Orvosi Hetilap, 1874. szeptember (18. évfolyam, 36-39. szám)
1874-09-27 / 39. szám
Liti. mm- előfizetési ár: helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frfc. A közlemények és fizetések bérmente- sítendők. Hirdetésekért aoránkint 15 új kr .legjelen minden vasárnap 11 elrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Budapest, 1874. September 27. Tartalom: Hőgyes E. tr. Két kísérleti kórtani előadás a tüdős légzés zavarai felett és a mesterséges légzés értékéről e zavarok kiegyenlítésénél. — Antal G. tr. Kimutatás Kovács J. tr. sebészeti korodájáról 1872/s-diki tanévben. (Folyt.) — Wittmann L. tr. Jegyzetek a pesti gyermekkórház april-május havi betegforgalmából. (Vége). — Bernáth J. Közlemények a budai keserüsós vízforrásokról. — Könyvismertetés. Beiträge zur Pathologie und Therapie des Diabetes mellitus. Von E. Külz. — Lapszemle. Chlormethyl mint bódítószer. Tárcza. A bécsi nemzetközi közegészségügyi értekezlet megállapodásai. — Cseh K. tr. Borszék (Vége). — Vegyesek. — Előfizetési felhívás. — Pályázatok. Melléklet. Közegészségügy és törvényszéki orvostan 4. száma. — Kőmetszetű tábla Hőgyes E. tr. czikkéhez. Két kísérleti kórtani előadás a tüdős légzés zavarai felett és a mesterséges légzés értékéről e zavarok kiegyenlítésénél. Hőgyes Endre tr. magántanártól a budapesti kir. tud. egyetemen.1) I. Uraim! Kísérleti tanulmányaink eddigi folyama alatt ismerni tanultuk azon egyes tényezők élettani szerepét, melyek összemüködve, alkalmassá teszik a légző gépezetet arra, hogy általa a szervezet egyfelől az időegységekben a háztartására szükséges mennyiségű előny birtokába juthat, másfelől hogy a vér az anyagforgalom végső gáznemű bomlási terményeitől időről időre megszabadulhat. Láttuk, hogy az élettani feladat megoldásánál a tüdős légzésben három mechanikai főtényező működik össze. Az élenyszegény viszeres vér bizonyos nagyságú légző területen jön érintkezésbe a közlégi levegővel. E légző felület szakadatlanul normális összetételű közlégi levegővel szellőztetik. E légző felülethez az időegységekben bizonyos mennyiségű és a légcsere létesülésére kellőleg alkalmas vér áramol. Láttuk, hogy az eddigi még befejezetlen kutatások alapján is legalább hozzávetőleg képzeletet alkothatunk az emberi tüdős légzésnél e mechanikai alaptényezőknek számbeli értékéről. Egy felnőtt emberi tüdő légző üregei circa 198 □ méternyi felületet képviselnek. E légző felülethez a tüdőütés ágain át minden másodpereben circa 176 köbcentiméternyi vér áramol. A légző felület szellőzési értéke pedig rendes légzések alkalmával percenkint egyre-másra 5 liter levegőre rúg. A légző gépezet munkatermelése ily tényezők mellett az, hogy a légző felületen átáramló lég 24 óra alatt 850—900 gramme szénsavat szellőz ki a tüdőből, míg belőle 700 — 1006 gramme jut be a vérbe. E bilanx a különböző körülmények között (a szervezet különböző fejlettsége, a kor, nem stb.) természetesen igen tág határok között ingadozik. Azonban az egyes *) tényezők értéke egy bizonyos fokon alól nem csökkenhet a nélkül, hogy a légző gépezet munkatermelése fogyatkozást ne szenvedjen, s zavarok ne támadjanak ennek folytán a szervezet összes háztartásában is. Jelen előadás alatt e zavarok lefolyását fogjuk kísérletileg tanulmányozni. Élő állatnál a tüdős légzés e fő tényezőit egyenként fogjuk az összeműködésből kisebbnagyobb fokban, sőt egészen kizárni, s megfigyeljük az e kizárás folytán egyfelől a légző gépezet működésében, másfelől az összes szervezetben keletkező változásokat. Hogy e kísérleti tanulmányainkból az emberi tüdős légzés zavaraira megfelelő következtetéseket vonhassunk, kísérleteinkre legczélszerűbb oly állatot választanunk, melynél a légző gépezet működése megegyezik az emberek légzési működéseivel. Ilyen állat a tengeri nyúl. Ez állatnál, épen úgy, mint egy férfiúnál, az ú. n. hasi légzés szerepel. Ha az állat nyugodtan fekszik — mint e hanyatt kifeszített állat — a bordákon alig lehet valami mozgást észrevenni, hasonlóképen nem látjuk, mint ha a hasi és tarkó izmok működnének. Egyetlen mozgás ami van, a törzsön észlelhető az, hogy minden belégzés alkalmával a has mellfelé, de különösen két oldalra erősen kidomborodik. Ez — mint tudjuk - azáltal jön létre, hogy a rekesz öszvehúzódik, ellapul, a hasi zsigereket le- és széttolja, a zsigerek pedig a hasfalakat domborítják ki. A légzőfelület szellőztetése tehát itt is — mint az embernél — csak egyetlen izomnak, a rekesznek működése által eszközöltetik. Az összehúzódó rekesz tágítja a mellűrt, s vele a tüdő üregét a hasüreg rovására; és ha ez összehúzódás alább hagy, a kidomborodott hastakaró, a kitágult tüdő és az összenyomott bélgázok ruganyosságuk következtében ismét előbbeni térfogatukat igyekeznek visszanyerni. A légzőfelület nagysága, a szellőzés számbeli értéke, a légző felülethez áramló vér mennyisége természetesen az állat kisebb szervezetének megfelelő arányban kisebb, mint ugyan e tényezőknek az emberi tüdős légzésnél szereplő számbeli értékei. Vegyük tehát tanulmányozás alá legelőször is azon tüneményeket, melyek akkor keletkeznek, ha a tüdői légzés fennebbt főtényezői közül a légző felület szellőzését zárjuk 39 *) Az 1878/4. tanév nyári felében a k. m. tud. egyetem gyógyszertani intézete dolgozdájában a tüdői légzés zavarai felett tartott kísérleti kórtani előadásokból.