Orvosi Hetilap, 1872. június (16. évfolyam, 22-26. szám)

1872-06-02 / 22. szám

ezeten vizsgáljuk e helyet, meglepőn rendes, üvegfényű és átlátszékony közti állományból álló reczót látunk, mely­nek űreit hasonlóan átlátszékony, lapos sejtek töltik ki. Bár a legerősb (vízréteges) lencséket használjuk, a közti állomány anyaga teljesen egyneműnek látszik úgy, hogy azon körkörös vonalak, melyekről a közönséges hyalin porcznál a sejttoko­kat felismerhetjük, itt sehol sem észlelhetők, miért is tokok­kal körülvett porczsejtek (Lehmann) a szó szoros értelmében itt nem léteznek. Se osmiumsavval (aranyhólyaggal, legenysa­­vas ezüsttel, osmiamiddal) való kezelés nem képes azon finom (s ilyenkor színezett) körös vonalakat előtüntetni, se pedig a Heidenhain-féle kémszer (légenysav és chlorsavas kalioldat 30—40°), valamint egyéb szétfejtő hatású (kénsav, chromsav) kémszer alkalmazása sem képes a közti állományt az egyes sejtek területei szerint tokokra felbontani, a­mint ezt egyéb hyalin porczoknál különben tapasztalhatjuk. A közti állo­mánynak teljes egyneműsége és a mondott kémhatások iránt tanúsító magatartása talán ez esetben a d­ondrogenadó ál­lománynak a szokottnál egyéb kifejlődési módjára enged kö­vetkeztetni, s ha oly ébrényeket vizsgálunk, melyeknél az Achillesia mint különleges rész alig hogy észrevehetővé vált, az egyes sejtek körül sehol tokokat nem látunk, s a közti állomány — természetesen még csekélyebb tömeg­ben — már ekkor is olyannak mutatkozik, a mint azt leír­tam a kifejlett korban. Az eddigi búvárok között egyedül Gegenbaur az, ki e porczos közti állományt kellőleg felismerte. Boll, a­ki a fentebb idézett definitiójával dönté el e szövet sorsát, tagadva a közti állomány lételét, vagy pe­dig, minthogy Gregenbaur-ral „a szó végett“ (sic) nem akar vitázni, csak minimálisnak tartja azt. Említem, hogy a sejtközti dhondrogen állomány a porcznak csak egy kis helyén van tetemesebben kifejlődve, s e helytől mind be-, mind fel- és lefelé azonnal annyira megfogyatkozik, miszerint az a sejtek között mint egyszerű (erős fény­­törésű) határvonal mutatkozik. Innen van az, hogy a­kik a csontos lésrkerettel szomszédos részt nem vizsgálták, többé­­kevésbé tévútra lőnek vezetve a szerkezet jellegének értelme­zésében­). Hogy a közti állomány tömegkifejlésében mily nagy a különbség az egyes helyek szerint, körülbelül képzel­hetjük azon mérési eredményekből, melyeket határértékek szerint 1^—10^ közt lehet becsülni; némely helyütt még az 1­ H-nál is kisebb értékeket nyertem. Ha oly készítménye­ket látunk, melyeken a sejtközti állományt az utóbb említett csekély mennyiségben találjuk kifejlődve, s nem állna előttünk a folytonos átmenet képe, mi érvet sem hozhat­nánk a szövet porcztermészete mellett; innen van, hogy Lehmann közti állománynak magukat az ínkötegeket irta le, s innen van, hogy Hoyer a porcz szerkezetében az in­szövettől mi különbséget sem volt képes felfedezni. A­mi a porczsejteket illeti, melyek mindenütt a közti állo­mány hézagaiban fekszenek (tehát nem szabadon az ínköte­­gek között mint Boll értekezésének 23-dik ábrájában le­rajzolja), bár különböző nagyságúak (6 — 1 „n) is legyenek, mindenütt épszélű (Boll ábráin összezsugorodott sejteket rajzol le — osmiumsavval való kezelés mellett!), majdnem teljesen egynemű testállományú lemezeket képeznek, melyek­ben rendesen egy, gyakran két, élesen határolt, kerekded vagy *) petealakú, szemcsés protoplasmájú sejtmagot lehet megkü­lönböztetni. Az utóbbi körül vagy nem ritkán távolabbi he­lyen az egynemű sejtállományban néha egyes, néha csoporto­sért fényes szemcséket láthatni, melyek nem ritkán egy má­sodik (rendesen kisebb) sejtmag előképét mutatják. E sejtek hígabb összeállású ragaszállomány által vannak a körülvevő közti állomány falaihoz rögzítve, mely mind hígított savak­ban, mind pedig sokkal könyebben hígított lúgokban feloldó­dik, miért is ilyenkor a sejtek többé kevésbé összezsugo­rodott fészkeikből kiesnek [a porczos közti állomány előtün­­tetésére ezért nem ecsetelést (Boll), hanem barátvízzel való kezelést ajánlottam mint legelőnyösebb módot, — a sejt nél­küli récze meglepő szép képet nyújt]. Bárminő erős nagyítá­sokat használjunk, sejthártyát (H o y e r kettősszélű sejthár­tyát ír le) nem vagyunk képesek kimutatni, s ha a heveny sejtek a sejttestben mindenütt egyenlő fénytörést mutatnak, úgy a sejtek sem képesek egy különbözőleg színezett hártyás részt (contour) előtüntetni. A sejttest anyaga (protoplas­­mája) csak kevés rokonságot tanúsít a festékanyagokhoz, míg a sejtmag általuk csakhamar telítve mutatkozik. A ket­tős (carmin és picrinsav) festésnél a sejtmag élénk piros, a sejttest halvány rózsaszín, míg a porczos közti állomány szalmasárga festékben jelentkezik, mely kezelést különösen az eddig annyi félreértésre okot szolgáltatott szerkezeti vi­szony tanulmányozására ajánlhatjuk. Górcsői fűtőasztalon (Schklarewsky-félén) 15°—40° C. mellett sem a sejt­mag belsejében, sem a sejttestben szemcsemozgást vagy pe­dig amöboid alakváltozást nem észleltem, s hasonló nemleges eredményt nyertem villamos ingerléseknél; a leggyengébb nyitási ütésektől a legerősbekig (a másodlagos tekercs tel­jes feltolása és az elsőlegesnek vaspálczika fegyverzete mel­lett 2 Pinkus-féle elempárral) az eredmény ugyanaz volt:­­ sem mozgás sem protoplasmazavarodás nem állott be. E sej­teknek villamos ingerek iránti magatartását az eddigi búvá­rok közül, mint fentebb említve volt, R­o 11 e 11 tanulmá­­nyozta, ki ezen nemleges eredményből döntő érvet hitt me­ríthetni a sejteknek porczjellege ellen. E helyen is csak is­mételhetem azon kétely kifejezését, váljon azon egyoldalú ismeretekből szabad-e már oly kérdés felett dönteni, mely talán okszerűen közvetíthető viszonyban sincs azon jelensé­gekkel, melyekből bizonyítékokat vagy ellenbizonyítékokat akarunk meríteni. Abból, hogy e sejteknél a villamos in­gerekre nem áll be a hatás, melyet addig csak a hyalin porcz sejteinél észleltek, okszerűen csak az következtethető, miszerint e sejtek kevésbé érzékenyek az említetett ingerek behatása iránt, s mielőtt további következtetéseket tennénk, észleleteinket valamennyi porczalak sejteire kell kiterjeszte­nünk, s név szerint a chorda dorsalis sejtei tanulmányozan­­dók ez irányban,­­ mint a­melyekhez szóbanforgó sejteink leginkább hasonlítanak. A sejttan történetében örökké epo­­chalis marad azon­ felfedezés, mely szerint a protoplasma a hős (S­c­h . 11­7 e M.) és villamos (Kühne) ingerek behatá­sára oly meglepő szabatosággal felel azon alak- és helyvál­tozási jelenségek kíséretében, melyeket addig csak működő szervezetek életnyilvánulásaiból ismertünk. Ezen idő óta valahol csak meggyőződést akarunk sze­rezni, váljon g.art­oxnv é­­­ő képletekkel van-e dolgunk, a hős és villamos ingerekhez folyamodunk, bár meg kell val­lanunk, hogy korántsem tudunk magunknak számot adni ar­ról, miért kelljen a bekövetkezett visszahatási szükség­ *) Az Achillesinporez szerkezeti viszonyainak kellő megismerésére,­em széntbontott készítményeket (mint Boll), hanem az egész in hosz­­szában vagy vastagságában tett finom metszeteket ajánlhatom egyedül.

Next