Orvosi Hetilap, 1873. április (17. évfolyam, 14-17. szám)
1873-04-06 / 14. szám
kevésbé, s mondhatni durványosan kifejlett fonálszerű szemölcsökön kívül a legszebben kifejlett, de apró, gombaszerű szemölcsök is találtatnak, noha kevesebb számmal, mint a nyelven, sőt a kifejlett emberi szájpadon a nyelv árkolt szemölcseivel megfelelő helyen azokhoz külsőleg hasonló, de kisebb, gyöngédebb, szerkezetükre eltérő és szintén csaknem patkóalakban elhelyezett, de csak 6—8 szemölcs található ; de czélszerűbbnek tartom minderről — úgy is e részben még hosszabb búvárkodás lesz jutalmazóbb — egy későbbi közleményben értekezni, s most még az emberi nyelv fonálszerű szemölcseinek finomabb szerkezetéről, s azok idegeiről óhajtok röviden szólani. Az emberi nyelv fonálszerű szemölcsei sok tekintetben hasonlítanak a tengeri malacz szájpadi lakhártyája fonálszerű szemölcseihez, azon különbséggel, hogy azok sokkal szélesebbek, s felhámsejteik a bennük is megkülönböztethető széles tengelyrészről nagy ügygyes bajjal szedhetők le, vagy ha tűvel ez sikerül is, a tengelyrész összevissza szakadozott, s így a részek összefüggése ott nehezebben constatálható, mint a tengeri malacz fonálszerű szemölcseinél. Innen van az, meg onnan, hogy e képletek, ha a hullával állanak, egészen elváltoznak, szemcsésen szétesnek, hogy sokszoros vizsgálataim között is alig akadtam ember hullából vett nyelven oly fonálszerű szemölcsre, mely belső szerkezetére nézve a fenntebb leírtakkal legalább bizonyos pontokat illetőleg megegyezett volna, hanem azok úgy néztek ki, mint szaruhosodott különféle nagyságú szálkák, melyek a fenntebb leírt szerkezetről mit sem engedtek sejtetni. A mellettem dolgozó orvostanhallgató előtt felemlítem egy ízben, hogy mily jó volna egész heveny ember nyelvet vizsgálni ! s alig hangzott el ajkaimról ez óhajtás, máris ajánlkozott egy szorgalmas és önfeláldozó hallgató (E. nevű), ki nyelvéről az óhajtott anyagot szolgáltatni késznek nyilatkozott. Egy másik tantársa Cooper ollót vett, s nyelve hátáról egy kis nyakhártyadarabkát lecsípett. Csekély vérzésen kívül az illető sebzett más bántalomnak nem lett kitéve ; én meg, noha a kísérletet kezdettől fogva elleneztem, nagy köszönettel tartozom az illető hallgató úrnak, mert oly szép példáit, s oly ép állapotban szolgáltatta a gomba és fonálszerű szemölcsöknek, hogy azok minden tekintetben kielégítőleg deríthették fel a kérdéses viszonyokat. Meglepetésemre az így hevenyen, minden vegyszer nélkül, s később csakis nyállal vizsgált fonálszerű szemölcsökről sikerült tűvel leszedni (górcső alatt, 70 szeres nagyításnál) a felhámképletet, s a szemölcs belsejében szorgos kutatást eszközölni. E kutatás eredménye azonban korántsem volt oly kielégítő, mint reményleni lehetett; itt nincs is szándékunkban az ember nyelve fonálszerű szemölcsképleteit minden tekintetben párhuzamba állítani a tengeri malacz szájpada hasonszerű szemölcseivel; de mindenesetre némileg mégis ezekhez hasonlítanak, mennyiben az embernyelv fonálszerű szemölcseiben is meglehet egy sötétebb tengely állományt, s egy világosabb és kevésbé lapított felhámsejtekből alkotott védőburkoló kéregréteget különböztetni. Némely ily nyelvszemölcs igen vastag, míg mások piczinyek, vékonyak, hegyesek, de mindannyian nagyobb gömbszerű alapanyagnak, mint egy hagymának függelékeiként tűnnek fel, s csúcsvégeikben a tengelyrészben gömbölyded, vagy hosszúkás testek találhatók. Egy ily, élő ember nyelvéről lecsípett fonálszerű szemölcs szabad végét ábrázolja a tábla 12. ábrája a-nál. E szemölcsön egy körteszerű fénylő test ül, melynek nagy hólyagszerű belső képletében gömbölyded és magosával ellátott mag van elhelyezve (c-nél); e-nél a kéregállomány lapított sejtei szemlélhetők, míg rf-nél a körteszerű végszervnek folytatásaként, vagyis inkább vivőjeként a tengelyrész szerepel ; a végkészülékhez finom idegszálakhoz hasonló fénytörő szálacskák sietnek. A tengelyrész oly megkarcsulásokkal és duzzanatokkal, mint a tengeri malacz fonálszerű szemölcsei, nem látszik bírni. Nagy fontosságúnak kell tartanom, hogy ily heveny vizsgálatokat tegyünk, főleg ha a szemölcsöket ellátó idegek felfutását és végződését óhajtjuk tanulmányozni. E vizsgálatnál sikerült egy igen szépen kifejlett, s nem annyira szaruhodott, noha széles, fonálszerű szemölcsöt találnom, melynek alapján két ideg vévé betérését (1. tábl. 11 áb.). Azok rövid felfelé haladásuk után tengelyszalagjaikat felfelé küldték (i1), melyek a csúcs felé gömbölyded (f), meg csillagalakú (f‘) testecsekkel állva összefüggésben, azután finom végszálakra osztódtak, s ezek a felhámképlet közt úgy elvesztek, hogy összefüggésüket valamely különös képlettel, végkészülékkel látnom nem sikerült. Igaz, hogy a tengelyrész a felszálló idegágak között nagy, gömbölyded, szemcsés testecseket tartalmazott (gg), azonban ezeknek mindeddig jelentőséget nem tulajdoníthattam, mert ezeket idegszállal összefüggésben látni szerencsés nem voltam. Egyik szétfoszlatott részleten találtam több finomabb fonálszerű szemölcsöt egy közös hagymaalakú alapon elhelyezve, úgy mint az a tankönyvekben le is van írva; azonban az alak reám nézve semmi jelentőséggel sem bír, hanem az igen is, hogy a gyökön több idegrost tér be, melyek tengelyszalagjai egymással összefüggő finom hálózatot képeztek, s egyes szálaik a fonálszerű függelékek felé siettek, de hogy ezekben miként végződtek, erre e készítményből felvilágosítást magamnak nem szerezhettem. Többet élő emberről lecsípett szemölcsökön nem találtam, s e viszonyokat tovább nem is fürkészhettem, mert az említetten kívül más valaki magán hasonló műtétet végeztetni nem engedett, magamon pedig azt végrehajtani nem óhajtottam; lehetett ugyan élő nyelvről szikével való lekaparás után ily szemölcsöket kapni, de csak ezek elszaruhosodott csúcsát, melyen felhámsejteknél egyebet látni nem lehet. Nincs szándékomban, hogy a nyelv fonálszerű szemölcseit egészen egyenértékű képleteknek tekintsem, mint a kemény szájpad hasonnevű képleteit, csak a hasonlatosságot akartam a kettő között kiemelni és feltüntetni, hogy amint a szájpadra nézve csaknem bizonyosnak, úgy a nyelvre nézve valószínűnek kell tartanunk a szövettani szerkezet után, hogy e képletek mindkét helyen tapintási szervül szolgálnak, annyival is inkább, mert nagy felületet szolgáltatnak, s szerkezetüknél fogva nagyon kiemelkedett tengelyrészük megfelel az irha szemölcseinek, kéregrészük pedig a bőr epidermiás rétegének. A bőr szemölcseiben a taptestecsek, mint ismerve van, némileg hasonlítanak a fenntebb leírt szemölcsök végkészülékeihez.