Orvosi Hetilap, 1871. január (15. évfolyam, 1-5. szám)
1871-01-29 / 5. szám
A végtagok ízületei csonkolásáról. Verrbilyi László tr.-tól Pesten. (Folytatás). A térdízület kettős szempontból veszi igénybe a csonkolásnál figyelmünket,s pedig mert a lobos megbetegedésnek aránylag leggyakoribb székhelye, minthogy a természet az ízület összetettebb alkatánál fogva még sokkal ritkábban képes az előrehaladt folyamatot bevégezni, mint a csípőízületben, s az ízület maga a műtét után a legnagyobb sebfelületet képezi. Az ízület, megbetegedésének gyakoriságát nem kell bizonyítanom,—ezt sajnosan tapasztalja minden orvos, de fontos azon tapasztalat, hogy annak tökéletesen kifejlődött gengedési és szuvas állapota a természet által nagyon ritkán és nehezen egyenlíttetik ki. Ha a csípőízlábnál mégis számos esetet bírunk felhozni, hol a bántalom ezen foka is gyógyult, a térdízlábnál ebbeli reményünk igen szűk körre szorítkozik, s gyógyulás esetében a legtöbb esetben az alszár hasznavehetlenségét kell tapasztalatilag bizonyítanunk. Ily jóslattal szemben a tumor albus kiváló szerepet visz a czombcsonkítás javalatai közt, mely minden veszélyessége mellett jobb gyógyulási arányt bír felmutatni, mint a bajnak más, nem műleges atoni kezelése. A csonkítás utáni nagy halálozás és egy nagy végtagrészlet eltávolítása azon hitre vezethetné a sebészt, hogy itt a csonkolás tökéletesen kiszoríthatná az előbbit, különösen ha ismét Heyfelder által összeállított kimutatás szerint a halálozási százalék az összes műtetteknek alig képezné Vidát. Hogy ily eredmény után a sebészek mégsem csonkolnak mindeddig mindenhol, előttem is hihetővé teszi a gyanút, hogy sok csonkolás eredménye nem lett közölve, s sok sebész egyes kísérleti műtetteinek fatális sorsa által visszarettenve, a műtét felett pálczat tört. Ezen nézet valószínűsége mellett szól azon körülmény is, hogy a térdcsonkolás a legnagyobb sebfelülettel bírván, a legelső időben meglehetős erőbeli állapotot és gyógyipart feltételez,hogy a beteg a műtét utáni,habár rövididejű, nagyobb fokú gengedést veszély nélkül kiállhassa. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy határozottan meg nem állapított javalatnál oly eseteknél is vizetett véghez a csonkolás, hol a szétesésre a hajlam nagyobb volt, mint a gyógyipar, s hol a kimerülés veszélye minden összetettebb sebzést mint halálosat engedett volna tekinteni (mint b. Schuh fentebb említett esete bizonyítja), nem lehet csodálni, hogy a műtét nem részesült abban az elismerésben, melyben részesülnie kell, ha arra alkalmas egyénen vitetik véghez. Minél magasabb évtizedben álló egyénnél állítunk fel a javalatot, annál szigorúbban kell a beteg általános égségi állapotára és az ízlés kedvezőbb alakjára súlyt fektetni , mert nem a közvetlen részkimenet, de a véres műtét ismétlésével állunk szemben, mely a beteg erejét kétségenkívül nagy mérvben veszélyezteti, így kéntelen volt Fergusson, Cooper Forster (Guy’s H.) utólagosan csonkítani, mert mindkét betegnél (30—40év had.) petyüdt, buja sarjadzás begenyedése fogyasztá a senyves szervezet életerejét, anélkül, hogy gyógyulás esetében is a két csontvég szilárd összefüggésére lehetett volna számolni; ha azonban ezek megfelelnek a csonkolás követelményeinek, a csonkolás annál lényegesebb, mert életmentés mellett a végtag hasznavehetőségét is biztosítja. Ha megtekintjük a kimutatási táblázatot, nem tagadhatjuk el azt, hogy a siker legkedvezőbb az első két tizedben; az okokat nem ismétlőn, mert azt az általános megjegyzéseknél és csípőizloknál eléggé kifejtettem. De hogy ellentmondásba ne keverjem magamat és a hibásnak jellemzett kimutatásra ne szoruljak, röviden el fogom sorolni azon eseteket, melyeket láttam, s melyek, a számot tekintve, meg nem vetendők, s csak állításom támogatását fogják eszközölni. Bardeleben két térdcsonkolást végzett tumor albus miatt egy 7 éves igen satnya fiúnál és hasonló korban levő leánynál; mindkettőnél mintegy egy év alatt annyira fejlő-5 Szuvas térdízleb miatt műtétért. Ebből él. Meghalt. Halálozási °0. 1—10 év közt 29 245 17.3 11-20 , „ 51 39 12 23.5 21-30 „ „ 53 34 19 35.8 31-40 „ „ 14 104 28.5 41—50 , „8 4 4 50.0 54 „ „1 — 1 100.0 Nem tudni korát 23 167 — a. mm* Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt 50 kt., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bementesítendők. Hirdetésekért soronként: 15 ujkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségű Erzsébet-tér 10. sí., és Kilián György könyvkereskedésébe váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Pe,st, 1871. Január 29. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. ■ XMIi « » 4 « fi . 1 I 1,4. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. Verebélyi L. tr. A végtagok ízületi csonkolásáról. (Folyt.) — Ossikovszky J. tr. A heveny máj sorvadásról és a hasonló bántalmakról. (Folyt.) — Könyvismertetés. Über das Wesen des Puerperalfiebers, von Otto Spiegelberg. — Lapszemle. A chloral adagolása. — Észrevételek a húgytarthatlanság kezeléséről. — Terpentinolaj vilanymérgezésnél. Tárcza. A budapesti kir. orvosegylet 1871. jan. 21-kén tartott szakülése. — Észrevételek az orvosok működése felett az ujonczozásnál. — Braun tanár szülészeti korodájából. — Vegyesek. — A pestvárosi igazgató főorvos 187■. december havi közegészségügyi jelentéséből. — Szerkesztői levelezés. — Igazítás.