Orvosi Hetilap, 1874. szeptember (18. évfolyam, 36-39. szám)

1874-09-27 / 39. szám

Liti. mm- előfizetési ár: helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frfc. A közlemények és fizetések bérmente- sítendők. Hirdetésekért aoránkint 15 új kr .legjelen minden vasárnap 11 elrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi­ utcza Drasch­e-féle házban. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Marku­sovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Budapest, 1874. September 27. Tartalom: H­ő­g­y­e­s E. tr. Két kísérleti kórtani előadás a tüdős légzés zavarai felett és a mesterséges légzés értékéről e zavarok kiegyenlítésé­nél. — Antal G. tr. Kimutatás Kovács J. t­r. sebészeti korodájáról 1872/s-diki tanévben. (Folyt.) — Wittmann L. tr. Jegy­zetek a pesti gyermekkórház april-május havi betegforgalmából. (Vége). — Bernáth J. Közlemények a budai keserüsós vízfo­rrások­­ról. — Könyvismertetés. Beiträge zur Pathologie und Therapie des Diabetes mellitus. Von E. Külz. — Lapszemle. Chlormethyl mint bódítószer. Tárcza. A bécsi nemzetközi közegészségügyi értekezlet megállapodásai. — Cseh K. tr. Borszék (Vége). — Vegyesek. — Előfizetési felhívás. — Pályázatok. Melléklet. Közegészségügy és törvényszéki orvostan 4. száma. — Kőmetszetű tábla Hőgyes E. tr. czikkéhez. Két kísérleti kórtani előadás a tüdős légzés zavarai felett és a mesterséges légzés értékéről e zavarok kiegyenlítésénél. Hőgyes Endre tr. magántanártól a budapesti kir. tud. egyetemen.1) I. Uraim! Kísérleti tanulmányaink eddigi folyama alatt ismerni tanultuk azon egyes tényezők élettani szerepét, melyek összemüködve, alkalmassá teszik a légző gépezetet arra, hogy általa a szervezet egy­felől az idő­egységek­ben a háztartására szükséges mennyiségű előny birtokába juthat, más­felől hogy a vér az anyagforgalom végső gáznemű bomlási terményeitől időről időre megszabadulhat. Láttuk, hogy az élettani feladat megoldásánál a tüdős légzésben három mechanikai főtényező működik össze. Az élenyszegény viszeres vér bizonyos nagyságú légző terüle­ten jön érintkezésbe a közlégi levegővel. E légző felület szakadatlanul normális összetételű közlégi levegővel szel­lőztetik. E légző felülethez az idő­egységekben bizonyos mennyiségű és a légcsere létesülésére kellőleg alkalmas vér áramol. Láttuk, hogy az eddigi még befejezetlen ku­tatások alapján is legalább hozzávetőleg képzeletet alkot­hatunk az emberi tüdős légzésnél e mechanikai alapté­nyezőknek számbeli értékéről. Egy felnőtt emberi tüdő légző üregei circa 198 □ méternyi felületet képviselnek. E légző felülethez a tüdőütés ágain át minden másod­­pere­ben circa 176 köbcentiméternyi vér áramol. A légző felület szellőzési értéke pedig rendes légzések alkalmával perc­enkint egyre-másra 5 liter levegőre rúg. A légző gépezet munkatermelése ily tényezők mellett az, hogy a légző felületen átáram­ló lég 24 óra alatt 850—900 gramme szénsavat szellőz ki a tüdőből, míg belőle 700 — 1006 gramme jut be a vérbe. E bilanx a különböző körülmények között (a szer­vezet különböző fejlettsége, a kor, nem stb.) természetesen igen tág határok között ingadozik. Azonban az egyes *) tényezők értéke egy bizonyos fokon alól nem csökkenhet a nélkül, hogy a légző gépezet munkatermelése fogyatko­zást ne szenvedjen, s zavarok ne támadjanak ennek foly­tán a szervezet összes háztartásában is. Jelen előadás alatt e zavarok lefolyását fogjuk kí­sérletileg tanulmányozni. Élő állatnál a tüdős légzés e fő tényezőit egyenként fogjuk az összeműködésből kisebb­­nagyobb fokban, sőt egészen kizárni,­ s megfigyeljük az e kizárás folytán egy­felől a légző gépezet működésében, más­felől az összes szervezetben keletkező változásokat. Hogy e kísérleti tanulmányainkból az emberi tüdős légzés zavaraira megfelelő következtetéseket vonhassunk, kísérleteinkre legczélszerűbb oly állatot választanunk, mely­nél a légző gépezet működése megegyezik az emberek légzési működéseivel. Ilyen állat a tengeri nyúl. Ez ál­latnál, épen úgy, mint egy férfiúnál, az ú. n. hasi lég­zés szerepel. Ha az állat nyugodtan fekszik — mint e hanyatt kifeszített állat — a bordákon alig lehet valami mozgást észrevenni, hasonlóképen nem látjuk, mint ha a hasi és tarkó izmok működnének. Egyetlen mozgás a­mi van, a törzsön észlelhető az, hogy minden belégzés alkal­mával a has mellfelé, de különösen két oldalra erősen ki­domborodik. Ez — mint tudjuk - azáltal jön létre, hogy a rekesz öszvehúzódik, ellapul, a hasi zsigereket le- és széttolja, a zsigerek pedig a hasfalakat domborítják ki. A légző­felület szellőztetése tehát itt is — mint az em­bernél — csak egyetlen izomnak, a rekesznek működése által eszközöltetik. Az összehúzódó rekesz tágítja a mell­­űrt, s vele a tüdő üregét a hasüreg rovására; és ha ez összehúzódás alább hagy, a kidomborodott hastakaró, a kitágult tüdő és az összenyomott bélgázok ruganyosságuk következtében ismét előbbeni térfogatukat igyekeznek vissza­nyerni. A légző­felület nagysága, a szellőzés számbeli ér­téke, a légző felülethez áramló vér mennyisége természete­sen az állat kisebb szervezetének megfelelő arányban kisebb, mint ugyan e tényezőknek az emberi tüdős légzésnél szereplő számbeli értékei. Vegyük tehát tanulmányozás alá legelőször is azon tüneményeket, melyek akkor keletkeznek,­ ha a tüdői légzés fennebbt főtényezői közül a légző felület szellőzését zárjuk 39 *) Az 187­8/4. tanév nyári felében a k. m. tud. egyetem gyógy­szertani intézete dolgozdájában a tüdői légzés zavarai felett tartott kísérleti kórtani előadásokból.

Next