Orvosi Hetilap, 1871. május (15. évfolyam, 19-22. szám)

1871-05-28 / 22. szám

Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőség a Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésébe váczi­ utcza Drasche-féle házban. Klöffsetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közle­mények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetés­ekért soronként 15 njkr. ORVOSI HETILAP. Májas 28. Pest, 1871 S3. S2E. Honi s külföldi gyógyászat és koronvázlat közlönye. '■'Ix›kai«»46«l I %• f ~» I in. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. Simb­irger Fr. A láztelep élet- és kórtani működéséről. (Folyt.) — U 11 m a n n J. tr. Közlemény a gyakorlatból. Kiszorult lágyéksérv, műtét, az üszkös bélkacs kiküszöbölése, sipoly, halál félév múlva. — Wilhelm F­r. tr. Hűdéses látatágulat két esetéről. Könyvismertetés. Über die Behandlung des einfachen Mageschwars von H. Ziemssen. — La­pszemle. A súly kezeléséről. — Lép hiánya újszülöttnél. Tárcza. A budapesti kir. orvosegylet 1871.május 20-kán­ tartott rendes ülése. — A szepesmegyei orvos-gyógyszerészegylet gyűlése. — A bihar­­megyei orvos-gyógyszerészeti és természettudományi egylet gyűlése. — Vegyesek. — Pest város tiszti főorvosának 1871. ápril havi köz­egészségi hivatalos jelentéséből. — Pályázatok. — Könyvészet. — Hirdetmények. A láztelepek élet- és kórtani működéséről. Közlemény a pesti királyi egyetem elméleti orvostani dolgozdájából. Simbiiger Frigyes tábori alorvostól. (Folytatás). E kísérletek száma nem nagy ugyan, de jelentőségük világos, s egyszerű határozott tényeken alapszik. Az Am­­mon-féle szarvak ingerlése nem volt képes tántorgást és bi­zonytalan mozgást előidézni, sőt az agyféltekék teljes kiir­tása után is csak annyiban volt zavarva a mozgási képesség, mennyiben az állatok csupán az épen beható ingerre hatot­tak vissza, s mozgásaik bár biztosak, összhangzók, többé nem voltak távolabbi czélokra irányozva. A szédülés, vagy annak legnagyobb foka a teljes öntudatlanság és érzéstelenség, ha ezek okát minden áron az agyféltekékbe akarnék helyezni, csak oly eredményként volna tekinthető, melyet az agyféltekék legfokozottabb működése a hátrább fekvő részekre gyakorol. Hogy az embernél az agyféltekéknek olyatén működése bi­zonyos körülmények közt valóban előfordul, azon nem lehet kétség; de mondhatjuk, hogy állatoknál igen nagy valószí­nűséggel nem létezik, mert láttuk, miszerint még oly nagyfokú és kiterjedt ingerlésükre sem állott be az, bár erőművi inger irányában fogékonyságukat bebizonyította a rúgmozgás, mely olyankor jelenkezett; másrészt pedig az állatok agyféltekéi­nek fejlettsége igen mesze áll az az emberi féltekék mögött. Az agyféltekék ingereltsége továbbá — mint látszik — nem gyakorol közvetlen befolyást az agytörzs edényeire, minthogy megsértéskor se az edénygörcsnek tulajdonított legnagyobb fokú izomideg-hatást, se pedig ennek ellentétét, a hűdést, nem tapasztaltuk. Ellenben volt alkalmunk meggyő­ződni, miszerint általános görcsök akkor is jelenkezhetnek, ha az agytekék teljesen ki vannak irtva, miszerint a mozgá­sok összrendezettsége, akaratszerűsége, s ezzel együtt kétség­kívül az érzéki benyomások összrendezettsége is annál in­kább elveszett, minél hátrább metszettük át a láztelepeket. A légzés és szívlökés lassult ugyan valamivel, az agy­féltekék eltávolítása után, de alig szaporodott, ha ingereltet­­tek azok; másrészt pedig oly jelentékeny változást tapasz­taltunk a tenyészéleti működésekben a láztelepek átmetszé­sekor, hogy kéntelenek vagyunk az előbbi lassulást szintén a láztelepek befolyásának tulajdonítani. Ürítések akkor is észleltettek, ha az agyféltekék ki voltak irtva; a húgyhó­lyag kiürülését pedig, melyet bemúlani láttunk, midőn épen a négy telep előtt történt az átmetszés, Afanasieff*) kísérletei óta csak a zárizom hűdésének tulajdoníthatjuk. Az agytörzs elszigetelése után végre még oly tüneményt is észleltünk, mely annak lényeges befolyását az egész test edényeire bizonyítja: ez a hőm­érsék igen jelentékeny csökkenése (csaknem 5 fokkal), mely eleinte legnagyobb volt, míg ké­sőbb kevéssé emelkedett az, s mely fázási érzéssel, a bőr és a rágizmok sajátszerű rezgésével (megkülönböztetendő a resz­­ketéstől) volt kapcsolatban. Az agyféltekék, nevezetesen az Ammon-féle szarvak megsértése által nem voltunk képe­sek e tüneményt előidézni, s úgy tűnik fel, hogy ezek edényeire is az agytörzs fog hatni, mint ez a test többi részeire nézve áll; mert habár a bőkisugárzás és a vér­­vesztés is tekintetbe veendő, — noha ezen utóbbi nem volt valami nagy fokú, — egyedül ezekből a hőcsökkenés nem magyarázható, a reszketés pedig épen nem. Látnivaló, hogy az agyféltekék csak sajátságos ér­zéki szervként tekintendők, mely mozgó központokat nem tartalmaz, s csak a többi érzéki központok segélyével képes az ezek által összrendezett tenyészéleti és úgynevezett aka­rati mozgásokra befolyni. A tápanyagok felvételéhez kétség­kívül a legszorosabb viszonyban állanak, mert ha hiányoznak, az állatok nem képesek többé a táplálékot felkeresni és meg­ismerni, s e mellett szól a rágmozgás is, mely főleg a mellső rész kisebb sértései által is előidézhető. Az agyféltekék befo­lyását tehát hiba nélkül mellőzhetjük, midőn a láttelepek élet- és kórtani jelentőségét vizsgáljuk. Az első kísérletből már kitűnt, hogy a láttelepekben történik a mozgások összrendezése, mi nem­­gondolható az érzéki benyomások összrendezése nélkül; ezen utóbbiak te­hát szükségképen az alább fekvő részekből vezettetnek ide. Ebből következik egyszersmind, hogy a nyúlt agy és a Tarol - *) Zur Physiologie der ped. cerebri mitgetheilt von Professor Tomsa . Med. Wochenschrift.. Wien 18. 0. N. 9 — 12.22

Next