Orvosi Hetilap, 1870. március (14. évfolyam, 10-13. szám)

1870-03-06 / 9-10. szám

135 13) Heller A. tr. Virchow Archivjában (44. k.XIX. 338.1.) „Multiple Neurome der Nerven der untern Körperhälfte“ czím alatt Erlangenben bonczolat alá jutott es­tet írt le. 45 éves iskolatanító 18 évvel ezelőtt hosszú ideig a jobb sa­rok csonthártyalábjában szenvedett, s mikor ez végre begyó­gyult, ugyanezen oldali alszáron idült fekélyek támadtak, melyek javulva és roszabbodva, végre oly kiterjedést és inten­­sitást nyertek, hogy a láb egy része (a 2—5-ik) elüszkösö­­dött. Emiatt az alszár a felső harmadban csonkíttatott, mely alkalommal a beteg érzéketlensége feltűnt. Mikor az egyén vérzés és gyengeség miatt meghalt, a bonczolatnál kitűnt, hogy a 2-dik ágyéki csigolyától fogva valamennyi idegtörzs erősen meg volt vastagodva, s úgy a gerinczcsa­­tornában, mint azonkívül csomós és orsóalakú dagokat ké­peztek. Az együttérző rendes dúczai helyett rövid, vastag, orsóalakú dagok léteztek, melyek egymással és a gerincz­agyi idegek csomóival közlekedtek. A jobb alideg egész hosz­­szában megvastagodott és csomós. Mindkét c­omb bőre alatt és izomzata közt számos idegdag. A test egész felső felén egy csomó se találtatott, s azok a bal alszáron szintén hiányoz­tak. A test felső részének izomzata jól ki volt fejlődve, az alsóé kiterjedt elfajulásban szenvedett. A górcsövi vizsgálat nyom­án Heller Jr. úr azon folyo­­mányhoz jut, hogy legelőbb az elemi idegrostban erős meg­­vastagodás lép fel, mely az idegbennék megszaporodása ál­tal van feltételezve, s egyszersmind az idegbennék némi vegyi változásnak van alávetve. — evvel összeköttetés­ben csekély magcsaszaporodás jön létre az elemi idegrost­hüvelyen, később az elemi idegrosthüvelyen fokozó­dó magcsa szaporodás mellett az idegbennek hoszszcsíkolatot mutat, mire a megváltozott velős elemi idegrost számos, párhuzamosan fekvő fénylő velőtlen idegrost pamatára szétesik, melybe helylyel közel igen hosszú magvak vannak beágyalva ; é­s minthogy a dago­kat alkotó elemek az idegrostokból erednek, annálfogva dag­­jait a valódi velő nélküli idegdagokhoz számítja. Ámbár Heller Jr. úr mondja, hogy dagjait felosmium­­savval és aranyhólyag-káliummal — oly reagensekkel, melyek az idegvelőt és a tengelyfonalat jelezni szokták — kezelve, tevőleges eredményt nem nyert, valamint azoknak különféle folyadékban történt áztatása sem volt siker által kísérve, őszintén be kell vallanom, hogy Heller Jr. rajzaiban a fel­nevezett következtetéseket nem találom eléggé indokoltaknak; esetét illetőleg még sem nyilatkozhatok határozottabban, mert nem láthattam, s saját esetemmel már azért sem tart­hatom egészen egyértékűnek, minthogy itt a bántalom mégis csak helybeli, így tehát csak kérdéses marad, váljon ezen eset az átalános sokszoros idegdagokhoz számítandó-e? Nincs is szándékom a valódi velőnélküli idegdagok létezését kétségessé tenni, s a Heller tr. esete feletti nyilatkozatom­hoz csak következő körülmény által lettem kényszerítve. Heller tr. úr állítja (V. X. 44. k. 342. 1.), hogy az ő esete és a Hesselbach által leírt, a würzburgi museumban gondosan eltett eset a dagok górcsövi alkatára nézve egé­szen hasonlók voltak egymáshoz,­­ továbbá, hogy vala­mennyi dagban górcsővel sem lehetett idegrostoknak (természe­­szetesen velős idegrostokat ért) nyomát felfedezni, s (347. 1.) hogy a würzburgi készítmény szinte a valódi idegdagok­hoz számítandó. Recklinghausen t­r. engedelmével ez esetet is megvizsgáltam, s meggyőződtem arról, hogy az enyimhez tökéletesen hasonlít; különösen pedig az általa voltam meg­lepve, hogy az idegcsomókból vett haránt metszeteken, lettek légyen azok a dagcsa közepéből vagy végéből készítve, kivé­tel nélkül egészen épen megmaradt velős rostokat különböz­tethettem meg, mely idegrostok kötszöveti bunjánozás által egymástól többé-kevésbé el voltak különítve. Meg kell en­gednem, hogy a velős idegrostok a daganatban­ hiányoztak, ha a csomó a metszet készítésekor rendkívüliig össze volt szorítva, vagy ha a fedlemez a metszetre erősen rá lett nyomva, de ez esetekben is a készítményen itt-ott velős csep­pek úszkáltak. Minthogy már most Heller Jr­. úrnak ily hi­bákat a készítmények előállításában nem tulajdoníthatok, annálfogva azt kell gondolnom, hogy a B­esselbach-Me esetet nem vizsgálta meg haránt metszeteken.. Igaz, hogy az 50 évesnél (1817) öregebb készítményen az idegrostokat nem számláltam meg, s hogy áztatatási kísérleteim hígított salétromsavban sem arattak oly határozott sikert, mint he­veny esetemben, de valamennyi hossz- és haránt­metszet, s tűvel szétbontott készítmény a két esetből annyira hasonlít egymáshoz, hogy a készítmények felcser­élt­ettek, s úgy hi­szem, hogy a Hesselbach-féle eset teljes joggal az általam leírt mellé sorozható. Az eddigelé közzétett és Yirchow dagtanában (II. köt. 292—293) feljegyzett esetek összehasonlításánál találtam, hogy a leírás, melyet Lebert (Schönlein esete, Physiol. Pathot. II. k. 17­9­1.), Follin (Cazalis esete, Traité élémentaire de path. ext. 1853), Rokitansky (Lehrbuch der path. Anatomie II.. 501), Houel (Temoin esete Bullet, de la societé anat. 1857., p. 403.) és Heusinger (YirchowAnck 27 k. 208) ád, lénye­­gében esetemre is illik, s azon esetekben, melyekről górcsövi lelet nincs feljegyezve, a többi tünetek összhangzása által.­ valószínűvé tétetett, hogy a sokszoros idegdag valamennyi esetében a görcsövi alkat is hasonló. Ha t. i. az élen mutatkozó tüneteket tekintjük,, vala­mennyi leírt esetben feltűnő ellentétet találunk az egész környi és együttérző idegrendszer oly szembetűnő elfajulása és a csekély működési zavar közt. A Serres által leírt két fiatal embernél (Compt. rend. 14. 1843 643.), ki hagy­mádban halt el, s a Maher és Payen által (Compt. rend. 16. 1845. 1171.) leírt fogolynál majdnem semmiféle ideges tünet se volt jelen, érzéstelenség vagy m­ídés nem mutatkozott, s még a csomók fájdalmas volta sincs megem­lítve ; a Hesselbach féle esetben a csomók épen nem voltak fájdalmasak, s Heusinger mondja, hogy betegénél a dagok még erősebb nyomáskor is egészen érzésteleneknek találtattak. Az utóbbi esetben az idegműködés semmiféle zavara nem volt jelen, míg Hesselbach esetében az utóbbi időben fellépő ideges tünetek (erős fejfájás), úgy hiszem, a bal agyacs híd­­szárán (crus cerebelli ad pontem) levő dag, s az általa gya­korolt agynyomás következményei lehettek; harmadik ese­temben szinte hiányzik minden ideges tünet, s a nagy cso­mók is csak erős nyomáskor fájdalmasak. — Sok esetben (Nélaton, V. Dagok, 3 K. 294, Follin, Terauin, első esetünk) csak néhány dag fájdalmas, különösen időváltozáskor, a leg­több erősebb nyomáskor sem igen érzékeny, — s csak az utolsó hónapokban lép fel állandó fájdalom, tompasági érzés, hűdés és érzéketlenség. Csak a Schönleinféle esetben, mely Lebert és Hasler (dis. inau. de neuromate, Zürich, 1835) által van leírva, már igen korán feszülő fájdalmak léptek fel a végtagokban.

Next