Orvosi Hetilap, 1872. október (16. évfolyam, 40-43. szám)
1872-10-06 / 40. szám
— 1 690 — T 689 — — szemhéjai felnyittatván, az addig nagy fokban tágult láták rendesre szűkülve találtattak. Hőmérséke a végbélben = 38'2° C. Érverése 74—80, rendetlen rythmusú, azonban erős, teljes; légvétele 124, szabályos. A leányka az egész éjét nyugodtan, alura tölte. Másnap reggel hat órakor felébredvén: látai rendes mekkoraságot mutattak, magaviselete csendes, kedélye nyugodt, beszéde értelmes volt, s délután mint gyógyult hagyta el intézetünket. Esetünkben — az előzményi mozzanatok és a kórkép figyelembe vétele mellett — már a gyermek felvételekor nem forgott fenn semmi kétség az iránt, hogy heveny mérgezéssel van dolgunk; tisztába lehetett jönni azzal is, hogy valamely hódító és egyszersmind lázatágító anyag vétetett fel a szervezetbe, de hogy például az nadragulya, beléndek vagy redőszirom volt-e, e részben biztos támpontokhoz nem juthattunk egész addig, míg a csőre után beállott székürüléssel maguk a mérgező magvak vagy még inkább, míg véletlenül a gyermek zsebéből a maszlagos redőszirom tokgyümölcsei elő nem kerültek. A mérgezés tehát maszlagos redőszirom magvaival történt. A mi specialiter az ismeretlen mennyiségű mérgező anyag által létrehozott kórfolyamot illeti, e részben bármily fulmináns alakban mutatkozó kórkép állott is előttünk, annak számos apróbb részletei — a hatás nyilvánulásának minőségét illetőleg — egy pár főrovatba beilleszthetők. Mindenek előtt constatálható az, hogy a mérgező anyag az összidegrendszerre hatott, s az egész kórkép az összidegrendszer megváltozott működésének eredménye. A kórfolyam legkiválóbb mozzanatai első csoportban: az álmatlanság, az öntudat és értelem zavart volta, látási és hallási csalódások, a szélsőségekig változó kedély, időnkint rettegés; a második csoportban egy részről a koordinált mozgások véghezvitelének képtelensége, más részről azonban az összes akaratlagos izmoknak folytonos czéliránytalan működése épen úgy, mint ezt erősebb fokú choleránál találjuk; a harmadik csoportba végül sorozhatók az arczok, a láták tágultsága, a rendetlen és lassúbb szívműködés. Ha ezen tünetcsoportokat összehasonlítjuk a fent említett atropin- és beléndekmérgezésnél észleltek és leírtakkal, határozottan odanyilatkozhatunk, hogy a kórképek nagyban és egészben egymásnak megfelelnek. Vannak ugyan mozzanatok, melyek egyiknél jelen vannak, míg a másiknál hiányzanak; én részemről azonban hajlandó vagyok ezeket nem annyira a hatás lényegét illető különbségnek, mint inkább a mérgezés foka, s a szervezet erősebb vagy gyengébb reactiójának tulajdonítani. így például az atropinnak mérgezésnél azokon kívül, melyek esetünkben is észleltettek, jelen voltak még : mérsékes láz, igen szapora érvelés, teljes eszméletlenség, zsonggörcs a hát, karizmokban és az ujjakban, reszketés, nehezített nyelés, túlérzékenység; mindezek azonban nem lényeges, hanem csak fokbeli különbségek, mit bizonyít az is, hogy a kórfolyam második és utolsó szaka, midőn tehát valamennyi tünet visszafejlődni kezdett, teljesen azonos a mi egész kórképünkkel. Ugyanez mondható a beléndekmagvakkali mérgezésre; itt is a legtöbb tünet összevág, hiányzik az arczpkr, hyperaesthesia, rettegés, eltérések, melyeket annyival kevésbé vagyok hajlandó megkülönböztetőknek tekinteni, miután ismert dolog, hogy épen az agybántalmaknál a tünetek mily sokféle combinatiokban lépnek fel, s ugyanazon kórfolyam csak két esetben sem nyújt mindenben azonos kórképet. Végül még néhány szót a gyógykezelésre vonatkozólag. Eltekintve attól, hogy ilyféle mérgezési esetekben minden további gyógyeljárásnak mintegy előfeltételét képezi, hogy t. i. még netalán a gyomorban vagy belekben levő mérgező anyag hányás vagy székletételek által kitéríttessék ; mondom eltekintve ettől, eddigelé az ópium, s jelesül ennek morphiumkészítménye, bőraláfecskendezve, volt azon egyedüli szer, mely a lázatágítók, s nevezetesen az atropin antidotumául tekintetett és alkalmilag használtatott is. Én csak egy esetben, nevezetesen a fent érintett atropinmérgezésnél észleltem a morphium ez iránybani hatását, hol egy gr.-nak egy dr. vízbeni oldatából 10 csepp, tehát körülbelül 1/6 gr. fecskendeztetek bőr alá az illető öt éves leánykánál. Az eredmény az volt, hogy a csakhamar beálló, s négy óra hosszat tartó alvás alatt a kórkép legsúlyosabb tünetei tetemesen alábbhagytak, s részben szűntek; minden tünet azonban csak harmadnapra enyészett el, sőt a látatágultság még ötöd nap is észlelhető volt. Esetünkben mellőzve a morphiumot, én mint hypnoticumhoz, a chloralhydrathoz nyúltam, s az eredmény az lett, hogy a leányka másnap reggel egészségesen ébredt fel, a láták, pedig tíz perc múlva az elalvás után rendes mekkoraságra szűkültek. E tapasztalattal szemben, s alapul véve a chloral élettani hatását, azt az atropinfélék általi mérgezésnél mint a morphiummal legalább is egyenértékű szert, javultnak találom. Szívbajok kezeléséről. Milner Fothergill János Jr. után fordította angolból Gorster Árpád tr. (Folytatás.) c) A kórkövetkezmények észszerű kezelése. A szívbántalmak kezelésének harmadik, s utolsó osztálya azért kevésbé fontos mint az előbbiek, mivel csak enyhíteni, s nem elmellőzni képes a bántalmakat. Ha a vérkeringés központja tehetetlenségének következtében határozott visszeres vérbőség van jelen, s ebből következőleg ismét az üt- és visszeres rendszerek az aránylagos egyensúlyi állapotba jönnek, a különböző belszervekben asthenicus vérbőség lép fel, mi feladataik teljesítésére nagyon kedvezőtlen állapot. Ilyképen észlelhetünk gyomortakart, más vérbőséget, csökkenő húgykiválasztást és vesekórra való hajlamot, mely következménye, s nem oka a szívbántalomnak, a nőknél menorrhagicus és leucorrhoicus ürüléseket; így találunk továbbá a légvezető utakat bélelő hártyán keresztüli kiömléseket, idült bronchitist, vagy bronchorrhoeát, tüdős oedemát stb., s véglegesen általános anasarcát. Már most természetes, hogy ott, hol nem csak enyhíteni, de javulást is akarunk előidézni, a belrészeket ama állapotuktól kell megszabadítanunk, mely tápláltatásukra nézve annyira kedvezőtlen. E czél elérésére has- és húgyhajtókat, izzasztó, sőt hánytató, egy szóval mind olyan szereket használhatunk, melyek a különböző szervek el- és kiválasztó erejét módosítani képesek. Hashajtók, különösen a catharticodrasticumok régóta azon szándékból használtattak, hogy a bél működését fokozzák, s a hatások különbsége, melyet két nehezék jalapapor és egy szemet gamboga után egy egészséges, s egy előhaladott szívbántalmas egyénen észlelhetünk, köteteket mond. Az előbbenn határozottan levert lesz, míg a szívbajban szenvedő feléled, vidor lesz, s egészben jobban érzi magát. Négy vagy öt savós, bő kiürülés visszeres vérbőségét elmellőző, megkönyíté a túltágult jobb gyomrot, megjavítá üterét, s felvidult kedélye az agyvérbőség megszűnése mellett is tanúskodik. A belekre való hatásnak eme módja szívbántalmat követő congestio alkalmával érdeme szerint nagyon kedvelt, s szabad catharsis létrehozására a jalapa, scammonium, elaterium és gamboga a leghasználtabb szerek. A két borsavas harany és fekete bors, vagy egyéb carminativummal feldörzsölt gamboga kitűnő catharticum. Valamennyijüket, egymást váltogatva, kell használnunk, mivel minden formula rövid idő alatt elveszti hatályosságát. Az idült hasmenést nem kell megállítani eme állapotnál, kivéve, ha a beteg létét nyilvánlagosan fenyegetné, s ily esetben a bőrre kell hatnunk ; nem egyéb ez természetes csatornánál, mint az eczema hydrops alkalmával. A hashajtók gyakran úgy tekintetnek szívbántalmaknál, mintha diureticus hatással bírnának; ez a tapasztalati tények benyomása, s valósággal a javulás az általános keringésben a vesében is szabadabb keringést, s jobb literes feszültséget idéz elő, minek következménye azután a jobb diuresis. A húgyhajtó szerek a vízkór kezelésénél, mely a legújabb időkig nem tekintetett kórkövetkezményként, de „per se“ betegségnek, nem csak mindig használtattak, de a húgy javult, vagy változatlan folyása, mint a használt szerek sikeres voltának bizonyítéka, vétetett fel. Paff, Winogradoff, Handfield Jones és Bruntonnak az üteres feszerő feletti munkáit sokkal megelőzőleg a népies tapasztalat tudta már, hogy több hegy kiürítése a vízkárban a szenvedő pillanatnyi állapotában javulásra mutat, s ezért látjuk. 40*