Orvosi Hetilap, 1871. január (15. évfolyam, 1-5. szám)
1871-01-22 / 4. szám
Előfizetési kr. helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt 80 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 6 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronként 15 újkr. Hegjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir.postahivatalnál, a szerkesstdségű Erzsébet-tér 10. bz. , és Kilián György könyvkereskedésébe váczi utéz a Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és körüavázlat közlönye. Tartalom. Verebélyi László tr. A végtagok csonkolásáról. (Folyt). — C s s ik o v sz k y J. tr. A heveny máj sorvadásról és a hasonló bántalmakról. — Hajnal I. tr. Csonttörésekről. (Vége). — Könyvismertetés. Die freiwilligen Nahelblutungen der Neugeborenen, pathologisch-therapeutisch- und statistisch bearbeitet von Dr. Ludwig Grandidier. Cassel, 1871. — Lapszemle. — A bőrfarkas és ennek kezelése. (Vége). Tárcza. Than K. tr. Az egyetemi oktatás lényeges kellékeiről. — Megemlékezés Pataki D. tr. felett. — Vegyesek. 1871. Január 22. I’est. tizenötödik Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. A végtagok ízületei csonkolásáról. Verebélyi László tr.-tól Pesten. (Folytatás). I. ízlob. (Arthrocace). Az ízületek lobos bántalmainál, legyenek azok bármily eredetűek, a csonkolás már az eddigi eredmények után is állandó becsű eljárásnak bizonyult. A műtét javalata szóba jön az ízleb idült alakjánál, vonja bár az maga után az íztok elgengedését,s okozza bár az ízületvégek száját vagy üszkét. Az ízlob első két kimenetele leggyakoribb, az egyik a másikba átmehet, vagy együttesen lép fel; az ízületvégek üszkös elhalása aránylag legritkábban fordul elő. Az idültség, mint tudjuk, igen változó időhosszfogalmat zár magába , pedig épen nagyobb ízületeknél lényeges ennek szorosabb meghatározása, minthogy igen gyakran az eredmény ezen fordul meg. Időhöz kötni e fogalmat nem lehet, mert a roncsolások évekre húzódó folyamatoknál gyakran nem oly nagyok, mint melyekkel néha néhány hónap után állunk szemben, s azért azon körülménynek, hogy nem minden ízületnél jön külön a hatalom foka, mint a műtét javulatának határa, megállapítva, lehet valószínűleg a kedvezőtlen gyógyulási viszonyt tulajdonítani, valamint azon téves felfogásnak is, hogy az ízcsonkolás mint utolsó életmentő kísérlet lön alkalmazva. A legújabb kor tapasztalatának lehet köszönni, hogy a sebészek a javalatoknál a bántalmazottság fokának meghatározásával kezdenek inkább foglalkozni. Igen élénken emlékszem, hogy öt év előtt,midőn először rándtoltam fel Bécsbe tanulmányaim kiegészítésére, K. Schuh tanár körülbelül 21 éves, igen satnya fiatal embernél begengedéssel járó térdízleb miatt csonkolást végzett, kinél harmadnapra minden gyógyulási hajlam kimaradása és az óriási léptekkel haladó erőhiány miatt az első műtétet combcsonkítás, s ötödnapra halál követte. Ezen esetben, ha a műtét általában javulva volt, csak a csonkítás egyszerűsíthette volna a folyamatot, anélkül azonban, hogy ezt okvetlen kedvezőbb eredmény koronázta volna. Azért most nagy ízületeknél a csonkolás javalata akkor ajánltatik a valószínű siker jóslatával, midőn a láb tovaterjedésének tünetei lassan fejlődnek; midőn a folyamat időnkénti megállapodást (alanyi és tárgyi tüneteiben) árul el; midőn a természet részéről gyógyulási hajlam (csontlerakódás, sipolyok heges behúzódása) állapítható meg, anélkül, hogy ez iránybani törekvés elérését remélhetnék. Kisebb ízületeknél ezen megszorítást természetesen tetemes lazítás érheti, anélkül, hogy a beteg életét a műtét veszélyeztetné. Mi a szervezet egészségi állapotát illeti, kifejlődött gümőkór vagy kimutatható túrós (kasige) elváltozást, tüdőbbgóczok határozott ellenjavalatot képeznek, úgy mint a kétségbevonhatlan kimerülés tünetei. Meg kell azonban itt jegyeznem, hogy az első évtizedben, ha az alanyi tünetek, fájdalom, álmatlanság, étvágytalanság a tüdők bántalmait fokozni látszanának, a kisebb ízületekben a műtét még mint élethosszító eljárás szerepelhet, sőt talán a tüdőbántalom nem nagy fokánál az élénk visszaképzés mellett maradandó gyógyulást eszközölhet azáltal, hogy a sebet egyszerűsíti, s az alanyi tünetek ki nem maradó változását előidézi. Még e pontra különben visszajövök. Mi az ízületek fontoságát illeti, legkomolyabb behatás lesz a csonkolás a csípőízületben és térdben, s azután következik a váll-, könyök-, végre pedig a boka- és kézízület. Ezen sorban fogom keresztül venni az egyes ízületeket, felemlítve mindenhol az általam észlelt eseteket is. A csípő ízület legfontosabb jelentőségű a csonkolásnál, mert ezt a legtömegesebb lágy részek környezik, s ezáltal a genyedés és genysülyedésnek legnagyobb tér nyittatik. Linhardt azt állítja, hogy ezen elméleti okoskodás szülte ellenvetésnek sokkal nagyobb értéket tulajdonítanak, mintsem azt a tapasztalat igazolja. Ha a fentebb említett okoknál fogva hiányos kimutatási adatokra utalnék, melyek Heyfelderben a következőkben rendelkezésünkre állanak : Csípőízléb miatt műtétért. Ebből él. Meghalt. Ismeretlen kim. Halálozási °/0. 1—10 év közt 20 128 _ 40% 11-20 „ „ 13 103 — 23.07 21-30 „ „6 2 4 — 66.6 31-41 , *2 1 1 — 50.0 54 „ „1 — 1 — 100.0 Kor nincs meghatározva 166 6 4 4