Orvosi Hetilap, 1874. február (18. évfolyam, 5-8. szám)

1874-02-01 / 5. szám

75 A kötszövettúltengési agysoronak tünetei, tekintet nélkül a fenntebb felsorolt 3 fajra, a következők. 1. A kóroktani viszonyokra nézve: • A beteg környezői szigorú tudakozódásra vagy a beteg családj­ában már előfordult ideg- vagy elmekért említnek, mely az öröklést feltételezi; vagy a nemi ösztönnel való visszaélés constatálható, mely ezen kórnak leggyakoribb előidéző oka; vagy heveny lázas be­tegség, pl. hagymáz ment előre; vagy a szeszes italokkali visszaélés, vagy külerőszak szerepel, mint e kórnak okozója; vagy erős dohányok, erős kávé foly­tonos élvezése , vagy végre rendkívüli testi és szel­lemi megerőltetés deríthető fel. 2. Az ú. n. kórelőzményekre nézve a beteg környezői ren­desen a következőket adják elő: bizonyos idő előtt (az idő pár évre is terjedhet) a beteg jelleme, „természete“ feltűnőleg meg­változott ; pl. azelőtt lelkiismeretes orvos betegeinek látoga­tásában hanyag lett; az előbb pontos és tehetséges hivatalnok számadásai hibásak lőnek, munkáját nehezebben, s csak nagy megerőltetéssel képes végezni; az előbb gyöngéd férj neje el­lenében is igen ingerlékeny, az­okkal aránytalanul fellobbanó lön; az előbb pontos és rendes kereskedő könyvezését elha­nyagolni, vevőivel gorombáskodni kezdett ; az előbb finom tár­­salgású egyén nemi és más tekintetben is kicsapongó lön stb. A beteg közben-közben fejfájásról, szédelgésről, munka közben fellépő szemkáprázásról stb. pananaszolt; a könyen ingerlékeny beteg ingerültsége daczára viaszként hajlítható, vezethető lesz, szóval az egyén környezetének véleménye szerint. ,különös­ lett a nél­kül, hogy ezen különösség magyarázata valamely kóros válto­zásban kerestetnék. 3. A hűdési tünetek közül a nyelv működésének zavara lép fel, a kinyújtott nyelv rezeg, görcsösen ráng, s később a középhossztól eltér; a beteg nehezebben beszél, akadoz, több egymásután következő consonans közül egyet gyakran kihagy (a magyaroknál jellemző az „r“ elharapása); ugyanazon szó­nak későbbi szótagában következő consonansait az elsővel vagy a közvetlenül következő szó mássalhangzóit az előbbi szó­val felcseréli, s ilyenkor zavarba jőve, a beszéd fonalát tovább fűzni vagy nem, vagy csak igen nehezen képes, kivált az ajk­­működés zavara az ajkhangok képzése körül fellépett; az ajk­­hűdésre nézve jellemző, ha a beteg felső fogsorának mutatására szólíttatva fel, felső ajkai emelését kezével igyekszik támogatni, az egyik vagy másik orrajkráncz többé kevésbé elsimul, s az ugyanazon oldali orrszárny és szájszeglet lejebb ereszkedik és a láta tágabb lesz. Egyidejűleg vagy későbben a járás is hatá­rozatlan, bizonytalan lesz : a beteg egyik vagy másik lábát húzza vagy azzal kaszál, testtartása merev (nyak- és hátizmai gyakran görcsösen összehúzódvak), s az egyenes irányról önkéntelen le­téved, könyen botlik (még saját másik lábában is) vagy járási alapját lábainak szétrakása által szélesbíti, majd lábai térdben alárogynak, vontatva emeltetnek, s a beteg tántorogni kezd. A felvégtagok legtovább megtartják működési képességüket, de kinyújtáskor az ujjak csakhamar reszketni kezdenek, s a kéz finomabb munkákra, pl. hegedülés, zongorázás, írás, varrás, raj­zolás stb. hovatovább alkalmatlanabb lesz. A szemmozgató ké­szülékekben hűdési tünetek nem jelentkeznek, s csak a kór te­temes előhaladtával észlelhető ritkán görcsös szemforgatás. A bőr érzékenysége némely esetekben közben-közben any­­nyira fokozott, hogy gyöngéd érintésekre is convulsiók vagy igen élénk visszahajlási mozgások lépnek fel, holott legtöbb esetben az érzékenység a hüdések növekedtével arányban apad. Az érzékek belterje hosszabb ideig érintetlen marad, míg nem végre a szag- és szórzék annyira eltompul, hogy a beteg különféle intensív ízű ételeket és italokat vagy beható illatú tárgyakat megkülönböztetni nem képes. (Folytatása következik.) 76 Adatok a szimlő­ gyógytanához. Közli Kövér Kálmán tr., gyermekgyógyász Budapesten. Midőn 1872-ben a stettini (poroszországi) gyermekkórházat az „OHL.“ 29. és 33-dik számaiban ismertettem, a Steffen tr. által követett gyógymódok közül különösen a magasabb hőfok átszállítását czélzó gyógy­el­járást, szóval a hideg fürdőknek nagy­bani alkalmazását emeltem ki, azért ugyanakkor a hideg fürdők lázellenes (elvonó) hatásáról bővebben írtam; azóta egyes küte­­ges bántalmaknál, névleg a himlőnél e gyógymódot magán­gyakorlatomban én is többször alkalmaztam, a fürdők javalatát azonban, minthogy betegeim a stettini gyermekkórházban látott eseteknél jóval zsengébb korúak voltak, némileg megváltoztat­tam, s himlős betegeimet eleinte hideg, később pedig (in stadio floritionis) meleg vízben fürösztettem. Eddigi kísérleteimnél ugyanis elvonólag hideg fürdőket csak akkor alkalmaztam, hogy ha a láz 40C°­n felül állott, kis betegeimet eleinte oly hőmér­­­sékü vízbe helyeztettem, mely a láznál csak 2—3 fokkal állott alantabb, s miután azok a fürdőben mintegy öt perczig időztek, a fürdőhöz lassan kint egészen hideg (8—10C°) vizet, s oly módon öntöttem, hogy a betegek a víz hőmérsékének fokozatos sülyedését eleinte észre sem vették; ily módon a fürdő vizét tíz percz alatt 10—13 fokkal alantabbra hűtöttem, a betegeket, pedig közönségesen­­/4 óráig fürösztettem; ha azonban kis betegeim dideregni kezdettek, őket a fürdőből korábban is ki­vetettem. Ily eljárás mellett a láz közvetlen a fürösztés után 0.6—2.2 foknyi sülyedést mutatott, s betegeim rendesen nyu­­godtabbá lettek. A fürösztések gyakoriságát illetőleg, minthogy betegeimnél a láz fokát gyakrabban nem constatálhattam, für­dőket napjában csak kétszer (olykor háromszor) alkalmaztam, s eddigi kísérleteimnél az eredményt így is kedvezőnek találtam ’), ez okból nem lesz érdektelen, ha olvasóink casuisticus eseteim­mel bővebben megismerkednek. I. Halász Sándor, egyéves fiúcskánál a megbetegedés 1872-dik évi nov. 27-kén a délutáni órákban kezdődött, s ugyan­akkor a gyermeknél lázas nyugtalanságon és emésztési zavarokon kívül egyéb rendellenesség még nem mutatkozott; midőn a be­teget következő napon, vagyis nov. 29-kán a reggeli órákban meglátogattam, nála már a következő tüneteket találtam: a gyermek igen nyugtalan, majdnem folyton sír és hánykolódik, miközben időnkint köhécsel ; légvére szapora, 68 egy perezben ; bőrszíne rendes, s rajta az arczban, háton és az alvégtagokon elszórtan egyes köles­ nagyságú, ujj nyomásra elhalványuló vör­­henyes bibircsek találtatnak; testhőfoka felemelt, s a hőmérő 40.2C°-t mutat a végbélben; szív­működés fokozódott, s az árverések száma perczenkint 160-at tesz ki. A nyelv fehéres csapadékkal bevont, míg a garat hátsó fala, úgyszinte a duz­­zadtaknak látszó mandolák felülete belövelt. A nyújtott tápot (tejet) a gyermek nem fogadja el, máskor megint mohon kapja. A tüdők — eltekintve a kissé érdekes légzési zörejektől — fel­tűnőbb rendellenességet nem mutatnak. A mellkasi és hasi zsi­­gerek ter­méje nem nagyobbodott, s maguk a szívhangok is tisztáknak találtatnak. Egyébként a gyermek korához képest elég jól kifejlett és táplált. A fej hosszátmérője 15 c­m., a haránt átmérő 12 c­m., magassága 17 c­m., körfogata pedig 46 c­m. A fej­ kutacs nagysága, az elhaladt csontosodás következtében pontosan meg nem határozható. A mellkas magassági átmérője 11 c­m., szé­lességi átmérője 14 c­m., körfogata pedig 47 c­m. Jelen haját megelőzőleg három hóval a gyermek görcsös köhögésben (hök­­hurutban) szenvedett; első alsó metszőfogát a 9-dik hónapban (aug. 22-kén), a másodikat pedig egy héttel későbben (aug. 29-kén) kapta; a felső metszőfogak csak a 12-dik hónapban (nov. 4-kén) mutatkoztak. Anyja emlőjétől a gyermek a 12-dik hónapban (nov. 18-kán) lett elválasztva, s járni az elválasztás előtti na­pon kezdett, beoltva azonban nem volt. A jelenlevő kóros tünetekből, minthogy ugyanazon lakás­ban különben is himlős betegek voltak, a gyermeknél himlő­­ s) Steffen Jr. az elnyomó fürdőket minden 3-dik órában alkal­mazza, minthogy szerinte a láz ily idő elteltével ismét az előbbeni fokra­­ szokott hágni.

Next