Orvosi Hetilap, 1874. április (18. évfolyam, 14-17. szám)

1874-04-05 / 14. szám

253 254 szétmorzsolható, fehéres és szagtalan geny volt. A gége és a gégesíp nyákhártyáját duzzadt és vérdúsnak találtam. A tüdők sínja 3.85 grm-ot tett ki, minélfogva 100 grm­, test­súlyra 574.63 milligrm. tüdősúly esett, s ezen csekély súly­­növekedéssel kapcsolatban állott azoknak vérbősége. A mell­kas megnyitásakor összeeső tüdőket teljesen fel lehetett fújni, a bal tüdőnek alsó szélén körülbelül 2,5 milliméter­­nyi széles csík kivételével, mely változatlanul megmaradt, azok világosvéresek voltak, s metszéslapjukon sok vér szi­várgott ki, a fel nem fúvódott részlet pedig barnásveres volt, mely szín felfelé lassan kint elmosódott. Ezen részletet bemetszéskor májösszetartásúnak találtam , metszfelületén tiszta vér bőven jött ki, míg felfelé a szomszédságban igen csekély szélességben kevés habzó vér kiszivárgását lehetett észlelni. A tömött szövetet górcső alatt vizsgálva, a légürcsék a szájból szemcsés szétesésben levő lapos hámsejteket, s ezután nagy mennyiségben gömbölyded nyirkszerű sejteket foglaltak magukban, milyenek a légürcsék közti gyurmában is találtattak. A vizenyős részletben a légüresék lapos hám­sejteken kívül egyéb alakelemeket nem tartalmaztak, azon­ban úgy azok hámja, mint a tüdőgyurma sejtei tetemesen meg voltak duzzadva. Itten azon kóros folyamat kezdetszaka volt, melyet az előbbeni esetben igen előrehaladt fokban lehetett észlelni. Mi a bonczlelet többi részét illeti: a szív csekély meny­­nyiségben folyó vért tartalmazott; a megvékonyodott, át­tetsző falú gyomorban pedig alig volt valami kevés eledel, mi a házi nyulaknál, melyeknek gyomra közönségesen igen meg van telve, nagyon feltűnő volt; továbbá az igen felfú­­vott, áttetsző falú belek egészen üresek voltak; a máj súlya 25.15 grm-ot (3.7537 grm­. 100 grm­. testsúlyra) tett ki, míg a vesék együttvéve 5.28 grm-ot (7­8­8.06 mgrmn. 100 grm­. testsúlyra) nyomtak, s úgy az utóbbi mint az előbbiek vér­szegényeknek találtattak. Az agy vérszegény volt. Ezen eset a tüdőkbe jutott idegen anyagok lábtámasztó hatásának szinte egy bizonyítékát szolgáltatja ugyan; a tüdőgyuladás és vérbőség azonban nem volt oly mérvű, hogy abból a halál bekövetkezését meg lehetett volna fejteni, s az átalános vérszegénység, mit az agyban, májban és vesék­ben észleltünk, nemkülönben ezen két utóbbi szerv arány­lag csekélyebb súlya, továbbá a gyomor és belek üressége, s végül azok falának megvékonyodása és átlátszósága in­kább az állatnak éhhalállal kimúlása mellett látszik szólani, mivel megegyezik az, hogy a műtétel után nem evett. Itten csak az különös, miszerint halála már 17% súlyfo­gyásnál bekövetkezett, míg az előbbeni esetben az állat két hónap eltelte után 36% súlyfogyás mellett is élt. Ezt abból lehet megérteni kifejlett öreg és sötétszínű állatok az anyagvesztést könyebben elviselik mint a fiatalok, fehér­­szőrűek és veres­ szeműek; azután a kisebbik házi nyúl sem­mivel se táplálkozott, míg a nagyobbik mindig evett valamit. (Folytatása következik). A jobboldali hangszalag és kánporcz vizenyősen dagadt, a középvonalban rögzített, a láb átterjedt a baloldali kánporczra is, s ezt mozgásában tetemesen akadályozza el annyira, hogy a hangrés­e miatt szűkítve van, a légzés nehezítve, zörejes, gyorsabb járásnál rövid időre fuladozás áll be. Miután a gége porczközi lábja egészséges és mérsékletes életű embereknél szerfelett ritkán lép fel, vérvegyi bántalom-­­ nak pedig itt nyoma sincs, s a beteg továbbá nem emlékezett arra, hogy idegen test jutott volna a gégéjébe, hinni lehetett, beteg az alkohol használatát illetőleg nem esküdvén meg Mo­hamed tanaira, hogy ez esetben iszákosoknál nem ritkán fel­lépő gégeporczke­i lábbal van dolgunk. A gége két oldalára rakott nadály, s hideg borogatá­sok pillanatnyi könyebbülést okoztak ugyan, harmadnapra azon­ban a légzési nehézségek oly fokra emelkedtek, hogy műtéthez kellett látni. A műtét rendes lefolyású volt, az azután követ­kező napokon beteg gégéje semmi lényeges változást nem mu­tatott, míg­nem a műtét után ötödnapra köhintés alkalmával kiköpött csibecsont fényt derített a gégeporczközi láb keletke­zési módjára. Ily kézzel fogható érv eszébe juttatá a betegnek hogy két nappal megbetegedése előtt csibét evén, annak egy csontszálkája torkán akadt, ő azonban azt hitte, hogy azt már régen kiköpte. Ez ingernek eltávolítása után a vizenyő leapadt, az íz­­merev azonban igen makacsul megmaradt, s részint ez, részint pedig azon körülmény, hogy a légcsőmetszés belső felületéről a gége felé élénk sarjadzás indult ki, okozták, hogy a csapcső akkor sem volt eltávolítható, midőn beteg, ki magát különben már egészen jól érze, a kórházat elhagyta. A sarjadzásnak naponta pokolkővek­ érintése azt csakha­mar rendes határok közé szorítá, e közben a kánporcz ízme­­reve is engedett, úgy hogy 4 hétre műtét után a csapcsövet el lehetett távolítani, s a beteg visszatérhetett rendes foglal­kozásához. V. K. T. 60 éves asszony, 1873. július havában a gégészeti kórodán gyötrő nehéz légzés ellen keresett segélyt. A gégetükör mindkét kánporcz és féánredő nyákhártyájának vizenyős duzza­dását mutatja, mely némely helyeken szederjes, máshol vizenyő­sen áttűnő, s a gége árterét annyira szűkíti, hogy a légvétel csak igen kis résen át történhetik. Beteg szerfelett részül táp­lált, panaszai egyedül légzési nehézségeire vonatkoznak, melyek minden adott ok nélkül mintegy három hó előtt kezdődtek, s azóta fokozatosan nagyobbodtak. A többi szerv vizsgálata semmi kórosat nem mutat. A gége heveny vizenyőjét ez esetben kizárja a kórelőz­mény, de a gégenyákhártya küleme is megfelel azon változások­nak, melyeket porczköri lobnál mutatni szokott. Jelen esetben azon hatányok egyikével sem találkozunk, melyek máskor a gége porczköri lobjának kórokai gyanánt szok­tak felsoroltatni, t. i. vérvegyi bántalom vagy idegen test, s így a végső menekvés a meghütést felvenni. Ezen kórok oly forum publicummá vált, oly bénítólag hatott annak igen gya­kori, mert kényelmes felülete a legkülönbözőbb bajoknál, hol a kórok nem fekszik épen szem előtt, hogy most minden hi­telét vesztve, kezd a kórokok sorából kiszoríttatni, s helyét nagy dölyfösen azon tan foglalja el, mely mindenütt, hol a va­lódi kórok nem ismert, egy legio csírgombát képzel. Nagy baj, hogy a tudományban is, ha valami tannak sikerül helyt foglalni, ez nem elégszik meg a természet által kijelölt hatá­rokkal, hanem rendesen átcsap a szomszéd birodalmába, de elvárhatjuk, hogy az igazságos birtokfelosztás az infectio és meghütés közt is meg fog történni. Igaz, hogy igen ritkák azon porczköri lábok, melyeknél meghütésnél plausibilisebb korokot nem találunk, de kétségtelenül léteznek, s igen nagy a valószínűség, hogy jelen eset is azok közé tartozik. Lett legyen azonban a kórok bármi, a vizenyő, daczára a gége két felére rakott a­kadálynak oly gyorsan növekedett, hogy a légcsőmetszést továbbra halasztani nem lehetett, s az aug. hó 18-kán végre is hajtatott. A seb gyógyulása ez eset­ben nem folyt le oly kedvezőn, mint az máskor történni szo­l.* Közlemények Xavratil tar. korodájából. Dollinger Gyur.Á-tól. IV. G. S.................33 éves férfi a kórodéra 1873. július havá­ban történt felvételénél előadja, hogy mintegy két hét óta csak igen nehezen tud nyelni, mihez újabban még nehéz légzés is csatlakozott. Ezen kórállapotnak okát adni nem tudja.

Next