Orvosi Hetilap, 1870. március (14. évfolyam, 10-13. szám)
1870-03-06 / 9-10. szám
135 13) Heller A. tr. Virchow Archivjában (44. k.XIX. 338.1.) „Multiple Neurome der Nerven der untern Körperhälfte“ czím alatt Erlangenben bonczolat alá jutott estet írt le. 45 éves iskolatanító 18 évvel ezelőtt hosszú ideig a jobb sarok csonthártyalábjában szenvedett, s mikor ez végre begyógyult, ugyanezen oldali alszáron idült fekélyek támadtak, melyek javulva és roszabbodva, végre oly kiterjedést és intensitást nyertek, hogy a láb egy része (a 2—5-ik) elüszkösödött. Emiatt az alszár a felső harmadban csonkíttatott, mely alkalommal a beteg érzéketlensége feltűnt. Mikor az egyén vérzés és gyengeség miatt meghalt, a bonczolatnál kitűnt, hogy a 2-dik ágyéki csigolyától fogva valamennyi idegtörzs erősen meg volt vastagodva, s úgy a gerinczcsatornában, mint azonkívül csomós és orsóalakú dagokat képeztek. Az együttérző rendes dúczai helyett rövid, vastag, orsóalakú dagok léteztek, melyek egymással és a gerinczagyi idegek csomóival közlekedtek. A jobb alideg egész hoszszában megvastagodott és csomós. Mindkét comb bőre alatt és izomzata közt számos idegdag. A test egész felső felén egy csomó se találtatott, s azok a bal alszáron szintén hiányoztak. A test felső részének izomzata jól ki volt fejlődve, az alsóé kiterjedt elfajulásban szenvedett. A górcsövi vizsgálat nyomán Heller Jr. úr azon folyományhoz jut, hogy legelőbb az elemi idegrostban erős megvastagodás lép fel, mely az idegbennék megszaporodása által van feltételezve, s egyszersmind az idegbennék némi vegyi változásnak van alávetve. — evvel összeköttetésben csekély magcsaszaporodás jön létre az elemi idegrosthüvelyen, később az elemi idegrosthüvelyen fokozódó magcsa szaporodás mellett az idegbennek hoszszcsíkolatot mutat, mire a megváltozott velős elemi idegrost számos, párhuzamosan fekvő fénylő velőtlen idegrost pamatára szétesik, melybe helylyel közel igen hosszú magvak vannak beágyalva ; és minthogy a dagokat alkotó elemek az idegrostokból erednek, annálfogva dagjait a valódi velő nélküli idegdagokhoz számítja. Ámbár Heller Jr. úr mondja, hogy dagjait felosmiumsavval és aranyhólyag-káliummal — oly reagensekkel, melyek az idegvelőt és a tengelyfonalat jelezni szokták — kezelve, tevőleges eredményt nem nyert, valamint azoknak különféle folyadékban történt áztatása sem volt siker által kísérve, őszintén be kell vallanom, hogy Heller Jr. rajzaiban a felnevezett következtetéseket nem találom eléggé indokoltaknak; esetét illetőleg még sem nyilatkozhatok határozottabban, mert nem láthattam, s saját esetemmel már azért sem tarthatom egészen egyértékűnek, minthogy itt a bántalom mégis csak helybeli, így tehát csak kérdéses marad, váljon ezen eset az átalános sokszoros idegdagokhoz számítandó-e? Nincs is szándékom a valódi velőnélküli idegdagok létezését kétségessé tenni, s a Heller tr. esete feletti nyilatkozatomhoz csak következő körülmény által lettem kényszerítve. Heller tr. úr állítja (V. X. 44. k. 342. 1.), hogy az ő esete és a Hesselbach által leírt, a würzburgi museumban gondosan eltett eset a dagok górcsövi alkatára nézve egészen hasonlók voltak egymáshoz, továbbá, hogy valamennyi dagban górcsővel sem lehetett idegrostoknak (természeszetesen velős idegrostokat ért) nyomát felfedezni, s (347. 1.) hogy a würzburgi készítmény szinte a valódi idegdagokhoz számítandó. Recklinghausen tr. engedelmével ez esetet is megvizsgáltam, s meggyőződtem arról, hogy az enyimhez tökéletesen hasonlít; különösen pedig az általa voltam meglepve, hogy az idegcsomókból vett haránt metszeteken, lettek légyen azok a dagcsa közepéből vagy végéből készítve, kivétel nélkül egészen épen megmaradt velős rostokat különböztethettem meg, mely idegrostok kötszöveti bunjánozás által egymástól többé-kevésbé el voltak különítve. Meg kell engednem, hogy a velős idegrostok a daganatban hiányoztak, ha a csomó a metszet készítésekor rendkívüliig össze volt szorítva, vagy ha a fedlemez a metszetre erősen rá lett nyomva, de ez esetekben is a készítményen itt-ott velős cseppek úszkáltak. Minthogy már most Heller Jr. úrnak ily hibákat a készítmények előállításában nem tulajdoníthatok, annálfogva azt kell gondolnom, hogy a Besselbach-Me esetet nem vizsgálta meg haránt metszeteken.. Igaz, hogy az 50 évesnél (1817) öregebb készítményen az idegrostokat nem számláltam meg, s hogy áztatatási kísérleteim hígított salétromsavban sem arattak oly határozott sikert, mint heveny esetemben, de valamennyi hossz- és harántmetszet, s tűvel szétbontott készítmény a két esetből annyira hasonlít egymáshoz, hogy a készítmények felcseréltettek, s úgy hiszem, hogy a Hesselbach-féle eset teljes joggal az általam leírt mellé sorozható. Az eddigelé közzétett és Yirchow dagtanában (II. köt. 292—293) feljegyzett esetek összehasonlításánál találtam, hogy a leírás, melyet Lebert (Schönlein esete, Physiol. Pathot. II. k. 1791.), Follin (Cazalis esete, Traité élémentaire de path. ext. 1853), Rokitansky (Lehrbuch der path. Anatomie II.. 501), Houel (Temoin esete Bullet, de la societé anat. 1857., p. 403.) és Heusinger (YirchowAnck 27 k. 208) ád, lényegében esetemre is illik, s azon esetekben, melyekről górcsövi lelet nincs feljegyezve, a többi tünetek összhangzása által. valószínűvé tétetett, hogy a sokszoros idegdag valamennyi esetében a görcsövi alkat is hasonló. Ha t. i. az élen mutatkozó tüneteket tekintjük,, valamennyi leírt esetben feltűnő ellentétet találunk az egész környi és együttérző idegrendszer oly szembetűnő elfajulása és a csekély működési zavar közt. A Serres által leírt két fiatal embernél (Compt. rend. 14. 1843 643.), ki hagymádban halt el, s a Maher és Payen által (Compt. rend. 16. 1845. 1171.) leírt fogolynál majdnem semmiféle ideges tünet se volt jelen, érzéstelenség vagy mídés nem mutatkozott, s még a csomók fájdalmas volta sincs megemlítve ; a Hesselbach féle esetben a csomók épen nem voltak fájdalmasak, s Heusinger mondja, hogy betegénél a dagok még erősebb nyomáskor is egészen érzésteleneknek találtattak. Az utóbbi esetben az idegműködés semmiféle zavara nem volt jelen, míg Hesselbach esetében az utóbbi időben fellépő ideges tünetek (erős fejfájás), úgy hiszem, a bal agyacs hídszárán (crus cerebelli ad pontem) levő dag, s az általa gyakorolt agynyomás következményei lehettek; harmadik esetemben szinte hiányzik minden ideges tünet, s a nagy csomók is csak erős nyomáskor fájdalmasak. — Sok esetben (Nélaton, V. Dagok, 3 K. 294, Follin, Terauin, első esetünk) csak néhány dag fájdalmas, különösen időváltozáskor, a legtöbb erősebb nyomáskor sem igen érzékeny, — s csak az utolsó hónapokban lép fel állandó fájdalom, tompasági érzés, hűdés és érzéketlenség. Csak a Schönleinféle esetben, mely Lebert és Hasler (dis. inau. de neuromate, Zürich, 1835) által van leírva, már igen korán feszülő fájdalmak léptek fel a végtagokban.