Orvosi Hetilap, 1872. április (16. évfolyam, 14-17. szám)

1872-04-07 / 14. szám

227 izomösszehatékonyság azonban a hűtött része­ken rendes. A hűtött végtagok hőmérséke nincs csökkenve. A bal felső és jobb alvégtag minden tekintetben ép. A bal arc­­­fél figyelmes vizsgálat mellett némi rendellenességet mutat, ugyanis kissé elsimult, barázdái sekélyebbek mint az ellenoldalon; a szemrés valamivel nagyobb mint a jobb félen. Beszédnél a jobb oldali szájzugemelő és a távoztató izmok túlsúlyban vannak. Az ínyvitorla bal íve kevésbé domború és renyhén mozog; az arczfél érzékenysége azonban semmi eltérést se mutat. A hűtött arcz­­ideg által ellátott izmok villamos izomösszhatékonysága mindkét­­nemű áram iránt kissé csökkent. Az egyén többi szervei és test­részei épek ; értelmi tehetsége rendes.1) A leírtakból látható, hogy a jelen esetben a jobb felső és a bal alvégtag mozgékonysági és érzékenységi hűdésével, s a bal arczideg félhűdésével van dolgunk. Első feladatunk leend meghatározni, vájjon környi vagy központi okból eredt hüdésekkel állunk-e szemközt, s azután megítélni azt, váj­jon a különféle helyeken mutatkozó hűdések összefüggés­ben vannak-e egymással vagy külön kórfolyamatok következ­ményei-e azok ? Nem tekintve azon körülményt, hogy környi behatások folytán nem szokott az egyik vagy másik végtag teljes — min­den izomra elterjedő — hűdése fellépni, a jelen viszonyok határozottan a környi hüdés ellen bizonyítanak; a hűdés 3 évi fenállása után a végtagok tápláltsági viszonya mit sem szenvedett, bőrszínezetük rendes, hőmérsékük nem csökkent, s végre (mi körüyi büdöseknél soha se észlelhető) villamos izomösszhatékonyságuk még az átterjedő áram iránt sem kisebbedett. Az arczideg hintésének természetét illetőleg már kissé nehezebb lesz a megoldás Teljes arczideghűdés, tehát annak minden ágára elterjedő, mint a jelen esetben is, szár­­mazhatik környi behatások következtében (legtöbbször ú. n. csúzos alak), vagy pedig ha a kórgócz a Yaros-hídban vagy a nyúlt agyban székel.Feljebb az agykocsányokban vagy köz­ponti dúczokban ülő góczoknál az arczideg csak tökéletlen hűdést szenved, csakis az ú.n. légzési ágai (az orrszárnyhoz, szájzug- és ajkizmokhoz futók) lesznek bántalmazva, míg a homlokhoz és a szemkörizmokhoz térő ágak szabadon ma­radnak. Jelen esetben a bal arczideg minden ága hűdve van, még azon ágak is, melyek az arczideg térdduczától elválva, mint nagy felületes sziklaideg — nerv. petrosus superf. máj. — az ínyvitorlához és nyelcsaphoz futnak, tehát a hűdés helye már ezek után a térdhajlat alatt nem lehet. Ha magán a térdhajlaton ülne a kórgócz, akkor a chorda tympani is hűdött lesz, azon ideg, mely a háromosztatú ideg 2 ágának Me­ckel-féle dúczától (gangl. spheno-palatinum seu rhini­­cum) jőve, az arczidegen át a nyelv mellső részének ízérzetét közvetíti; ez esetben a beteg ízérzete mit sem szenvedett, s így a hűdés a térdhajlaton nem ülhet, hanem azon túl. Agy­alapi hűdéseknél a hűdött idegek és izmaik villamos össz­­húzódási képessége a környi hűdések jellemét viseli magán, vagyis egy idő múlva(10—14 nap alatt) a villamos izomössz­­hatékonyság teljesen elvesz az átterjedő áram iránt, míg az állandó áram behatására tetemesen növekszik. Jelen esetünk­nél, mint mondva volt, a hűtött arczideg izmai mindkét áram­nem izgatására kissé tunyán felelnek. Ezen eltérés eddigi ta­pasztalatok szerint(Rosenthal, Eulenburg,Schiff)csak a Város­­hídban és nyúlt agyban székelő hűdéseknél észleltetett. Szám­bavéve még a hűdés fellépési módját és a fenálló hűdések együttes létrejöttét, alig hiszem, hogy kétely maradna afelől, hogy itt központi és pedig agy­beli hűdéssel van dolgunk. A fenyelzett hűdések központi voltának megállapítása után további feladatunk leend meghatározni azt, vajyáni boncztanilag lehet-e a három különböző helyen mutatkozó hűdési eltérést egy kórgóczra visszavezetni. A felelet reá igenlőleg hangzik. Itt a közleményem elején idézett B - 11- féle törvényre hivatkozom: a megbetegedett idegrostok össze­gét vegyük figyelembe, s a kórgóczot ott keressük, hol azon rostok bonczilag egymás mellett feküsznek.Tárgyalt esetünk­ben e hely csak a nyúlt agy lehet, hol a test két oldalfeléről jövő rostok a laborokban kereszteznek — Pyramidalkreu­zung, a­hol egyúttal az arczideg eredő pontja a közvetlen szomszédságban székel. A keresztező rostok között fészkelő gócz (legyen az­dag, vérömleny stb.) nyomást vagy roncso­lást eszközölt az egyik végtagnak már keresztezett, s a másik­nak még a keresztezés alá nem jutott rostjaiban; azonkívül hűdést idézett elő a szomszédos arczideg eredő ágaiban. A nyúlt agy iráni hüdési góczok, mint azt már fennebb is em­lí­­tem, mindig hasonoldali és teljes arczidegbénulást okoznak; azon esetben tehát a kórgócz a legnagyobb valószínűséggel a nyúlt agy bal oldalában ül, s a jobb felső végtagnak már a keresztezést bevégzett, míg a bal alszárnak keresztezés alá nem jutott rostjaira gyakorol bénító hatást. Ezekből látható, hogy a bonczi viszonyok megengedik a hűdéseknek egy kórgóczbeli eredetét, sőt a tünetek ezt a jelen esetben valószínűvé is teszik. Azt, hogy nincsen-e egyúttal az agyban több kórgócz jelen, csak valószínűséggel zárhat­juk ki. A mozgatási akadályon kívül a hűdött végtagok még érző idegeik körében is szenvedtek, mint azt a kórtünetek fel­sorolásánál kiemeltem, eddigi tapasztalatok nyomán azon eredményre jutottak, hogy féloldali anaesthesiánál a hüdési gócz a nyúlt agy laborrostozatainak azon helyén ül, hol az érzőidegek keresztezése történik (l. Benedikt über die Loka­lisationsgesetze bei chron. centr. Neurosen). Ezen körülmény ismét kórisménk helybelisítésének hitelessége mellett bizo­nyítana, s egyúttal azt is mutatja, mily közösséggel futnak le a nyúlt agyban egyik vagy másik végtag mozgató és ér­ző idegrostjai. A kórgócz természetét illetőleg (a bántalom támadási módját tekintetbe véve) a legnagyobb valószínűséggel vér­ömlenyre kell gondolnunk ; ezt látszik a lefolyás is bizo­nyítani. A beteget csakis solatii gratia vettem kezelés alá, mi­után a hűdésnek 3 évi fennállása után kevés reményem volt javulásra, s gyógyeljárásom a megszakított áramnak a hű­tött izmokra alkalmazásában állott; legnagyobb meglepe­tésemre a végtagok mozgékonysága már a 4-dik ülés után javulni kezdett, s az egyén ezen javulásnak megfelelően na­ponta nagyobb villamos bőrérzékenységet tanúsított.Ma már, körülbelül a 12-dik ülés után, a jobb kar mozgékonysága elég szabad, az elébb hajlított helyzetben rögzített ujjak ököllé egyesíthetők, a bal alvégtag szintén mozgékonyabb, s a beteg bot nélkül csekély sántítással képes járni. Az érzé­kenység a végtagok bőrfelületén szintén tetemesen javult, noha még a rendes fokra nem emelkedett. Az arczideg fél­­hürdéses állapotában azonban semmi változás se mutatkozott. *) A szemek tükörreli vizsgálatát Siklószey Jr. főorvos úr volt szíves véghezvinni, azonban negatív eredmény mutatkozott. 228

Next