Orvosi Hetilap, 1874. március (18. évfolyam, 9-13. szám)
1874-03-01 / 9. szám
fokozzuk, s magát a lepényt a fancsontok felé nyomjuk. Mielőtt ilyenkor a módszer kiviteléhez fognánk, szükséges, hogy a méhet visszahelyezzük, azaz kezünkkel a fancsontokról felemeljük, s csak akkor gyakoroljunk nyomást reá, miután kezünkkel rendes helyzetében biztosítottuk. Különös gondot kell a nyomás alatt arra fordítani, hogy a méhet biztosan körülfogjuk. Mert ellenkező esetben, mint azt kezdőknél számtalanszor tapasztalhatni, valamint fokozott nyomás alatt kezünk lecsúszik a méhfenékről, még pedig rendesen előre, úgy hogy a méh mellső falára jut, melyre gyakorolt nyomás vagy semmi eredményhez nem vezet, vagy extrém esetben a méh testét, s fenekét a keresztcsont vájulatába nyomhatja, azaz hátradőlést okozhat, mire már fent figyelmeztettünk. Mindezen nehezítő körülményeknél nagyobb akadályt képez, mint Winckel helyesen megjegyzi, a szülész türelmetlensége. „Nem tagadhatni, úgymond, miszerint türelmetlenség e módszernél könyebben következhetik be, minthogy azon idő, mely alatt a méhfenéket körülfogva tartjuk, rendszerint hosszabbnak tűnik fel, mint amilyen valóban. Óra nélkül becsülve, közönségesen szinte megkettőzzük azt, s az unatkozás idő előtti nyomási kísérletekre visz minket, melyek nem ritkán kifárasztanak. Bizonyosan ez a főzátony, melyen kezdők, s olyanok, kik a másik módszert megszokták, igen gyakran hajótörést szenvednek. Egyedül így magyarázhatók azon esetek, melyekben sikertelen nyomási kísérletek után eddig használatban levő módszer könyen czélhoz vezetett.“ Vannak azonban kóros viszonyok, melyek a módszer kivitelét lehetetlenné teszik, s egyenesen ezten javarják, mások ismét, melyeknél a dolog természeténél fogva ez ért nem érhetni. Bossi szerint Credo módszerének ellenjavalatai közé tartozik: nagyfokú felfúvódottság (meteorismus) feszült hasfalak mellett, mivel ez állapot a méh körülmarkolását nem engedi; minden lobos folyamat a méh vagy szomszédszerveiben (méheshártyalob stb.), melyeknél a nyomás felette fájdalmas és egyenesen ártalmas is; a méh hűdése (paralysis uteri), mely a nyomást a fennterintett elvnél fogva ellenjavalja, mely szerint t. i. csak összehúzódott méhre szabad nyomást gyakorolni; a méh előesése, méhrepedés stb. Sikertelenné teszi ellenben a módszert a lepény kóros odanövése a méh falához, mely odatapadást külső nyomás által erősített méhműködés nem képes kettéválasztani, hanem arra a kéz bevitele a méhűrbe, s a lepény mesterséges leválasztása szükséges. Amint már fennt említők, a tapasztalat nem bizonyította be Credé várakozását, miszerint módszere alkalmazása mellett a lepény odanövése egészén el fog tűnni a gyakorlatból. Mert valamennyien, kik 0. módszerét előszeretettel is alkalmazzák, tanúságot tesznek arról, miszerint léteznek oly kóros összeköttetések a lepény és méh között, melyeket egyedül belsőleg sikerül szétválasztani. Ellenben nem szenved kétséget az is, hogy a lepény úgynevezett „odanövésével“ ezelőtt számos visszaélés történt, s hogy mindez eseteket Credo módszere valódi értékükre leszállította, s határozottan ritkította. Igen nehéz azon határidőt kijelölni, melyen túl a külső nyomás alkalmazását folytatni nem tanácsos, vagy melyen túl az semmi kilátást nem nyújt többé sikerre. Mint fennt említettük, Strassmann eseteiben a módszer alkalmazása 1 —15 perczig tartott, Winckel tartamát 2 —15 perczre teszi, hét esetben azonban egy negyedóránál tovább, sőt ezek közül kettőben három negyedóráig tartott. Schüle szerint először szülőknél a szülépi szak szóban levő kezelése 5 percztől 1 óra 20 (átlag 18) perczet, ismételve szülőknél 5 percztől 10 órát (átlag 15 perczet) igényelt. Chantreuil 540 esetének aránytalanul legnagyobb részében az első 3 6 percz alatt sikerült a lepényt kinyomni; 11 esetben 10 percz, 6 esetben 15 percz, 3 esetben pedig 20 percz múlva. Bossi említi, hogy négy esetben, hol a lepény visszamaradása mellett vérzés volt jelen, a szülep eltávolítása C. módja szerint hosszantartó fáradozás után azon pillanatban sikerült, midőn annak mesterséges leválásához akartak fogni. Ugyancsak az alkalmazás tartamát illetőleg megjegyzi, hogy a lepény visszamaradásánál vérzés nélkül a nyomást V - 1 órai időközökben , addig ismételték, míg czélhoz nem vezetett. A szerzők közül többen említik, s magunk gyakorlatában is ismételve fordult elő, hogy odanőtt lepény miatt szülőnőhöz hivatva, egy és több órával a magzat születése után a módszer kedvező eredményre vezetett. Mindez elősoroltakat tekintetbe véve, könyen beláthatni, hogy általánosan érvényes szabályokat a külső nyomás folytatásának tartamára nézve adni nem lehet, hanem hogy az eset minőségétől és név szerint a jelen levő complicatiók természetétől függ az. A bába Späth szerint egy, Martin és Schulze szerint két órára a gyermek születésére köteles orvost hivatni, ha ezalatt a szülés nem született meg, s vérzés nincs jelen , vérzés esetén természetesen haladék nélkül. Általános támpontokat a szülésre nézve következők szolgálhatnak. Ha aggasztó tünemények, név szerint vérzés, nincsenek jelen, a módszert általán hosszabb ideig ismételhetjük, ép úgy mint midőn látszólagos sikertenségének okául oly körülményt ismertünk fel, mely, mint fenntebb láttuk, türelem és kitartás mellett legyőzhető. Azon ritka esetekben, melyekben daczára az erélyesen alkalmazott dörzsölésnek és nyomásnak, s a méh kellő összehúzódása mellett mégis vérzés van jelen, vagy ahol vérzés nélkül is bizonyos idő múlva a lepény előrehaladásának semmi nyoma nem mutatkozik, különösen a méh jellemző idomváltozása is kimarad, s e kétkedésnek egyéb oka nem deríthető ki: ott a körülmények kellő tekintetbevételével, csakis az eset természete által meghatározott idő múlva czélszerűnek látszik belső vizsgálatot intézni, hogy netalán jelenlevő erős odatapadásról tudomást szerezzünk magunknak, s szükség esetén idővesztesség nélkül annak leválasztásához foghassunk. Egyébként különösen arra figyelmeztetünk, hogy szem előtt tartva az épen felhozott tapasztalatokat, minden esetnél, melyhez odanövés miatt hivattunk, oly elvek szerint járjunk el, mintha közvetlenül a magzat születése után került volna kezelésünk alá, s soha ne mulasszuk el a dörzsölésnek és nyomásnak kitartó gyakorlását; ezáltal még azon esetekben is, hol utólag a lepényt művileg vagyunk képtelenek eltávolítani, legalább a pillanatnyi, a vérzés által feltételezett veszélyt háríthatjuk el. Alig szükséges említeni, hogy ott, hol a vérzés nagyobbára belső volt, az első dörzsölésekre és nyomásokra nagyobbmennyiségű vér és alvadék ürül ki, s csak ezután szűnik meg a vérzés, s hogy ezen eleinte fokozódott vérzés csak a már kiürült és a méhürben meggyűlt, tehát a szervezetre nézve elveszett vér kiküszöböltetését jelenti, mely csak ta-