Orvosi Hetilap, 1875. május (19. évfolyam, 18-22. szám)

1875-05-30 / 22. szám

Wagner János tanár egyetemi korodájából. Adatok a jaborandi hatásmódjának és gyógyértékének­­­ismeretéhez. Közli ifj. Purjesz Zsigmond jr., tanársegéd. Alig nehány hete, hogy Riegelnek a jaborandi hatásáról tett észleletei az orvosi közönség birtokába jutottak, s már is mondhatni, egész laborandi-irodalmat képző észleletekkel rendelkezünk. Nem is lehetett azt máskép várni oly szerrel szemben, melynek hatása oly szembetűnő és könyen észlel­hető, főleg ha a kívánt hatás a szervezetre nézve alig számba­­vehető káros mellékbefolyások mellett érhető el. Az észlelők túlnyomó része a jaborandiban hatalmas izzasztót vélt ta­lálni, mely azonban a nyálelválasztást is erősen elősegíti. A nyálfolyás mai therápiá­kban ugyan nem szerepel a gyógyhatányok között, sőt hol lehet, egyenesen kerüljük azt; a jaborandi által előidézett fokozott nyálelválasztás azonban, gyors fellépte és néhány órai tartama után, ép úgy mint az izzadás, megszűnik, a­nélkül, hogy eddig káros következményeket lehetett volna látni, különösen, ha a be­teget arra intjük, hogy a képződött nyálat szorgalmasan egy e c­élra készen tartott edénybe távolítsa, miután az iz­­zadást kísérőleg néha fellépni szokott hányás valószínűleg a nagy mennyiségben lenyelt nyálnak tulajdonítandó. Hogy nem képes-e a laborandinak gyakori és rövid időközökben történt alkalmazása által a nyálmirigyeknek túlcsigázott mű­ködése, utóbbiakban behatóbb zavarokat előidézni, ennek eldöntése még ez irányban teendő továbbbi észleletekre vár. Egyelőre annyi tény, hogy ezen szerben az eddig is­­merteknél sokkal hatalmasabb izzasztó áll rendelkezésünkre, s mint ilyen leginkább lesz oly esetekben alkalmazható, hol a szervezetben felhalmozódott kóros folyadékgyü­lemek eltá­volítására törekszünk. Ily folyadékgyülemekre, mint az ös­­meretes, leginkább szív- és vesebántalmak adnak alkal­mat. Mielőtt azonban ezen szer gyógyhatányaink közt meg­honosodnék, igyekeznünk kell, pontos észleletek által, annak árnyoldalait, eltekintve a már érintett nyálfolyástól, külö­nösen az elsődlegesen megbetegedett szervre — és főleg a vesére — nézve felismerni. Ez irányú észleletek kétségtelenül legc­élszerűbben vesebántalmaknál eszközölhetők, hol a vize­letben különben is előfordulni szokott kóros termények bizo­nyos irányban történt megváltozása adhat leginkább felvilá­gosítást azon hatásról, melyet ezen szer akkor, midőn annak segélyével valamely kóralak egy tünetét akarjuk könyíteni, a bántalmazott szervre magára gyakorol. Ez irányban tett észleleteim csekély számúak ugyan, s ha még­sem tartom azok közzétételét feleslegesnek, teszem azt a czélból, hogy hason­­irányúak megejtése talán más oldalról is eszközöltetvén, a levonandó következtetések annál biztosabb alappal bír­hassanak. Észleléseimet, melyekben Regéczy orvosnövendék úr volt szíves, köszönetet érdemlő szorgalommal segédkezni, úgy eszközöltem, hogy a betegnél, néhány nappal a laborandi adagolását megelőzőleg, a többi tünetek mellett különösen fel lett jegyezve az elválasztott vizelet napi mennyisége, fajsúlya, üledékének minősége, netaláni festeny tartal­ma és a húgyfehérnye napi mennyisége. Utóbbit a szokott módon főzés általi kicsapás, szűrés, légfürdőbeni szárítás és utóla­gos mérés által eszközöltem. (Ezen utat kell­ választanom, daczára annak, hogy a kényelmesebb sugártérítő készülék is rendelkezésemre állott, — a vizelet sötét színezete miatt, s mert mindjárt a két első észlelet alkalmával oly ingadozást tapasztaltam a fehérnye mennyiségére nézve, hogy a labo­randi hatását még nem ismerve, nem akartam az észlelet egyneműségét azáltal zavarni, hogy később, ha netalán a fe­­hérnyemennyiség kisebbednék, a mérleghez kelljen nyúlnom, miután polarisatiokészülék segélyével csak nagyobb mennyi­ségű fehérnyét vagyunk képesek kimutatni). Az egyes labo­­randiadagok nyújtása között 2—3 napi szabad időközöket hagytam, melyeken azonban az észlelet a vizeletet illetőleg az előbbiekhez hasonló volt. A beteg tápszere, hogy e tekin­tetben minden zavarok kikerültessenek, az észlelési idő alatt ugyanaz maradt. A laborandiadagolás előtt és az azt követő tünetek lefolyta után a beteg testsúlya pontosan meg lett határozva. Az egyes adagokat — egészen Riegel előírása szerint — 4 grm.-ból készítem 120 — 140 grm. forrázatra, melyet hűvösen nyújtottam, kissé megczukrozva. A szernek hatási ideje alatt folyton a beteg ágya mellett maradtam, a tüneteket jegyezve. Nem fogom itt a jegyzőkönyvet egész terjedelmében közölni, hanem annak főbb mozzanataira szo-22 fiS9E. Budapest, 1875. Május 30. Jöiófizetési ár : helyben és vidéken egész évre I. frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente­­sítendő­k. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Megjelelt minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. g­­.*■.«» an 1^. ■ ■ ■■ «•%«*-«■ ! Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: P­u­r­j­e­s­z Zs. tr. Wagner J. t­r. korodája. Adatok a laboratioi hatásmódjának és gyógyérzének ismertetéséhez. — B­é­c­z­e­y J. tr. Kovács J. tnr. sebészeti koródájáról a budapesti kir. m. egyetemen. Gázvarrat Heppner eljárása szerint. (Vége). — T­a­k­á­c­s E. tr. Korányi Frigyes tnr. koródáján kezelt szívbetegek az 1874. tanévben. (Vége). — Cseh K tr. A roncsoló toroklob (diphtheritis). (Folyt.) — Könyvismertetés. Lehrbuch der Syphilis und der mit diesen verwandten venerischen Krankheiten. Von Prof. Zeiss 1. — Lapszemle. Gyógyszerek ellentétessége. Tárcza : A budapesti kir. orvosegylet május 15-kén tartott rendes ülése. (Vége). — Vegyesek.

Next