Orvosi Hetilap, 1872. január (16. évfolyam, 1-4. szám)

1872-01-14 / 2. szám

RIPiMViMI — 19 — 20 Mint említők, a méreg fogalma mind a gerl, mind a ragály eszméjét befogadja, s mi természetesebb, mint az, hogy az ismeretlen choleraokhatánynak „choleraméreg* (Choleragift) határozatlan elnevezése lendületet kapott, így: Glid tulajdon életműves mérget (choleramérget) vesz fel, mely a choleras ürítékekben fejlődik és terjeszkedik (mint a hagymáznál és vérhasnál is). J. Worms (1865. a párisi akadémia előtt). A Ganges partjain — kevéssé ismeretes befolyásokra — saját, sok emberre mérgező hatásy fejlődik ki, mely a bérhuzamban többíttetik, s mint átviteli hatány (Transmissionsagens) a cholerabetegek bél- és gyomorürítékeiben tartalmaztatik, mely néhány nappal a kiürülés után tesz hatályossá. A talaj nagyobb vagy kisebb tömörsége, melyen az ürítékek átterjednek, kevesbíti, vagy elősegíti a kór terjedését. A cholerás hullák a mérgező hatányt nagyobb fokban terjesztik mint a cholerabetegek. Flamm. Figyelmünket némely mérgezések és a cholera közti hasonlatosságra vezeti, s kimutatni törekszik, hogy a cholera mint észlelettárgy teljesen hasonlít az izgató mérgek (mireng, réz, elaterin, colocynthin, colchycin, gombaméreg) által előidézett kóros változatokhoz. Napjainkban, mellőzve a cholerának Indiában, mint állandó góczában fejlődő és feltűnő első okhatányát, mint járványnak fő, s mondhatólag egyedüli okhatánya gyanánt (Pettenkofer nyomán) a cholerás ürítékekben rejlő choleraméreg fogadtatik el,mely — mint a cholerabetegek bélterménye —egészséges,vagy még inkább hajlamított egyének szervezetébe jutván, ebben ismét cholerát idéz elő. A cholerás ürítékek nem hatnak érintkezés, s alig kigőzölgés által. A choleraméreg az ürítékekben csakis később, talán fejlődésének kedvezőbb körülmények közt képződik, milyenek : feltűnőleg, a choleraürítékeknek bomlásba indult állati anyagokkali érintkezése, folyam közelléte, a talaj vízállásának változása, likacsossága (Niemeyer). Némethonban közönségesen bevett, s úgy látszik, jogos azon hit, hogy a cholerabetegek ürítéke a víz, főleg az ivóvíz útján terjeszti a cholerát. Ugyanis a czéltalan helyzetű ivókutakba az ürítékgödrökből a talaj likacshálózatain keresztül a choleraürítékek behatolnak, s az imígy (Hallier-féle gombacsirokkal?) fertőzött víznek ivása hajlamított egyének bélcsatornájában mértékfeletti elválasztó tevékenységet, stb. cholerát hoz létre (Wittelshöfer, W. m. W. 1866. 82. szám). A choleragerj, ragály és méreg felvett okhatányain kívül találkozunk a földdelejességre, légköri villamosságra, légköri ózontartalomra, túlságos légkörnyomásra (Posnanski, W. m. W. 1847. J. R. 8.) fektetett okhatányi elméletekkel is, így : Mozzoni (W. m. W. 1855. 34 sz.) szerint a cholera okhatánya, a légkör nemleges villamossága (világossággal teltsége). A villamosság a világosság és a hőanyag összetétele. Eme egyedüli természethatányok rendes vagy rendetlen összetételétől függ az élet és halál. A hőanyagnak ellentett világosság előkelősége az egyensúly zavarának, s minden kórnak alapja. Schrimpton (Par. Gaz. med. 1866. II. 9.) A cholera okhatánya villamos hatás, mint a lóg és föld egyesült erőinek eredménye, mely a cholerát társassá (endemisch) teszi. Klemens a lóg ozonszegénységét nézi a cholera főokának. Mindezek mellett előtűnnek olyanok is, kik a cholerát, eperomlási bajnak, a benszülött meleg kialvásának, a hasnyálmirigy túlságosan fokozott elválasztásának (Bandrimont), járványos bélesehurutnak (Thomson), húgyanyag által okozott (uramicus) állapotnak, sőt némelyek nem egyébnek, mint veszélyes váltó láznak (febris intermittens perniciosa) tartják. A váltó láz és a cholera fellépése között bizonyos, de még teljesen talányos viszonyt lehet felvenni (Griesinger). Vérhas és a váltó láz gyakran járványosan és tájilag vannak egymással, sőt egy ugyanazon betegnél mindkét kórfolyam szövetkezhetik. A váltó láz helyesülései határozatlanok, többszörösek, főleg a lépet, májat és a babakhártyát illetik. A vérben a színes vértestecsek elpusztulnak, s jellemző a szemcsés festeny bő tartalma (melanaemia). * * * A második főkérdés tekintetében, hogy: ragályos-e a cholera? különböznek a feleletek. — Ugyanis némelyek szerint: a cholera ragályos. Canstatt — világviszonyi gerje mellett (1. fent.) — hajlandó megengedni, hogy kedvező körülmények és feltételek közt — bár mint ritkaság — a cholerában ragály fejlődhetik ki. Skoda. A cholera ragályos. Életműves ragálya fentebb jeleztetett. Mühlig (W. m. W. 1855. 36. sz.) A cholera ragályosság tekintetében a hagymázzal egy fokon áll. Die ti (W. m. W. 1855). A cholera ragálykór. Ázsiából Európába ragály által jutott, s itt ismét ragály által terjedett el (1. fent.). Simon (Virchow Path. II. 435. 1.) a cholerát a hagymázzal, pestissel, hólyagos himlővel egy sorban ragályosnak tartja. Griesinger (Virchow. Path. II. 4.1.) a cholerát mint Simon értelmezi. Mások értelmezése szerint: a cholera nem ragályos. Wiener J. A cholera gerjkór, s így nem ragályos; mert a gerjkórok közül egy sem ragályos; a cholera épen úgy nem, mint a hagymáz, váltóláz (1. I. k. alatt). Hamernik (W. m. W. 1866. 1 — 4. sz.). Járványkóroknál a ragályzásnak nincs szerepe. Már pedig a cholera járványkór. Ugyanis a cholera keletkezésének első okát a Gangespartok tulajdonságaiban nem kereshetjük. A cholera sajátságaiból sehol és semmi időfokban nem veszít; forrásait földtalaji, életrendi, foglalkozási viszonyokban nem találhatjuk fel; előállására, terjeszkedésére, tartamára, kialvására a tisztaság, csatornázás, közlekedés, folyók és források mivolta különös vonatkozásban nincsenek. Egészséges egyénekre (épen úgy mint a keleti vész, sárga láz, hagymáz, vörheny, gyermekágyi láz) át nem oltható. Az első és következő megbetegedések egymástól függetlenül, az egész járvány alatt mindig és mindenütt ugyanazon, nem a betegekben rejlő okokból származnak. Tehát a cholera járványkór lévén, nem ragályos. Revillont, 1865-ben a franczia kormány küldötte.