Orvosi Hetilap, 1871. augusztus (15. évfolyam, 32-35. szám)

1871-08-06 / 32. szám

orsódad sejtekké lettek, melyek belsejében az előforduló finom körvonalak úgyszólván csak sejtették a sejtmagot. Ilyen képek vizsgálásánál ama kérdés merül fel, vájjon az izmok kétféle változása fordul-e itt elő, avagy csak re­­trográd folyamattal van-e dolgunk ezen betegségnél ? A mondottakból kiviláglik, hogy a vizsgált izmok két átváltozási képet mutattak; az első az izmok említett zsíros átváltozása, miből megfejthető, hogy honnan eredt a környi kötszövet zsíros állománya, s hogy az zsírsejtekké válhatik, melyeket nagy számmal találtunk az izomnyalábok közt. A második átváltozást üvegszerűnek nevezném el, hogyha épen új név felállítása által az ügy nyerne. Ennek képei az enyvéd (colloid) átváltozás által okozott képletek­hez igen hasonlók. A harántcsíkolt izmoknál szem előtt kell tartanunk az izomcső hüvelyét (sarcolemma), az összehúzékony állományt, végre a sejtmagot. Az izom hüvelye és sejtmagvai, nemkülönben annak idegzete egymáshozi összefüggésükben ezen kóros folyamat­nál nincsenek megváltozva. Kevéssé megzsugorodva és nyulánkan, bár a csöves hüvelynek idomzata bántatlan, a mellső felületén ül a mag. Ezen utóbbiban annál feltűnőbb a változás. Tudjuk, hogy az élettani felnőtt és harántcsíkos izomnál a magvak az izmon szétszórvák, s 5—8-nál több egy izomroston nem található. Itt azonban mintha ébrényi izmokkal volna dolgunk, három négy szemcsés sejtmagot találunk egymás mellett, egy élettani helyet, mi mellett a magvak megnagyobbodvak és belsejükben 2, 3, sőt több magcsa látható. Mindezen ké­pek nem épen sejt-, de magszaporodásra utalnak. Mi az összehúzékony állományt illeti, ez kevesebb­, mint az élettani izomnál, s a hüvelytől visszavonulva, ezt nem tölti ki ; ezen sorvadás pedig annyira fokozódhatik, hogy a hüvelybeli orsódad sejtmagnak felső és alsó részén csak csupán 0,002 mm. szélességű, harántcsíkolt, összehú­zékony izomállomány található. Hogy azonban képződésben levő izomzattal nincs dol­gunk, azt bizonyítja ama körülmény, hogy az összehazékony állomány maradványai körül az említett enyvédes állomány találtatik, s végtére az enyvszerű izmokban a mag is eltűnik. Ezen utóbbi, szervezetnélküli állományra is emlékez­tető átváltozás, érintve az összehatékony állományt, mint az izomváltozás vég­megállapodása teki­nthető. Mielőtt az átváltozás ezen magasságra emelkednék, az izomoszlopcsákban (sarcous elements) kicsinyben kezdődik meg az. Ezek ugyanis nincsenek akként — mint élettanilag — csak igen vékony közti állomány által egymástól elválasztva,ha­nem a tulajdonképeni közállomány haránt csíkai nagyobbak, míg a húselemek állománya apró szemcsésedést mutat. Az izomrészecsek közti azon állomány továbbá olyannyira elve­szítette összetartását, hogy már a fedőlemez nyomása által egyes dűlvényes darabkákra szétesik, de más részben is ezen izomváltoztatás igen beható. Tudjuk, hogy az izomoszlopcsak kettős sugártörésű ál­lományból állanak. Ezen sajátságot a gyermekhűdéses izmok teljesen elveszítik, mely változás eléggé nagy, hogy belőle az izomzsong hiányát megfejthessük. Az izombeli elemi részek épen úgy tűnnek elénk, mint­ha az izmok emésztő folyadékban lettek, vagy pedig roha­­dásnak indultak volna.1) Ama változások, melyeket eddig találtunk, t. i. a zsí­ros elmállás és a visszahúzódás a sarcolemmától mind csak kezdetbeli kóros folyamat, míg az összhatékony állomány végtére az enyvéd átváltozásba megy át, s míg az egész izomnyalábból nem marad egyéb hátra, mint üveges tömlő, mely az előbbi sejttartalmat és a magtestet képviseli. Tudva levő dolog azonban az is, hogy az enyvéd átváltozásból újjá­­képződés még soha se mutatkozott. Ennyit az izomváltozásokról a gyermekhűdésnél, me­lyek — azt vélem — tökéletesen megfejtik a mozgé­konyság teljes felfüggesztését. Honnan jön az, hogy az ér­zékenység nincs megváltozva, sőt mint állíttatik, némely esetekben fokozódva van,­­ arról kísérleti tudomásunk nin­csen, de a górcső alig is fog arra megfejtést szolgáltatni. De ha szabad az izomelemek hasonszerűségéből következte­tést vonnunk ezen kóros állapotnál is, e tüneményt újabb is­meretek alapján szinte megfejthetni. Mint Kühne észleletei mutatják, az utolsó idegvégződés mind a nyúlánk és sima, mind a harántcsíkolt izmoknál a sejtmagban található. Né­zetem szerint ezen viszonyok az említett betegségnél változva nincsenek. Az idegcső még tovább is vezethet ingereket, de visszasugárzási ingerüket a hiányos összehazékony állomány kiváltani többé nem képes. S így meg volna bár az érzéki tehetség, talán az ingereket kiváltó hajlam is, de az izom­állomány sorvadása lehetetlenné teszi ezen törekvéseket. Igen­is szerettem volna még az idegvégződéseket ezen izmokban kémlelni, azonban a kezelés, hogy t. i. ezek bar­­langban tartattak, meghiúsította az ezen czélokra kedvező felosmiumsav oldatának hatását, s így a buvárlat ezen to­vábbi részét új kedvező esetre és jobb vizsgálóra kell bíznom. Végül örömmel ragadom meg ezen alkalmat,hogy t. Bó­kás tanár, a gyermekkórház főnökének a szerfeletti ritka anyagért és Kézli tr. úrnak a körfolyamatra vonatkozó adatokért szíves köszönetemet kifejezzem. Stillroth korodáján szerzett sebészeti tapasztalatok.1) Közli Janny Gyula tr. (Folytatás). IV. Gerinczoszlop. Spina bifida, R. L., 8 napos lány, koraszülött (8 hónapos, medenczefek­­vés), s mesterségesen nevelve, jövetelekor (1871. jan. 24.) nagy hasmenésben szenved. A gerinczoszlop ágyéktáján gesztenye­nagyságú, piros bőrrel fedett daganatra akadunk, melynek köze­pén lencsényi nyíláson át savós folyadék szivárog ki. A dag alapján a két hasadt alsó ágyék,csigolya csontszélei érezhetők. 26-kán. Túlságos hasmenés következtében a kis­gyermek egészen kimerült. Délután a tömlő egészen kiürült, s összeesett fala ki­légzésnél emelkedik, belégzésnél sülyed. 27-kén meghalt. Boncz­­lelet: agyvízkór. A fennemlített nyílás pörkkel fedett; a hát alsó ágyék-, valamint a két felső álkeresztcsigolya hasadt. A hasa-i­ déli közepén 3'', alul és felül szűkebb ; az ezen át öbölként ki­nyúló dura mater és arachnoidea az összeesett bőrrel összenőtt, s ') Itten megjegyezni bátorkodom, miszerint az izmok semmi rohadást nem mutató hullából vétettek, bonczolás után vagy 2 óra múlva vizsgáltattak, s azután borszeszbe tétettek. a) Lásd az OHL. 25-dik számát.

Next