Orvosi Hetilap, 1875. április (19. évfolyam, 14-17. szám)

1875-04-04 / 14. szám

26B úomborúságukkkal a kéregállomány felé tekintő félív alakú, vagy ha igen szélesek, hullámzatos határszéllel végződnek; erre közvetlenül tömött zsiradék következik, mely csecsala­­kúlag áll be a vesemedenczébe legömbölyített végével, s pe­dig gyakran mélyebben, mint maguk a veseszemölcsök.1) A vesemedenczéből tekintvén e zsirszemölcsöknek (papillae adiposae) nevezheti a zsircsomókat, azok mint benyúló fésűs léczek tűnnek fel. Mindenik Malpighi lobor egy-egy a medenczébe benyúló egyszerű veseszemölcscsel (papilla renalis) végződik, s pe­dig közös határszéllel; az iker- vagy hármas laboré ellenben két vagy három lebenyű, s határszélük nyolczas vagy lo­wer­­levélszerüleg mutatkozik, mit már Haller A. ismert, ki ez összetett szemölcsöket­ összekötött szemölcsöknek (papillae conjugatae) nevezett el.2) Blinden szemölcs 10 — 24 sze­­möl­csi­­­kkal (foramina papillaria) bir, melyek már egyszerű nagyításnál kivehetők és a régi bonczárok által is ismerve valának, s együttesen áldott rosta (cribrum benedictum)­­nevet kaptak. A szemölcs egy rövid kártyás cső, a Hyrtl-féle kisebb kehely (calix minor Hyrtlii) által vétetik körül, melybe a szemölcs mint dugasz nyúlik be; két-három ily cső egy na­gyobb csővé, nagy vesekehelylyé (cal­x major flyrtlii) nyí­lik egybe, melyek végre 2—3-an, ritkán több számmal, a csövek legnagyobbikává nyílnak össze, s ez a vesemedencze (pelvis renalis). Ez a vese üt- és viszér megött foglal he­lyet, s tölcsérszerüleg szűkülve a hadvezérbe (ureter) foly­tatódik. Néha hiányzik a vesemedencze, ilyenkor két nagy kehely közvetlenül megy át a h­údvezér képzésébe.3) A vesemedencze nyakhártyája (membrana mucosa) épen úgy hajlik át kitágulva és ívképzés alatt a vesesze­mölcsre, mint a hüvely nyákhártyája a méh hüvelyi részére, mely átmeneti helyet Hyrtl J. kehelyboltozatnak (fornix calicis) nevezett el.4) A nyákhártya azonban csakis a sze­mölcs alapja körül türődzik át, hol némi beszorítást okoz, a Henle-féle szemölcsnyakat (collum papillae Henlei) képez­vén, de a szemölcs szabad felületére nem folytatódik egész­ben, hanem csak hámrétege; a szomszédos zsírszemölcsök ellenben fedeznek e nyákhártya által, s vizsgálódásaim sze­rint ezek a nyákhártyát zacskószerüleg épen úgy türemlítik ki, mint a vastag­bél remese- vagy cseplesz-nyúlványai a savós hártyát.5) Öreg egyéneknél hiányoznak közönségesen a kehely­boltozatok, mivel a vesék aggkori sorvadása (atrophia se­nilis ) következtében mindkét nemű szemölcsök egészen a teljes elsimulásig elfogynak, mi­által a kis kelyhek hosszú­ságban nyernek ugyan, de haránt átmérőjük egy harmaddal kisebb lesz. Elegem­lítendőnek vélem, hogy a górcsői tekintet alap­ján, a kéregállomány újabb szövetbúvárok által edényes vagy gomolyos (substantia vasculosa seu glumerulosa), a velős állomány pedig csöves állománynak is (substantia tubulosa) neveztetik. ■) H e n 1 e e. m. 2.9 ábra, 5 alatt és 222 ábra, 4 alatt. 2) A 1 b. ab Haller. Elementa Physiologiae. Lausannae et Bernae, 1757—1766. Tom. 8. 4-to. Víl. köt. 254 lap. 8) J. Hyrtl. Lehrbuch der Anatomie des Menschen. 12. kiadás. Wien, 1873. 6 < 7 lap. Ugyanannak: Nierenbecken 23 lap. «) Hyrtl. Nierenbecken. 22 lap. 5; Henle e. m. 293 lap. 264 A vese húdedényei (vasa urini fera). Mindenik húdcsatornácska egy kis hólyaggal, az úgy­nevezett Bowmann-tokkal (capsula Bowmanni) veszi erede­tét, innét mint tekervénycső (tubulus contortus) fut a kéreg­állományon át, ezt elhagyja és a Henle-féle határrétegen keresztül (stratum limitans Henlei) a Malpighi laborba lép, melyben azonban csak egy darabig halad, mert előbb vagy utóbb hurokképzés mellett, mint Heule-hurok (anya Henlei), visszafordult­, hogy a határrétegen át ismét a kéregállo­mányba visszatérjen, hol — mint Schweiger-Seidel F. leg­először kimutatta — többen különféle tekervények után egy nagyobb törzsecskéve egyesülnek­); ezek azután egyenes vagy Bellini csövek (tubuli recti seu Bellinianis) neve alatt is­mét áthaladnak a határrétegen és belépnek a Blaspighi lo­­borba. Az egyenes csöveket különben a XVII-dik század e jeles bonczára előtt egész egy századdal ismerte és írta le Carpi K.4) E csövek a loborban egyenes vonalban, de a vese szemölcs felé összehajolva haladnak, s kettő kettő egymással igen hegyes szög alatt összenyílik, mi oly sokszor ismétlő­jük, hogy a szemölcsnél a Malpighi loboz belépő 300—400 egyenes csövecsből csak legfölebb 40 marad vissza, melyek azután a szemölcs felszínén ugyanannyi finom nyílással, sze­­mölcslikákkal (foramina papillaria), szájadznak, és itt az említett áldott rostát (cibrum benedictum) képezik. Schum­­lansky A. e nyílásokat hibásan a szemölcs-nyák hártya bél­szerű betü­remléseinek tekintette, melynek alapján és oldal­falain nyílnának a tulajdonképeni hadcsatornácskák. Eisen­­hard­t G. W. ezért azt vélte, hogy helyesebben jár el, ha e nyílásokat árkocskáknak (foveolae) kereszteli elő­, mely téves nézet csak 1862-ben deríttetett fel, illetőleg c­áfolta­­tott meg Henle J. által.6) A mondottak szerint tehát egy lobornak szövecskötege ugyanannyi részkötegből kell, hogy álljon, a­hány nyílás van a szemölcsön; e részkötegek a Ferrein-féle lobrok (pyramides Ferreiniii). A lobrok alapja felé egyébiránt a húdcsövecsek összefüggése lazább, mihez a később leírandó edénykötegek is járóinak ; ennek következté­ben a csövecsek minden oldalra sugárszerűleg széttérni kén­­teleníttetnek, s így Kölliker A. szerint a Henle-féle határ­réteget idézik elő.8) A gomolytokokat Bowmann W. búvár fedezte fel 1842- ben 9), s Patruban K. tanár volt az első a ki e gomoly- vagy felfedezőjéről elnevezett tokoknak mivoltát sok más tekinté­lyes bonczár ellenében felderítette és bebizonyította10); ámbár *) Henle e. m. 303 lap. 280 "ábra. 2) F. Schweiger- Seidel. Die Niere des Menschen uud der Säugethiere. Halle, 1865. Würzburg, med. Zeitsch 6. köt. 151 lap. s) L. Bellini. Exerc tatio anatomici de structura et usu renum. Florentini. 1662. 4-to. *) C. Ca r p i. Commentaria in Mundinum. Bononiae, 1523. 17 lap. 5) A. S b u m 1 a n s k y. De srructura renum. Argentorati, 1788. 61 lap. — G. W. E i s e n h a r d t. De structura renum. Observationes anatomicae microscopicae. Berolini, 1818. 4-to. 13 lap. 6) J. Henle. Göttinger Nachrichten. 1862. Nr. 1 und 7. Ugyan­annak: Zur Anatomie der Nieren. Göttingen, 1862. Abhandlungen der k. Gesellschaft der Wissenschaften. 10-dik kötet. ’) A. Ferre in. Observations sur la structure des viscéres nom­­més glanduleux, et particuliérement sur calies des reines et du. fői. Mém. de l’Académie de Sciences. Paris, 1749 és 1752. 502 lap. „P r o­­longements“ ®) A. Kö Iliik er. Handbuch der Gewebelehre des Menschen. 5. kiadás. Leipzig, 1867. 487 lap. „Grenzschicht Hen 1 e’s.“ 8) W. Bowmann. On the Structure and Use of the Malpighian Bodies of the Kiduey. Philosophical Transact. London, 1842. I 57 lap. IV. tábla. 10) C. Patruban. Vierteljahrschr. für pract. Heilkunde. IV. Jahrg. 3. kötet. 87 lap.

Next