Orvosi Hetilap, 1870. december (14. évfolyam, 49-52. szám)

1870-12-04 / 49. szám

821 Valami káros behatásokra, melyek a bajt előidézhették, nem nem emlékezett. Meghűlés vagy étrendi hiba nem történt,mint ezt a beteg ápolására és őrzésére Pestről jelenlevő édes anya, egy tapasz­talt értelmes asszony bizonyítá, de valami káros erőművi behatás nyomás, ütés, taszítás stb. se fordult elő ; a bántalomnak pedig sebes csecsbimbó, repedések, felevedések vagy lehorzsolások általi előidézéséről szó sem lehetett, minthogy betegünk, valamint első gyermekágyában, úgy a mostaniban se kísérletté meg egyszer se gyermekét saját emlőjével táplálni. Másrészt emlői a kültakarót illetőleg egészen rendesek valának, s valami keteg vagy egyéb bántalomnak legcsekélyebb nyomait sem mutatták. Minthogy kü­lönben egészsége jó volt, gyermekágyi tisztulása rendes, s a nem­ző szerveknek semmiféle rendellenessége se volt feltalálható: azon feltevés, miszerint a jelenlevő bántalom e szervekből támadó inger által okoztatott légyen, szinte alaptalannak mutatkozott. Mi lehetett tehát mégis a már minden esetre jelenlevő emlő­sob oka ? figyelmes megfigyelés és különféle tapasztalatok en­gem azon határozott nyilatkozatra bírnak, miszerint valamint ezen, úgy több más­éhez hasonló esetben a láb oka legin­kább a vér görvélyes vegyületében, s ennek folytán talán a vér-és tejvezető edények zsong­­talanságában keresendő, bár szakunk egyes kitűnő tag­jai, például Winckel, a görvélyesség befolyását az emlősáb keletkezésére gyermekágyasoknál nem ismerik el. Vájjon azon, némely igen érzékeny és ideges gyermekágyasok által a gyermek­ágy első napjaiban rendes állapotban is jelenlevő torlódási dagadás és feszültség következtében sokkal hevesebben érzett fájdalom szinte nem mint gyermekágyi lob­oka szerepel-e ? erről ez alka­lommal bővebben szólani nem akarunk. Azon időben, midőn ezen beteget gyógyítanom kellett, — 1863-iki tavaszán volt, — még nem bírtam azon, azóta elegendő tapasztalás által szerzett meggyőződéssel, hogy a bürökkivonat­­tal azon esetekben, melyekben e­lől­b már tényleg kifejlődött, nagyon keveset vagy épen semmit se használhatunk ; hogy ekkor a láb eloszlását vagy annak genyképződésbe való átmenetelének megakadályozását e szerrel eszközölni lehetetlen, s így, jóllehet a már jelenlevő lob figyelmemet nem kerülte el, rendelem a bürköt azon reményben, hogyha már nem is annak eloszlását, de legalább lehető megszorítását érjem el vele; a beteg irányában azonban azon megjegyzéssel, hogy miután lob már kifejlődött, a sikerről, az óhajtott eloszlásról jót nem állhatok, mindamellett a próbát megtesszük. De kevés nap múlva már kitűnt, hogy az általam titokban mégis táplált remény az eloszlatást illetőleg nem telje­sült, hogy a geny és tályogképződés rendesen folyt le, a tályog megnyitása ismét szükségessé vált, s a betegség egész lefolyása közönséges volt, bár valamivel csekélyebb tartamú. Betegem jelenlevő helyzetében azon nem igen sokat jelentő vigasztalásával kelle beérnem, miszerint a legközelebbi alkalommal gyógyszerün­ket idejekorán akarjuk alkalmazni, s ezen esetre egészen ked­vező lefolyást helyeztem kilátásba. Bármily keveset érhetett ekkor ezen vigasztalás a betegre nézve,­­ még­sem tartott soká, s az alkalom ígéretünket meg­tartani és a szer hatásosságának bizonyítékát adni ismét kínálko­zott. Alig múlt el egy év, s betegünk megint gyermekágyas lett. Midőn tehát most a második napon már torlódási dagadás ismét mutatkozott, ez a harmadikon még fokozódott, nem vártunk soká szerünk adagolásával,hanem fél szemet bürökkivonatot tejczukorral, 4-szer naponta egy-egy port, rendelvén, s midőn a feszültség ezen adagokra alébb nem hagyott, kétharmad egy, egész és két szemért is rendeltünk naponkénti 4,6-szori bevételre. Feltűnő volt ez esetben,hogy az előbbi idevonatkozó esetekhez aránylag mily nehezen sikerült a feszültséget teljesen megszün­tetni, s mily nagy adagokra volt szükség c­élunk tökéletes elé­résére. Csakhogy azt mégis tökéletesen elértük. Betegünk elhagyó mostani harmadik gyermekágyát, anélkül, hogy az emlősábnak legcsekélyebb kellemetlenségeit tapasztalnia kellett volna. Hogy a siker említett nehéz elérésének oka többi közt talán a gyógyszer kevésbé jó minőségében is kereshető lenne, ezen gondolatra most jutottam. Magam is megnyugodtam a si­ker teljes elérésében, betegem pedig az eredménnyel szinte egé­szen meg volt elégedve, s oly bizalommal viseltetett mostantól a bevett gyógyszer iránt,hogy 1866. év elején, midőn Pesten, hová időközben költözködött, ismét gyermekágyba esett, férjét meg­kérte, hogy levélben e gyógyszer rendelésére szólítson fel, jóllehet Pest legtapasztaltabb és legügyesebb orvosainak egyike őt akkor, mint házi orvos látogató. A szer most is megtette hatását. (Folytatjuk) Adatok a csöves csontok osteotomiájáh­oz, különös tekintettel a Langenbeck B. által ajánlott bőralatti csontmetszésre.1) Janny Gyula tr.-tól. (Folytatás). Legyen szabad most azon eseteket kivonatban felemlítenem, melyekben a bőralatti csontmetszés eddigelé, — legalább mennyi­ben tudomásomra jutott, végrehajtatott. 1-ső eset. (Langenbeck).2) A. B., 9 éves, erős testalkatú és egészséges kinézésű, habár korábban görvélykórban szenvedett. A gyermek a jobb alszár angolkóros elferdülése következtében a külső bokával lép fel. Az alszár egyszersmind tengelye körül for­dult, úgy hogy a belső boka mellfelé, míg a lábhegy kifelé van irányozva. A beteg csak nehezen járhat, s sántít, minthogy a jobb végtag a ferdülés következtében l"-nél valamivel többel rövidebb lett. Más csontokon angolkóros serdüléseknek semmi nyoma se volt látható. 1854-dik évi június 7-kén a bőralatti csontmetszés a fent­­leírt módon vizetett véghez. Az azt követő visszahatás nem volt jelentékeny. Jún. 22-kén a meggondolatlan beteg felkelt ágyából, s fel­lépvén, alszárát a műtött helyen teljesen kettétörte. Másnap a tag kiegyenesíttetvén, rá fazsindelykötés alkalmaztatott. Feltűnő, hogy ez újabb sebzésre csak csekély lázas visszahatás következett, azonban anélkül, hogy a sarjadzással kitöltött seb újra genyt vá­lasztott volna el. Jún. 27-kén a seb behegedt. A törvégek még mozdíthatók, de a láb rendes helyzetű. Jegyzet: A kór további lefolyásáról még a következőt tud­tam meg L. kórodáján. A forrat csontosodása elmaradt. Az áll­­ízület gyógyítása ismételve különféle úton kísértetett meg, de mindig sikertelenül. 2-dik eset. (Langenbeck­.3) J. G., 5 éves betegnél is angol­kóros ferdülésekkel találkozunk. A czombkonczok mellfelé, a bal alszár pedig kifelé van görbülve, míg a jobb alszár jelentékeny ferdülése mell- és kifelé van irányozva, s a láb lefelé oly állásba szorult, hogy a gyermek kéntelen külső bokáján járni. A megtörés a csontkeménysége miatt itt sem sikerült, s azért L. kéntelen volt a jobb alszáron 1854. évi junius 5 -én a bőralatti csontmet­szést végrehajtani, melyre nem következett igen heves visszahatás. A nagyfokú genyedés jul. 3-kán megszűnvén, a beteg átalános jó állapota mellett L. a még mindig görbe alszár kiegyenesítő kéz fo­gott, mi csupán kézerővel teljesen sikerült. Este gyenge láz. A következő napokon nem állott ugyan be új gengedés, de a seb nem is mutatott hajlamot a hegedősre; a sarjadzások tapló- külemüekké lettek, úgy hogy pokolkőrudacscsal ismételve el kel­lett azokat roncsolni. *) Lásd az OHL 41. számát. 2) Langenbeck „Deutsche Klinik." 1854, p. 328. *) I. h. 829. 1. 49* 822

Next