Orvosi Hetilap, 1870. április (14. évfolyam, 14-17. szám)

1870-04-03 / 14. szám

228 I­T 227 mozgalmak, éjjelenkénti nyugtalanság mutatkoztak a gyermeknél. Több ízben részint hashajtókat, részint, bélférgek jelenlétét gya­nítva, santonint adagoltam a gyermeknek. Ez időben tőle sem­minemű bélféreg nem ment el. Azon évi octoberben hasonló vál­tozásai miatt egy ízben hydromel infantum­ot szedettem vele, s erre, anélkül, hogy egyéb szert vett volna, 3 réfnyi galandócz ment el tőle, melynél a fejet is megtalálnom sikerült. Ezután néhány hónapig a gyermek egészen jól volt. 1868. januárban az előbbeni tünetek ismét mutatkoztak, egyszersmind pedig egyes galandócz-ízek mentek el a gyermektől, világos bizonyságául an­nak, hogy egy második galandócz van jelen nála. 1868. jan. 28. egy nagyon nyugtalan éjjel után szokatlan és bágyadt­ és kedvet­lennek mutatta magát a gyermek. Délután erősebb hasfájdalma miatt az anyja ágyba fektette s ekkor a gyermeket egyszerre csak görcsmerevség veszi elő, szemeit felfordítja, lélegzete eláll, majd rángatódzások mutatkoznak az arcz és a végtagok izmaiban, fogai között tajték tűnik elő, egy szóval teljesen kifejlett lánggörcsöket kapott a gyermek. Az egész 2-3 percznél nem tartott tovább. Mikorra én odaérkeztem, a gyermeket már kipirult arczc­al, izzadt testtel, álomba merülve találtam. Másnap a gyermek felkelt és semmi különösebb bajról nem panaszkodott. Helyén láttam, mindjárt a következő napokban a galandócz ellen intézni a gyógy­kezelést. Ezért kellő étrend mellett gránátgyökérhéjfőzetet (félo­­bonból 3 oriont) adagoltattam a gyermeknek, de nem teljes si­kerrel , mert a szem­ek felénél többet semmi módon sem lehetett neki beadni, s erre nem több mint egy félről galandóczdarab ment el tőle, a féreg feje pedig nem jött ki. Ismételni a szert a gyermek határozott ellenkezése miatt nem lehetett. A következő febr. hó­napban orsonya is ment el a gyermektől, nemkülönben több darab vonalnyát is mutatott fel az anya, melyek szinte a gyermek ürü­lékében találtattak. Ezek ellen ismét santonint és langyos allö­­veteket adattam a gyermeknek, melyre ezúttal 4 darab orsonya, s több napon át számos vonalnya ürült ki, s ily bélférgek a gyermeknél többé nem mutatkoztak. Galandóczízek azonban időn­­kint folyvást mentek el tőle, s emellett a szokott zavarok is, de lánggörcsök nélkül, mutatkoztak. Az évi május hóban gránátgyö­kérhéj-vonatot adagoltattam a gyermeknek következő vény szerint. Rp. Extr. pun. granati ser. duos, syr. menth. pip. dr. duas, mel. depur. qu. sat. ut f. elect. molle. DS. kávéskanalankint estve és reggel bevenni. Semmi siker. Újabb kezelést a galandócz ellen igénybe venni nem lehetett. Maguk a szülők várakozásra kértek, míg „a gyermeknek egy kicsit megjön az esze“. Máskülönben ezentúl egy éven át, azaz 1869. júniusig, mikor utólszor láttam a gyermeket, daczára annak, hogy galandió szízek folyvást mentek el tőle, a gyermek állandó virágzó egészségben volt. Az oktanra vonatkozólag említést érdemel, hogy a gyermek atyja disznóhús- és szalonnaárus, s hogy tudomásom szerint a háznál nem ritkán megesik, hogy a mely késsel a boltban nyers szalonnát vagy húst metszenek, ugyanazzal szelnek az éléskama­rában is sonkát vagy füstölt kolbászt falatozni. Ily módon a Cys­ticercus cellulosae nagyon könyen vándorolhat a nyers húsról a késre, a késről a sonkaszeletre, s onnan a gyomorba. Ha valaki akarja, ezen észleletre is mondhatja, hogy törté­netes összetalálkozás az csupán, hogy ezen gyermeknél, kinél kü­lönben a bélférgek jelenléte minden kétségen kívül áll, egyszers­mind lánggörcsök is léptek fel. Ad oculos demonstrálni a nem­történetes összetalálkozást bizonnyal nem lehet. Ha azonban a tisztán tagadó álláspontot elhagyjuk, s a mutatkozó kórállapot oka után fürkészünk; ha megengedjük, a­mit tényei bizonyítnak, hogy a környi idegek izgatása kisdedeknél képes lánggörcsöket előidézni: meg kell engednünk, hogy a bélférgek is gyakorolhat­nak oly izgatást az emésztőcsatorna idegeire, mely átterjedés (reflexió) útján ránggörcsökben nyilvánul. Ezért is én a fentebbi esetet a bélférgek által előidézett ránggörcs-esetek közé számítom. Azon kérdésre azonban, hogy melyik neme a bélférgeknek szokott ránggörcsöket inkább előidézni, csupán egy észlelet után felelni akarni nem érzem magamat jogosítottnak. 3. A fogzás kíséretében észlelt ránggörcsök. Nem oly egyszerű feladat, mint a­milyennek talán látszik, a fogzás kíséretében mutatkozó ránggörcsöket magára a fogzásra, illetőleg a nehéz fogzásra vinni vissza. Már maga a nehéz fogzás oly valami határozatlan fogalom, melyről megfelelő kórképet adni bajosan tudnánk. Lázas mozgalom, nyughatatlanság, a fog­hús piros­, duzzadt­ és fájdalmas volta a rendes fogzásnál is elő­jön. Más saját tünetei pedig a nehéz fogzásnak nincsenek. Legfel­jebb tehát. ..- annyit mondhatnánk, hogy a­hol az említett tüne­tek a rendesnél nagyobb mértékben vannak jelen, vagy hosszabb ideig tartanak, ott rendellenes vagyis nehéz fogzás van jelen. Kü­lönben, nézetem szerint, helyesebb a nehéz fogzást abstract fo­galomnak venni, s azt mondani, hogy a fogképződés folyamatánál jöhetnek elő rejtett táplálkozási és beidegzési zavarok, melyek megfelelő külső helyi tünetek nélkül is képesek átalános zavart idézni elő. E felfogással a mindennapi tapasztalat is jobban egye­zik. Legalább én láttam fogzásban lévő gyermekeket nagyon szenvedni, különösen pedig láttam a fogzás alatt lánggörcsöket megjelenni, anélkül, hogy a helyi tünetek a rendestől valami különös eltérést mutattak volna. Idevágó észlelet a következő: 6. észlelet, Bucsinyi Sándor, 8 hónapos; atyja, anyja egészséges ; ez második gyermekük. A gyermek elég jól fejlett; 4 hónapos korában néhány napig hurutos hasmenésben szenvedett, s más egyéb baja eddig még nem volt. Foga még nincs. 1867. ápril elején vették észre a szülők, hogy a gyermek bővebben nyál­zik, s ínyével az emlőt vagy az odatett ujjat erősebben szorítja. April 5­ 6. a gyermek kivált éjjelenkint a rendesnél nyugtalanabb, s koronkint némi lázas mozgalom vehető észre nála; széke rendes, híg, sárga, naponta 1—2-szer; a tüdőkben semmi rendellenes; az alsó ing mellső része észrevehetőleg duzzadt, a rendesnél piro­sabb, érintésre a gyermek arcza fájdalmat mutat. April 7. a gyermek lánggörcsöket kapott. Az nap reggeltől estig 1­­ —2 órai időközökben 8 rohama volt; egy-egy roham 1—2 perczig tartott. A közbeeső időben a gyermek nagyon nyugtalan, síró, keveset szopik, koronkint alig néhány perczet szenved;­­arcza kipirult, hőmérsék kissé emelt. Alkalmaztatott 2 nadály a tarkóra, hideg borogatás a fejre, higanyhalvacsból fél szemet óránkint. Másnap rohamok már nem jöttek, s átalában a gyermek nyugodtabb volt, láz is nem mutatkozott. 4 nap múlva a két alsó metszfog kezdett mutatkozni. A többi fogak ránggörcsök nélkül. Ezen észlelet kettőt bizonyít. 1. Hogy jönnek elő ránggör­csök, melyeket semmi más okra, mint a fogzásra vissza­vinni nem lehet. 2. Hogy a nehéz fogzás nem annyira határozott helyi tünetek, mint inkább a gyermek egész lényén látható szenvedés, s esetlegesen ránggörcsök által külöli magát. Olyan esetekben, a­milyen volt a fentebb vázolt 6. észlelet, a­hol a fogzás kíséretében mutatkozó ránggörcsöknél semmi más kórállapot nincs jelen, aránylag még könyv helyzetünk van, s minden tétovázás nélkül kimondhatjuk, hogy a ránggörcsök átter­jedés útján a fogzás által idéztettek elő. Egészen másképen áll a dolog, ha a fogzás mellett, a­mint ez gyakran történni szokott, a ránggörcsökön kívül egyszersmind más bántalmak,­­ például: tüdő- vagy bélhurut, vannak jelen. 7. és ztele­t. Laksz Joel, 1­0 éves figyelm­ekhez 1868 mart. 3-án lánggörcsök miatt hivattam. A gyermek gyengén fej­lett ; végtagjainak dudoros ízvégei s a mellkas oldalról benyomott alaka angolkóros testalkatra mutat; járni még nem képes; foga csak négy (alul, felül 2 metszfog) van. Szülei előadják, hogy a gyermek néhány nap óta hasmenésben szenved, emellett nagyon nyűgös, teste néha forró, étvágya nincs. A lánggörcsök ma reggel egymáshoz közel két ízben, egy pár pereznyi tartammal voltak. Vizsgálatra a hasat némileg puffadtnak és érzékenynek, a felső mellső foghúst duzzadtnak, vörösnek, tapintásra fájdalmasnak találtam; láz vagy más helyi tünet nem volt jelen. Rendeltem keményítő allövetet öt csepp mákonyfestvénynyel, ezenkívül horganyéregből félszemert óránként. Aznap délután még egy ízben voltak ránggörcsei a gyermeknek. Hasmenés a tovább alkalmazott székszorító szerek daczára néhány napig még tartott. Újabb két felső metszfoga egy hét múlva tűnt elő. Esetünknél, mint láttuk, a fogzás kíséretében előbb hasme­nés, majd ránggörcsök jelentek meg; kérdésbe lehet már itt tenni, hogy váljon a nehéz fogzásra vagy pedig a hasmenésre kell-e vissza­vinni a mutatkozott lánggörcsöket? A tapasztalat azt tanítja, hogy vannak bántalmak, melyek hol együtt, hol külön véve a fogzás kiséretében meg szoktak jelenni, s a­melyeket ennél­fogva a fog fejlődési folyamatával szükségképen összefüggésbe kell hoznunk, így tapasztaljuk, hogy igen gyakran hasmenés, sok-14

Next