Orvosi Hetilap, 1874. október (18. évfolyam, 40-43. szám)

1874-10-25 / 43. szám

A bélelzáródások kezelése.1) Müller Kálmán ír-tól Budapesten. (Folytatás). Lássuk immár, hogy Freridhs álláspontjából kiindulva, az eddigi kezelések közül, melyek felelnek meg, s melyek nem azon átalános elv által kitűzött czélnak és a megfelelő kezelések mint módosulnak, alkalmazás és siker tekintetében a különböző esetekben, mert nyomatékosan ismételjük, hogy még a legc­élszerűbb eljárások egyikét vagy másikát sem lehet átalános érvényre emelni minden eset számára. Azon gyógyeljárások közül, melyek majd kizárólag, majd leginkább az akadály ellen küzdöttek, melyek kiindu­lási pontoi mindig az eldugulást vették fel, melyek szerint az akadálynak mellőzése, az eldugulásnak megszüntetése lé­pett mindenekelőtt előtérbe, itt első helyen a hashaj­tók használata említendő, mely még mai napon is — az akadály minőségét és tartamát nem tekintve - nagyon el van terjedve, melynél alig jön tekintetbe az akadály meny­nyire állja útját e törekvésnek, sőt mely néha még a meg­gyűlt bélsarat használja fel erőművi segélyzőnek az elzáródás megszüntetésére. Tárgyunktól nagyon is elvezetne, ha az egyes hashajtók hatási módját akarnák itt bővebben tag­lalni, az önálló munkálatokban­­) eléggé ki van fejtve. Elég­séges itt visszaemlékeztetnünk azon egyszerű tényre, hogy a hashajtók bármi különböző módon hassanak is, önkéntes vagy szerelés által eszközölt székletét csak bizonyos erélyű bélmozgások közreműködése által jöhet létre. Ezen ép oly egyszerű mint befolyásos tényt, nemkülönben néhány has­hajtónak sajátságos mellékhatását, pl. vérbőséget stb. szem előtt tartva, magától kitűnik, hogy bélelzáradásoknál a has­hajtóknak — főleg csak tüneti — használata, a felebb kifejtett elvvel homlokegyenest szemben áll, mennyiben épen azon viszonyokat támasztják és növelik, melyeknek elhárítá­sát és leküzdését tűztük ki főelvül az elzáródások kezelésé­nél, mely szerint tehát a ricinusolaj vagy a közép sók (Desmartine, Ber­netz, Cantel stb.) ép oly elve­­tendők, mint a crotonolaj és a calomel (Pichard, Pe­lous, Demarquette, Richelet stb.), s mely szerek javalatát csak azon kisebb-nagyobb bélsárpangásoknál tart­juk fenn, melyek még teljes bélelzáródásokhoz és annak kö­vetkezményeihez nem vezettek, s e szerint az „ileus“ foga­lom határán kívül esnek. Ha a magángyakorlatban a kór­isme mindig szorosan e határokon belül maradna, úgy a hashajtókkal sikeresen kezelt eseteknek száma teteme­sen csökkenne. A hashajtóknak káros befolyása az ilyen bántalmaknál a fennálló kóros viszonyokból (mint fenntebb érintettük) következik, míg azt ellenben kedvezőtlen kimene­telek statistikája által nem akarom kizárólag támogatni. Mert pl. azon arány, hogy Beaugrand-nak hashajtókkal kezelt 146 esete közül 135 meghalt és csak 11 gyógyult, csak akkor szólna elvitáz­atlanul a hashajtók ellen, ha hashajtók nélkül kezelt ugyanoly számú eseteknek megfelelő számú kedvező kimenetelét bírnák felmutani, mely bizonyí­tékra az eddigi esetek még nem elégségesek. Beaugrand eseteiből, főleg azok kedvezőtlen kimeneteléből csak azon egy következtetést lehet biztossággal vonni, hogy a kóris­mék pontosan és szorosan voltak felállítva, mert ellenkező esetben — ha egyszerű bélsárpangások is számítás alá jutottak volna — a hashajtók valószínűleg több esetben használtak volna, mint csak 1­1-ben 146 közül. Ha az imént mondottakban a hashajtók használatát a bélelzáródásoknál ellenjavalni mertük, úgy hasonlóan átalá­nos érvényű (akár javaló, akár ellenjavaló) ítéletet a higany használatáról nem ejthetünk. A higany is egyenesen az el­záródás ellen volt irányítva, mindenkor csak erőművi hatása, súlya által. Nem bírhat tehát azon káros hatásokkal mint a hashajtók, de adagolása más kellemetlenségekkel, néha még veszélyekkel is jár. Első­sorban a hatás, melyet elérni törekszünk, attól függ, hogy miként jut a higany a bélbe. Néha már a gyomorban számtalan kis cseppekre oszlik szét, melyek onnan azután részletekként lassan, a csekély mennyiségű táplálékkal időnkint a bélbe jutnak; a higanynak gyógyszertani főmozzanata súlya t. i. ily módon annyira eloszlik, hogy a kívánt hatást nem gyakorolhatja, s alkalmazása eredmény nélkül marad. Eredménye egyátalán csak akkor lehet, ha az összes adag, vagy annak legalább nagyobb része egyszerre, egy vagy több összeálló golyó 43 *) Lásd „OHL.“ 22. sz. s) Többi között korán elhúnyt barátom Radziejewski által. 4L3- Lac. Előfizetési ár: helyben és vidéken evesi évre Megyeren minden vasárnap. 10 frt., félévre 6 frt. A közlemények és fizetések dorraente- Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél istennek. nádor-utcza 12. sz., és Kirián György könyvkereskedésében Hirdetésekért soronkint 15 új ki váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kertovárlat közlönye. Budapest, 1874. October 25. □Dl.xen.xi.y'olcBsa.dLjLlc é^fol^am. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh T­­lmán tanár. Tartalom: M . 11 er K. tr A bélelzáródások kezelése. (Folyt.) — Antal G. tr. Kimutatás Kovács J. t­r. sebészeti korodájáról 1872/s-diki tanévben. (Vége). — Klein S. tr. A szürke hályog kiverésének jelenlegi állása különös tekintettel a homorú metszésre (Hohlschnitt), a Jäger tnr. által ajánlott új módszerre. (Folyt.) — Könyvismertetés. Compendium der praktischen Medicin von Kunz­e.— Handbuch der kriegschirurgischen Technik. Von Dr. C. H. Schauenburg. — Lapszemle. Légtömlők a hüvely nyakkártyá­jában. — A kéregtest hiánya elmebeli zavar nélkül. Tereza : Dumas vegytanár, a franczia birodalom senatorának jelentése a hasonszenvi gyógyszerek készítése és árulása, valamint a hasonszenvi gyógyászat kórházakbani gyakorlata tárgyában. — A bécsi nemzetközi közegészségügyi értekezlet megállapodásai. (Folyt.) — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. — Pályázat. Melléklet. A „Szemészet“ 5-dik száma.

Next