Orvosi Hetilap, 1869. szeptember (13. évfolyam, 36-39. szám)
1869-09-05 / 36. szám
601 eredménynyel vitte végbe. Az esetből kivont folyományainak egyike , „hogy a művi elvetélésnek habár ritkán, de mégis egyik javalata lehet a csilapíthatlan hányás “ Ezen tantételt nem ismerik el atalán az orvosok. Sokan a legtapasztaltabb szülészek közt, támaszkodva azon tényre, hogy terhesség okozta csillapíthatlan hányás a legritkábban végződik halállal, ezen kórban vagy nem tartják javasoltnak a művi elvetélést, vagy kétes eredményű gyógyeszköznek. Így Braun Károly tanár szülészeti tankönyvében Cazeaux, Villeneuve, Busch, Dubreuilh, Kiviselt, Hohl ezen értelembeli véleményeit előadván, maga részéről következőleg nyilatkozik : „Énmagam a terhesség okozta csilapíthatóan hányás következtében halálos kimenetelt sohase tapasztalván, a várakozó és figyelmes tárgyilagos kórisme alapján eszközlendő szorgos gyógyeljárásra a legnagyobb súlyt fektetem, s tekintetbe véve az idézett kitűnő íróktól felsorolt minden aggályokat és ellenjavalatokat, a cslapíthatlan hányásnál rendesen elkerülhetőnek tartom a művi elvetélést.“ Másrészről szintoly számos orvos ellenkező véleményben van, s jelentékeny azon közzétett esetek száma, melyekben csillapíthatlan hányás folytán kimerült nők, midőn majdani haláluk már bizonyosnak látszott, a művi elvetélés által megmentettek. Ezek ellenében azon, nem egészen cáfolható mozzanatot hozhatni föl, hogy az erőkimerülés azon fokát, mely okvetlenül halállal fenyeget,egyes esetben meghatározni a legnehezebb föladat, s ez az orvos alanyi nézetétől függ, minélfogva azon esetek néhánya vagy többje, hol a művi elvetélés életmentőnek mondatik, talán anélkül is gyógyulásnak indulhatott volna. Ilyen, igaz fölötte szigorú, de tényleg érvül használt kétkedés lehető cáfolása végett hasznosnak vélném, ha a csilapíthatlan hányás következtében halálosan végződött minden eset közöletnék,és csak ezen tekintet által érzem magamat indíttatva, Fehér Ir. úr felidézett tételének mintegy támogatására, a következő esetet közzé tenni, ámbár nem észlelhettem ezt egész lefolyása alatt. Kohn N., 36 éves zsidónő, gyenge alkatú, hétszer szült. Négy élő gyermeke közt az egyik fiú legnagyobb fokban hülye (cretin), egy leánya süketnéma és a legifjabb két éves fiú kisfokban angolkóros. Múlt évi aprilhóban váltólázban szenvedett, mely Kinal adagolására elmúlt. Juliushó második felében több lázas roham, de nem szabályszerűn ismétlődve, gyomorfájdalmakkal és többszöri hányással egybekötve. Kinal beszedése után amazok elmaradtak ugyan, de annál gyakoribb lett a hányás, s augustus 8-ától fogva kínteljessé vált.Midőn 12-én lakhelyéről hozzám jött, 4-dik,5-dik hónapban terhesnek hitte magát, mely állításának a kül- és belvizsga eredménye meg is felelt, különben ez utóbbi a méh és egyéb szervek semmi rendellenességét se derítette föl. A hányás akár éhgyomor mellett, akár étkezés után, s a méh tapogatása vagy belvizsgálata után azonnal föllépett. A legkülönfélébb kül- és belszerek, miket valahol az irodalomban ajánlva találhattam, sikertelen használata után a beteg egy hét múlva hazatért, de nemsokára egy közel városba vitette magát,hol gondosabb ápolásban részesülhetett,s 2 orvos által néhány hétig kezelteték. Többek közt hozzájárultommal szúnyágtartalmú hüvelycsapok is alkalmaztattak, eleinte állítólag a hányás némi csilapulásával. Midőn pedig minden kezelés eredménytelennek bizonyult, onnan is hazatért. November 1-én hozzá hivatván,annyira kimerültnek találtam, hogy ágyában alig tudott mozdulni, s csak halk, sugdosó hangon beszélgetett; az orsónt érverése igen kicsiny, alig tapintható; alteste, bár a méh a bordaszél közepéig terjedt, egészséges, nem terhes asszonyénál alig tertelmesebb ; a magzat tapintható részei külnyomásra kitérnek,de a szív hangjait nem halhatni; a méh ezen tapogatása azonnal nagy hányást okozott. Ezen lelet szerint odanyilatkoztam, hogy ámbár a baj kezdetén azon lehetőségre figyelmeztettem, miszerint a művi elvetélés szükségessé válhatand, s azt utolsó szerként ajánlottam vala, — a beteg ily nagy fokú kimerülésénél fogva most már az elvetélés művi előidézését is nagyon kétes eredményű gyógykísérletnek kell tartanom, miért is másik szaktársnak tanácskozás végetti meghívását kérném. Mielőtt ez még létrejöhetett, t. i. harmadnapon, a várva várt esemény halottimagzat születésével magától beköszöntött ugyan, mire aztán a beteg csak ritkán hányt, de ennek daczára nehány nap múlva kimerülés következtében meghalt. KÖNYVISMERTETÉS. Notizen über chirurgische Paediatrik von P. Guersant, aus dem Französischen übertragen von 11. Beim, Dr. med. in Hamu. Erlangen, 1869, Enke Ferdinand kiadása. Nagy 8-rét, 298 l. Lapunk jelen évi folyamának 19-dik számában Holmes-nek, a 27-dikben pedig Giraldes-nak a gyermekek sebészetére vonatkozó munkáját ismertettük, s ott ezen egyes munkák méltatása mellett a gyermekgyógytani sebészet fontosságát is nyomatékkal kiemeltük.Most pedig alkalmunk van Guersant hasonirányú könyvének sikerült német fordítását bemutatni, melyet Enke Nándor vállalkozó könyvkiadó cége nyújtott, át a közönségnek, mi annál inkább elismerést érdemel, mennyiben — tudomásunk szerint — a sebészet ezen ágában jeles német czikkek jelentek ugyan meg, de az a német irodalomban rendszeres munkával képviselve nincs, s annál inkább kötelességünknek tartjuk ügyfeleink figyelmét Guersant munkájának előttünk fekvő fordítására irányozni, mert közöttük többen lesznek, ki Holmesnek angol, míg Giraldes-nak franczia nyelven írt kétségkívül igen jeles munkáit nem használhatják. Guersant húsz éven át Európa legnagyobb gyermekkórházában, t. i. a párisi gyermekkórházban mint sebész működött, s habár előttünk fekvő munkájában az újkori kórboncztani vizsgálatok eredményével nem is találkozunk, mindenhol a helyes észlelés,óvatos ítélet és érett tapasztalás nyomait találjuk abban, minélfogva ezen könyv az orvosi gyakorlatban mint jól használható munka tekinthető, mely a gyermekek sebészeti betegségeinek nem teljes tankönyve ugyan, de benne azon különösségek, melyek a sebészeti bántalmaknál gyermekkorban mutatkoznak, híven és egyszerűen tárgyalvák. Az előadás rövid és tömött tételekből áll, mi a fordítónak nem kevés gondot adhatott, hogy a szerző gondolatait és tapasztalatait helyesen kifejezze. A tartalom igen dús. Hatvankét fejezetben a gyermekek sebészeti bántalmainak mindegyikéről megemlékszik, s csak az kár, hogy a munkához se tartalomjegyzék, se betűrendes névjegyzék nincs csatolva, mi a könyvnek tárgyakbani gazdagsága mellett a keresést igen nehezíti. Lehrbuch der praktischen Toxikologie zum Selbststudium und zum Gebrauch für Vorlesungen von Dr. Anton Werber, Privatdozent in Freiburg 11. Erlangen, Enke Ferdinand kiadása. 1869. Nagy 8-rét, 140 l. Azok számára, kik a Husemann-ok, Taylor és Tardieu méregtanait nagy terjedelmük miatt nem használhatják. Werber Jr., kitől mintegy két év előtt gyógyszertan is jelent meg, méregtant írt, mely röviden a méregtan mindazon tételeit magában foglalja, melyek a gyakorlati életben szükségesek. A tizenöt lapra terjedő átalános részre mindjárt a különös rész következik, melyben a szerző a mérgeket izgatókra, idegekre hatókra és fertőzőkre (septische) osztja ; minden egyes méregnél pedig a következő pontokat találjuk feljegyezve : az anyagra vonatkozó átalános észrevételeket és tudnivalókat, a hatást, a heveny mérgezés tüneteit, a lefolyást, hullaleletet, gyógyítást, idült mérgezést és a vegytani kutatást. Itt megjegyezzük, hogy a vegyi kutatásra csakis annyi gond van fordítva, miszerint a kémhatások elősorolvák, de az előállítás nem igen tárgyaltatik, minélfogva Werber munkája azokat ki nem elégítheti, kik a méregtant körülményesen akarják megtanulni; míg az olyanok, kik ezen tanba némi betekintést akarnak, vagy kik, a méregtant ismerve, rövid emlékeztetőt szükségesnek, azok ezen füzetet haszonnal forgathatják. — « — 602 I. A I» S Z E M 1j E. (—b—n) A fejéri mirigyek velüszerít rákja, — a rák átalános elterjedése hajszáli érdugulások útján. (Vége.) A bonczolás 24-kén, halál után harminczkét óra múlva történt. A baloldalon a nyak bőre és pólyája alatt nagy tyúktojásnyi 36*