Orvosi Hetilap, 1872. december (16. évfolyam, 48-52. szám)
1872-12-01 / 48. szám
823 824 eljáráshoz nyúltam, ugyanahhoz, melyet már 1868-ban alkalmaztam üdvös eredménynyel — midőn még a gégebántalmak helybeli kezelése vajmi ritkán vétetett igénybe — Szikszón megfigyelt, s azon’ esetben, melyet Klein Jr. tagtárssal 1866-ban együttesen kezeltem, mely utolsó eset személyesítője jelenleg is igen jó egészségnek örvend, s ezen gyógyeljárás abban állott, hogy a torokbemeneti, pirosan kékeid, duzzadt lakhártyát több helyen bemetszettem, s a gégefedőt pokolköves in substantia balkezem újjai vezetése alatt edzettem, belsőleg pedig mandolafejetben szénsavas szikonyt, felváltva édes higanynyal, adagoltattam. Sokan a t. tagtársak közül ezen eljárást talán durvának, s nem a mostani korszellemnek megfelelőnek fogják talán jellemezni ; de midőn ezen beteg kezelésem alá került, a gégetükrészetbe még nem voltam beavatva, s gyakorlati szempontból úgy vagyok meggyőződve, hogy ha az eljárás czélhoz vezet, ha a betegnek kárt nem okoz, ha segedelmet nyújt, ha életmentő, habár nem divatos is, de positív eredményt mutathat fel, üdvös! „bis dat qui cito dat.“ El nem mulaszthatom eszmetársulatból a korszerű gyógyeljárásra azon egyéni megjegyzést tenni, hogy igen gyakori a jelenlegi gyakorló orvosi életben a divat szerinti kezelés, melynek követői úgy változtatják gyógyelveiket, mint a számítás, vagy inkább megfontolás nélkül divat szerint öltözködő hiú asszony! sapienti pauca. 21- kén reggel 4 órakor a beteghez hivattam: a nehéz légzési roham, s evvel társult helybeli kórfolyam okozta tünetek fokozódását sokkal nagyobb mérvben szemléltem mint este ; a sipító légzési hang nem csak a be hanem a kilégzésnél is hallatszott, s a belégzési mozzanat alatt oly mértékben volt kifejlődve, hogy szobába léptemkor már az ajtó küszöbén érintette fülemet, míg hallgatódzáskor az egész mell területén — elől és hátul — oly erősen volt kivehető, hogy a hólyagcsús légzést egészen elfedte; a beteg ágyban ült, könyökeivel térdeire támaszkodva, nyitott szájjal, mintegy levegő után kapkodva, a lélegzésnél működő izmok görcsös összehúzódásával és kongó száraz köhögéssel. Ezen állapotot szemlélve, azon, netalán szükséges cselekvésre határoztam el magamat,hogy ha nem sikerülne e veszélytjósló roham csilapítása, a gégemetszéshez, mint egyedüli mentő gyógyeszközhöz nyúltak, mely műtét felnőtteknél — bár ha ez esetben a hörgők már régibb idő óta bántalmazva valának — biztosabb sikert ígér mint kisdedeknél. Az ismételve adagolt hánytató, a gégefedő és környékének ismételt edzése, valamint a csersav tömény oldatából készült toroköblítőnek gyakori használata és a mellcsontra alkalmazott hólyaghúzó a veszélyt elhárította. E nap lefolyása alatt még ugyan mutatkoztak, de rövidebb ideig tartó, s nem akkora veszedelmet jelző rohamok. 22- kén reggel a beteg állapota tűrhető volt, a láz alább szállt, s a légzés kevésbé sipító és gyors; a beteg nyugodtabban fekhetik, köhögése lágyabb, nem annyira hangtalan, kongó, száraz, s a beteg köhögés alkalmával enyves, tojásfehérnyéhez hasonló színezetű czafatokat vet ki; a torokbemenet duzzadása, pirossága alábbhagyott ; a gégefedő halaványabb, kevésbé duzzadt; a nyelés szabadabb. Nem adtam hitelt e kórfolyam ily hirtelen beköszöntő, s igen gyakran, sőt legtöbb esetben csalékony alábbhagyásnak; mert tapasztalásom tanított, hogy e kórfolyam által bántalmazott kisdedeknél a kórtünetek ily rögtöni csökkenése az optimista észlelőt és a környezetet gyakran elámítja, s elbizakodva az ily kedvezőnek látszó fordulatban, a legjobb remények táplálására engedi magát ragadtatni, holott legközelebbi perekben minden hozzájáruló ok nélkül csalódásából, jóhiszeműségéből a legveszélyesebb fuldoklási roham ragadja ki! Számtalanszor tett ilyen észlelésen okalvá, a tetemes könyebbülés daczára a gyógyeljárást változatlant folytattam. 23-kan a gége és a légcső bántalmazási tüneteinek még feltűnőbb visszafejlődését lehetett észlelni; a sipító belégzés, száraz, kongó, hangtalan köhögés megszűnt ugyan, de hangja még fátyolozott volt, s a tünetek egészen más sorozata lépett előtérbe. A már nem száraz gége- és légcsőbeli, hanem mellbeli, lágy, nedves köhögés gyakoriabbá vált, s nem fehérnyeszínezetű, hanem vörhenyes nyak köpetett ki; rövid és szaporább a lélegzés ; a mellkas kitágulása egyenetlen, a jobb mellkas alsó harmadában nem tágul, s a hőmérsékletérverés szaporodott. Az ecsetelt kórtünetek figyelmetessé tettek azon kórtani viszony lehetőségére, váljon a gégére és légcsőre korlátolva volt kórfolyamat nem terjedt-e a tüdő hörgeinek legkisebb ágazataira, vagy a léghólyagcsákra, vagy talán valamely hozzájárult külbefolyás okozta okbeli mozzanat eredményezhetett a tüdőkben új lábos folyamatot. A kórjelek megváltozása beálltának kóroktani mozzanatait eldönteni nem oly könyv feladat volt, de azon körülmény, hogy az illető beteg a legszigorúbb ápolásnak örvendett, s ezen körülménynél fogva semminemű káros behatást feltételezni nem lehetvén, azon következtetés igen valószínűvé vált, hogy a kórfolyamat bonczi folytonosság következtében a tüdőre terjedett, mely feltételezett véleményemet és csak a prioritett kórisme igazolását a mellnek physical vizsgálata eredményétől tettem függővé, s a kopogtatás és hallgatódzás tünetei kétségtelenül mutatták, hogy a jobb tüdő alsó harmadának és a nagyobb hörgők lábjával kell majd ezután úgy a betegnek, mint az orvosnak megküzdeni. Feleslegesnek tartom a jelzett tüdőlob természettani jeleinek leírását, s csak gyógytanilag akarom azon megjegyzést tenni, hogy a körfolyamat e szakában a hideg vízzeli borogatások első helyen szerepeltek, s a tüdőlobnál okadatolt javalatok alapján a felszerelést a körjelek mekkorasága és minősége kormányozta. A jobb oldali tüdőlob visszafejtési szakában jan. 6-kán, a bal tüdőben ugyanazon lobos kórfolyam — a tüdőlob rendes lefolyásával társult kórbonczi változásaival — fejlődött ki, melynek kezelésében ugyanazon eljárást követtem, mint a jobb tüdő bántalmazásánál. A beteg jan. 19-kén üdülésnek kezdett indulni, s a láb teljesen megszűnt terménye kiküszöbölésével, de egész május hó elejéig bő elválasztással összekötött hörghuruttal vesződött. A hörghurut megszüntetésére a gyógyhatányoknak egész sorozatát használtattam sokat zaklatott betegemmel, míg nem mindketten megúnván a sikertelenül adagolt gyógyszereket, aprii hóban — a kedvezőbb idő beköszöntésével — csupán csak a szolyvai víz használatára szorítottam betegemet, s ennek folytonos fogyasztása mellett annyira felüdült, hogy május hó végén Carlsbadba utazhatott, a máj és lép idült bántalmazása, s ezek okozta gyomorhurut kezelése végett. (Vége következik). A fűrész,por mint fertőztelenítő szer. A használatban levő, úgynevezett vegyi fertőztelenítő szerek, mint a kénsavas vasélecs, kénsavas horgany, carbolsav, felcselénysavas hamany stb. főleg mint szagtalanítók hatnak, s kiválókig tisztaság tekintetéből ajánlhatók; járványok alkalmával pedig szinte különösen azért lehetnek hasznosak, hogy olyan helyeken, hol a tisztaságra ügyelnek, a tér a kóros tényezők számára kevésbé kedvező. Többet az eddig dívó fertőztelenítő szerektől nem várhatunk, ha pedig annyival megelégszünk, nem fogunk bennük csalatkozni, míg ha igényeink fokozottabbak, vérmes re■ményeinkkel könyen tévútra juthatunk, s csalódásaink közé