Orvosi Hetilap, 1871. augusztus (15. évfolyam, 32-35. szám)
1871-08-06 / 32. szám
orsódad sejtekké lettek, melyek belsejében az előforduló finom körvonalak úgyszólván csak sejtették a sejtmagot. Ilyen képek vizsgálásánál ama kérdés merül fel, vájjon az izmok kétféle változása fordul-e itt elő, avagy csak retrográd folyamattal van-e dolgunk ezen betegségnél ? A mondottakból kiviláglik, hogy a vizsgált izmok két átváltozási képet mutattak; az első az izmok említett zsíros átváltozása, miből megfejthető, hogy honnan eredt a környi kötszövet zsíros állománya, s hogy az zsírsejtekké válhatik, melyeket nagy számmal találtunk az izomnyalábok közt. A második átváltozást üvegszerűnek nevezném el, hogyha épen új név felállítása által az ügy nyerne. Ennek képei az enyvéd (colloid) átváltozás által okozott képletekhez igen hasonlók. A harántcsíkolt izmoknál szem előtt kell tartanunk az izomcső hüvelyét (sarcolemma), az összehúzékony állományt, végre a sejtmagot. Az izom hüvelye és sejtmagvai, nemkülönben annak idegzete egymáshozi összefüggésükben ezen kóros folyamatnál nincsenek megváltozva. Kevéssé megzsugorodva és nyulánkan, bár a csöves hüvelynek idomzata bántatlan, a mellső felületén ül a mag. Ezen utóbbiban annál feltűnőbb a változás. Tudjuk, hogy az élettani felnőtt és harántcsíkos izomnál a magvak az izmon szétszórvák, s 5—8-nál több egy izomroston nem található. Itt azonban mintha ébrényi izmokkal volna dolgunk, három négy szemcsés sejtmagot találunk egymás mellett, egy élettani helyet, mi mellett a magvak megnagyobbodvak és belsejükben 2, 3, sőt több magcsa látható. Mindezen képek nem épen sejt-, de magszaporodásra utalnak. Mi az összehúzékony állományt illeti, ez kevesebb, mint az élettani izomnál, s a hüvelytől visszavonulva, ezt nem tölti ki ; ezen sorvadás pedig annyira fokozódhatik, hogy a hüvelybeli orsódad sejtmagnak felső és alsó részén csak csupán 0,002 mm. szélességű, harántcsíkolt, összehúzékony izomállomány található. Hogy azonban képződésben levő izomzattal nincs dolgunk, azt bizonyítja ama körülmény, hogy az összehazékony állomány maradványai körül az említett enyvédes állomány találtatik, s végtére az enyvszerű izmokban a mag is eltűnik. Ezen utóbbi, szervezetnélküli állományra is emlékeztető átváltozás, érintve az összehatékony állományt, mint az izomváltozás végmegállapodása tekinthető. Mielőtt az átváltozás ezen magasságra emelkednék, az izomoszlopcsákban (sarcous elements) kicsinyben kezdődik meg az. Ezek ugyanis nincsenek akként — mint élettanilag — csak igen vékony közti állomány által egymástól elválasztva,hanem a tulajdonképeni közállomány haránt csíkai nagyobbak, míg a húselemek állománya apró szemcsésedést mutat. Az izomrészecsek közti azon állomány továbbá olyannyira elveszítette összetartását, hogy már a fedőlemez nyomása által egyes dűlvényes darabkákra szétesik, de más részben is ezen izomváltoztatás igen beható. Tudjuk, hogy az izomoszlopcsak kettős sugártörésű állományból állanak. Ezen sajátságot a gyermekhűdéses izmok teljesen elveszítik, mely változás eléggé nagy, hogy belőle az izomzsong hiányát megfejthessük. Az izombeli elemi részek épen úgy tűnnek elénk, mintha az izmok emésztő folyadékban lettek, vagy pedig rohadásnak indultak volna.1) Ama változások, melyeket eddig találtunk, t. i. a zsíros elmállás és a visszahúzódás a sarcolemmától mind csak kezdetbeli kóros folyamat, míg az összhatékony állomány végtére az enyvéd átváltozásba megy át, s míg az egész izomnyalábból nem marad egyéb hátra, mint üveges tömlő, mely az előbbi sejttartalmat és a magtestet képviseli. Tudva levő dolog azonban az is, hogy az enyvéd átváltozásból újjáképződés még soha se mutatkozott. Ennyit az izomváltozásokról a gyermekhűdésnél, melyek — azt vélem — tökéletesen megfejtik a mozgékonyság teljes felfüggesztését. Honnan jön az, hogy az érzékenység nincs megváltozva, sőt mint állíttatik, némely esetekben fokozódva van, arról kísérleti tudomásunk nincsen, de a górcső alig is fog arra megfejtést szolgáltatni. De ha szabad az izomelemek hasonszerűségéből következtetést vonnunk ezen kóros állapotnál is, e tüneményt újabb ismeretek alapján szinte megfejthetni. Mint Kühne észleletei mutatják, az utolsó idegvégződés mind a nyúlánk és sima, mind a harántcsíkolt izmoknál a sejtmagban található. Nézetem szerint ezen viszonyok az említett betegségnél változva nincsenek. Az idegcső még tovább is vezethet ingereket, de visszasugárzási ingerüket a hiányos összehazékony állomány kiváltani többé nem képes. S így meg volna bár az érzéki tehetség, talán az ingereket kiváltó hajlam is, de az izomállomány sorvadása lehetetlenné teszi ezen törekvéseket. Igenis szerettem volna még az idegvégződéseket ezen izmokban kémlelni, azonban a kezelés, hogy t. i. ezek barlangban tartattak, meghiúsította az ezen czélokra kedvező felosmiumsav oldatának hatását, s így a buvárlat ezen további részét új kedvező esetre és jobb vizsgálóra kell bíznom. Végül örömmel ragadom meg ezen alkalmat,hogy t. Bókás tanár, a gyermekkórház főnökének a szerfeletti ritka anyagért és Kézli tr. úrnak a körfolyamatra vonatkozó adatokért szíves köszönetemet kifejezzem. Stillroth korodáján szerzett sebészeti tapasztalatok.1) Közli Janny Gyula tr. (Folytatás). IV. Gerinczoszlop. Spina bifida, R. L., 8 napos lány, koraszülött (8 hónapos, medenczefekvés), s mesterségesen nevelve, jövetelekor (1871. jan. 24.) nagy hasmenésben szenved. A gerinczoszlop ágyéktáján gesztenyenagyságú, piros bőrrel fedett daganatra akadunk, melynek közepén lencsényi nyíláson át savós folyadék szivárog ki. A dag alapján a két hasadt alsó ágyék,csigolya csontszélei érezhetők. 26-kán. Túlságos hasmenés következtében a kisgyermek egészen kimerült. Délután a tömlő egészen kiürült, s összeesett fala kilégzésnél emelkedik, belégzésnél sülyed. 27-kén meghalt. Bonczlelet: agyvízkór. A fennemlített nyílás pörkkel fedett; a hát alsó ágyék-, valamint a két felső álkeresztcsigolya hasadt. A hasa-i déli közepén 3'', alul és felül szűkebb ; az ezen át öbölként kinyúló dura mater és arachnoidea az összeesett bőrrel összenőtt, s ') Itten megjegyezni bátorkodom, miszerint az izmok semmi rohadást nem mutató hullából vétettek, bonczolás után vagy 2 óra múlva vizsgáltattak, s azután borszeszbe tétettek. a) Lásd az OHL. 25-dik számát.