Orvosi Hetilap, 1874. december (18. évfolyam, 49-52. szám)

1874-12-06 / 49. szám

957 958 3) Egyik vagy mindkét hangszalagnak csak szabad széle van belövelve, véresen beszegélyezve; a többi hangsza­­lagrészlet majdnem egészen normális. Ezen neménél a hang­­szalaghurutnak a hang, ha a szélek eléggé simák, kellemet­len magas. A gégében e mellett gyakori viszkető érzésről panaszkodik a beteg egybekötve köhögési rohamokkal, me­lyekhez érzékeny, ideges egyéneknél igen könyen hangrés­­görcs társul. Ha e bántalom a hangszalag alsó felületére is kiterjed, a köhögés igen szapora, ugatásszerűvé válik; több­nyire vérsz­egény, ideges, sápkóros egyéneknél fordul elő ; inkább mutatkozik nőknél mint férfiaknál. 4) Az egyik vagy mindkét hangszalag egész kiterje­désében és szövetében meg van lobosodva, s ilyenkor a hang­szalag eredeti vastagságának kétszeresét is eléri. Ha a tü­körrel oldalvást iparkodunk beletekinteni a hangrésbe, a hangszalag ezen megnagyobbodását az alsó gégeűr felé tisz­tán láthatni. A nyákhártya felülete valamint a hangszalag szabad széle egyaránytalanu­l duzzadt; a nyákelválasztás jelentékeny. A hang a szerint a mint az egyik vagy mind a­­két hangszalag enyhébben vagy nagyobb fokban duzzadtak, majd csak rekedt, tompa, illetőleg suttogó vagy hangtalan. E hurut leginkább olyanoknál fordul elő, kik valamely egy­szerű hurutot elhanyagolva hangszalagaikat folyton zsarol­ják, s így a nyakhártyát egész kiterjedésében, valamint az alatta fekvő szövetet is lobos izgatottságba hozzák. A legna­gyobb contingest szolgáltatják erre (vezénylő tisztek, korte­sek, népszónokok, házalók, commis voyageur-ök stb.). Ritka esetekben megtörténik, hogy ily egyéneknél a hangszalag eléri a rendes terjedelem háromszorosát is, s a hangszalag majd felszínén, majd szabad szélén apró, kiálló göböket mutat (chorditis tuberosa, Türök) Nemkülönben megesik az is, hogy a nyakhártya főleg a szabad széleken kifekélye­­sedik. Nyugalom és helybeli gyógykezelés azonban elég rövid idő alatt gyógyulást hoznak. Ha e bántalom azonban gyo­mor- vagy bélhurutban szenvedő, vagy iszákos embernél fordul elő, rendesen igen makacs vagy épenséggel minden kezeléssel daczol. 5) Egyik vagy mindkét hangszalag nyákhártyája kérge­sen duzzadt, kemény összállású, száraz. A nyákhártya a baj kezdetén ugyan még nyakot mutat és pedig részint a hang­­szalagok felületén, részint szabad széleiken, de az is odasült (eingetrocknet) és alapjához feszesen odatapad. A baj maga­sabb fokán semmi elválasztás, a hangszalagoknak felső felü­lete egyenetlen kérges, mozgáskor sajátlagos pergamentszerű csikorgó hangot adnak (chorditis sicca, pergamen­­tosa, Navratis).Több esetet észleltem vezénylő tiszteknél. 6) Rendesen az egyik, vagy ritkábban mindkét hang­szalag izomrétege lobosodik meg közönségesen túlerőltetés következtében. Sajátságos e hangszalagláb és felette ritka; összesen csak két esetet észleltem: egy énekesnél és egy énekesnőnél, s miután ez utóbbi esetet többször volt hosszabb időközökben alkalmam látni, röviden közlöm a jellemzetes tüneteket. Eleinte a hangszalag nyakhártyája semmi eltérést a rendestől nem mutatott, azonban a mély, főleg a középhan­­goknál, tehát gyengébb izomműködésnél észlelni lehetett, hogy a hangszalag nem szélesedik úgy ki, mint a másik ép; erősebb hangoztatásnál azonban alig lehetett különbséget tenni az egyik és másik között. Beteg csak megerőltetéssel bírt énekelni. Később a még mindig énekelni akaró és tény­leg éneklő betegnél a hangszalag elveszítő csillogó színét, bágyadt színű lett (matt), még későbben enyhe sárgássá vált. Már ekkor a, hangszalag feltűnően megvastagodott rendes hangoztatásnál szabad széle meg nem feszült, hanem be volt konyulva; a hangrés tehát tátongott. Magas han­goknál azonban a hangrés megfelelő záródása még mindig lehetséges volt. Végre a hangszalag nyakhártyája sárgás­vörösessé és duzzadtá vált el annyira, hogy magasab ének­­hang sem volt képezhető. A baj körülbelől 2 év alatt érte el fejlődésének eme fokát. A beteg eleintén Bécsben villa­­m­ozást használt, de minden siker nélkül, majd helybeli gyógykezelést hasonló eredménynyel, utóbb hozzám fordult­, s én nyugalomnál egyebet nem javasoltam. Beteg azonban bajától minél gyorsabban szabadulni kívánván, máshoz for­­dult, hol több hónapon át befúvást és becsöppentést (plumb, acet­) kapott, de szintén sikertelenül. A teljesen ép egészsé­ges asszonynál egy évvel ezelőtt egy bécsi specialista güm­ő­­södést kórismezett, miért is őt tejcurára Aussee-be küldötte; ott az asszony ugyan meghízott, de hangja olyan maradt, milyen azelőtt volt. Jelenleg beteg hasonszenvileg kezelteti magát, azaz semmit sem használ, de lehetőleg nyugodtan van, s így remélhető, hogy a­mit a híresebbnél híresebb laryngoscopeurök meg nem gyógyíthattak, azt meggyógyítja majd a homoeopathia, azaz a semmitevés, a nyugalom (m y o­­ c h o r d i t i s, Navratil). 7) Egyik vagy rendesen mindkét hangszalag sötét­barnás vagy feketés csapadékkal (Beleg) fedett, mi mellett a hangtalanság teljes. E csapadék touchírozásra könyen leválik, a mikor alatta élénk vérpiros, duzzadó hangszalag felületet látunk, mely számtalan, apró vérző pontot tüntet fel. Néhány óra vagy fél nap múlva azonban a hangszalagot új barnás csapadék­réteg fedi, mely górcső alatt tisztán vértestecseknek bizonyul (chorditis haemorrhagica. Navratis). A baj igen ritka, csak igen hideg időben észleltem. 8) Végre az idült hangszalaglábokat olykor hűdési tünetek is kísérik majd egy, vagy mindkét oldalt. A hang­szalag ilyenkor mind szélességében, mind hosszában kevésbé feszül, s azért szabad széle hangoztatáskor többé-kevésbé bekonyulva látszik. Ha mindkét hangszalag van hűdve, a hangrés tojásdad alakúvá és a hang ennek folytán majd ki­sebb, majd nagyobb fokban tompulttá válik, vagy teljes hangtalanság áll be. E hűdési alak — tulajdonképen fél­­hűdés (paresis) — igen különbözik a tisztán csűros hűdés­­től, mert míg emennél rendesen maga az izomhüvely szen­ved, addig az előbbinél csak izomműködési zavar van jelen azon lobos folyamat folytán, mely a hangszalag nyákhártyá­jától kiindulólag a nyákhártya alatti kötszövetet is megtá­madja. E félhüdés inkább kíséri a heveny, mint az idült hangszalaghurutot, s a hurut tartama és foka szerint majd rövidebb, majd huzamos­ ideig áll fenn. Tapasztalásom sze­rint e hűdések legtöbb esetben önmaguktól minden hozzá­­tevés nélkül gyógyulnak; a hevenyek 1-2 nap alatt, az idültek akkor, ha megszünnik az idült hangszalaghurut. E büdösek lesznek valószínűleg azon állítólag kedvező ered­ménynyel kezelt esetek, a­hol a hang néhányszori villamo­­zás és helybeli gyógykezelés után azonnal helyreállott. Vé­gül megjegyzendőnek vélem, hogy valamint az egyetemes, úgy a részletes egyszerű (helybeli) idült hurutot sem kez­detén, sem további lefolyásában nem kíséri láz. Vannak az egyetemes gége- és hangszalaglábnak ezek

Next