Orvosi Hetilap, 1875. november (19. évfolyam, 45-48. szám)

1875-11-21 / 47. szám

Kovács József tanár sebészeti korodájáról a budapesti kir. nagy egyetemen. A csontok roszindulatú álképletei. Réczey Imre tr.-tól. (Folytatás). Az esetet röviden ide iktatjuk: L. Eduárd, 20 éves, pancsovai, kovácslegény. Felvétetett a kórodéra 1873. mart. 5-kén. Bal alszár felső harmada teriméjében majdnem háromszorosra megnagyobbodott, orsóalakú, felette a bőr rendes színezetű, feszült és kevés kitágult viszérhálózatot mutat. A terimenagyobbodás helyenkint tömöttebb, helyenkint ernyedt izomtapintatú, sőt alsóbb részletein némi hullámzást is mutat, úgy önként mint nyomásra igen fájdalmas és rajta határozott lüktetés érezhető. Baját beteg 7 hó előtt vette állítólag észre, midőn járás alkalmával illető végtagjában tompa fájdalmat érzett, a nélkül azonban, hogy rajta alaki változást vett volna észre. A fájdalmak azóta nem fokozódtak ugyan, de folyton tartottak. Daganata 6 hó óta nőtt, főleg az utolsó 6 hét alatt rohamosabban nagyobbodott. Ezen adatok alapján, noha a csonthúsdag minden tünete jelen volt, a kórismét mégsem tehettük biztosan csonthúsdagra, mert mindinkább előtérbe lépett a dagon észlelhető lüktetés, mely a csontból kiinduló edényútképződés lehetőségét nem engedé kizárnunk. S midőn kételyünk eloszlatása végett, a kémszúrcsapoláshoz nyúltunk, kórisménk tévútra vezettetett. A szúrcsapcsövén át sötétpiros vér ürült ki gyenge sugárban, s azért a terimenagyobbodást csakis edény új képződésnek tarthattuk. Azon czélból tehát, hogy a vérodafolyásnak tetemes csökkentése által a gyógyulást zsugorodás útján lehetővé tegyük, márt. 30-kan a czombháromszög alsó zugában a czombóteret alákötöttük. Az alákötést követő viszeres vérpangás kiegyenlítése — mint előre látható volt — nem történhetett elég gyorsan, mivel az alszár felső harmadát körülvevő dag úgy a felületes, mint a mélyebb viszereket nagy fokban összenyomta. Ennek következtében a láb és alszár elhalt. Ápril 5-kén a végtagnak térd alatti részén az elhalásnak oly kétségtelen jelei léptek fel, hogy annak eltávolítását elhalasztanunk nem volt szabad. Miután a térdízületbeni kiízesítésre nem volt elegendő lebeny készíthető, a bütykök feletti combcsonkítást hajtottuk végre egy kisebb mellsől és egy nagyobb hátsó lebenynyel. E lebenyek nagyrészt gyors hegedés útján gyógyultak össze és alapjukhoz, s jun. 12-kén a beteg, ki még e közben orbánczot is állott ki, gyógyúlva távozott. A lekötési fonal 25. napon vált ki. Az eltávolított idag, mint az utóvizsgálat kiderítette, csonthúsdag volt a sípi csont felső ízületi végéből kiindulólag. Ilyen lehetett a leírás szerint azon eset is, melyet Montét közölt, s melyet ő az élén a sípcsont fejecsén levő csonthúsdagnak tartott, miért csonkítást végzett, s azután állítása szerint csontütérdagnak ismert fel. A dagról semmi közelebbit nem ír le, de amit leír, az inkább a mellett szól, hogy az eset egy velős és vérzések által átváltozott húsdag volt és nem ütérdag. Hasonló esetet említ legújabban Jaffé* * 2), hol a bal sípcsonton ülő csonthártyahúsdag, ütérdag gyanánt kezeltetett, s csak halál után derült ki a valódi tényállás. A csonthártyahúsdag kórismézése meglehet ezenkívül — hogy mást ne említsünk — nehezítve akkor, midőn az álképlet a megvastagodott csonthártyát és könyéket, melyek eddig fedték, áttörte és nagyobb térfogatával a lágy részek között tovább terjedt. Ilyenkor annak felismerése, vájjon a húsdag a csonttal áll-e, s mily összefüggésben, vagy csak a könyékkel, melyek szintén rögzíthetik az álképletet, — egy ideig kissé nehéz lehet, de kellő megfigyelés mellett e nehézség is legyőzhető. A kórisme megállapításával legtöbb esetben gyógyeljárásunk is meg van állapítva. Hogy a csontoknak ezen elfajulásai, ép úgy mint a lágy részek álképletei, sem magukban, sem azon különféle belső és helybeli szerekre nem gyógyulhatnak, melyeket évszázadok óta ajánlottak ily álképletek ellen, azt ma már senki sem vonja kétségbe. Egyaránt sikertelen maradt a régibb sebészek péppeli roncsolása és az újabbak terimbeles befecskendései (eczetsav, arzén, pokolkőoldat stb.-vel), sőt az Egyesült Államok orvosai által oly mesés módon ajánlgatott, condurango is. Alkalma volt kórodánknak mindezekkel több esetben kísérletet tenni, melyek eredményei *) Des anéurysmes des os. Montpellier méd. Journ. Juin 1868. 2) Jafle. Zur Kenntnis» der gefässreichen Sarcomé. Langenbeck’s Archiv. Bd. XVII. Pag. 91 etc.47 Mejtjelen mindein vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. sz., és Kilian György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle hzban. November 21. Budapest, 1875.® 3* - «2 Kir . ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és körüyvázlat közlönye. ’XILBen kitexB.csed.i.k évfol - Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Foman Kata és Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Bé cze y I. tr. Kovács József tnr. sebészeti korodájáról. A csontok roszindulatú álképletei. (Folyt.) — Grenersieh A. tnr. Adalék az ember hasi együttérző fonalán levő Paeini-testek ép- és kórbonettanához. (Vége). —Kelemen M. tr. Válasz Ujfalusy József tr. úrnak. (Vége). — Könyvismertetés. Das preussische Militär-Medicinal- Wesen in systematischer Darstellung bearbeitet von Dr. C. J. Prager. — Lapszemle. Kutya hengerbamnus frangula L ) mint enyhe hashajtó. Tárcza : Grósz L. tr. A brüsseli nemzetközi orvosi congressus határozatai. — Vegyesek. Melléklet: „Közegészségügy és törvényszéki orvostan“ 6. száma. előfizetési ár : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr.