Orvosi Hetilap, 1875. szeptember (19. évfolyam, 36-39. szám)
1875-09-05 / 36. szám
715 illik a sárga érzés eltűnésekor, még sokkal feltűnőbben, mint az oldalagos látásnál határozott zöld színérzés lép fel. Woinow és Schirmer, úgy tapasztalták, hogy a vörösnek megfelelő fény narancsszín érzést támaszt, s majd úgy, mint szerintük a narancs és zöld, sárga színűnek mutatkozik. Ezen tévedés a kísérleteknél alkalmazott színes paprikák vegyes fénye által jön feltételezve. Állításom bebizonyítására csak egy példát akarok itt felhozni. A színképi vörös szín helyettesítője festőanyagaink közül a cinnober, a cinnobervörös papír által visszavetett fényben pedig vörös, narancs, sötétzöld, sőt még kevés ibolyafény is foglaltatik. Vizsgálataim ezen eredményével igen megegyeznek nemcsak Sche Iske-nek már említett észleletei, hanem H. Schöler azon tapasztalata is, hogy a vörös oldalagos látás mellett színtelen fehérnek mutatkozik. De Bohlmann színképi fénynyel is a Woinow és Schirmer által találtakhoz hasonlókat észlelt; ennek oka vagy az eljárásban, vagy az észlelő reczeghártyájának egyéni különbségében rejlik. Ami az elsőt illeti, úgy Bohlmann perimetert használt, melynek széle mellett vagy felett közvetlenül a színes fény állott, a szem pedig egy másik, a perimeter széle mellett elvezethető fénylő pontot (spiritus-lámpát stb.) követett mindaddig, míg a megfigyelendő változás észlelhető nem volt. Miután itt a megfigyelendő színes fényen kívül még bármilyen kevés, vegyes fény is jutott a szem belsejébe, ez kétségtelenül zavarólag hatott, annál is inkább, minthogy a borszesz-lámpa fénye főleg sárga sugarakban igen dús. A „bujakór“ egy ritka esete. Közli Heltz Adolf író gyakorlóorvos, Vár-Palotán. (Vége). Martius elején hivatott betegem a végett, hogy bal fejrészében ismét érzékeny fájdalmai vannak, míg jobb fele semmit sem fáj, noha azon mindenféle apróságok vannak (saját kifejezése szerint), meg is döbbentem, midőn a jobb arczrészt a sok mindenféle vattás takarótól lecsupaszítva láttam: a fennt leírt szarvalakú képlet legalább hatszor nagyobb volt, a mellső faliáját az egész fül hosszában korlátolta, s miután egy hüvelyknyire megszélesedett és egy fél hüvelyknyire megvastagodott, az egész képletnek vesealakot adott, melynek domborulata az orr felé, vájulata a fül felé néz, kötszövettapintatú, élénk vörös színezetű és alapjához rögzített. A fül megett valamivel feljebb, az első göbnél mutatkozik egy diónagyságú, a bőr színezetével bíró keményded tapintatú dudor, s ugyanilyen szabálytalan dudoros emelkedés mutatkozik a fülkagyló feletti halántékrészen, a fülkagyló íve szerint terjedve, mellyből haránt, hátra- és lefelé; ennek színezete szinte a bőréhez hasonló, tapintásra porczkeménységű és alapjához rögzített. Ezen képletek sem magukban, sem érintésre nem fájdalmasak, úgy hogy betegem voltaképen nem ezek miatt, hanem baloldali szaggató fejfájásai miatt kérte ki tanácsomat. Ilyen állapotban mutattam be betegemet Scheiber Jr., unokatestvéremnek, ezen lap 1. olvasói előtt ismeretes, kitűnő szakképzettségű kortársamnak, ki szorgos vizsgálat és kikérdezés után, a fennt leírt előzmények tekintetbevételével, odanyilatkozott, hogy ezen hosszadalmas és nyakas lefolyású, s rögtön nagy kiterjedést nyert kór a legnagyobb valószínűséggel roszindulatú újképlet „hámrák“, mely a koponyacsontokban vehette kezdetét, s onnan tört ki a külbőrre; így volnának azután a torokbeli fekélyesedések egy részt, s a megelőző dühöngő, de most a kitörés után szünetelő féloldali fejfájások másrészt magyarázhatók. A gyógymódra nézve abban állapodtunk meg, hogy belsőleg ismét iodkaliumot adagoltunk, mit betegem egy ideig használt, s amire látszólag megkönyebbült, külsőleg pedig gyenge higany kenőcsöt alkalmaztunk. Mindazonáltal az új képlet napról napra minden átmérőjében terjedt. A fül előtti vesealakú új képlet szélesbedett és nyúlt hosszában ; a fül feletti ívszerű dudorzatok szinte szélesbedtek és terjedtek fel a falcsont felé; a fülczimpa megetti göb pedig kisebbedni és puhulni látszott. Mártius 10-kén egy új jelenség ébresztette fel figyelmemet, t. i. a veseforma új képletnek fül felé irányzott vájak része fekélyesedni kezdvén, Scheiber Jrral egyetemlegesen csodálkoztunk a jobb arczrész felette rész kinézésén, anélkül, hogy a beteg közérzülete még most lényegesen meg lett volna zavarva. A félívszerű új képlet az egész jobb pofát elfoglalván, élénk véres színezetű, a fül felé fordult vájt széle fekélyesedő , az egész arcz felette duzzadt, sötétvörös és kékes színezetű, keményded tapintatú, s mindenfelől nagymérvű hajszáledénytágulatok húzódnak és válnak vastagabbakká és sűrűbbekké az új képlet felé, s vékonyodnak, míg végre elmosódnak az egészségesebb bőrrészek táján. Ezen lelet kedves rokonomat még jobban megerősítette kórisméjében, mert ami olyan rögtön terjed, fekélyesedik, anélkül, hogy a legcsekélyebb fájdalmakkal járjon, nem lehet más, mint roszindulatú. Igen feltűnő csak az volt, hogy a fül megötti göb egészen múlófélben volt; nekem azonkívül sajátságosnak tetszett, hogy a fekélyesedés olyformán tűnt elő, mint a torokbeli álhártya, t. i. egy hosszúkás, az ív alakját követő, kissé emelkedő szürkésfehér hártya, mely szélein alapjától leválni kezdett. Scheiber Jr-nak legnagyobb sajnálatára Bécsbe kellett utaznia, s így az érdekes kór lefolyását nem követhette. Igen szeretett volna az új képletből egy kis részt kimetszeni és górcsőileg megvizsgálni, de ezen kérése a családtól megtagadtatott. Ápril hó folyamában az arcz mindig rútabb kifejezést nyert, az egész pofabőr felette túltengett, sötétveres és kékes nagy hajszáledénytágulatokkal; az egész arczfél a baléhoz képest négyszerre nagyobbodott, némely helyen puhább, némelyen keményebb tapintatú, s ezen nagy daganat mintegy beszegve van a halántéktól a szájszegletig ívszerűen kanyaruló, élénk veres, még emelkedettebb, két és fél hüvelyknyi hosszú, s félhüvelyknyi széles, keményded széltől. A már jelzett, fül feletti, hurkaszerűen kígyódzó dudorzat, a fülkagyló szélét követve, lefut a nyakig, ott elmosódik, de a nyak különböző részeiben is vannak itt-ott kiemelkedő, bőrszínű, kétszövettapintatú emelkedések. Sem az állalatti, sem a nyakmirigyek nincsenek beszűrődve, a nyelés igen nehéz a bal szájpad göbösödése következtében, másrészt a pofa túltengése és feszültsége a száj kinyitását is nehezíti, mi betegemnél az evést és beszélést felette kínossá teszi. Ezen időtájban, nagypénteken, vendégképen volt itt betegem egy unokája, fiatal jeles képzettségű kartársam, Szikszay Jr. Budapestről, ki 2 napig időzvén itt, az előzmények és a jelen állapot tekintetbevételével, szinte helybenhagyta kórisménket az új képlet roszindulatúságára nézve, a jóslatra nézve pedig a családot elkészítette arra, hogy szeretett anyjuk nemsokára ezen súlyos kórnak áldozatává lesz. Még május 6-ig az új képlet folyton növekedett, a kemény dudoros karima előnyomult a külső szemzugig, s a szempillák vizenyős daganata majdnem ökölnagyságot ért el és perezkeménységűvá vált; a felső ajak egy része a kemény széllel szinte dudorzatosan összeolvadt, úgy hogy a jobb arczrész roppant terjedelme miatt elefántkóros kinézést kapott. Betegem május, első napjait roppant elgyengülése miatt folyton az ágyban töltötte, s levesnél egyebet nem tudott nyelni, de az érlökés és légzés rendes, láza nincs ; a kóros arcz-, nyak- és koponyarészben semmi fájdalom, de annál kínzóbbak voltak a fájdalmak a bal arc- és koponyarészben, úgy hogy különösen éjjel 2—3 morphium-port kellett bevennie. Ez volt a beteg szomorú állapota, május 6-kán, midőn a kór tetőpontját elérve, legnagyobb bámulatomra és a család legnagyobb örömére napról napra mindinkább visszafejlődött. Legelőször a szemhéjak duzzadtsága engedett, mennyiben megpuhultak és összerohadtak, annyira, hogy 8-kán már megnyílt a szemrés. A 2 ujjnyi széles és ugyanolyan magas dudoros szél elhalaványult, s közepén behorpadt, mintha két ágra oszlott volna ; a fül körüli és a nyakig leterjedő bőrszínű, kigyódzó dudorzatok mindinkább megpuhultak, az arcz véredénytágulatai keskenyedtek és ritkultak. Betegem néhány órára felkelhet, de a baloldali arczfájások még 716