Orvosi Hetilap, 1874. augusztus (18. évfolyam, 31-35. szám)
1874-08-02 / 31. szám
dobos kontatási hang magassága is, ha az űr falának bár aránylag csak kis részét különböző anyag képezi. Ha két, egyaránt tág szájadékkal és egyenlő vastagsággal, de különböző mélységgel biró üvegedény mélyebbikét vízzel megtöltjük, addig amíg a két üvegedény mélysége ki lesz egyenlítve, s azután az üvegben foglalt levegőt kontatjuk, meggyőződünk, miszerint bár a két üvegedény ártere tökéletesen ugyanaz, mégis a részben vízzel telt edény mélyebb hangot ad másiknál. Egyenlővé válik a két edény által nyerhető hang azáltal , ha ezután mindkét edénybe még egyenlő menynyiségű vizet töltünk. Megváltozhatik tehát egy ür dobos kontatási hangjának magassága, ha abba víz, vagy egyéb anyag jut, nemcsak mert az ür terméjét kisebbíti, hanem egyedül jelenléte miatt is. A változás ugyanott, ahol az ür fala lágy szerves részekből áll, előre láthatólag nem lesz oly nagyfokú mint a mondott példában, így a dobos kontatási hang magasságának számos tényezője van, s mi az ár nagyságára a kontatási hang magasságából következtetést nem vonhatunk, mert mindezeket számba vennünk lehetetlen. II. A nem-dobos kontatási hang. Kevés mondanivalóm van még ezen hangot illetőleg, mivel az előbb fejtegetettek egy tetemes része ennek megértésére is szolgál. Az ép mell kontatásakor támadó nem-dobos kontatási hang, valamint az erősen felfújt hólyag falának kontatása alkalmával nyerhető hang zörej; ezt nem csengés hanem dissonantia jellemzi, amennyiben az egyszerre megszólaló különböző hangok és részlethangjaik lökéseket keltenek, miáltal az összhangzat teljesen megzavarodik. Ezen hangok pontos elemzése lehetetlen. Ami ezen kontatási hang által adott lángképet illeti, ezt Gerhardt, Eichhorst és Jacobson észleleteivel megegyezőleg, a fényvonal csak egy kis részére kiterjedő, egyenetlen lángcsúcsokból állónak tapasztalom. Skoda, Geiger, Schweiger a nem-dobos kontatási hangot teljes joggal nem tulajdonítják a bezárt levegő olyan lengéseinek, amelyek közé a fal lengései, a nagyfokú feszülés miatt, zavarólag elegyednének, amint azt többek között újabban Gerhardt és Guttmann tanítják, hanem helyesen egyedül a fal önálló lengéseiből származtatják. Midőn egy üvegedényt üvegcsővel ellátott dugóval eldugaszoltunk, s ezt a König-féle dobbal összekötöttük, ez edény kontatásakor nem volt dobos a kontatási hang, s a lángkép minden ütésnél egy egyszeri hullám emelkedésén kívül egyébként nem változott, kivéve, hogy ez emelkedés nem épen teljesen sima széllel bírt. Kössük az üvegcsövet egy nyúl gégéjébe, vagy annyira összenyomott hólyagba, hogy nem-dobos kontatási hang jöjjön létre, a lángkép a mell, illetőleg a hólyagfal kontatásánál hasonlag azt fogja bizonyítani, miszerint a bennfoglalt levegő szerepe csak szenvedőleges. Különben már a dobos kontatási hang vizsgálatánál láttuk, hogy a bezárt levegő, midőn túlságosan feszült, vagy teljesen merev fallal van körülvéve, álló hullámot nem képezhet; magának a kísérletre használt dobnak hangja is nem-dobossá vált, amint hártyáit eléggé megfeszítettük. A hangot adó test azonban lengéseit a környező levegővel közölvén, szükségkép az általa bennfoglalt levegőben hullámátszelődéseket okoz (Geigel); azonkívül maga is, ha hólyag, egyes részeiben nem fog megegyezően egyenletes lengéseket végezhetni; a tüdőben pedig, ahol a számos hólyagosa fala önálló lengésnek indított, hangöszletet kapunk, melytől semmikép sem várható, hogy az egyenletes időközökben ismétlődő lengésekből álljon. A nem-dobos kontatási hang hamarább elnémul a dobosnál, a hang rövid ideig tart, mert a lengő fal merevségénél, nagy túlságos feszültségénél fogva lengéseit rövid idő alatt fejezi be. Záradékot még a szív hangjainak az együtthangzókkal való hallgatódzásáról akarok megemlékezni. Gerhardt a szívhangokat együtthangzókkal hallatódzva, mélyebb hangnak megfelelőnek találja az első hangot a szívcsúcson, magasabbnak a másodikat a szív alapján. Szerinte az első hangot ut3 (e), a másodikat sol3 (g), mi3 (e) erősítik. Az első hangra állandón illik ugyanazon együtthangzó, s a második annál inkább magasabban hangolt együtthangzót igényel, minél kevesebben működik a szív H. Eichhorst és H. Jacobson, kiknek értekezéséből tudtam meg, mikép hajtotta Gerhardt a vizsgálatot végre, ismételték ezen kísérleteket, de soha gyenge zúgásnál egyebet nem hallottak. Ha, mint Gerhardt, a mellkasra reá illesztjük az együtthangzót, azon át ut2 (c) együtthangzó kivételével mindegyikkel mindkét szívhangot lehet hallani, sőt a kisebbik együtthangzókkal épen legjobban. Ezen észleletet nem köszönjük az együtthangzásnak. Az együtthangzó nem mint ilyen szereppel, hanem mint egy elég rosz hallcső. A szív hangjait egyszerűen elvezeti fülünkhöz azon légoszlop, melyet az együtthangzóban foglalt levegő képez. Nem hallunk, bármelyik együtthangzót tegyük az illető melltájra, magasabb vagy mélyebb hangot, mint akkor, midőn hallcsövet illesztünk oda. Nem halljuk az ut2 (c) együtthangzóval a szívhangokat, mivel a légtömeg itt oly nagy, hogy azt csak némileg is megmozdítani a szívhangok nem képesek és ez okból halljuk a szívhangokat jobban a kisebb együtthangzókkal. Aki a szívhangokat együtthangzóval hallgatódzni akarja, jól teszi, ha nem a bordára, hanem a bordaköz helyére illeszti azt, mivel máskép megtörténhetnek, hogy ezeket ki sem fogná venni. A szív hangjait együtthangzókkal Eichhorst és Jacobson úgy is megfigyelték, hogy azokat a mell falához közelítették, de azzal érintkezésbe nem hozták. Szerintük a sol2 (g), uts (^), mi3 ( e), sol3 (g)-ra hangolt együtthangzók ilyen vizsgálat mellett sok esetben erősítették a diastolicus hangot, míg a systolicust csak kivételesen. A szív hangjainak hallgatódzását ezen eljárással megkísértve saját szívemen, mi hangot sem voltam képes kivenni, mit nem tulajdoníthattam másnak, mint az élettani intézet előtt folyvást fel és alá hullámzó nagy utczai zajnak. Ez okból éjjeli csend mellett tettem észlelteimet, mely alkalommal egyedül sola (g) együtthangzóval voltam képes mindkét szívhangot meghallani; később, más egyének szívén, nappal is tudtam ezen együtthangzóval a szívhangokat kivenni, de más együtthangzóval nem.