Orvosi Hetilap, 1874. december (18. évfolyam, 49-52. szám)
1874-12-06 / 49. szám
957 958 3) Egyik vagy mindkét hangszalagnak csak szabad széle van belövelve, véresen beszegélyezve; a többi hangszalagrészlet majdnem egészen normális. Ezen neménél a hangszalaghurutnak a hang, ha a szélek eléggé simák, kellemetlen magas. A gégében e mellett gyakori viszkető érzésről panaszkodik a beteg egybekötve köhögési rohamokkal, melyekhez érzékeny, ideges egyéneknél igen könyen hangrésgörcs társul. Ha e bántalom a hangszalag alsó felületére is kiterjed, a köhögés igen szapora, ugatásszerűvé válik; többnyire vérszegény, ideges, sápkóros egyéneknél fordul elő ; inkább mutatkozik nőknél mint férfiaknál. 4) Az egyik vagy mindkét hangszalag egész kiterjedésében és szövetében meg van lobosodva, s ilyenkor a hangszalag eredeti vastagságának kétszeresét is eléri. Ha a tükörrel oldalvást iparkodunk beletekinteni a hangrésbe, a hangszalag ezen megnagyobbodását az alsó gégeűr felé tisztán láthatni. A nyákhártya felülete valamint a hangszalag szabad széle egyaránytalanul duzzadt; a nyákelválasztás jelentékeny. A hang a szerint a mint az egyik vagy mind akét hangszalag enyhébben vagy nagyobb fokban duzzadtak, majd csak rekedt, tompa, illetőleg suttogó vagy hangtalan. E hurut leginkább olyanoknál fordul elő, kik valamely egyszerű hurutot elhanyagolva hangszalagaikat folyton zsarolják, s így a nyakhártyát egész kiterjedésében, valamint az alatta fekvő szövetet is lobos izgatottságba hozzák. A legnagyobb contingest szolgáltatják erre (vezénylő tisztek, kortesek, népszónokok, házalók, commis voyageur-ök stb.). Ritka esetekben megtörténik, hogy ily egyéneknél a hangszalag eléri a rendes terjedelem háromszorosát is, s a hangszalag majd felszínén, majd szabad szélén apró, kiálló göböket mutat (chorditis tuberosa, Türök) Nemkülönben megesik az is, hogy a nyakhártya főleg a szabad széleken kifekélyesedik. Nyugalom és helybeli gyógykezelés azonban elég rövid idő alatt gyógyulást hoznak. Ha e bántalom azonban gyomor- vagy bélhurutban szenvedő, vagy iszákos embernél fordul elő, rendesen igen makacs vagy épenséggel minden kezeléssel daczol. 5) Egyik vagy mindkét hangszalag nyákhártyája kérgesen duzzadt, kemény összállású, száraz. A nyákhártya a baj kezdetén ugyan még nyakot mutat és pedig részint a hangszalagok felületén, részint szabad széleiken, de az is odasült (eingetrocknet) és alapjához feszesen odatapad. A baj magasabb fokán semmi elválasztás, a hangszalagoknak felső felülete egyenetlen kérges, mozgáskor sajátlagos pergamentszerű csikorgó hangot adnak (chorditis sicca, pergamentosa, Navratis).Több esetet észleltem vezénylő tiszteknél. 6) Rendesen az egyik, vagy ritkábban mindkét hangszalag izomrétege lobosodik meg közönségesen túlerőltetés következtében. Sajátságos e hangszalagláb és felette ritka; összesen csak két esetet észleltem: egy énekesnél és egy énekesnőnél, s miután ez utóbbi esetet többször volt hosszabb időközökben alkalmam látni, röviden közlöm a jellemzetes tüneteket. Eleinte a hangszalag nyakhártyája semmi eltérést a rendestől nem mutatott, azonban a mély, főleg a középhangoknál, tehát gyengébb izomműködésnél észlelni lehetett, hogy a hangszalag nem szélesedik úgy ki, mint a másik ép; erősebb hangoztatásnál azonban alig lehetett különbséget tenni az egyik és másik között. Beteg csak megerőltetéssel bírt énekelni. Később a még mindig énekelni akaró és tényleg éneklő betegnél a hangszalag elveszítő csillogó színét, bágyadt színű lett (matt), még későbben enyhe sárgássá vált. Már ekkor a, hangszalag feltűnően megvastagodott rendes hangoztatásnál szabad széle meg nem feszült, hanem be volt konyulva; a hangrés tehát tátongott. Magas hangoknál azonban a hangrés megfelelő záródása még mindig lehetséges volt. Végre a hangszalag nyakhártyája sárgásvörösessé és duzzadtá vált el annyira, hogy magasab énekhang sem volt képezhető. A baj körülbelől 2 év alatt érte el fejlődésének eme fokát. A beteg eleintén Bécsben villamozást használt, de minden siker nélkül, majd helybeli gyógykezelést hasonló eredménynyel, utóbb hozzám fordult, s én nyugalomnál egyebet nem javasoltam. Beteg azonban bajától minél gyorsabban szabadulni kívánván, máshoz fordult, hol több hónapon át befúvást és becsöppentést (plumb, acet) kapott, de szintén sikertelenül. A teljesen ép egészséges asszonynál egy évvel ezelőtt egy bécsi specialista gümősödést kórismezett, miért is őt tejcurára Aussee-be küldötte; ott az asszony ugyan meghízott, de hangja olyan maradt, milyen azelőtt volt. Jelenleg beteg hasonszenvileg kezelteti magát, azaz semmit sem használ, de lehetőleg nyugodtan van, s így remélhető, hogy amit a híresebbnél híresebb laryngoscopeurök meg nem gyógyíthattak, azt meggyógyítja majd a homoeopathia, azaz a semmitevés, a nyugalom (m y o c h o r d i t i s, Navratil). 7) Egyik vagy rendesen mindkét hangszalag sötétbarnás vagy feketés csapadékkal (Beleg) fedett, mi mellett a hangtalanság teljes. E csapadék touchírozásra könyen leválik, a mikor alatta élénk vérpiros, duzzadó hangszalag felületet látunk, mely számtalan, apró vérző pontot tüntet fel. Néhány óra vagy fél nap múlva azonban a hangszalagot új barnás csapadékréteg fedi, mely górcső alatt tisztán vértestecseknek bizonyul (chorditis haemorrhagica. Navratis). A baj igen ritka, csak igen hideg időben észleltem. 8) Végre az idült hangszalaglábokat olykor hűdési tünetek is kísérik majd egy, vagy mindkét oldalt. A hangszalag ilyenkor mind szélességében, mind hosszában kevésbé feszül, s azért szabad széle hangoztatáskor többé-kevésbé bekonyulva látszik. Ha mindkét hangszalag van hűdve, a hangrés tojásdad alakúvá és a hang ennek folytán majd kisebb, majd nagyobb fokban tompulttá válik, vagy teljes hangtalanság áll be. E hűdési alak — tulajdonképen félhűdés (paresis) — igen különbözik a tisztán csűros hűdéstől, mert míg emennél rendesen maga az izomhüvely szenved, addig az előbbinél csak izomműködési zavar van jelen azon lobos folyamat folytán, mely a hangszalag nyákhártyájától kiindulólag a nyákhártya alatti kötszövetet is megtámadja. E félhüdés inkább kíséri a heveny, mint az idült hangszalaghurutot, s a hurut tartama és foka szerint majd rövidebb, majd huzamos ideig áll fenn. Tapasztalásom szerint e hűdések legtöbb esetben önmaguktól minden hozzátevés nélkül gyógyulnak; a hevenyek 1-2 nap alatt, az idültek akkor, ha megszünnik az idült hangszalaghurut. E büdösek lesznek valószínűleg azon állítólag kedvező eredménynyel kezelt esetek, ahol a hang néhányszori villamozás és helybeli gyógykezelés után azonnal helyreállott. Végül megjegyzendőnek vélem, hogy valamint az egyetemes, úgy a részletes egyszerű (helybeli) idült hurutot sem kezdetén, sem további lefolyásában nem kíséri láz. Vannak az egyetemes gége- és hangszalaglábnak ezek