Orvosi Hetilap, 1874. február (18. évfolyam, 5-8. szám)
1874-02-01 / 5. szám
75 A kötszövettúltengési agysoronak tünetei, tekintet nélkül a fenntebb felsorolt 3 fajra, a következők. 1. A kóroktani viszonyokra nézve: • A beteg környezői szigorú tudakozódásra vagy a beteg családjában már előfordult ideg- vagy elmekért említnek, mely az öröklést feltételezi; vagy a nemi ösztönnel való visszaélés constatálható, mely ezen kórnak leggyakoribb előidéző oka; vagy heveny lázas betegség, pl. hagymáz ment előre; vagy a szeszes italokkali visszaélés, vagy külerőszak szerepel, mint e kórnak okozója; vagy erős dohányok, erős kávé folytonos élvezése , vagy végre rendkívüli testi és szellemi megerőltetés deríthető fel. 2. Az ú. n. kórelőzményekre nézve a beteg környezői rendesen a következőket adják elő: bizonyos idő előtt (az idő pár évre is terjedhet) a beteg jelleme, „természete“ feltűnőleg megváltozott ; pl. azelőtt lelkiismeretes orvos betegeinek látogatásában hanyag lett; az előbb pontos és tehetséges hivatalnok számadásai hibásak lőnek, munkáját nehezebben, s csak nagy megerőltetéssel képes végezni; az előbb gyöngéd férj neje ellenében is igen ingerlékeny, azokkal aránytalanul fellobbanó lön; az előbb pontos és rendes kereskedő könyvezését elhanyagolni, vevőivel gorombáskodni kezdett ; az előbb finom társalgású egyén nemi és más tekintetben is kicsapongó lön stb. A beteg közben-közben fejfájásról, szédelgésről, munka közben fellépő szemkáprázásról stb. pananaszolt; a könyen ingerlékeny beteg ingerültsége daczára viaszként hajlítható, vezethető lesz, szóval az egyén környezetének véleménye szerint. ,különös lett a nélkül, hogy ezen különösség magyarázata valamely kóros változásban kerestetnék. 3. A hűdési tünetek közül a nyelv működésének zavara lép fel, a kinyújtott nyelv rezeg, görcsösen ráng, s később a középhossztól eltér; a beteg nehezebben beszél, akadoz, több egymásután következő consonans közül egyet gyakran kihagy (a magyaroknál jellemző az „r“ elharapása); ugyanazon szónak későbbi szótagában következő consonansait az elsővel vagy a közvetlenül következő szó mássalhangzóit az előbbi szóval felcseréli, s ilyenkor zavarba jőve, a beszéd fonalát tovább fűzni vagy nem, vagy csak igen nehezen képes, kivált az ajkműködés zavara az ajkhangok képzése körül fellépett; az ajkhűdésre nézve jellemző, ha a beteg felső fogsorának mutatására szólíttatva fel, felső ajkai emelését kezével igyekszik támogatni, az egyik vagy másik orrajkráncz többé kevésbé elsimul, s az ugyanazon oldali orrszárny és szájszeglet lejebb ereszkedik és a láta tágabb lesz. Egyidejűleg vagy későbben a járás is határozatlan, bizonytalan lesz : a beteg egyik vagy másik lábát húzza vagy azzal kaszál, testtartása merev (nyak- és hátizmai gyakran görcsösen összehúzódvak), s az egyenes irányról önkéntelen letéved, könyen botlik (még saját másik lábában is) vagy járási alapját lábainak szétrakása által szélesbíti, majd lábai térdben alárogynak, vontatva emeltetnek, s a beteg tántorogni kezd. A felvégtagok legtovább megtartják működési képességüket, de kinyújtáskor az ujjak csakhamar reszketni kezdenek, s a kéz finomabb munkákra, pl. hegedülés, zongorázás, írás, varrás, rajzolás stb. hovatovább alkalmatlanabb lesz. A szemmozgató készülékekben hűdési tünetek nem jelentkeznek, s csak a kór tetemes előhaladtával észlelhető ritkán görcsös szemforgatás. A bőr érzékenysége némely esetekben közben-közben anynyira fokozott, hogy gyöngéd érintésekre is convulsiók vagy igen élénk visszahajlási mozgások lépnek fel, holott legtöbb esetben az érzékenység a hüdések növekedtével arányban apad. Az érzékek belterje hosszabb ideig érintetlen marad, míg nem végre a szag- és szórzék annyira eltompul, hogy a beteg különféle intensív ízű ételeket és italokat vagy beható illatú tárgyakat megkülönböztetni nem képes. (Folytatása következik.) 76 Adatok a szimlő gyógytanához. Közli Kövér Kálmán tr., gyermekgyógyász Budapesten. Midőn 1872-ben a stettini (poroszországi) gyermekkórházat az „OHL.“ 29. és 33-dik számaiban ismertettem, a Steffen tr. által követett gyógymódok közül különösen a magasabb hőfok átszállítását czélzó gyógyeljárást, szóval a hideg fürdőknek nagybani alkalmazását emeltem ki, azért ugyanakkor a hideg fürdők lázellenes (elvonó) hatásáról bővebben írtam; azóta egyes küteges bántalmaknál, névleg a himlőnél e gyógymódot magángyakorlatomban én is többször alkalmaztam, a fürdők javalatát azonban, minthogy betegeim a stettini gyermekkórházban látott eseteknél jóval zsengébb korúak voltak, némileg megváltoztattam, s himlős betegeimet eleinte hideg, később pedig (in stadio floritionis) meleg vízben fürösztettem. Eddigi kísérleteimnél ugyanis elvonólag hideg fürdőket csak akkor alkalmaztam, hogy ha a láz 40C°n felül állott, kis betegeimet eleinte oly hőmérsékü vízbe helyeztettem, mely a láznál csak 2—3 fokkal állott alantabb, s miután azok a fürdőben mintegy öt perczig időztek, a fürdőhöz lassan kint egészen hideg (8—10C°) vizet, s oly módon öntöttem, hogy a betegek a víz hőmérsékének fokozatos sülyedését eleinte észre sem vették; ily módon a fürdő vizét tíz percz alatt 10—13 fokkal alantabbra hűtöttem, a betegeket, pedig közönségesen/4 óráig fürösztettem; ha azonban kis betegeim dideregni kezdettek, őket a fürdőből korábban is kivetettem. Ily eljárás mellett a láz közvetlen a fürösztés után 0.6—2.2 foknyi sülyedést mutatott, s betegeim rendesen nyugodtabbá lettek. A fürösztések gyakoriságát illetőleg, minthogy betegeimnél a láz fokát gyakrabban nem constatálhattam, fürdőket napjában csak kétszer (olykor háromszor) alkalmaztam, s eddigi kísérleteimnél az eredményt így is kedvezőnek találtam ’), ez okból nem lesz érdektelen, ha olvasóink casuisticus eseteimmel bővebben megismerkednek. I. Halász Sándor, egyéves fiúcskánál a megbetegedés 1872-dik évi nov. 27-kén a délutáni órákban kezdődött, s ugyanakkor a gyermeknél lázas nyugtalanságon és emésztési zavarokon kívül egyéb rendellenesség még nem mutatkozott; midőn a beteget következő napon, vagyis nov. 29-kán a reggeli órákban meglátogattam, nála már a következő tüneteket találtam: a gyermek igen nyugtalan, majdnem folyton sír és hánykolódik, miközben időnkint köhécsel ; légvére szapora, 68 egy perezben ; bőrszíne rendes, s rajta az arczban, háton és az alvégtagokon elszórtan egyes köles nagyságú, ujj nyomásra elhalványuló vörhenyes bibircsek találtatnak; testhőfoka felemelt, s a hőmérő 40.2C°-t mutat a végbélben; szívműködés fokozódott, s az árverések száma perczenkint 160-at tesz ki. A nyelv fehéres csapadékkal bevont, míg a garat hátsó fala, úgyszinte a duzzadtaknak látszó mandolák felülete belövelt. A nyújtott tápot (tejet) a gyermek nem fogadja el, máskor megint mohon kapja. A tüdők — eltekintve a kissé érdekes légzési zörejektől — feltűnőbb rendellenességet nem mutatnak. A mellkasi és hasi zsigerek terméje nem nagyobbodott, s maguk a szívhangok is tisztáknak találtatnak. Egyébként a gyermek korához képest elég jól kifejlett és táplált. A fej hosszátmérője 15 cm., a haránt átmérő 12 cm., magassága 17 cm., körfogata pedig 46 cm. A fej kutacs nagysága, az elhaladt csontosodás következtében pontosan meg nem határozható. A mellkas magassági átmérője 11 cm., szélességi átmérője 14 cm., körfogata pedig 47 cm. Jelen haját megelőzőleg három hóval a gyermek görcsös köhögésben (hökhurutban) szenvedett; első alsó metszőfogát a 9-dik hónapban (aug. 22-kén), a másodikat pedig egy héttel későbben (aug. 29-kén) kapta; a felső metszőfogak csak a 12-dik hónapban (nov. 4-kén) mutatkoztak. Anyja emlőjétől a gyermek a 12-dik hónapban (nov. 18-kán) lett elválasztva, s járni az elválasztás előtti napon kezdett, beoltva azonban nem volt. A jelenlevő kóros tünetekből, minthogy ugyanazon lakásban különben is himlős betegek voltak, a gyermeknél himlő s) Steffen Jr. az elnyomó fürdőket minden 3-dik órában alkalmazza, minthogy szerinte a láz ily idő elteltével ismét az előbbeni fokra szokott hágni.