Orvosi Hetilap, 1875. május (19. évfolyam, 18-22. szám)
1875-05-30 / 22. szám
Wagner János tanár egyetemi korodájából. Adatok a jaborandi hatásmódjának és gyógyértékénekismeretéhez. Közli ifj. Purjesz Zsigmond jr., tanársegéd. Alig nehány hete, hogy Riegelnek a jaborandi hatásáról tett észleletei az orvosi közönség birtokába jutottak, s már is mondhatni, egész laborandi-irodalmat képző észleletekkel rendelkezünk. Nem is lehetett azt máskép várni oly szerrel szemben, melynek hatása oly szembetűnő és könyen észlelhető, főleg ha a kívánt hatás a szervezetre nézve alig számbavehető káros mellékbefolyások mellett érhető el. Az észlelők túlnyomó része a jaborandiban hatalmas izzasztót vélt találni, mely azonban a nyálelválasztást is erősen elősegíti. A nyálfolyás mai therápiákban ugyan nem szerepel a gyógyhatányok között, sőt hol lehet, egyenesen kerüljük azt; a jaborandi által előidézett fokozott nyálelválasztás azonban, gyors fellépte és néhány órai tartama után, ép úgy mint az izzadás, megszűnik, anélkül, hogy eddig káros következményeket lehetett volna látni, különösen, ha a beteget arra intjük, hogy a képződött nyálat szorgalmasan egy e célra készen tartott edénybe távolítsa, miután az izzadást kísérőleg néha fellépni szokott hányás valószínűleg a nagy mennyiségben lenyelt nyálnak tulajdonítandó. Hogy nem képes-e a laborandinak gyakori és rövid időközökben történt alkalmazása által a nyálmirigyeknek túlcsigázott működése, utóbbiakban behatóbb zavarokat előidézni, ennek eldöntése még ez irányban teendő továbbbi észleletekre vár. Egyelőre annyi tény, hogy ezen szerben az eddig ismerteknél sokkal hatalmasabb izzasztó áll rendelkezésünkre, s mint ilyen leginkább lesz oly esetekben alkalmazható, hol a szervezetben felhalmozódott kóros folyadékgyülemek eltávolítására törekszünk. Ily folyadékgyülemekre, mint az ösmeretes, leginkább szív- és vesebántalmak adnak alkalmat. Mielőtt azonban ezen szer gyógyhatányaink közt meghonosodnék, igyekeznünk kell, pontos észleletek által, annak árnyoldalait, eltekintve a már érintett nyálfolyástól, különösen az elsődlegesen megbetegedett szervre — és főleg a vesére — nézve felismerni. Ez irányú észleletek kétségtelenül legcélszerűbben vesebántalmaknál eszközölhetők, hol a vizeletben különben is előfordulni szokott kóros termények bizonyos irányban történt megváltozása adhat leginkább felvilágosítást azon hatásról, melyet ezen szer akkor, midőn annak segélyével valamely kóralak egy tünetét akarjuk könyíteni, a bántalmazott szervre magára gyakorol. Ez irányban tett észleleteim csekély számúak ugyan, s ha mégsem tartom azok közzétételét feleslegesnek, teszem azt a czélból, hogy hasonirányúak megejtése talán más oldalról is eszközöltetvén, a levonandó következtetések annál biztosabb alappal bírhassanak. Észleléseimet, melyekben Regéczy orvosnövendék úr volt szíves, köszönetet érdemlő szorgalommal segédkezni, úgy eszközöltem, hogy a betegnél, néhány nappal a laborandi adagolását megelőzőleg, a többi tünetek mellett különösen fel lett jegyezve az elválasztott vizelet napi mennyisége, fajsúlya, üledékének minősége, netaláni festeny tartalma és a húgyfehérnye napi mennyisége. Utóbbit a szokott módon főzés általi kicsapás, szűrés, légfürdőbeni szárítás és utólagos mérés által eszközöltem. (Ezen utat kell választanom, daczára annak, hogy a kényelmesebb sugártérítő készülék is rendelkezésemre állott, — a vizelet sötét színezete miatt, s mert mindjárt a két első észlelet alkalmával oly ingadozást tapasztaltam a fehérnye mennyiségére nézve, hogy a laborandi hatását még nem ismerve, nem akartam az észlelet egyneműségét azáltal zavarni, hogy később, ha netalán a fehérnyemennyiség kisebbednék, a mérleghez kelljen nyúlnom, miután polarisatiokészülék segélyével csak nagyobb mennyiségű fehérnyét vagyunk képesek kimutatni). Az egyes laborandiadagok nyújtása között 2—3 napi szabad időközöket hagytam, melyeken azonban az észlelet a vizeletet illetőleg az előbbiekhez hasonló volt. A beteg tápszere, hogy e tekintetben minden zavarok kikerültessenek, az észlelési idő alatt ugyanaz maradt. A laborandiadagolás előtt és az azt követő tünetek lefolyta után a beteg testsúlya pontosan meg lett határozva. Az egyes adagokat — egészen Riegel előírása szerint — 4 grm.-ból készítem 120 — 140 grm. forrázatra, melyet hűvösen nyújtottam, kissé megczukrozva. A szernek hatási ideje alatt folyton a beteg ágya mellett maradtam, a tüneteket jegyezve. Nem fogom itt a jegyzőkönyvet egész terjedelmében közölni, hanem annak főbb mozzanataira szo-22 fiS9E. Budapest, 1875. Május 30. Jöiófizetési ár : helyben és vidéken egész évre I. frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Megjelelt minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. g.*■.«» an 1^. ■ ■ ■■ «•%«*-«■ ! Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Purjesz Zs. tr. Wagner J. tr. korodája. Adatok a laboratioi hatásmódjának és gyógyérzének ismertetéséhez. — Béczey J. tr. Kovács J. tnr. sebészeti koródájáról a budapesti kir. m. egyetemen. Gázvarrat Heppner eljárása szerint. (Vége). — Takács E. tr. Korányi Frigyes tnr. koródáján kezelt szívbetegek az 1874. tanévben. (Vége). — Cseh K tr. A roncsoló toroklob (diphtheritis). (Folyt.) — Könyvismertetés. Lehrbuch der Syphilis und der mit diesen verwandten venerischen Krankheiten. Von Prof. Zeiss 1. — Lapszemle. Gyógyszerek ellentétessége. Tárcza : A budapesti kir. orvosegylet május 15-kén tartott rendes ülése. (Vége). — Vegyesek.