Orvosi Hetilap, 1873. október (17. évfolyam, 40-43. szám)

1873-10-05 / 40. szám

701 Szathmáry József (53 éves, nagy tornyai: Zemplénin, koró­dái jk. 72. 187. sz.) 1872-ik évi november hó végén kereste fel koródánkat egy terimengyobbodással, mely felső szélével a jobb szemöld belső vége alatt fekszik, elfoglalja a kény­­csonttájt, az orr jobb oldalát le majd egész az orrszárnyig és az orr határos részét; kiterjed a felső szemhéj belső harmadára, az alsó szemhéj kétharmadára, kiszegi az alsó héjat, s a belső szemzug helyén sárgás-vörös dudor alakjában a szemrésbe nyúlik és a látást akadályozza; ezen dudorral át­kap a köthártyába is, melynek belső részlete, a­mennyiben az nem épen a tekéhez tartozik, kórosan elváltozott. Az anyagsza­porulat egész hosszában középütt ki van fekélyesedve,­ kika­­nyargatott, erősen befordult szélekkel, dudoros, kevés váladékot adó, sárgás csapadéka, vöröses alappal. A jobb teke a le- és befelé elhúzott szemrésnek külső részéhez van irányozva, részint mivel a belső részt az új képlet dudorai foglalják el, de főleg azért mert a teke befelé mozgása korlátolt. A bal szem szintén kifele irányult, kiterjedt üvegtest homály miatt csakis a világosság mennyiségét bírja megkülöm­­böztetni; ha a jobb szem eltakartatik, a beteg lépteit irányozni nem képes, mely okból azon kérelmét fejezi ki, hogy egyetlen használható szeme hagyatnék meg, még ha kórosnak találtatik is. Mirigynagyobbodások nincsenek, az átalános egésségi állapot kielégítő. A műtét deczember 14-én vitetett végbe. Kezdetül az új képlet felületes részei irtattak ki: elvétetett a felső szem­héj fele egész vastagságában, az alsónak pedig több mint két­harmada; kitűnt, hogy a könycsontot, alsó­­szemgödörszélt, az erek és a teke közt foglalt szöveteket az új képlet már helye­­tesítette, miért is e csontképletek, az orr csontfalának hátsó része, egy része a rostacsont oldallemezének elvétettek; a teke belső oldaláról csaknem ujjnyi mélységben távolíttattak el a beszüremkedett tömegek; a tülkhártyára nem kapaszkodott át az új képlet, a belső egyenesizmot azonban nem lehetett benne többé felismerni. Kiirtás végeztével kiterjedt az anyaghiány a szemöld belső végétől csaknem az orrszárnyig, az orrháttól az alsó szemhéj külső harmadáig; az összezsugorodott szemhéjmaradványok egé­szen fedetlenül hagyják a porezhátyát; a teke, majd egész belső oldalán még közhártyájának nagy részétől is megfosztva, óvat­lanul fekszik a sebben, a belső egyenesizom­ hiánya miatt befelé irányulni nem képes, csak a felső és alsó egyenesizom egyesített működése viszi kevéssel túl a középvonalon (Medianlinie); az orrüreg felső része, a labyrinthus ethmoidalis meg vannak nyitva. A nagy terjedelmű hiány pótlására a homlokból vézetett egy 2 V* ujjnyi hosszú, 20'' széles lebeny, melynek nyele hat vonalnyi szélesre hagyatott, hegye pedig két karajt képzett: a 225-dik ábra, kisebbik karaj (b a mellékelt ábrán) a felső szemhéj, a nagyobbik (a) az alsó szemhéj és az arcz hiányának pót­lására, a két karaj kö­zött, a belső szemzug képzése végett, a lebeny 4 vonalnyira bemet­szetett. Nagy pontosságot igényelt a levarrás, mert arra épen nem lehetett számítani, hogy a lebeny rövid idő alatt szervi, tápláló összeköttetésbe lép egész alapjával, melynek nagy része vagy levésett csontfelületből állott, vagy annyira be volt mélyedve, hogy a pontos érinkezést nem lehetett eszközölni. A lebeny táplálkozásának tehát nyelén, s ha a gyors odaforradás sikerült, a széleken át kelle történnie, s a mellett, hogy ezen megszorított körülmények változását rövid idő alatt reményleni nem lehetett, még a lebenynek azon veszélyeket is ki kelle állania melyek a közvetlenül alatta kifej­lődő, meg nem akadályozható lobosodás- és genvedésből hára­molhattak reá. A lebenynek nyele- és ehhez közel eső - részletei — nagy mozgékonyságuk miatt — karlsbadi tűkkel varrattak le, a szél többi részein elégséges volt a csomós varrat ; a köthártyának a szemhéj képlő hasításba varrása egy kevés alkalmatlanságot oko­zott, mert a tekéről felválasztott vékony hártyából egyre kisza­kadtak az öltések. A homlokseb egyesítése csak az alsó részen volt kivihető, a felső részen az összehúzás után is 8'' széleségben fedetlenül maradt a pericranium. Harmincznál több öltés alkal­maztatott, s az egész műtét majd három órai munkát vett igénybe. A műtét napján szédülésről, főfájásról panaszkodott a be­teg , másnap decz. 15-én émelygés, hányás társult a főfájáshoz s délután a lebeny kékes színt váltott, egy nadály alkalmazá­sára azonban rendes külemét visszanyerte. • Harmadnapon az egész műtett táj pirosabb és duzzadt, a lebeny kékes és feszült: minden varrat eltávolíttatik a lebeny­ből, s a sebcsatornák vérzése — és talán az erőművi inger — elegendő arra, hogy visszatérjenek a rendes vérkeringési viszo­nyok ; a varratok eltávolítása alatt világosan lehetett észlelni, hogy a lebeny részletenként váltakozva majd elhalványodik, majd kipirul: az egész egyesítési vonalon gyors összeforradás jött létre, s midőn az összeforradt sebszélek az orrszárnytól ki­felé mintegy két vonalnyi kiterjedésben szétválaszttattak, a nyí­láson kanálnyi erősen zavaros savószerű folyadék ömlött ki. A lebeny alá másfél ujjnyi mélyre keskeny genyszalag vezettetett be. A homlokseb genyedni kezd. Következő napokon a lebeny kissé halványabb a körül­fekvő bőrnél, alatta meglehetős bőven jó természetű genyedés in­dul meg; sajátságos hatást okoz, hogy a vékony bőrréteg, mely közvetlenül fedi a genyüreget, nincs sem vörösen, sem kékesen elszínesedve, mint p. a bubónál. E napokban a kutaszt két ujj­­nyira lehetett bevezetni a rostacsont irányában a lebeny alá. 1873. június elején még másfél ujjnyira hatol be a ku­­tasz, a szemrés utonképlett belső részéből bujálkodó sarjak emel­kednek ki, s pokolkővel szoríttatnak kellő határok közzé. A genyszalag január 4-én vezettetett be utoljára a lebeny alá, s ezentúl csak a szemzugból kiemelkedő, és a homlokseben buján növő sarjak edzésére szorítkozott a gyógykezelés, míg a beteg 1873. február 3-án kórodánkról eltávozott, mindenütt szi­lárdul odahegedt lebenynyel, homlokán tallérnyi még be nem hegedt, sarjadzó felülettel.40* 208-dik ábra. 702

Next