Orvosi Hetilap, 1869. december (13. évfolyam, 49-52. szám)
1869-12-05 / 49. szám
823 szálának az általunk felhozott számbeli adatok is, melyeket szem előtt kell tartani, midőn concret esetben idevágó kórisme megállapításáról van szó. A mellékvesék kórboncztani viszonyait még részletesebben tárgyalni és taglalni nem tartjuk jelenleg czélirányosnak, mert kitűzött czélunktól messze elvezetne, s inkább törekedni fogunk feladatunk vége felé haladni. (Folytatása következik.) 824 Válasz Szuper Lajos tr. megjegyyzéseire. Fr. GKR Nándor tr.-tól. Teljesen osztom Szuper tr. tisztelt barátomnak megjegyzései végett kimondott véleményét, hogy az általam véghezvitt, s ezen lapok 29-dik számában leírt művi elvetélés esetében a Hodge-féle méhtartasz nem terhes állapotban volna megkísérlendő. S mert ennek alkalmazását a méh előredülésére nézve kísérletbe venni akartam, ezért maradt ily későre ezen válaszom , minthogy pedig betegem a méh ezen helyzetváltoztatása által jelenleg keveset szenved, s jobb, illetőleg rosszabb időre kívánja halasztani az erőművi kezelést, legyen szabad addig is a fent czímzett megjegyzésekre néhány észrevételt tennem. Felette kényes, különösen a vidéki orvos állása úgy az orvosok mint a közönség irányában oly körülmények között, midőn szokatlan, de életbevágó és némely oldalról a priori kárhoztatott eljáráshoz kell folyamodnia, mint p. a művi koraszülés alkalmával. Ezt szem előtt tartva, a hányás csilapítására irányzott mindenféle szerek, a helyzetjavítást okozó közönséges eszközök (hanyattfekvés, alhasi öv) hiábavaló alkalmazása után mégsem tartom elégségesnek a műtét kimondására saját meggyőződésemet és scanzoni tekintélyét, ki azt mondja: „Die Einleitung des Abortus dürfte bei dem durch kein Mittel zu stillenden Erbrechen Schwangerer, welches den Tod durch Erschöpfung herbeiführen droht, seine Anwendung finden, hanem orvosi tanácskozmány által a műtét szükségességét mind aháromszor kimondottam. Szerencsére nem volt tudomásom Hennig lipcsei tr. állításáról, ki a terhesek hányásáról szólva (med. chir. Rundschau 1862. 651) azt mondja: „Der künstliche Abortus ist nicht zu empfehlen, da seine bisherige Anwendung in verzweifelten Fällen den Tod der Mutter nicht zu verhindern vermochte“, s így nyugodtan végezhettem a műtételt. Hogy a hamanybüreg (kalium bromatum) adagolása közben fellépett ijesztő kórtüneteket hajlandó voltam ezen szernek tulajdonítani — úgy sem lehetvén illetékes bíró — annak helyességét vagy helytelenségét nem akarom vitatni, de megértésére szolgáljon a következő. Vidékünkön egy nőnek kevéssel ezelőtt egy pesti orvos által haranybüteg lett rendelve, s az hasonló tünetek miatt kéntelen volt e szert félretenni. (Betegem határozottan nem volt ideges, s a kézzel tapintható méhdülés által visszahajlás útján okozott hányást nem akarom tisztán idegességnek fölróni). A szunyalbefecskendezésnek nem tulajdoníthattam e tüneteket, miután ugyanezen nőnél erősebb adagokat számtalanszor használtam minden rész következés nélkül. A szunyalbefecskendezésekre nézve sok alkalmam volt már tapasztalatokat gyűjteni, főleg egy, a befecskendett mennyiségre talán példátlan esetben, melyet több szaktárssal, különösen Fleischer Jr. szepesmegyei főorvossal együtt észleltem, hol a gyógytári számla szerint 1 és 3/4 év alatt nyolc rokon szunyát használtatott el. S ezen kiváló esetben, közvetlen a befecskendezés után csak három ízben lépett fel rosszullét , azonban általános hűdési tünetekkel, melyek csakhamar elmúltak. Továbbá Nussbaum müncheni tanár (Med. chir. Rundschau 1895. oct. 4), a bőraláfecskendezés veszélyeiről szólva, midőn a fecskendő csúcsa bőralatti viszér üregébe, s nem a sejtszövetbe nyúlt, háromszor magánál, háromszor betegeinél rémítő jelenségeket tapasztalt, miket következőleg ír le. Két másodpercz alatt erős szúrás és égetés villámszerűen futotta át az egész bőrt, tetőtől talpig, a nyelven erős eczetsavas ízt tapasztalt, *) az arca sötétpiros lett, s fülzúgás, szikra látás és erős fejfájás lépett föl, s mintegy 4 másodpercre legrosszabb volt a rendkívül erős és sebes szívmozgás. Ilyen érülést N. több mint 25000 betegnél még sohasem tapasztalt, a sebesség lehetett 160 — 180 lökés. A fejüzetek nem ürülhetvén elég sebesen, reszkető vaskötésként feküdtek a nyak két oldalán. E mellett N. a szív- és érülést oly hevesnek érezte, mintha minden érütésnél a mellkas keresztül töretnék, a dobhártya megpukkadna, s a szemgolyó üregéből kilőhetnék. Ezen, a legnagyobb fokban félelmes állapot, mely a lélegzést is hátráltatta, első alkalomnál körülbelül 8 perczig tartott. Az öntudat zavartalan volt. Három esetben betegeinél még aggasztóbb volt az állapot, úgy hogy részben az öntudat is hiányzott, s görcsök állottak be. (Nussbaum ezért aranyszabálynak állítja a befecskendezésnél: igen lassan fecskendezni, s netalán föllépő bajnál azonnal visszaszivatyúzni). Ullmann Jr. szaktárs értekezése folytán (Orv. Hét. 36 sz.) a rendelkezésemre álló irodalomban a terhesek csilapíthatlan hányásából származott haláleseteket kutattam, de eredmény nélkül, Hennig Jr. fentebbi idézete egyébiránt bizonyítja azokat. — Csilapíthatlan hányás miatt (e retroflexione) művi koraszülés esete a Wiener med. Wochenschrift ez idei 69 és 70 számában is tárgyaltatik. * L. az OHL. számát. 35. KÖNYVISMERTETÉS. Des lésions traumatiques des vaisseaux rétro-pelviens, par M. le docteur de Mercy. Paris, 1869. Louis Leclerc kiadása. 8-rét 136 l. Az ülep- és a belső szeméremüzetek sértései a ritkaságok közé tartoznak ugyan; azonban azok mégis előfordulnak, s minden esetre gyakorlati érdekességűek, kivált pedig azon pontok érdekesek, melyek kezelésükre vonatkoznak.Bouisson, Champenois, Devaly, Labbé és Servier munkáikban ezen tárgyat igen körülményesen taglalták, s ezen sértések irányában a figyelmet nem csekély mértékben felköltötték. Az előttünk levő füzetben pedig de Mercy Jr. közöl húsz esetet, melyben ezen edények sértése fordult elő , továbbá abban nyolcz eset van,melyben önmagátóli sérülések jöttek létre. Ezen tényeket, s az alkalmazott kezelés eredményét elemezve, a szerző legfontosabb következtetései között találjuk, hogy midőn a vérzés jelentékeny, a seb fenékeni közvetlen lekötést gondolja legczélszerűbbnek, történjék bár ez újabb bemetszéssel, vagy enélkül. Csak azon esetekben, melyekben a vérzés kevésbé súlyos, lehet időt arra fordítani, hogy vashalyagos oldattal átitatott tépetek nyomassanak oda, minek ha kellő eredménye nem volna, végül a lekötéshez lehet folyamodni. Ezen művelet ilyenkor a pörkölt leválása után elég könnyen hajtható végre. Ha a vér a szomszédszövetekben halmozódik fel (aneurysma spurium diftusum), olyan esetekben az ütér lekötése a tömlő fenekén történjék. Az izzó vas és a alhasi ütér (arteria hypogastrica) lekötése az utósó menedéket képezi. —«— LAP1ZEJ1LE, —h—a jÜtérsebek hegedőse a környezetben véghezmenő genyedés daczára. Devaltz esetet észlelt, melyben az üleptáj megsebeztetett, minek folytán itt bő vérzések támadtak. Egymásután temeszelés, vashólyag, majd pedig nyomás vétetett igénybe. Miután a közlő a beteghez jött, minden készületet megtett, hogy az ülőteret lekösse, mint azonban e czélból a seb fenekén vizsgálatokat tett, innét meglehetős mennyiségben geny jött ki. A vérömlés megszűnt, a seb tépettel kitöltetett, s a beteg meggyógyult. Després szerint, ki a közleményt a párisi sebészeti társulat előtt felolvasta, itt izomüzér volt megsebezve, mert ha az ülütér lett volna megsértve, akkor a másodlagos vérzések nem maradtak volna ki, s a környező szövetben vérfelhalmozódás (aneurysma spurium diffusum) jött volna létre. Ezen tény egyébként mutatja, hogy a vérzés csilapítására szolgáló eszközök használása mellett jelentékeny gyuladás és genyképződés léphet fel, s mindennek daczára ezen idő tartó-