Orvosi Hetilap, 1874. október (18. évfolyam, 40-43. szám)
1874-10-25 / 43. szám
A bélelzáródások kezelése.1) Müller Kálmán ír-tól Budapesten. (Folytatás). Lássuk immár, hogy Freridhs álláspontjából kiindulva, az eddigi kezelések közül, melyek felelnek meg, s melyek nem azon átalános elv által kitűzött czélnak és a megfelelő kezelések mint módosulnak, alkalmazás és siker tekintetében a különböző esetekben, mert nyomatékosan ismételjük, hogy még a legcélszerűbb eljárások egyikét vagy másikát sem lehet átalános érvényre emelni minden eset számára. Azon gyógyeljárások közül, melyek majd kizárólag, majd leginkább az akadály ellen küzdöttek, melyek kiindulási pontoi mindig az eldugulást vették fel, melyek szerint az akadálynak mellőzése, az eldugulásnak megszüntetése lépett mindenekelőtt előtérbe, itt első helyen a hashajtók használata említendő, mely még mai napon is — az akadály minőségét és tartamát nem tekintve - nagyon el van terjedve, melynél alig jön tekintetbe az akadály menynyire állja útját e törekvésnek, sőt mely néha még a meggyűlt bélsarat használja fel erőművi segélyzőnek az elzáródás megszüntetésére. Tárgyunktól nagyon is elvezetne, ha az egyes hashajtók hatási módját akarnák itt bővebben taglalni, az önálló munkálatokban) eléggé ki van fejtve. Elégséges itt visszaemlékeztetnünk azon egyszerű tényre, hogy a hashajtók bármi különböző módon hassanak is, önkéntes vagy szerelés által eszközölt székletét csak bizonyos erélyű bélmozgások közreműködése által jöhet létre. Ezen ép oly egyszerű mint befolyásos tényt, nemkülönben néhány hashajtónak sajátságos mellékhatását, pl. vérbőséget stb. szem előtt tartva, magától kitűnik, hogy bélelzáradásoknál a hashajtóknak — főleg csak tüneti — használata, a felebb kifejtett elvvel homlokegyenest szemben áll, mennyiben épen azon viszonyokat támasztják és növelik, melyeknek elhárítását és leküzdését tűztük ki főelvül az elzáródások kezelésénél, mely szerint tehát a ricinusolaj vagy a közép sók (Desmartine, Bernetz, Cantel stb.) ép oly elvetendők, mint a crotonolaj és a calomel (Pichard, Pelous, Demarquette, Richelet stb.), s mely szerek javalatát csak azon kisebb-nagyobb bélsárpangásoknál tartjuk fenn, melyek még teljes bélelzáródásokhoz és annak következményeihez nem vezettek, s e szerint az „ileus“ fogalom határán kívül esnek. Ha a magángyakorlatban a kórisme mindig szorosan e határokon belül maradna, úgy a hashajtókkal sikeresen kezelt eseteknek száma tetemesen csökkenne. A hashajtóknak káros befolyása az ilyen bántalmaknál a fennálló kóros viszonyokból (mint fenntebb érintettük) következik, míg azt ellenben kedvezőtlen kimenetelek statistikája által nem akarom kizárólag támogatni. Mert pl. azon arány, hogy Beaugrand-nak hashajtókkal kezelt 146 esete közül 135 meghalt és csak 11 gyógyult, csak akkor szólna elvitázatlanul a hashajtók ellen, ha hashajtók nélkül kezelt ugyanoly számú eseteknek megfelelő számú kedvező kimenetelét bírnák felmutani, mely bizonyítékra az eddigi esetek még nem elégségesek. Beaugrand eseteiből, főleg azok kedvezőtlen kimeneteléből csak azon egy következtetést lehet biztossággal vonni, hogy a kórismék pontosan és szorosan voltak felállítva, mert ellenkező esetben — ha egyszerű bélsárpangások is számítás alá jutottak volna — a hashajtók valószínűleg több esetben használtak volna, mint csak 11-ben 146 közül. Ha az imént mondottakban a hashajtók használatát a bélelzáródásoknál ellenjavalni mertük, úgy hasonlóan átalános érvényű (akár javaló, akár ellenjavaló) ítéletet a higany használatáról nem ejthetünk. A higany is egyenesen az elzáródás ellen volt irányítva, mindenkor csak erőművi hatása, súlya által. Nem bírhat tehát azon káros hatásokkal mint a hashajtók, de adagolása más kellemetlenségekkel, néha még veszélyekkel is jár. Elsősorban a hatás, melyet elérni törekszünk, attól függ, hogy miként jut a higany a bélbe. Néha már a gyomorban számtalan kis cseppekre oszlik szét, melyek onnan azután részletekként lassan, a csekély mennyiségű táplálékkal időnkint a bélbe jutnak; a higanynak gyógyszertani főmozzanata súlya t. i. ily módon annyira eloszlik, hogy a kívánt hatást nem gyakorolhatja, s alkalmazása eredmény nélkül marad. Eredménye egyátalán csak akkor lehet, ha az összes adag, vagy annak legalább nagyobb része egyszerre, egy vagy több összeálló golyó 43 *) Lásd „OHL.“ 22. sz. s) Többi között korán elhúnyt barátom Radziejewski által. 4L3- Lac. Előfizetési ár: helyben és vidéken evesi évre Megyeren minden vasárnap. 10 frt., félévre 6 frt. A közlemények és fizetések dorraente- Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél istennek. nádor-utcza 12. sz., és Kirián György könyvkereskedésében Hirdetésekért soronkint 15 új ki váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kertovárlat közlönye. Budapest, 1874. October 25. □Dl.xen.xi.y'olcBsa.dLjLlc é^fol^am. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Tlmán tanár. Tartalom: M . 11 er K. tr A bélelzáródások kezelése. (Folyt.) — Antal G. tr. Kimutatás Kovács J. tr. sebészeti korodájáról 1872/s-diki tanévben. (Vége). — Klein S. tr. A szürke hályog kiverésének jelenlegi állása különös tekintettel a homorú metszésre (Hohlschnitt), a Jäger tnr. által ajánlott új módszerre. (Folyt.) — Könyvismertetés. Compendium der praktischen Medicin von Kunze.— Handbuch der kriegschirurgischen Technik. Von Dr. C. H. Schauenburg. — Lapszemle. Légtömlők a hüvely nyakkártyájában. — A kéregtest hiánya elmebeli zavar nélkül. Tereza : Dumas vegytanár, a franczia birodalom senatorának jelentése a hasonszenvi gyógyszerek készítése és árulása, valamint a hasonszenvi gyógyászat kórházakbani gyakorlata tárgyában. — A bécsi nemzetközi közegészségügyi értekezlet megállapodásai. (Folyt.) — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. — Pályázat. Melléklet. A „Szemészet“ 5-dik száma.