszáli érdugulások útján. (Vége.) A bonczolás 24-kén, halál után harminczkét óra múlva tör­tént. A baloldalon a nyak bőre és pólyája alatt nagy tyúktojásnyi 36*

Next