Orvosi Hetilap, 1874. március (18. évfolyam, 9-13. szám)

1874-03-01 / 9. szám

fokozzuk, s magát a lepényt a fancsontok felé nyomjuk. Mielőtt ilyenkor a módszer kiviteléhez fognánk, szükséges, hogy a méhet visszahelyezzük, azaz kezünkkel a fancson­tokról felemeljük, s csak akkor gyakoroljunk nyomást reá, miután kezünkkel rendes helyzetében biztosítottuk. Különös gondot kell a nyomás alatt arra fordítani, hogy a méhet biztosan körülfogjuk. Mert ellenkező esetben, mint azt kezdőknél számtalanszor tapasztalhatni, valamint foko­zott nyomás alatt kezünk lecsúszik a méhfenékről, még pe­dig rendesen előre, úgy hogy a méh mellső falára jut, melyre gyakorolt nyomás vagy semmi eredményhez nem vezet, vagy extrém esetben a méh testét, s fenekét a ke­resztcsont vájulatába nyomhatja, azaz hátradőlést okozhat, mire már fent figyelmeztettünk. Mind­ezen nehezítő körülményeknél nagyobb akadályt képez, mint Winckel helyesen megjegyzi, a szü­l­ész türelmetlensége. „Nem tagadhatni, úgymond, misze­rint türelmetlenség e módszernél könyebben következhetik be, minthogy azon idő, mely alatt a méhfenéket körülfogva tartjuk, rendszerint hosszabbnak tűnik fel, mint a­milyen valóban. Óra nélkül becsülve, közönségesen szinte megket­tőzzük azt, s az unatkozás idő előtti nyomási kísérletekre visz minket, melyek nem ritkán kifárasztanak. Bizonyosan ez a főzátony, melyen kezdők, s olyanok, kik a másik mód­szert megszokták, igen gyakran hajótörést szenvednek. Egye­dül így magyarázhatók azon esetek, melyekben sikertelen nyomási kísérletek után eddig használatban levő módszer könyen czélhoz vezetett.“ Vannak azonban kóros viszonyok, melyek a módszer kivitelét lehetetlenné teszik, s egyenesen e­zt­e­n j­a­v­a­r­j­á­k, mások ismét, melyeknél a dolog természeténél fogva ez ért nem érhetni. Bossi szerint Credo módszerének ellen­­javalatai közé tartozik: nagyfokú felfúvódottság (m­­e­­teorismus) feszült hasfalak mellett, mivel ez állapot a méh körülmarkolását nem engedi; minden lobos folyamat a méh vagy szomszédszerveiben (méheshártyalob stb.), melyeknél a nyomás felette fájdalmas és egyenesen ártalmas is; a méh h­ű­d­é­s­e (paralysis uteri), mely a nyomást a fennterintett elvnél fogva ellenjavalja, mely szerint t. i. csak összehúzódott méhre szabad nyomást gyakorolni; a méh előesése, méhrepedés stb. Si­­kertelenné teszi ellenben a módszert a lepény kóros odanövése a méh falához, mely odatapadást külső nyo­más által erősített m­éhműködés nem képes kettéválasztani, hanem arra a kéz bevitele a méhűrbe, s a lepény mestersé­ges leválasztása szükséges. A­mint már fennt említők, a tapasztalat nem bizonyította be Credé várakozását, misze­rint módszere alkalmazása mellett a lepény odanövése egé­­­szén el fog tűnni a gyakorlatból. Mert valamennyien, kik 0. módszerét előszeretettel is alkalmazzák, tanúságot tesznek arról, miszerint léteznek oly kóros összeköttetések a lepény és méh között, melyeket egyedül belsőleg sikerül szétválasz­tani. Ellenben nem szenved kétséget az is, hogy a lepény úgynevezett „odanövésével“ ezelőtt számos visszaélés tör­tént, s hogy mindez eseteket Credo módszere valódi érté­kükre leszállította, s határozottan ritkította. Igen nehéz azon határidőt kijelölni, melyen túl a külső nyomás alkalmazását folytatni nem tanácsos, vagy melyen túl az semmi kilátást nem nyújt többé sikerre. Mint fennt említettük, Strassmann eseteiben a módszer alkalmazása 1 —15 perczig tartott, Winckel tartamát 2 —15 perczre teszi, hét esetben azonban egy negyedóránál tovább, sőt ezek közül kettőben három negyedóráig tartott. Schüle szerint először szü­lőknél a szülépi szak szóban levő kezelése 5 percz­­től 1 óra 20 (átlag 18) perczet, ismételve szülőknél 5 percz­­től 10 órát (átlag 15 perczet) igényelt. Chantreuil 540 esetének aránytalanul legnagyobb részében az első 3­­ 6 percz alatt sikerült a lepényt kinyomni; 11 esetben 10 percz, 6 esetben 15 percz, 3 esetben pedig 20 percz múlva. Bossi említi, hogy négy esetben, hol a lepény visszamaradása mellett vérzés volt jelen, a szülep eltávolí­tása C. módja szerint hosszantartó fáradozás után azon pillanatban sikerült, midőn annak­­ mesterséges leválásához akartak fogni. Ugyancsak az alkalmazás tartamát illetőleg megjegyzi, hogy a lepény visszamaradásánál vérzés nélkül a nyomást V­ - 1 órai időközökben , addig ismételték, míg czélhoz nem vezetett. A szerzők közül többen említik, s ma­gunk gyakorlatában is ismételve fordult elő, hogy odanőtt lepény miatt szülőnőhöz hivatva, egy és több órával a mag­zat születése után a módszer kedvező eredményre vezetett. Mind­ez elősoroltakat tekintetbe véve, könyen beláthatni, hogy általánosan érvényes szabályokat a külső nyomás folytatásának tartamára nézve adni nem lehet, hanem hogy az eset minőségétől és név szerint a jelen levő complicatiók természetétől függ az. A bába S­p­ä­t­h szerint e­g­y, M­a­r­t­i­n és Schulze szerint két órára a gyermek születésére köteles orvost hivatni, ha ezalatt a szülés nem született meg, s vérzés nincs je­len , vérzés esetén természetesen hala­dék nélkül. Általános támpontokat a szülésre nézve követ­kezők szolgálhatnak. Ha aggasztó tünemények, név szerint vérzés, nincsenek jelen, a módszert általán hosszabb ideig ismételhetjük, ép úgy mint midőn látszólagos sikertenségé­­nek okául oly körülményt ismertünk fel, mely, mint fenn­­tebb láttuk, türele­m és kitartás mellett legyőzhető. Azon ritka esetekben, melyekben daczára az erélyesen alkalmazott dörzsölésnek és nyomásnak, s a méh kellő összehúzódása mellett mégis vérzés van jelen, vagy a­hol vérzés nélkül is bizonyos idő múlva a lepény előrehaladásának semmi nyoma nem mutatkozik, különösen a méh jellemző idomváltozása is kimarad, s e kétkedésnek egyéb oka nem deríthető ki: ott a körülmények kellő tekintetbevételével, csakis az eset természete által meghatározott idő múlva czélszerűnek lát­szik belső vizsgálatot intézni, hogy netalán jelenlevő erős odatapadásról tudomást szerezzünk magunknak, s szükség esetén idővesztesség nélkül annak leválasztásához foghas­sunk. Egyébként különösen arra figyelmeztetünk, hogy szem előtt tartva az épen felhozott tapasztalatokat, minden eset­nél, melyhez odanövés miatt hivattunk, oly elvek szerint járjunk el, mintha közvetlenül a magzat születése után ke­rült volna kezelésünk alá, s soha ne mulasszuk el a dörzsölésnek és nyomásnak kitartó gyakor­lását; ezáltal még azon esetekben is, hol utólag a lepényt művileg vagyunk képtelenek eltávolítani, legalább a pilla­nat­nyi, a vérzés által feltételezett veszélyt háríthatjuk el. Alig szükséges említeni, hogy ott, hol a vérzés nagyobbára belső volt, az első dörzsölésekre és nyomásokra nagyobb­­mennyiségű vér és alvadék ürül ki, s csak ezután szűnik meg a vérzés, s hogy ezen eleinte fokozódott vérzés csak a már kiürült és a méhürben meggyűlt, tehát a szervezetre nézve elveszett vér kiküszöböltetését jelenti, mely csak ta-

Next