Orvosi Hetilap, 1875. december (19. évfolyam, 49-52. szám)
1875-12-05 / 49. szám
979 szállanak alá az agyféltekékből a nyúltagyi vagy gerinczagyi légzőközpontokhoz — mivel e kedélymozgalmak az akarat közvetlen részvétele nélkül folynak le, s így reflex-természetűek — az agyféltekék nagy mozgató dúczaiból, a csík a 11 és lencse alakú testből (corpus striatum etc. lentiforme) az alsó agykocsányban (Hirnschenkelfuss) leszálló rostokban keresendő. Valószínű, hogy ugyan e mozgató dúczokban származnak át a mellkastágító nyúltagyi központokra a szagló ideg központi dúczsejteinek azon ingerületei is, melyek különféle szaganyagok behatása folytán keletkeznek és akaratlan belégző mozgásokat (szimatolás) keltenek. Hogy a láztelepekből (thalamus opticus) szintén jönnek rostok a nyúltagyi mellkas-tágító központokhoz, s reflex-mozgásokat válthatnak ki ezekben, a mellett tanúskodik azon tapasztalati tény, hogy a bőr hirtelen lehűlésekor compensatoricus jelentőségű, mély lélegzetvételek keletkeznek), mely a láttelepek élettani működéséről való jelen ismereteink szerint úgy magyarázható, hogy a hideg által a bőridegekben keletkezett ingerület a láttelepekig jut be, s ott származik át oly idegrostokra, melyek a nyúltagyi és gerinczagyi légző központokkal állanak kapcsolatban. E rostok útja valószínűleg a felső agykocsányban (Hirnschenkelhaube) vezet, mint amely rostjainak forrását M e g n e r t és az újabb agybonczoló búvárok szerint részben innen meríti. Az a körülmény, hogy valamely éles fénynek a reczegre való hirtelen hatásakor néha a rohamos mély be- és mély kilégzéssel járó prüszentés támad, arra mutat, hogy a négy telep (corpora quadrigemina) idegdúczaiból is szállanak alá rostok az alább fekvő nyúltagyi vagy gerinczagyi légző központokhoz. Szintén tudva van, hogy a háromosztatú ideg (n. trigeminus) többoldalú reflex összeköttetésben van a légző központokkal. Hogy az élő- és középagyi magasabb idegközponti részeknek a nyúltagyi és gerinczagyi légző központokra befolyásuk van, a fenntebbi tapasztalati adatok mellett kísérletek is bizonyítják. H e g e 1 m e i e r* 2) az agyféltekék nyomására azt tapasztalta, hogy a légvételek mélyebbekké és ritkábbakká lettek. Ide tartoznak azon észleletek is, hogy az agyféltekék kiirtása után mélyebbeké, ritkábbakká lesznek a légvételek. Simbriger3) a láttelepek megszúrása után szintén azt találta, hogy változások lépnek fel a légvételekben (mélyek, ritkák lesznek a légvételek), melyek újabban Nothnagel4) által is észleltettek. Fournier5), mivel kísérleteinél azt találta, hogy a láztelepeknek és környezetének megsértésére szapora mély légvételek keletkeznek, felveszi, hogy a légző mozgások, első kiindulási pontja e részekben lenne. Rokitanskyt pedig az tapasztalta, hogy a tengeri nyulak különösen a mélyebb agyrétegek kimetszése után hiányos légzés miatt halnak el. Miután így a légzőmozgások mechanizmusának működésében a tulajdonképeni mellkastágító és szűkítő idegközpontok működésén kívül a magasabban fekvő idegrendszeri részek állapota is közrejátszik, előre látható, hogy az a határozott tüneménysorozat, mely a fuladó vér hatására a légcső leszorítása után a mellkas mozgásaiban lefoly, más képet fog ölteni akkor, ha e magasabban fekvő idegrendszeri részeknek normális állapota már a fuladás előtt változást szenved vagy működése kiesik a játékból. Szintén változások várhatók azon esetben is, ha a légző központok előlegesen megszabadulnak a környéki idegbefolyástól. Ha az ilynemű fuladás alatt a mellkas tágulási és szűkülési tüneményeit a fenntebbi módon registráljuk, a keletkező görbe vonalok ennek folytán mindkét esetben el fognak térni azon görbe vonalaktól, melyek a légző mozgások közönséges feladás alatti jeleneteit mutatják. A következő vizsgálatoknál, melyeket az 1874-dik év nyarán a tüdős légzés zavaraira vonatkozó kísérleti kórtani előadásaim alkalmával Budapesten Balogh tmr. úr dolgozdájában kezdtem és az 1875. nyári félévben Kolozsvárt saját dolgozdámban folytattam, e változásoknak kutatását tűztem ki czélul. * * * Noha a légzőmozgások fuladás alatti lefolyásának a fenntebb említett mód szerinti jelzése, t. i. hogy a tüdőüregbe bezárt levegő légnyomási ingadozásait egy a légcsőbe tett canule-on keresztül registráló készülékkel feljegyezzük, már Y i e r o r ( 11) óta ismeretes, mindazonáltal, mivel nem találtam a rendelkezésem alatt álló literaturában teljes fuladási görbéket közölve, s a légvételek fuladás alatti lefolyását is csak nagyjában, többnyire graphicus észleletek nélkül találom leírva), nem tartom feleslegesnek az ide mellékelt 1-ső és 2-dik ábrában két ily graphicus táblázatot közölni, annyival inkább, mert e normális fuladási görbék összehasonlításul fognak szolgálni a más mód szerint kapott faladási görbék számára. A kísérleti berendezés e görbék felvételénél a következő volt. A hanyatt fekvő tengeri nyúlnál a kikészített légcsőbe egy üveg canule-t illesztettem, mely egy villaalakú rézcsőnek egyik ágával volt kapcsolatban. A réz villacső másik ága egy kaucsukcső segélyével ,z emeltyűs dobbal volt összekötve, a harmadik ága pedig a levegővel közlekedett és a rajta levő csap által el lehetett zárni, mely esetben természetesen — mivel az állat rendelkezésre csak annyi levegő állott, menynyi az elzárás pillanatában tüdejében és a dobba vezető kaucsukcsőben volt — gyors fuladás ásott be. Az emeltyűs dob íróemelytyűje a Foucault-féle szabályzóval ellátott óragép hajtotta hengeren nyugodott, melynek körfogata 42 cmtr. volt és egy perez alatt egyszer fordult meg. Ha ily berendezéssel a réz villa szabad csapját egyidejűleg zártam be a henger megindításával, az állat mellkasának tágulási és szűkülési viszonyai az elzárás utáni első légvételtől a legutolsóig fel lettek jegyezve. A mellékelt ábrák ötsörte kisebb alakban tüntetik elő két ily közönséges fuladás lefolyása alatt kapott görbéket. Minden sor egy percznek felel meg. A római számok a perczeket, az arab számok a másodperczeket jelentik. 1—2. ábra. A mellkas légző mozgásainak *) Herrmann. Pílueger’s Archiv III. k. 8. 1. „lieber die Gefahr des kalten Trinkens bei erhitztem Körpers.“ — Falk. Reichert et Du Bois Archiv. 1869. 236. 1. „lieber eine eigenthümliche Beziehung der H iutnerven zur Athmung,“ 2) Vierordt. Grundriss d. Physiologie d. Menschen. 1870. 207.1. 3) „OHL.“ 1872. Adatok a láttelepek élettani működéséhez. *) Virho w’s Archiv. 1875. 5) Recherches experimentales sur le fonctionment de cerveau. 1875. •) L. c. *) Lehrbuch der Physiol, sie des Menschen. 1844. 579. 1. 2) Tengeri nynlak és kutyákra vonatkozólag legjobban: Falck. „lieber den Tod in Wasser.“ Viren Arci iv, 47. k. 39. lap. — Bur don Sanderson. „Handbook fői he Phyéiological Laboratory.“ London. Churchill. 1873. 318. 1. Apnoe. Dyspnoe. Asphyxie. 980