Orvosi Hetilap, 1873. augusztus (17. évfolyam, 31-35. szám)
1873-08-03 / 31. szám
551 552 szülés után, legtöbb esetben pedig néhány nappal később, állítása a gyermekek elsődleges fogyása ellen mi értékkel sem bírhat, mert könyen belátható, miszerint az első mérés legtöbb gyermeknél apadásuk szakában történt, s hogy az ekkor nyert súlylyal összehasonlítva a 3—7., vagy átlag 5., tehát oly napon talált testsúly, melyen a gyermek már gyarapodásban van, nagyobbnak mutatkozik; ami azonban természetesen nem jogosíthatja fel arra Rittershaint, hogy az első napokoni apadást, melyről a felhozottak szerint nem tehetett észleletet, tagadja. Kehrert) feltűnőnek találván az emberi újszülöttnek, a közölt adatok szerint kétségbe nem vonható elsődleges apadását, azon kérdést tette fel magának, váljon az újszülött gyermek e collapsust a többi állatokkal osztja-e, vagy nem foglal-e el e tekintetben az emberi nem kivételes álláspontot a többi állati lények között, s e kérdés felderítése czéljából összehasonlító méréseket vitt véghez kutya, macska és házinyulak újszülötteinél. Kísérletes eredményeket kiderült, miszerint a nevezett fajok legtöbb esetben, s név szerint az anyaállat kellő táplálása mellett születésüktől kezdve súlyukban csaknem szakadatlant, de nem egyenletesen gyarapodnak; vagyis, miután bélsár és vizeletkiürítés, párolgás stb. által születésük után minden esetre veszítenek súlyukból az állatok, de amely vesztességet tejfelvétel által igen gyorsan kiegyenlítenek, a szabály akként volna kifejezendő, hogy az említett emlősöknél igen rövid ideig tartó apadási szakot folyton haladó gyarapodás követ. Az állatok ezen gyorsabban bekövetkező gyarapodása különbözteti meg őket az emberi újszülöttől, s e különbség okai közül kettő lesz legnagyobb fontossággal. 1. Állatoknál szülés alkalmával az emlők megtelnek colostrummal, mialatt az emberi nőnél a tejelválasztás aránylag igen későn kezdődik. Az emlőknek ezen magatartása faji különbséget képez ugyan az ember és a többi állatok között, azonban tapasztalati tény, hogy állatoknál bő táplálkozás által szülés előtt és közvetlenül utána a tejelválasztás szaporodik; amint más részről ismeretes, hogy erőteljes, s egészséges nőknél a tejelválasztás előbb, s erélyesebben következik be mint gyönge, s betegeseknél; s ez képezi a kérdés gyakorlati oldalát. Házi állataink szülés után bő mennyiségű tápláló ételt, melyet könyen megemészthetnek, p. tápláló italokat, igen jól tűrnek, s a mellett újszülötteikkel együtt jól érezik magukat, mit mezei gazdáinak régen tudva, a házi állatok ebbeli szükségleteinek dús etetés által meg is felelnek. Ismeretes ellenkezőleg milyen gyermekágyasainknak étrende különösen szülintézetekben, hol a divatban levő levesek valóban inkább a moslék mint tápszemnek nevét érdemelnék meg, s bennök gyermekágyasainknak alig nyújtunk egyebet piszkos víznél (Wasser „mit Umständen“, amint Kehrer találóan megjegyzi). Márpedig a magángyakorlat eléggé bionyítja, hogy a gyermekágyas sokkal táplálóbb, habár csak híg ételekkel élhet, anélkül, hogy emésztő szervei szenvednének. Innen azon gyakorlati követelmény, hogy szülintézetekben tett szabatos kísérletek által iparkodjunk azon ételmennyiséget meghatározni, melyet a gyermekágyasok az egyes napokon elkölthetnek, hogy azokat saját,s gyermekeik javára jobban tarthassuk. 2. Az állati újszülöttek gyorsabb gyarapodásának egy másik oka magának a fiatal állatnak magaviselete: a három nevezett állatfaj fiai közvetlenül születésük után, vakságuk daczára azonnal az emlőket keresik fel olykor még a köldökzsinóron függve, s haladék nélkül szopáshoz kezdenek, melyet az első időben csak múlékonyan szakít félbe alvás. Mily gyámoltalan ez ellen az újszülött gyermek, ki nem képes helyéből mozdulni, s számos esetben nehezen, s csak néhány nap múlva tanul rendesen szopni. A felhozott két mozzanat ellenében Kehrer szerint a többi okok mind háttérbe szorulnak, s a gyakorlati utasítás, mi e tapasztalatokból következik az, hogy 1. a gyermeket mielőbb tegyük az emlőre, hogy gyorsan tandíjon szopni, s hogy a bimbók izgatása folytán a tejelválasztást siettesse; 2. az épen szülteket, s gyermekágyasokat táláljuk jobban, miáltal a tejképzést növeljük, s közvetítve a gyermek apadása szakát megrövidítjük. Kehrernek kutyákon, macskákon és házi nyulakon tett észleleteivel szemben Edlefseni) tapasztalatait közli, melyeket tengeri nyulak kölykeinek méréséből nyert, melyeknél határozott 2—3 napig tartó súlyapadási szakot volt képes kimutatni. Azonban ez ellenkező lelet Kehrer gyakorlati következtetéseit korántsem cáfolja, sőt inkább támogatja. Ugyanis Edlefsen szerint tengeri nyulak születésük után csakhamar kezdenek ugyan szopni, de nem szopnak oly nyugodtan és oly kitartással, mint a Kehrer által vizsgált állatok; továbbá a tejelválasztás tengeri nyálaknál, melyek a mint ismeretes csak két bimbóval bírnak, talán soha sem elégséges, hogy kettőnél több állatot kellően táplálhasson. S innen látszik lenni, hogy azok többnyire csak akkor kezdenek határozottan gyarapodni, ha tejen kívül még fűvel, gyökerekkel stb. táplálkoznak, mi rendesen második vagy harmadik napon történik. Mindezeket előre bocsátva áttérek azon észleletek közlésére, melyeket az egyetemi szülkórodán érett újszülöttek súlyváltozásai körül gyűjtöttem, s illető helyen saját vizsgálataim eredményét össze fogom hasonlítani a fennt érintett búvárok tapasztalataival. A súlymérések módjára vonatkozólag következőt jegyzek meg. Az 1871. -72. tanévben két sorozatban történtek a vizsgálatok : a gyermek súlyának meghatározása után közvetlenül születése után (fürösztés előtt), az újszülöttek egyik sorozatát naponkint egyszer, másikát naponkint kétszer, mégpedig reggeli 8 és 9 óra, s esteli 6 és 7 óra között mezitlenül, esetleg a köldökfolttal, mértem meg pontos kis tizedes mérlegen a bécsi súly szerint (1 b. lat . 17,5 gr.). Egy-egy sorozatban tekintet nélkül a kifejlődés fokára valamivel több 90 gyermeknél tartalmaztatik. A következőkben csupán évett, anyatejjel táplált, s magam által mért gyermekeket vettem tekintetbe, s ezek közül is mindazokat kirekesztettem, kiknek rendes viselete iránt vagy a gyermek vagy anyja megbetegedése miatt, vagy egyéb oknál fogva kétség merülhetett fel; ugyanez okból nem számítottam ide három érett ikerpárt; végre szabatosság tekintetéből kihagyandóknak véltem mindazon gyermekeket, kiknél a mérés egyes vizsgálati napokon kimaradt. S így a naponkint egyszer mértek száma 41, a naponkint kétszer mérteké 32-re, összesen 73 érett újszülöttre megy. Rövidség kedvéért a *) A. f. Gyn. B. 1. S. 403. ') Arch. f. Gynäk. B. 1., S. 142.