Orvosi Hetilap, 1871. február (15. évfolyam, 6-9. szám)

1871-02-05 / 6. szám

93 eredményez tevőleges adatokat, minthogy a hangvezető ré­szekben semmi kóros változást se találhatni, s ha ilyen mégis előfordulna, mint pl. gyermekeknél gyakori fülfolyás és ennek következményei, akkor ez nem az előbb volt heveny betegség folytán keletkezett, hanem más okból már azelőtt is megvolt. Oly körülmény, melyet azért említek fel, mivel az jóslat téves lehetne, minthogy különben a hallástehet­ség a fülfolyás meggyógyulása után rendesen helyreáll; míg oly gyermekek, kik a szóban levő megbetegedés folytán siketekké lesznek, még azon szövemény legyőzése után sem nyerik vissza hallásukat. A külhangvezeték egészben véve rendes, s ezt némelykor fülzsírral telve találtam, melynek eltávolítása után azonban a hallás nem javult. (Vége köv.) A végtagok ízületei csonkolásáról. Verebélyi László tr.-tól Pesten. (Folytatás). II. Ujdonképletek. A jóindulatú ujdonképletek közt a csontdag igen ritkán ér el oly nagyságot ízületek körül, hogy csonkolás javulatát képez­hetné, egyedül a porezdag az, melynél a műtét okadatolható akkor, ha nem kíván 5"-nél nagyobb áldozatot a csontváz részéről, mert mégis kérdésessé válhatik a végtag hasznavehetősége. Különben is, ha felnőtteknél a nagyobb csontokban a velőűr megnyittatik, a több oldalról tagadott osteomyelitis daczára ez nem ritkán okoz végzetes kimenetelt. A hús-, velős-, és rákos dagoknál a csonkolás, mint javalat kizárandó volna. A legtökéletesebb kiirtásnál is ezen újdonkép­­letek legártatlanabbikánál a kiújulási jóslat oly bizonytalan, az újdonképlet határának elérése oly relatív valószínűséggel bír, hogy nem barátkozhatom meg oly eljárással, mely ha gyógyu­láshoz vezet is, sokkal hosszabb gyógyulás árán megtart oly kor­látozott működésű végtagot, melynek kellő használatát a beteg, mire talán megtanulná, már egészen nélkülözheti. Ezeknél csak a csonkítás szerepelhet, mert a műtét eredménye a visszamaradt csonktól­­ a működést értem — nem függvén, annyit távolít­hatunk el, mennyi mégis valószínűbb biztosítékot nyújt, hogy az ép szövetben történt az eltávolítás, mert a gyógyulás rövidebb idő alatt bekövetkezhetik. Egy idevágó eset legjobban fogja azon kellemetlenségeket felderíteni, melyek ily körülmények közt előadhatják magukat. Billroth mintegy 16 éves leány bal szomb végén még majdnem minden oldalról csontlemezzel körülfogott húsdagot kórismészett, mely nagyságánál fogva azon reményt engedte táplálni, hogy még a csont csöves részét nem érte el. A javait csonkolás műtéte köz­ben kiderült, hogy az újdonképlet már felnyomult a velőűrig, s csak a c­ombcsont 5" hosszú részletének eltávolítása árán tör­ténhetett a csonkolás, közvetlen a macroscopicus határon, mint­hogy előre ki nem kért beleegyezés miatt a csonkítást nem volt szabad végezni. A beteg, mint többnyire az ily képletekkel bíró egyének, kissé vérszegény volt; a műtét több időt vett igénybe, s a vérzés is a beteg erejéhez képest jelentékenynek volt mondható, minélfogva legerélyesebb izgató szerekhez kellett nyúlni, hogy másnap reggelig az élet­erőt csak némileg felösztönözzék. A seb felülete a fenykiürítésre a lehető legkedvezőtlenebb volt, mert a csont mintegy tölcsérszerű behúzódásban volt elrejtve, míg a lágy részek duzzadás közben gátként zárták el a tölcsér széles alapját. A második héten az összetapadt részeket az első rázóláz jelenke­­zése után fel kellett szakítani, s így a genynek szabad kifolyást csinálni. Ismételt rázólázak a beteg halálát műtét utáni 53 nap múlva vonták maguk után. De tegyük, hogy a beteg meggyógyult volna, mit várhatott vol­na a műtett végtagtól, melynél a c­ombcsont csöves része az épség­ben maradt sípcsontfelülettel alig gyógyult volna szorosan össze ? Nem újult volna-e ki az újdonképlet bizonyosan, minthogy anyag­kímélés miatt közvetlen a látható határon történt az eltávolítás? 94 III. Izmerev. A csípő- és térdízületben még azon esetben is, ha akadályozt volna a merevség iránya, súlyos mivolta miatt a csonkolás elvet­tetett,s helyébe a csontok csonthártya alatti metszése lépett (osteo­­tomia), mi ha a csontok szivacsos részében történik, legfeljebb csekély szövevényességgel járó csonttörés jellemével bír. A husza­dik évig a csontnak bevésés általi gyengítése és utólagos megtörése (Billroth kővésnökök által használt finom aczél vésőket használ jó sikerrel) tapasztalatom után igen gyors szerencsés kimenetel jósla­tára bátorít. A vállízületben a lapocz-kulcscsont mozgásai szolgálnak a me­rev kiegyenlítésére; míg a bokaízületben levő kedvezőtlen merevnél, egyszerűbb sebzés a fentebb említett eljárás a sípcsonton ; a kéz- I nél kóros folyamatok után úgyis csak merev biztosíthat haszna­­vehetőséget úgy, hogy egyedül a könyök jöhet szóba, ha a merev nyújtott állapotban a kar működését igen korlátozza. Az eddigi gyógyulási viszonyt tekintve, a beteg kívánságát teljesíteni talán szemrehányás nélkül szabad. Ha azonban a merev derék szögben érte a kart, akkor nincs okadatolva a műtéti beavatkozás, mert meglehet, hogy jobbat a műtét után sem biztosíthatunk a betegnek. IV. Idillt ficzam. Nézetem szerint ízületi csonkolásra csak a felkarfejecs ficzamánál képezhet javalatot, ha az az edényekre és idegekre gyakorolt nyomása által fájdalmakat és a kar bénulását vonná maga után, s még, ha egyátalán a kar nyújtott helyzete csonko­lásra javalat, a könyökficzam, ha erőszakos behajtás után nem sike­rül a singkampó letörése által az alkart szegletbe állítani. Langenbeck felkarficzam miatt mintegy 30 éves férfinál — minden sürgető ok nélkül — csonkolást végzett a felkarfeje­­csen ; a beteg nagyfokú genyedés, genysülyedések és fájdalmak után nagy nehezen megmenekült a halálos veszélyből, hogy végre is legjobb esetben kapjon oly felkart, milyent czélszerű gyakorlat mellett a ficzam fennállása daczára is szerezhetett volna magának. V. Szövevényes ficzamóknál. Hol az ízületvég áttörte a lágy részeket, a sebész már ke­vésbé áll pontosan megállapítható javalattal szemben. A siker, ha az egyén nem igen előrehaladt korú, lényegesen függ a lágy ré­szek zúzási fokától, de ki ne tudná, hogy hányszor kerül kezelé­sünk alá heveny zúzás, hol a jelen állapotból korántsem lehet azonnal felismerni a roncsolás azon fokát, mely utóbb nagynak bizonyulván, maga képes a beteg életét koc­káztatni ? Irányadó lesz tehát itt mindig a sebész gyakorlati tapasztalata és vállalkozása ; el fogja vetni az, ki óvatosan kedvező eseteknél végezte a műtétet. Mindig megkísértjük a visszahelyzést, ha sikerül,­­ feltéve itt is a lágy részek épségét, s a gyógyulás ez úton sem lehetetlen ; ha a visszahelyzés csak nagy zúzással sikerülne, csonkolunk. Én eddig három ilyen csonkolást láttam, mind a három a bokaízületben vé­geztetett 2-szer Balassától, hol a sarokcsont irtatott ki (és általam közöltetett), s 1-szer Billrothtól, ki a vissza nem helyezhető síp­csontot kedvező lefolyással csonkolta. VI. ízületek körüllevő szövevényes csonttörések. Mindenekelőtt constatálom azon köztudomású tapasztalatot, hogy a heveny sértések után véghezvitt csonkítások általán min­dig aránytalanul kedvezőtlenebb gyógyulási statistikát mutatnak fel, mint bármily más oknál fogva végzettek; s ha ez így van, könyv lesz okadatolni a nagyobb halálozást ily javalat után csonkoltat­nál is. Már magukban a lágy részekben létrejött nagyobb zúzás gyakran ki nem számítható genyes szétesést, s ez genyfelszívást és genyvért okoz igen gyakran. Ha a törés szálkás, a csontrepedések hossza, a csontvelő sérelme és rázódása meg nem ítélhető nagy fokot érhetett el, ezek következménye lehet pedig csontelhalás, osteomyelitis, melyek ismét új, a gönyvért előnyösítő mozzanatok. Ily körülmények közt, azt hiszem,megszűnik az elméletileg fel­állított okadatolás szülte csonkolási javalat sürgető ajánlása, s az adott eset megbírálásánál nyílt tér fog maradni a sebésznek min­denkorra, hogy tapasztalata, előszeretete és bizalma szerint válasz­­szon conservativ eljárás, csonkolás és csonkítás közt. Az ép csontnak minden árom­ felkeresése, mint az alsó végtagon, tökéletes haszna­­vehetlenséget vonhat maga után a felső végtagnál.­­ sőt 8 hüvely eltávolítása után is állítják, hogy hasznavehetőséget észleltek volna. Langenbeck műtett ilyetén eltávolítással könyökben, s állí­tása szerint a műszer által rögzített kéz írásra is alkalmas. ízületi 6*

Next