Orvosi Hetilap, 1870. október (14. évfolyam, 40-44. szám)

1870-10-09 / 41. szám

A fej rögtön hátra húzatott, s tisztán érezhető, hogy ez csak a felületes nyak­izmok által történik, melyek erősen össze vannak húzódva, s csak 5 percz alatt ernyedtek el lassan kint. Ezen görcs érintésre még egyszer visszatért, de azután végképen elmúlt, s a fej akarat szerint mozgattatott.A törzs mindig elernyedt állapotban maradt, a ház rendes görbületével, de a végtagok a sértés pilla­nata óta feszesen ki vannak nyúj­tva. A mellsőknek feszültsége később engedett, s ezáltal bírta azokat keresztezni ; a hát­sók ellenben folytonos feszültségben maradtak, mely halál után mindjárt halálmeredtségbe ment át. A bal szem érzéketlen, mindkét láta szűk. Az arcz mellső része érzéketlen; az áll, a fülek és a többi test érzékenysége megvan, sőt az előbbi részeken emel­kedett. A végtagok is nagyon érzékenyek, mert bár feszültek, a az őket csípő ujjak közül rövid rángással elhúzadnak.Légzés és szívlö­kés mindjárt műtét után oly lassú és gyenge, hogy lehetetlen meghatározni. 1/2 óra múlva az előbbi 32, az utóbbi 124. 20 óra múlva mindkettő 40. 26 óra múlva a légzés 14, a szívlökés 64. 40 óra múlva mindkettő 32, nagyon felületes. 5 és fél órával később az állat meg volt halva. Élete utolsó felében erős remegés, egyes izomcsoportok rövid rángása, némelykor fúvás , az orr és jobb szemben nagyobb mennyiségű nyak; csípéskor rekedt, gyenge, magas hang. Közvetlen halál előtt nyakát erősen nyújtja, száját kinyitja, s a belégzés nagyon hosszú. IX. eset: Tűvel, mely a külső nyakszirtnyújtvány (protub. occipit, externa) alatt és jobb oldalon szúratott be, sértés történt, mely a jobb crus cerebelli ad p. beloldalán nyomul a 4-dik agy­­gyomrocs fenekéhez, s a Yard­-féle híd alsó rétegében végződik f"'­­fal annak hátsó széle előtt,csaknem a középvonal mellett. Szélessége Azonnal oly rángások álltak be, mint a III kísérletben le­írattak, csakhogy jobbra történt a görcsös hajlás. A rángások eleinte a legkisebb ingerre ismétlődtek, míg később csak helyváltoz­tatáskor. A láták szükek, nystagmus kis ideig a jobb szemen. A hátsó lábak mindig meredtek, egyenesen kinyujtvák ; a mellsők csak az első perczekben, s azután az akarat uralma alatt álltak. Eszmélet mindig megvolt. Az állat még 6 napig élt, s a hátsó lá­bak még mindig megtartották meredtségüket. X. eset: A Yároshíd úgy sértetett meg a jobb fül megett beszúrt keskeny késsel, hogy 2''-nyi alsó rétege jobb oldalon csaknem a középvonalig át volt metszve, az utóbbira függőleges irányban. A metszés nem felezi a hidat, hanem már annak hátsó részében van. A végtagok rögtön görcsösen kifeszültek,s a jobb szem nyitva, érzéketlen, rajta nystagmus látszik, mindkét láta szűk. Az állat nagyon érzékeny, minden mozgásnál balra hajlik , s csakhamar rángatódzik, különösen ha jobb oldalra fektetik, mert ezen oldala ki van domborodva, s mindaddig nem maradt nyugton, míg nem sikerült baloldali fekvést eszközölni. Ez tehát csak akarati moz­gás. Halál 15 óra múlva. XI. eset. Egészen hasonló sértés történt a középvonalig a Varol-féle híd mellső szélén, a jobb oldalon ; a metszés 1 */2 ''-nyira hatolt az agyalaptól a Varos-féle híd állományába. Az állat pillanatig ingadozva fentarta magát, de azután balra bukott, míg lábait egyszerre egyenesen és feszesen kinyúj­totta. A jobb szem nyitva, érzéketlen; itt a lába kevéssé, míg a bal oldalon sokkal szűkebb. 1—2 perc­ múlva oly összehajlott állásban maradt, hogy feje hasán nyugodott. Ekkor a végtagok elernyedni kezdtek ; eleinte csak pillanatokra, a derme minden érintésre megint beállván, míg végtére 1/4 óra múlva azok állandóan lankadt állapotban maradtak. A nyakizmok derméje csak 2 óra múlva szűnt meg, s a fej csak akkor állt kissé balra, midőn az ál­lat valami mozgást akart tenni; ennek következtében balra kering, mi­közben alig bírja magát fentartani. Az agyacs sértései után csak látási és hallási zavarok látszottak jelen lenni, mennyire ezt megítélni lehetett az állatok állásából, tartásából,valamint a fülek mozgatásából és a járásból. Történt, hogy az állat nem mozdult órákig helyé­ből és egy esetben észleltem, hogy az állat gyakran hátsó lábaira emelkedett, s mindenkor hátrafelé bukott. Minthogy azonban görcsös állapotot előidézni soha se sikerült, nem tartom szükségesnek az idevonatkozó kísérletekről bővebb említést tenni. Csak egyszer sikerült az agyacsnak hídházi kocsányát egyik oldalon megsérteni, minthogy ezen műtét csak a ha­lántékcsont sziklarészén keresztül lehetséges (nyúlnál), anélkül, hogy a nyúlt agyat vagy hidat, vagy az ikertesteket megsértsük, az agyacsot nem is véve tekintetbe ; de ren­desen a sziklacsont az alapi összeköttetésből elválik, még mielőtt azt keresztülfúrtuk volna. Az egy esetben is, mely­­­ben a sértés sikerült, annak csak külső rétege, az egész vas­tagságnak fele metszetett át, s nem látszott semmi követ­kezmény. (Folytatása következik). Adatok a csöves csontok osteotomiájához, különös tekintettel a Langenbeck B. által ajánlott bőralatti csontmetszésre. Janny Gyula tr.-tól. (Folytatás). Csontmetszés a t erdén gyógyult végtagtö­rése­k-és ferdüléseknél. Mióta a törések majd kizárólag szilárd kötésekkel kezeltet­nek, oly nagy mérvű ferdén gyógyult törések, hogy általuk a tag működése vagy teljesen, vagy lényegesen gátolva lenne, igen rit­kán fordulnak elő. De azért vannak esetek, melyekben a­ kezelés­nél tanúsított figyelem, s elővigyázat daczára sem lehet a ferde gyógyulást elhárítanunk. Azon kérdés merül már most fel, mely esetben szabad, s mely esetben kell itt a csontmetszést végrehaj­tanunk ? Ott, hol a forrát még lágy, a tagot veszélytelen el­járással, az úgynevezett megtöréssel is kiegyenesíthetjük. Ha azonban a forrát már megszilárdult, úgy néha talán még sikerül­het annak kézzeli tökéletes eltörése. Igen világos, hogy fiatal egyéneknél biztosabban számíthatunk sikerre, mint idősebbeknél; hogy azon helyzetváltozást, melynél a törvégek tengelye szegletet képez (dislocatio ad axim), könyebben megszüntethetjük, ha az egyszerű, s nem szövetkezett törések után maradt vissza, vagy ha a törvégek egymásra csúsztak (dislocatio ad longitudinem). Az utóbbi esetnél nemcsak az volna feladatunk, hogy­­a fennálló összenövést — ha lehet — az alsó törvég fordítása által erősza­kosan eltörjük, míg egy segéddel a felső törvéget rögzíttetjük, hanem hogy a végtag rendes hosszát is visszaállítsuk. Ezért mindig kívánatos volna, hogy eléggé hosszú emeltyakarral ren­delkezzünk, hogy arra kézerővel és a test súlyával kellőleg be­folyhassunk, mi ha nem történhetik pl. az alszár boka feletti törésénél, úgy azáltal segíthetünk magunkon, hogy (mint egy esetben Bardeleben tett) hosszú fazsindelyt illesztünk a lábra és az alszár végére, azt e helyzetben gipskötéssel megerősítjük, s így a rövid emeltyűkart műlegesen hosszúvá változtatjuk. A c­ombkoncz azon töréseinél, melyeknél tetemes helyzetváltozás ad longitudinem maradt vissza, Wagner A.1) Königsbergben a Schneider-Menel-féle nyujtógépet igen kedvező­­ eredménnyel vette alkalmazásba;­­de hogy a sikert mennyire csak lehet biz­tosítsuk, az egész alsó végtagra a csontos összenövés elte­ *) A. Wagner „De ratione quadam fracturas ossium deformiter consolidatas violenta eitensione sanandi.“ Commentatio. Regiomonti. 1858 és „Über die Behandlung deform geheilten Knochenbrüche durch gewaltsame Streckung. Königsberger Med. Jahrb. Bd. I. 1859 p. 310.

Next