Orvosi Hetilap, 1876. március (20. évfolyam, 10-13. szám)

1876-03-05 / 10. szám

187 188 mozgás úgy általánosságából mint élénkségéből tetemesen ve­szít. A mozgás ugyanazon uborkából való egyik készítményen már 76°-nál megszűnt, egy másikon pedig az csak 99°-nál enyészett el, midőn a szemcsék elhalaványodva, nagy csopor­tokba halmozódtak, egy harmadikon pedig még 100°-nál is lehetett itt-ott egyes szemcséket mozgásban látni, de ez mindig elhalóban volt. A szaporodás látszólag akként történik, hogy a szemcsék megnyúlnak, s a középen befűződnek; ha azonban nagyobb szemcséket vizsgálunk, vagy igen erős nagyításokat haszná­lunk, a szaporodás azon módját csak látszólagosnak találjuk, mennyiben olyankor úgy tűnik elénk, hogy a szemcsék egyik végükön kiöblösödnek, mintegy bimbót hajtanak, mely gyorsan nő, s csakhamar akkora lesz mint az anyaszemcse. Ezen szem­csék majd együtt maradnak, majd egymástól különválnak, s az előbbeni esetben mindegyik szemcse a szabad végén bimbózás útján tovább szaporodhatik, ha pedig több nemzedék ilyképen együtt marad, egymásután elhelyezett szemcsékből álló sorok feküsznek előttünk. A szaporodásnak egyszerűen befűződés útján történtét már Müller K.* 1), Halléban kétségbe vonta, kinek igen sajátságosnak tűnt fel, hogy a kettéválás egyszerűen oszlás útján menjen véghez, mely szaporodási módot egyébiránt úgy Cohn2), mint Billroth3) elfogad. A szemcsék különböző nagyságúakká lehetnek, alakjuk megváltoztatása nélkül , azonban megtörténhetik, hogy hosszú­ságukban inkább nőnek mint a többi átmérők szerint, s ilyen­kor pálczikaalakúak lesznek, mimellett mozgó­képességüket megtartják. Azt is láthatni,­ mint szabadon, mozgásban levő szemcsék egymáshoz csapódnak, összetapadnak, s hosszanti sor­ban állanak egymásután, midőn megtörténik, hogy az egymás­sal érintkező felületek eltűnnek, s csak az oldalfalak maradnak meg, miáltal a szemcsék pálcika- vagy szalagalakúak­ lesznek. Ily módon észlelni lehetett, hogy leginkább 3—5 szemcse szokott olyan hosszanti irányban összekapcsolódni. Ezen folya­matot már 24—27°-nál láthattuk, tartott az még 45 —58°-nál is, s a képződött pálc­skák és szalagok igen élénken mozogtak. A cellákban levő készítmények közül azon, mely viza­­hólyag főzetével záratott el, még a kilenczedik napon sem ta­láltunk semmi változást. A vízzel elzárt készítményen azonban ugyanazon időben láttuk, hogy a mag (3. ábra a) csak némely sejtben van meg, s a körül a képzőanyag megkevesbedett és meghaloványodott; ellenben a szemcsék (c) száma igen meg­szaporodott, s részben magányosan, szétszórva foglaltak helyet, illetőleg mozogtak a sejtburok belsejében, de voltak közöttük olyanok, melyek szaporodást fd) mutattak, ezenfelül pedig olvasószerüleg elhelyezett szemcsék fe), nemkülönben pálizika­­alakok ff) is találkoztak; végül előfordult az, hogy a szemcsék majd egynemű, majd igen finom közti anyag által kisebb­­nagyobb telepekben egyesültek. A 15-dik napon mind­ezen képződményeknek már nyoma sem volt; a még egészen ép sejtburokban chlorophyll-szemcséken és finom törmeléken kívül kívül egyebet látni nem lehetett. A fehérnyével ejtett készítmény sejteiben a 9-dik napon a sejtek belsejében magvaknak már nyoma sem látszott, hanem annál több szemcsét találtunk, melyek majd magukban mozogtak (4. áb. c), majd telepekké egyesülve, állottak fg és g'J. Ezen telepek némelyikében a szemcsék igen közel állottak egymás­hoz és nagyobbak voltak fg), míg mások kisebb és egymástól távolabb álló szemcsékből alakultak fg1), ezek között dúsabb közti anyaggal. A 15-dik napon itt-ott lehetett szemcséket láthatni, de ezek már nem mozogtak; a szemcsék legnagyobb része, valamint ezek telepei törmelékké szétestek. A Mayer-féle szabályos folyadékban eltett uborkasejtekben igen nagy szemcsékre akadtunk, belsejükben gömbölyded üre­gekkel. A szemcsék részint magányosan (c), részint többesével, olvasószerűen egyesülve fe), mozdulatlanul állottak, s ezen szem­cséknél igen jól és határozottan lehetett látni, mit fenntebb a kisebbekre nézve is mondottam, hogy a szaporodás nem egyszerű oszlás, hanem bimbóképződés útján megy véghez. Voltak még a sejtekben itt-ott szalagalakú képződmények is­, melyek szinte nem mozogtak. Ez volt a lelet a bezárás után a 9-dik napon, míg a 15-dik napon már csak kevés összetöpörödött szemcse találtatott, a többi szemcsék pedig részint finom törmelékké váltak, részint úgyszólván szétolvadtak. Említtetlenül nem hagyhatom, hogy az uborkát, mely ezen vizsgálataimhoz anyagot szolgáltatott, a február kezdetén levő, legalább 12°-a hidegben Párisból kaptam, s egészen­­meg volt fagyva, mi mutatja, hogy a szóban levő szemcsék igen alacsony hőmérséket képesek kiállani a nélkül, hogy fejlődési képességüket elveszítenék Ezek után, ha tekintetbe veszem, hogy azon szemcsék, melyeket Karsten, s utána Nüesch elválasztó sejtecskéknek tart, kedvező körülmények között mozoghatnak, nőhetnek és sza­porodhatnak, midőn magukhoz hasonló alakok, vagy ezek szár­mazékai keletkezhetnek, kéntelen vagyok azokat önálló szer­vezeteknek tartani. Való ugyan, hogy minden összetett szer­vezet sejteit elemi szervezetekként, így pedig a szóban levő szem­cséket is mint valamely elemi szervezet sejtecskéit foghat­juk fel; mindamellett, ha szemünk előtt áll az, hogy a tárgyalt szemcsék növekedésük és szaporodásuk közben azon sejtekhez, melyekben találhatók, hasonló, vagy csak hason­lítható képződményeket soha sem hoznak létre, helyesebbnek látszik azon vélemény, hogy azok a növénysejtekbe belefutott önálló szervezetek, melyek azok képző­anyagát alkalmilag táplálkozásukra felhasználjuk, s ha ezt felemésztették, táplá­lék hiányában tönkremennek. Ha pedig azon szemcséket és a belőlük kifejlődhető pálczikákat, nemkülönben szalagalakokat önálló szervezetek­nek tartjuk, azokat úgy állatoknak mint növényeknek tart­hatjuk. S valóban, az általunk leírt szemcsék nem mások, mint azon ázalagok, melyeket Ehrenberg monas crepusculum névvel jelöl; a pálczikák és szalagok pedig Ehrenberg által 1830-ban szinte az ázalagok közé, még pedig a vibriók csa­ládjába soroztattak. Ezután Ed. 1838-ban az ázalagokról megjelent nagy munkájában négy nemet különböztet meg, melyek között találjuk a bacteriumokat mint hajlíthatatlan, egyenes és a vibriokat, mint hajlítható és mozgékony, egyenes fonalakat. Dujardini­ elfogadta Ehrenberg „vibrionia“ csa­ládját, ezeket az ázalagok sorozatában legalsóbb fokon állók­nak tekintve. S még Schmarda L. K.2) kitűnő álattani mű­vében is a szájtalan szalagok (astomata) első családját Ehrenberg vibrio-féléi (monas crepusculum, bacterium, vibrio) képezik, melyeket ő erjesztő állatféléknek (cymozoyca) nevez. Azonban már Claus K.3), többek között azokra nézve is azon véleményen van, hogy azok az újabb vizsgálatok után köze­lebb viszonyban állanak a gombákhoz és moszatokhoz, mint­sem az állatokhoz. Midőn ezen, minket érdeklő szervezetek állati vagy nö­vényi természete felett nézeteinket tisztázni akarjuk. Cohn­­nal­­ egyetértve, helyesen cselekszünk, ha figyelemmel va­gyunk azoknak burkára, mely hamanylúgnak (Kalilauge) hatalmasan ellenáll. Ez mutatja, hogy ezen szervezetek nem fehérnyetermészetű burokkal vétették körül, mint az ázala­gok, hanem inkább a szénvizegyek közé tartozik az. Ezen burkok továbbá úgy az iblany, mint az eczetsav hatásának ellenállanak, melyek azonban a szóbanlevő szervezetek moz­gásait megszüntetik, s ezeket különösen az utóbbi igen l) Botanische Zeitung. 1866. — 2) Beiträge zur Biologie der Pflan­zen. Boroszló 1872. 2. fűz. 138. ). — s) Untersuchungen d. Vegetations­­formen von Coccobacteria septica. Berliu 1874. 8. 1. *) Histoire naturelle des zoophytes 1841. — 2) Zoologie. Becs, 1871. I. köt. Í82. 1. — 3) Orundzüge der Zoologie. Marburg és Lipcse. 1872. 99. 1. — 4) I. h. 138. 1.

Next