Orvosi Hetilap, 1874. szeptember (18. évfolyam, 36-39. szám)
1874-09-06 / 36. szám
699 700 nem volt eredmény felmutatható , azonban a jól táplált gyermek feltűnően fogyott, s néha ok nélkül hányt; pontosan megvizsgálva a gerinczoszlopot, nem találtam rendellenességet. A 3-dik hétben a leányt nem lehetett a kórodára hozni, mert elgyengült, s a kocsimozgatásnál hányt, eljártam hozzá, egy éjjel görcsös roham lepte meg, mely után álomkorosan hevert, a környezetet nehezen ismerte fel, érvelés lassú, rendetlenné lett, hasa besüppedt, széke visszatartott. Kétség nem volt, hogy alapi agyburoklábbal volt dolgunk, 2 napra a gyermek elhalt. — El nem mulaszthatom itt egy másik, két hóval előbb jelentkezett eset felemlítését. Behozatott ugyanis a 4 éves K. Feri vizelési képtelenséggel ; orvosa megcsapolás végett hozzánk utasító, a vizelet nehézség nélkül kibocsátatott, s akadály sem a húgycsőben, sem a hólyagban nem találtatván, a kórisme „h úgy hólyaghűtésre“ tettett. 3 napon át a fiút rendesen csapolás végett behozták; a 4-dik napon hajnalban a nem távol lakó fiúhoz hívattam, a gyermek az egész éjjelen át görcsös rohamban feküdt, s én lázasan, beesett arczczal, rendetlen érveréssel, hátravont fejjel találtam őt, a vizelet önként ment el. Nem volt kétség a kórisme, alapi agyburokláb iránt, melyet a tanácskozásra meghívott Bókas Imr. is megerősített, a gyermek másnap elhalt. Érdekes eme eset már azért is, mert a tankönyvek említést sem tesznek, hogy gyakran napok, sőt hetekkel előbb jelentkező környi hüdések a később világosan előtérbe lépő alapi agyburoklob előtüneteit képezhetik. Különben az alapi agyburoklob évenkint jelentékeny számban szerepel kimutatásunkban; e 2 hóban is 6 esetünk volt, múlt évben 30. — Ápril hó 29-kén mutattatott be a 4 hónapos Juhász Mari, Mogyoródról. A nyakszirtdudoron nagy férfiökölnyi, a koponyán felülő, tőle sekély barázda által elválasztott tömlőszerü dag, mely felett a bőr rendes kislemű, hajzattal ellátott, meg nem vékonyodott ; a tömlő tisztán hullámzó, áttünő, s reá nyomást gyakorolván, a mellső kutacs feszül, domborodik. Mellső hátsó kutacs nyitott, nagyfokú craniotabes. A gyermek jól szopik, görcsei nem voltak, a tömlő születés óta nagyobbodik. A kórisme agyburok-vízsérv (hydromeningocele) lévén, műtét nem ajánltatott. — Világrahozott idült koponyánkkor (hydrocephalus chron. congenitus) 2 esete. Az egyik a 9 hónapos H. Kati, 3 hónapos kora óta nagyobbodik a koponya, 6 hónapos korában néhány napig tartó görcsös rohama volt; a homlok elődudorodott, arca kicsiny, viszerek a halántékon és homlokon erősen kifejlődvek, szemtekék az alsó szemhéjak alá húzódvak, mindkét láta tág, 2 alsó metszfoga kifejlődött. A koponya bal hátsó fele a fültőig fel és hátrafelé kidüled, a jobboldali rész kevésbé, miért is a koponya ferde idomot mutat. A mellső kutacs a széles varrányokba folytatódik. Koponya körfogata 51.8, egyenes átm. 17, haránt átm. 15.5. cím. A koponya hátsó része igen megvékonyodott. R. Kalii jodati gr. 8., aquae dest. inc. 2. DS. 2 óránk. 1 gyermekkan. — A másik eset a 9 hónapos pesti Münk Rúd. Négy hónapos korában 3 héten át görcsökben szenvedett, azóta feje nagyobbodik, koponyája gömbszerü, a mellső kutacs átmegy a koszorúvarrányba, a koponya mellső csontjai megvékonyodvak, lemezszerüek, a homlokviszerek kitágulvak, körfogat 50, hosszátmérő 16.5, haránt átmérő 14.5, dím., foga nincs, elég dús bőralatti zsírréteg, 1 hó előtt lett elválasztva. Belsőleg rendeltetett, mint az előbbeni esetnél. A bemutatott 5 csigolyaláb közül kettőt akarok felemlíteni. Ezen esetek többnyire gyógyíthatlan következményeikkel mutattatnak be. Rendesen épen ál, vagy csak későn ismertetik fel a bántalom, s a kezelés nem elég erélyes v ésszerű, holott kezdetben az orvos eme végzetteljes bántalom ellen sokat tehet. A 32 éves Schneider Mari, május hó 17-dikén hozatott a kórodára, 8 hónap óta nem képes fejét mozgatni, 2 hó óta bal karja dütött. A leányka jól fejlett és táplált, nyakát hajtani v, forgatni nem képes; ha kiegyenesíttetik, fájdalmasan felsikolt. A tarkó közepén, a 3—5 csigolyáknak megfelelőleg a bőr és az az alatti lágy szövetek előre dudorodvak, alapjukban a 3 csigolya tövisnyújtványai érezhetők, lobos tünetek nincsenek. A gyermek egyenletes lószőrderekalúra fektettetvén,a nyak a fejre alkalmazott kantár és a Volkmann-féle csigás nyújtókészülék által lassan kinyittatott, a törzs öv és zsinegek által rögzíttetett, azonkívül hús megmelegedő borogatások alkalmaztattak a tarkóra. Három napi jól tűrt nyújtás után a kar düdése teljesen elmúlt, s miután a szülők a gyógyeljárást otthon folytatni igérék, hazabocsáttatott. Május hó 19-dikén mutattatott be a 3 éves pesti J. Lajos. Általában görvélyes, a tarkó dagadt, nyomásra fájdalmas, dudort nem észlelhetni, fejét jobb válla felé hajtja, úgy hogy azok majdnem érintik egymást. A gyermek légvére hortyogó ; a torok vizsgálatánál garatmögötti tályog találtatik , mely az egész hátsó garatfalat előre tolja, az egész garatűrt kitölti, s a szájpadvitorla kissé vizenyősen beivódott. Rendeltetett a tarkóra Goulard - víz, belsőleg fodvas-szörp, haránt fekvés, nyugalom , jul. 7-dikén ismét bemutatatott a fiú, a fejtartás nem változott, a garattályog kisebb, a nyelés szabad. A bántalom 1 év óta tart. — E helyen akarom a 4 hónapos, kórodánkon néhány napig vörheny, s garatmögötti tályogban elhalt Lehmann Gonczleletét felemlíteni, miután bizonyítja Schmitz, pétervári gyermekgyógyász azon legújabb nézetét, hogy a két évig oly gyakori önszenvi garatmögötti tályogok a garat kötszövetében a középvonal 2 oldalán elhelyzett 2 nyirkmirigyből indulnak ki, s a későbbi korban ezen mirigyek összetöpörödnek. Garatmögötti tályogban elhalt gyermek bonczlelete oly kevés számmal létezik, hogy kár volna ezen esetet elhallgatni. A gyermek 12 napig feküdt vörhenyben a kórodán, a garatmögötti tályog a kór elején képződött, s halála előtt 4 nappal megnyittatott. A bonczlelet mindkét érdeklő része következő: A garat és bárzsing két felső harmada mögötti nyirkmirigyek, melyek — ha a lencsénél kisebbektől eltekintünk— körülbelül 1 tuczatot tesznek, kávábab egész disznóbabmekkoraságúak , s tömött szürkés-vörös daganatokká átalakultak, melyeknek legnagyobb csoportja a bal közép-garatösszehúzó izom magasságában található. Ugyanott a garat külső rétegei majdnem aranymekkoraságú, 1'’ mély, rendetlen gömbölyded , gödörszerű , elég simaalapú anyagveszteséget mutatnak, melynek körülbelül közepe mintegy 2'"-nyi haránt metszés által a nyakhártya felől bemetszettnek mutatkozik (ti. e metszés által kiürített genygócz). E mirigyek közül csak egy, t. i. a bárzsing baloldala mellett, alig lencsényi, halvány sárgás helyet mutat, míg a többiekben csak kivételképen egy vérszegényebb fehér részlet ötlik szembe. A nyirkmirigyek szilárd kötszövet által a mellső hosszanti pólyához odanőttek. A nyak többi kötszövete, úgy mint a csigolyatestek és csigolyaközti porczok kóros változást nem mutatnak. Az érdekesebb kórodai esetek közé tartozik a heveny horpasz izomlok egy esete, az irodalomban, Békai tr. azon eseteit kivéve, melyeket 1855-ben az „Oesterr.-Zeitschrift f. Kinderheilkunde“ 1. évfolyama 2 dik füzetében közzétett, alig találtam idevágó esetet. Martius hó 26-dikán a déli órákban hozatott az állítólag hagymáiban szenvedő 8 éves R. Ignátz a kórodára. Magas láz, 4l°C,, hányás, a jobb oldali csíptáj érzékenysége voltak a szembeötlő tünetek. A hozatal által felizgatott beteg nyugalomban hagyatott, az érzékeny hastájra hideg borogatás, belsőleg citras sodae oldata rendeltetett a hányás csilapítására, s másnapra az egész éjt nyugtalanul töltő beteg következő jelen állapotot mutatott . A fiú korához képest jól fejlett és táplált, szellemi és érzéki működései a nagyfokú levertség miatt tisztán meg nem ítélhetők, állítólag nagyot hall, s volt baloldali fülfolyása néhány nap óta szünetel. A hozzá intézett kérdéseket ért, s megfelelőleg, habár vontatva felel, elmondva, hogy több nap óta járása nehezített, mióta a tornázás alkalmával roszul ugrott, egyéb előzményeket az elvált szülőktől ki nem deríttetni. Beteg többnyire álomkórosan hever, olykor felriad, érthetlen szokat gagyog, a levegőben hadonáz, nyúlkál. Arczkifejezés fájdalmas, s álmában is olykor fájdalmasan vonja össze arczát, utóbbi duzzadt, erősen kipirult, látai jól hatnak vissza; ajkai szárazak, barnás csapadékkal; nyelv sárgásfehér, középen száraz, szélei felé nedves. Száj, torok tiszták, nyelés szabad, szomj fokozódott. Bőrszíne sárgás-halvány, száraz. A fiú mozdulatlanul fekszik, s minden, még a legkisebb mozgást is óvatosan kerüli; egyes testrészek érintése különösen fájdalmas, így a bal tarkótáj, a csecsnyújtvány, a halljárat tiszta. A légzés gyorsított, a domború mellkas egyenletesen emelkedik, tapintásra a jobb mellfél igen érzékeny, szövetváltozás ott nem található. Kontatásnál a hang a jobb hónalvonal alsó részében kevésbé teljes, hátfelé a hang mindinkább tompul, s a lapoczcsúcs és gerinczosz-