Orvosi Hetilap, 1870. szeptember (14. évfolyam, 36-39. szám)

1870-09-04 / 36. szám

601 602 a promontórium balfelé tér ki, s ezen eltérésnek eredménye az, hogy a jobb medenczefél a bal rovására nagyobbodott. S minthogy ezen viszonyok szerint a koponya beállásánál a medenczebejáratba, a koponya nagyobb átmérői a me­­dencze nagyobb átmérőibe jutnak, könyen kimagyaráz­ható, hogy a medenczebejárat ily formatiójánál a koponya hátsó nagyobb haránt­mérője a tágabb jobb medenczefélbe fog lépni, s így szükségkép a szülésnél II-dik koponyafek­vésnek kell beállani. Ezen viszony azonkívül gyakorlati szem­pontból azért is fontos, mivel eseteknél, a­hol a szülések az említett módon történtek, a medenczebejárat két felének aránytalanságát lehet feltételezni, mi irányul szolgálhat a szükségessé vált műtétnél, mint p. o. az említett esetnél az extractio alkalmával a nagyobb nyakszirtet a tágasabb jobb medenczefélen keresztül vezetni, így az említett viszony, ha a promontórium kitéréseit világosan ki lehet mutatni , de az élen való vizsgálat nehéz­ségénél fogva igen csekély eltéréseket nem is vagyunk képe­sek kimutatni, hanem csak sejtenünk lehet a fenálló rendellenes­ségnél fogva, s csakugyan a bonczlelet gyakran constatál ilyen eltéréseket, a­hol azt az élen kimutatni nem volt lehetséges. Homlokcsont-fekvés. 9. L. asszony másodszor szülő ; az első, nehéz szülése 22-dik évében történt, műtét nélkül. A medencze egyenesen szűkült: sp. il. 25.5, cr. il. 24.1, conj. ext. 17.1, conj. diag. 9.5, obi. dext. 20, obi. sin. 20 .cím. A második szülés 24-dik évében homlokfekvésben történt műtét mellett. Ugyanis a szülő nőn az intézeten kívül többször műtéti kísérletek létettek a szálfogóval siker nélkül. Az intézet­be felvétetvén, az elgyengült kimerült nőn, mivel a vajúdás már harmadfél napig tartott, a gyermek pedig már el volt halva, újra megtörtént a műtét, még­pedig perforatio után cranioclast alkalmaztatott. A megtörtént perforatio és cephalotripsia után a homlok a fanív alatt jelent meg, míg a nyakszirt a gát felett lépett elő. A nő néhány nap múlva meghalt. 10. M. asszony 33 éves, harmadszor szülő , az első szülés művi koraszülés volt a 35-ik hétben ; a második szülés II. kop.-fekvés mel­lett nehéz volt, perforatio és cephalotriptorral vitetett véghez. A jelen harmadik szülésnél, a felvétel alkalmával, homlok­csontfekvés constatáltatik, a magzatvíz már 28 órával a bejövetel előtt elfolyt, magasan fekvő fej mellett az ondózsinór előesve, s ezen érlökés nem észlelhető. 39 órával a magzatvíz elfolyása utána a méh­száj tallérnyira volt kitágulva, a koponya átfúratik, s a szülés ezután harmadfél órával megtörtént. Az egyenesen szűkült medenc­e következő viszonyokat mu­tat: sp. il. 26.4, cr. il. 28.6, conj. ext. 16.9, conj. diag. 9.7, obi. dextr. 20.7, obi. sin. 20.7. Ezen esetek álljanak a homlokcsont viszonyai magya­rázatára, s ebből is eléggé kiderül, hogyha a fej és a me­denczebejárat között oly aránytalanság létezik, hogy a con­jugata nem képes a fej hátsó haránt átmérőjét felvenni, akkor a fej a nyakszirtcsont oldala felé tér ki, hogy a homlokcsont kisebbb harántmérője beállítathassék a con­­jugatába. S ha ezen átmérő sem rögzíttethetik kellőképen a medenczebejár­atban, akkor a fej hossztengelye körül ro­tatio történik, s a homlokcsont lesz az előfekvő rész, így hát homlokcsontfekvés jelenléténél már a '­priori a meden­czebejárat nagyfokú szűkülésére következtethetünk. Ilyen­kor a gyermek élete általában veszélyben forog, azonban ez is módosulhat a koponya nagysága, illetőleg kicsiny­sége szerint. Láb - és farfekvés: 11. S. asszony 6-szor szülő ; az előbbi 4-dik szülés részint szálfogó, részint művi koraszülés alakjában folyt le. A rhachiticus medencze mértékei: sp. il. 28.6, cr. il. 30.7, conj. ext. 17, conj. diag. 10, obi dextr. 23.5, obi. sin. 23.4. a) Az ötödik szülés 34-dik évben művi koraszülés volt, s a ferde fekvés fordítás által külfogásokkal farfekvéssé változta­tott. A gyermek előfekvő köldökzsinór mellett holtan hozatott ki. A gyermek súlya 2509 grm.; a koponya m. há. 7.5, a h. há. 8.7, az eá. 9.6 c­m. b) A hatodik szülés 36-dik évében történt, másfélnapi vajúdás után II. koponyafekvéssel. Gyermekágyban méhvérzés állott be. 12. B. asszony harmadszor szülő ; állítása szerint 21 éves korában volt először terhes, s abortált, második szülése 23 éves korában történt szálfogó segítségével. A medencze harántul szűkült: sp. il. 24, cr. i. 28, conj. ext. 17.5, conjug. diag. 9.5, obi. dext. 21.7, obi. sin. 20.5 cím. A harmadik szülés 24 éves korában, művi koraszülés, töké­letlen lábfekvés. A fájdalom kezdete után 15 órával a méhszáj tö­kéletesen kitágult, a kis részek mellett a lüktető köldökzsinór fek­szik elől. A t. k. u. 17 órával a hólyag megnyittatik,­­ ezután extractio. A gyermek kevéssé kifejlődött: súlya 2150, a koponya­ra. há. 7.5, h. há. 8.5, eá. 10 c­m. A nő a szülés után 8 nappal halt gyermekágyi lázban. 13. S. asszony negyedszer szülő, kétszer nehezen szült mű­tét hozzájárulása nélkül; a harmadik szülés II. koponyafekvés,szü­lésnél előesett köldökzsinór mellett, perforatio és cranioelasma. A medencze általánosan szűkült: sp. il. 25.5, cr. il. 27.5, conj. ext. 17, conj. diag. 8.5, obi. dextr. 22.2, obi. sin. 21.5 cím. A negyedik szülés 31-dik évében, művi koraszülés a 35-dik hétben, tökéletlen lábfekvés , a hólyag megnyitása után a lábak­kal együtt, illetőleg ezek között a köldökzsinór lép elő, a gyermek haldokló; súlya 2100 grm., a bal oldalcsonton mély benyomás. 14. T. asszony 3-szor szülő , az első szülésnél abortált, a második szülés szálfogó segítségével eszközöltetett. A rhachiticus medencze szűkült: sp. il. 25.6, cr.il.27, conj. ext. 16.9, conj. diag. 9.7, obi. dext. 20.2, obi. sin. 19.1 cím. A jelen harmadik szülés, művi koraszülés a 35-dik hétben, a lábfekvés, a gyermek épen extraháltatott. Miként látható, eseteink között több a lábfekvés mint a farfekvés. Lábfekvések szűk medenczénél sokkal gyakoriab­­bak mint rendes medenczénél, ellenben farfekvések ritkáb­bak, mi könyen megmagyarázható a szűk medencze viszonyá­ból ; míg a far nagyobb tér­mét foglal el, a lábak sokkal könyebben tolulhatnak elő. Eseteinknél feltűnő, hogy a láb- és farfekvéseknél mindmegannyiszor művi koraszülés történt a 35-dik hétben. Meglehet, hogy ezen időben történt művi ko­raszülésnél módosuló, különböző és nem eléggé magyarázható viszonyok különösen kedvezők ezen fekvések származtatására. A­mi a haránt fekvéseket illeti,szintén kitűnik, hogy az arány itt is feltűnően különböző, mint a medenc­e rendes viszonyainál; ezenkívül még, mint már említve volt, haránt fekvések a szülési mechanismus alkalmánál kedvező feltételek között még szűk medenczénél is koponyafekvéssé­­ változnak. Végtére mint a szűk medencze következményei-36*

Next