Orvosi Hetilap, 1875. július (19. évfolyam, 27-30. szám)
1875-07-04 / 27. szám
szeri barnás hányás lépett fel kis mennyiségben. 29-kén majdnem két hónapi szünet után a vizelet ismét melanin-tartalmat mutatott, állásnál megfeketedik, friss állapotban barnáspiros (Neubauer 6), tiszta, fajsúlya 1028, savanyú, sem epefestenyt, sem fehérnyét nem tartalmaz, lég- és bromsav ismét barna felhőket ad, leginkább azonban a füstölő légsav, üledék soha sem támad, így maradt a vizelet november 1-ig. A folyton roszabbodó beteg, kinél még a kínos fájdalmakat sem bírtam csilapítani, november 2-kán hasonszenvi kezelés alá adja magát, s így szem elől tévesztem a további lefolyást. Csupán kérésemre, hogy küldené meg néha-néha friss vizeletét, nov. 4-kén küldött belőle, mely azonban a jellemző sajátságot többé nem mutatta. Amint megtudom, vázzá soványodva, november 23-kán meghalt, sokkal hamarább, mint hittem volna. Noha, mint magángyakorlati esetben, bonczlelettel nem rendelkezhettem, mégis a kórnak objectív tünetei és felette gyors lefolyása, úgy hiszem, kétséget nem engednek a felől, hogy májrákkal van dolgunk. Meglehet, hogy más szervekben is lappangott, különösen a gyomorban, mi mellett a hónapokig tartó tökéletes anorexia és az emésztési tehetségnek majdnem teljes hiánya szóltak; azonban maga a gyomor dagot nem mutatott, s idevágó tünetek tökéles hiánya mellett legalább mindkét nyílása minden esetre szabadnak volt tekinthető. Ami a rák faját illeti, már a gyors lefolyás maga is arra utal, hogy a leggonoszabbak egyike volt, melyekhez a velős rák, s még inkább az evvel rokon festenyrák számíttatik. Ehhez járulván a jellemző vizelet, mely az idézett észlelők nyomán a melanoticus rák kísérője és tünete, úgy hiszem, bonczlelet nélkül is a kórismét tétova nélkül festenyrákra állíthatjuk. Figyelmet érdemel jelen esetben a vizelet melanin-tartalmának időszakisága. Mint fenntebb említem, Bolze az ő eseteiben szinte csak periodice észlelte a jellemző vizeletet, mégpedig csak lázas állapotban. Jelen esetben az egész kórlefolyás alatt láz alig volt, s mégis láttuk, miszerint a feketedő vizelet csak észlelésem kezdetén és végén mutatkozott tisztán, közben pedig a szóban forgó sajátságot nem külöte. A beteg maga kezelésem előtt állítólag néhány hétig vette észre a feltűnő sötét vizeletet. Hogy mily folyamatokon alapszik ezen húgyfestény fellépése és kimaradása, azt legfölebb egész átalánosságban felszívódási viszonyokkal lehet kapcsolatba hozni; de melyek az időszakiságnak valódi okai, az eddigi gyér észleletekből nem tűnik ki, s esetem sem ad erre nézve semmi támpontot. Mert az egyéb tüneteknek ezen jelenséggel való összefüggését, fokozódása vagy apadásának más kóreseményekhezi viszonyát megközelítőleg sem voltam képes megállapítani. A közbeeső, nem melanin-tartalmú vizeletről csak annyi említendő meg, hogy mindig igen concentrált, magas fajsúlyú és erősebben színezett volt, amint azt a legtöbb szerves májbántalomnál majdnem pathognosticus állandósággal észleljük. Esetünk a szóban levő tünet fontosságáról is tanúskodik, mennyiben már észlelésem első napjaiban a kórisme egyik legértékesebb alapkövéül szolgált; könyen képzelhetők esetek, hol a többi tünetek oly homályosak, hogy a testben lappangó ráknak kórisméje egyenesen és kizárólag az ilyféle vizeletből volna megállapítható. Ez különösen a májra találja alkalmazását, mely Rokitansky szerint valamennyi szerv közt leggyakrabban fészke a festényráknak, sőt az idézett esetekből az látszik kitűnni, hogy a jellemző vizelet leginkább a májnak rákos megtámadtatása után szokott megjelenni. Még egy fontos kérdés marad azonban függőben, vájjon jóindulatú melanaticus új képletek is képesek-e ezen tünetet előidézni. Ez jövő észlelésektől várja megoldását; valószínűnek nem látszik azért, mivel jóindulatú új képletek sem oly bujálkodók, sem pedig annyira szétbomlásra hajlandók, mint a roszindulatúak. Végre még néhány megjegyzést kell tennem azon kizárandó állapotokról, melyekben némileg hasonló vizelet észlelhető. Fekete vagy feketés vizelet tudvalevőleg kátrányos készítmények és carbolsav belső vagy külső használatánál is előfordulhat ; a vesékből vagy húgyhólyagból jövő nagyobb mennyiségű vér is sötétíti a vizeletet; továbbá létezik néhány gyér észlelet, hol mirenyköneg belégzése, s ezáltal a vérsejtek felbomlása folytán a húgy feloldott humatin által feketés színt mutatott. Ezen állapotokat kizárni könyet, nem is említve, hogy a vizelet ezen esetekben már eredetileg feketés és nem elegülés által válik azzá. Hosszas váltólázak utáni melanómiánál igen ritka esetekben szinte némileg sötét vizeletet észleltek, de itt a festenyanyagok nem oldvák, hanem alakelemekből álló suspendált csapadékot adnak. Hogy nagymennyiségű epefestény is sötétíti a vizeletet, az ismert tény, de itt szinte már a friss húgy sötét, többnyire zöldes, s azonkívül kémszerek által könyen felismerhető. Végre Hoppe-Seyer szerint sok indigánt tartalmazó vizelet is állásnál és tömény ásványsavak hozzátétele által, az indicánnak színes vegyrészeire való bomlása által, sötét színt nyerhet. Sőt ezen szerző Langenbecktől kapván vizsgálat végett festenyrákosoktól jövő sötét vizeletet, színezetét eleinte csupán az indicánnak tulajdonítá, de későbbi tapasztalatai arra vitték, hogy ily vizeletek bő indicán mellett csakugyan sajátságos anyagot is tartalmaznak, melyet ő elő is állított, de Dressier és Pribram ellenében nem talált benne vasat, s mivel vegyileg pontosan nem bírta meghatározni, csak bronzféle anyagnak nevezé (Virchow Archiv, 23. kötet). Különbségül minden esetre megjegyzendő, hogy indicánban dús vizelet, ha éregülés által csakugyan megfeketedik, mindig üledéket ád, mely szabad szemmel vagy górcső alatt mindig kék színt mutat. Különben észre kell vennem, hogy lefolyt éven alkalmam volt az izr. kórházban hosszabb időn át egy beteget észlelnem, ki a kéthegyű billentyű elégtelensége, az illető szívszájadék szűkülése és a szívműködés nagyfokú rendetlensége mellett polyáriában szenvedett, a vizeletnek 1002—1005-nyi fajsúlyával. Ezen egészen tiszta, világosszinü, alig kissé sárgás vizelet időnkint az egész húgypalaczkon meglehetős vastag indigokék csapadékot rakott le, tehát minden esetre igen indicandus volt, a nélkül hogy akármi módon feketedést mutatott volna. Újabban Neoveu a „Gazette médicale“ 1874. 5. számában közli, hogy melanaticus dagokban szenvedő betegeknél a vizeletet szinte légsav és bhromsavas haméreg által feketedus tapasztalta, s egyszersmind a vérsavóban, a fehér vérsejtekben, valamint a vizeletben barnás festenyszemcséket és lemezkéket talált. Érdekes az, hogy ő ezen jelekből a helybeli bántalomnak az egész szervezetre, illetőleg a keringésre való terjedését következteti, s ezen alapon ellenjavaltnak tartja a melanoticus góczok kiirtását, ha ezen átalános tünetek megállapíthatók. Neubauer és Vogel kitűnő uroscopicus művének legújabb kiadásában szinte röviden megemlítve találtam a melanin-tartalmú vizeletet mint a festenyrák kísérőjét; ezen szerzők az illető festenyanyagot, mely tulajdonkép színtelen a vizeletben, s csak elegülés által feketedik, helyesen melanogen-nek nevezik. Végre Ultzman ás Hofman húgykémlési művében is 27*