Orvosi Hetilap, 1872. október (16. évfolyam, 40-43. szám)

1872-10-06 / 40. szám

— 1 690 — T 689 — — szemhéjai felnyittatván, az addig nagy fokban tágult láták ren­desre szűkülve találtattak. Hőmérséke a végbélben = 38'2° C. Érverése 74—80, rendetlen rythmusú, azonban erős, teljes; lég­vétele 1­24, szabályos. A leányka az egész éjét nyugodtan, alura tölte. Másnap reggel hat órakor felébredvén: látai rendes mekkoraságot mutat­tak, magaviselete csendes, kedélye nyugodt, beszéde értelmes volt, s délután mint gyógyult hagyta el intézetünket. Esetünkben — az előzményi mozzanatok és a kórkép figyelembe vétele mellett — már a gyermek felvételekor nem forgott fenn semmi kétség az iránt, hogy heveny mérgezéssel van dolgunk; tisztába lehetett jönni azzal is, hogy valamely hódító és egyszers­mind lázatágító anyag vétetett fel a szervezetbe, de hogy például az nadragulya, beléndek vagy redőszirom volt-e, e részben biz­tos támpontokhoz nem juthattunk egész addig, míg a csőre után beállott székürüléssel maguk a mérgező magvak vagy még in­kább, míg véletlenül a gyermek zsebéből a maszlagos redőszirom tokgyümölcsei elő nem kerültek. A mérgezés tehát maszlagos redőszirom magvaival történt. A mi specialiter az ismeretlen mennyiségű mérgező anyag által létrehozott kórfolyamot illeti, e részben bár­mily fulmináns alakban mutatkozó kórkép állott is előttünk, annak számos ap­róbb részletei — a hatás nyilvánulásának minőségét illetőleg — egy pár főrovatba beilleszthetők. Mindenek előtt constatálható az, hogy a mérgező anyag az összidegrendszerre hatott, s az egész kórkép az összidegrendszer megváltozott működésének eredménye. A kórfolyam legkiválóbb mozzanatai első csoportban: az álmatlanság, az öntudat és értelem zavart volta, látási és hallási csalódások, a szélsőségekig változó kedély, időnkint rettegés; a második csoportban egy részről a koordinált mozgások véghezvi­telének képtelensége, más részről azonban az összes akaratlagos iz­moknak folytonos czéliránytalan működése épen úgy, mint ezt erősebb fokú choleránál találjuk; a harmadik csoportba végül sorozhatók az arczok­, a láták tágultsága, a rendetlen és lassúbb szívműködés. Ha ezen tünetcsoportokat összehasonlítjuk a fent említett atropin- és beléndekmérgezésnél észleltek és leírtakkal, határo­zottan odanyilatkozhatunk, hogy a kórképek nagyban és egészben egymásnak megfelelnek. Vannak ugyan mozzanatok, melyek egyik­nél jelen vannak, míg a másiknál hiányzanak; én részemről azon­ban hajlandó vagyok ezeket nem annyira a hatás lényegét illető különbségnek, mint inkább a mérgezés foka, s a­ szervezet erő­sebb vagy gyengébb reactiójának tulajdonítani. így például az atropinnak mérgezésnél azokon kívül, melyek esetünkben is ész­leltettek, jelen voltak még : mérsékes láz, igen szapora érvelés, teljes eszméletlenség, zsonggörcs a hát­, karizmokban és az ujjak­ban, reszketés, nehezített nyelés, túlérzékenység; mindezek azon­ban nem lényeges, hanem csak fokbeli különbségek, mit bizonyít az is, hogy a kórfolyam második és utolsó szaka, midőn tehát vala­mennyi tünet visszafejlődni kezdett, teljesen azonos a mi egész kórképünkkel. Ugyanez mondható a beléndekmagvakkali mérgezésre; itt is a legtöbb tünet összevág, hiányzik az arczpkr, hyperaesthesia, rettegés, eltérések, melyeket annyival kevésbé vagyok hajlandó megkülönböztetőknek tekinteni, miután ismert dolog, hogy épen az agybántalmaknál a tünetek mily sokféle combinatiokban lép­nek fel, s ugyanazon kórfolyam csak két esetben sem nyújt min­denben azonos kórképet. Végül még néhány szót a gyógykezelésre vonatkozólag. El­tekintve attól, hogy ilyféle mérgezési esetekben minden további gyógy­elj­árásnak mintegy előfeltételét képezi, hogy t. i. még ne­talán a gyomorban vagy belekben levő mérgező anyag hányás vagy székletételek által kitéríttessék ; mondom eltekintve ettől, eddigelé az ópium, s jelesül ennek morphiumkészítménye, bőr­­aláfecskendezve, volt azon egyedüli szer, mely a lázatágítók, s nevezetesen az atropin antidotumául tekintetett és alkalmilag hasz­­náltatott is. Én csak egy esetben, nevezetesen a fent érintett atro­pinmérgezésnél észleltem a morphium ez iránybani hatását, hol egy gr.-nak egy dr. vízbeni oldatából 10 csepp, tehát körül­belül 1/6 gr. fecskendeztetek bőr alá az illető öt éves leány­kánál. Az eredmény az volt, hogy a csakhamar beálló, s négy óra hosszat tartó alvás alatt a kórkép legsúlyosabb tünetei tete­mesen alábbhagytak, s részben szűntek; minden tünet azonban csak harmadnapra enyészett el, sőt a látatágultság még ötöd nap is észlelhető volt. Esetünkben mellőzve a morphiumot, én mint hypnoticum­­hoz, a chloralhydrathoz nyúltam, s az eredmény az lett, hogy a leányka másnap reggel egészségesen ébredt fel, a láták, pedig tíz perc­ múlva az elalvás után rendes mekkoraságra szűkültek. E tapasztalattal szemben, s alapul véve a chloral élettani hatását, azt az atropinfélék általi mérgezésnél mint a morphium­mal legalább is egyenértékű szert, javultnak találom. Szívbajok kezeléséről. Milner Fothergill János Jr. után fordította angolból Gorst­er Árpád tr. (Folytatás.) c) A­ kórkövetkezmények észszerű kezelése. A szívbántalmak kezelésének harmadik, s utolsó osztálya azért kevésbé fontos mint az előbbiek, mivel csak enyhíteni, s nem el­mellőzni képes a bántalmakat. Ha a vérkeringés központja tehe­tetlenségének következtében határozott visszeres vérbőség van je­len, s ebből következőleg ismét az üt- és visszeres rendszerek az aránylagos egyensúlyi állapotba jönnek, a különböző belszervek­­ben asthenicus vérbőség lép fel, mi feladataik teljesítésére na­gyon­ kedvezőtlen állapot. Ilyképen észlelhetünk gyomortakart, más vérbőséget, csökkenő húgykiválasztást és vesekórra való haj­lamot, mely következménye, s nem oka a szívbántalomnak, a nők­nél menorrhagicus és leucorrhoicus ürüléseket; így találunk továbbá a légvezető utakat bélelő hártyán keresztüli kiömléseket, idült bronchitist, vagy bronchorrhoeát, tüdős oedemát stb., s véglege­sen általános anasarcát. Már most természetes, hogy ott, hol nem csak enyhíteni, de javulást is akarunk előidézni, a belrésze­­ket ama állapotuktól kell megszabadítanunk, mely tápláltatásukra nézve annyira kedvezőtlen. E czél elérésére has- és húgyhajtó­­kat, izzasztó, sőt hánytató, egy szóval mind olyan szereket hasz­nálhatunk, melyek a különböző szervek el- és kiválasztó erejét módosítani képesek. Hashajtók, különösen a catharticodrasticu­­mok régóta azon szándékból használtattak, hogy a bél működé­sét fokozzák, s a hatások különbsége, melyet két nehezék jala­­papor és egy szemet gamboga után egy egészséges, s egy előhala­dott szívbántalmas egyénen észlelhetünk, köteteket mond. Az előbbenn határozottan levert lesz, míg a szívbajban szenvedő fel­éled, vidor lesz, s egészben jobban érzi magát. Négy vagy öt savós, bő kiürülés visszeres vérbőségét elmellőző, megkönyíté a túltágult jobb gyomrot, megjavítá üterét, s felvidult kedélye az agyvérbőség megszűnése mellett is tanúskodik. A belekre való hatásnak eme módja szívbántalmat követő congestio alkalmával érdeme szerint nagyon kedvelt, s szabad catharsis létrehozására a jalapa, scammonium, elaterium és gamboga a leghasználtabb szerek. A két­ borsavas harany és fekete bors, vagy egyéb car­­minativummal feldörzsölt gamboga kitűnő catharticum. Vala­mennyijüket, egymást váltogatva, kell használnunk, mivel minden formula rövid idő alatt elveszti hatályosságát. Az idült hasme­nést nem kell megállítani eme állapotnál, kivéve, ha a beteg létét nyilvánlagosan fenyegetné, s ily esetben a bőrre kell hat­nunk ; nem egyéb ez természetes csatornánál, mint az eczema hydrops alkalmával. A hashajtók gyakran úgy tekintetnek szív­­bántalmaknál, mintha diureticus hatással bírnának; ez a tapasz­talati tények benyomása, s valósággal a javulás az általános ke­ringésben a vesében is szabadabb keringést, s jobb literes feszült­séget idéz elő, minek következménye azután a jobb diuresis. A húgyhajtó szerek a vízkór kezelésénél, mely a legújabb időkig nem tekintetett kórkövetkezményként, de „per se“ betegségnek, nem csak mindig használtattak, de a húgy javult, vagy változatlan folyása, mint a használt szerek sikeres voltának bizonyítéka, véte­tett fel. Paff, Winogradoff, Handfield Jones és Bruntonnak az üte­­res feszerő feletti munkáit sokkal megelőzőleg a népies tapasz­talat tudta már, hogy több hegy kiürítése a vízkárban a szen­vedő pillanatnyi állapotában javulásra mutat, s ezért látjuk. 40*

Next