Orvosi Hetilap, 1872. július (16. évfolyam, 27-30. szám)

1872-07-07 / 27. szám

a nagyobb zörejek által támasztott nagyobb lengései kitér­hessenek, minthogy különben a dobhártya ilyen benyomások alatt könyen sérülést szenvedhetne. Az Eustach-féle cső rendeltetése tehát, hogy a levegő minden légzés alkalmával rajta át a dobüzbe jusson, s nem szükséges, hogy e czélból nyelések tétessenek ; továbbá arra szolgál, hogy a levegő a dobüzból — a dobhártya nagyobb lengéseinél — ez úton ki is juthasson. Ezek után tekintsük az Eustach-féle cső azon bántal­­mait, melyek a hallástehetséget megzavarják. Az Eustach-féle csőbe az orr-garatür takhártyája húzó­dik, s annak kóros elváltozásainál, melyek a hallástehetséget megzavarhatják, az orr-garatür és a tulajdonképeni csőben levő hártya bántalmait lehet megkülönböztetni. Dieffenbach esetet közöl , melyben a hasadt íny­vitorla következtében süketség állott be az által, hogy a cső garatok­ szájadéka a vitorla által bezáratott; ugyanily esetet észlelt Wild, s mindkettőben a vitorla egyesítése a ne­héz hallást megszüntette. A mandolák túltengése sok esetben nehéz hallást hoz létre az által, hogy a fel és hátrafelé megnagyobbodott man­dolák a cső szájadékát elzárván, a levegőnek a dobürbe jutha­­tását lehetetlenné teszik, miáltal a dobhártya lengési képes­ségét elveszti, sok esetben azonban a megnagyobbodott man­dolák mellett az Eustach-féle cső fokhártyája bántalmazva van, s egyedül a mandolák eltávolítása nem elégséges arra, hogy a levegő a dobüzbe juthasson. Az Eustach-féle cső orr­ garatüri szájadéka az orr alsó menetével egy vonalba fekszik, s így könyen megtörténik, hogy az orr hátsó részétől kiinduló habarczok az orrgaratürbe irányulván,a cső szájadékát eltorlaszolják,mi­által a levegőnek bejuthatását adobürbe akadályozván,nehéz hallást hoznak létre. Az orr-garatür hurutja kétféle módon okozhat nehéz hallást: először az által, hogy a falakra tapadt váladék az Eustach-féle cső orr-garatüki szájadékát is betömi; s másod­szor az által, hogy a takhártyáinak duzzadása és megvasta­­godása ugyanazon eredménynyel jár. Egyszerű közönséges nátha következtében is nem rit­kán nagyfokú siketség, fülzúgás léphet fel a­miatt, hogy a hurutos bántalom­ a takhártya folytonosságánál fogva az Eustach-féle cső orrgaratok­ szájadékára is kiterjedvén, annak bedugulását okozza. Vannak esetek, hol az imént említett kórfolyamatokkal együttesen az Eustach-féle cső mentében is elváltozások lép­nek fel ,de igen sokszor megtörténik, hogy ezek nélkül, egye­dül csak az Eustach-féle csőben önálló bántalmak fordulnak elő, melyek nehéz hallást hoznak létre. Az Eustach-féle csőben önállóan fellépő kórok a fakhár­tya hurutos bántalmai, melyek következtében mindenek előtt a bővebben elválasztott nyak a levegő megújítását akadá­lyozza ; ily esetekben a nehéz hallás változó, az­az vannak idők, midőn az illetők jól és ismét, midőn roszul hallanak; a jólhallás közönségesen a csattanás hallás benyomásával áll be, a nehéz hallás pedig azon érzéssel, mintha hártya húzód­nék a fül elé; az elsőnél a levegő a nyálkán keresztül törvén, a dobhártyát kifelé mozdítja, míg a másodiknál a kü­llevegő nagyobb súlyánál fogva a dobhártyát a dobüz felé nyomja. Az Eustach-féle csőben székelő hurut gyakran a kibé­lelő fakhártya megvastagodásával jár, mi­által a cső belik­et ■oly annyira megszűkíti, hogy azon a levegő igen nehezen jut­hat a dobüzbe. Tökéletes és az egész csőre kiterjedt szűkü­letek vagy a falak összenövése a legritkább esetek közé szá­míthatók, s gyakrabban körülírt helyre szorítkozó szűkületek fordulnak elő, midőn t. i. a lakhártya gyűrűszerűen dudo­­rodik az Eustach-féle cső helyre felé ; ilyen szűkület közön­ségesen csak egy, s ritkábban kettő három fordul elő. Az imént mondottakból látható, hogy az Eustach-féle cső kóros elváltozásai első helyen a hallás tehetség zavarainak létrejötténél physical okot szolgálnak. Ha levegő a dobürbe nem juthat, a dobhártya a dobürbe nyomatik, mi­által siket­­ség áll be; de minthogy a dobhártyával együttesen a vele összefüggő halláscsontocskák is a tömkeleg felé nyomatnak, a hallásideg végelágazásaira rendellenes nyomás történik, minek következtében rendellenes hallásbenyomások és a zúgás kü­lönféle tüneményei jönnek létre. A hallásidegre történő rendellenes nyomás a tömkeleg véredényeiben vérbőséget eredményez, mi­által nem ritkák azon esetek, midőn a nehéz hallással és zúgással egyszerre nyomás érzete a fejben, nevezetesen a homloktájékon, szédel­­gési rohamok, sőt olykor egyszersmind bizonytalan járás is az Eustach-féle cső kóros elváltozásaiból származó tünemények. Vannak esetek, hol ezen tünemények mellett az Eustach­­féle cső bedugulása a saját hang viszhangját hozza létre ; a betegek saját hangukat tompán, mintegy viszhanggal kísér­ve hallják, mi onnét származik, hogy a dobüzbe bezárt levegő hangzóvá válik. Az Eustach-féle cső korai által létrejött hallászavarok egy csapással rögtön léphetnek fel, s az illetők egyszerre, minden előzmény nélkül tökéletesen megsiketülnek, vagy a hallástehetség lassanként csökken, vagy végre az illetők egy ideig majd jól, majd ismét roszul hallanak. Az Eustach-féle cső korai a physicai akadályon kívül, melyet a hanghullámok továbbvezetésének okoznak, hoszabb tartamuk által még boncztani változásokat is eredményeznek a hallásszerv egyes képleteiben. Ha a dobhártya hosszabb ideig, éveken át a dobüz felé nyomatott, ruganyosságát nagy mérvben elveszíti, s a dobüzbe jutott levegő későbben már nem elégséges, hogy a dobhár­tyát előbbi helyére vissza­terelje. A dobhártya -feszítőizom (m. tensor tymp.) elhájasodik összezsugorodása és hosszabb ideig tartó tétlensége következtében, s ha utóbb gyógykezelés folytán az Eustach féle cső átjárhatóvá is lesz, az izom mű­ködése lehetetlen, miáltal a dobhártya a kisebb lengésű hang­hullámok továbbvezetésére többé nem képes. Midőn a küllevegő hosszabb időn át a dobhártyát és vele együtt a halláscsontocskákat a doboz, illetőleg a töm­keleg felé nyomja, a petéded ablakban levő kengyeltalp körüli szalag szinte kifeszül, s ha az Eustach-féle cső későbben átjár­hatóvá is lesz, az soha előbbi ruganyosságát nem nyeri vissza; szinte ez történik a gömbölyű ablakban levő hártyával. A hallásideg végelágazásainak finom rostjai hosszabb ideig tartó rendellenes nyomás alatt állományukban szinte megváltoztatnak, s ha azután az Eustach-féle cső átlátha­tóvá is létezik, ezen bonczi elfajulások többé meg nem szün­tethetők. A következtetés, mely az imént elmondottakból vonható a gyakorlatban nagy fontossággal bír. Miután tudjuk, hogy az Eustach-féle cső a küllevegővel folytonos érintkezésben van, kimondhatjuk, hogy annak meg­betegedése igen gyakori, s a tapasztalás ezen állítást igaz

Next