Orvosi Hetilap, 1876. március (20. évfolyam, 10-13. szám)
1876-03-05 / 10. szám
187 188 mozgás úgy általánosságából mint élénkségéből tetemesen veszít. A mozgás ugyanazon uborkából való egyik készítményen már 76°-nál megszűnt, egy másikon pedig az csak 99°-nál enyészett el, midőn a szemcsék elhalaványodva, nagy csoportokba halmozódtak, egy harmadikon pedig még 100°-nál is lehetett itt-ott egyes szemcséket mozgásban látni, de ez mindig elhalóban volt. A szaporodás látszólag akként történik, hogy a szemcsék megnyúlnak, s a középen befűződnek; ha azonban nagyobb szemcséket vizsgálunk, vagy igen erős nagyításokat használunk, a szaporodás azon módját csak látszólagosnak találjuk, mennyiben olyankor úgy tűnik elénk, hogy a szemcsék egyik végükön kiöblösödnek, mintegy bimbót hajtanak, mely gyorsan nő, s csakhamar akkora lesz mint az anyaszemcse. Ezen szemcsék majd együtt maradnak, majd egymástól különválnak, s az előbbeni esetben mindegyik szemcse a szabad végén bimbózás útján tovább szaporodhatik, ha pedig több nemzedék ilyképen együtt marad, egymásután elhelyezett szemcsékből álló sorok feküsznek előttünk. A szaporodásnak egyszerűen befűződés útján történtét már Müller K.* 1), Halléban kétségbe vonta, kinek igen sajátságosnak tűnt fel, hogy a kettéválás egyszerűen oszlás útján menjen véghez, mely szaporodási módot egyébiránt úgy Cohn2), mint Billroth3) elfogad. A szemcsék különböző nagyságúakká lehetnek, alakjuk megváltoztatása nélkül , azonban megtörténhetik, hogy hosszúságukban inkább nőnek mint a többi átmérők szerint, s ilyenkor pálczikaalakúak lesznek, mimellett mozgóképességüket megtartják. Azt is láthatni, mint szabadon, mozgásban levő szemcsék egymáshoz csapódnak, összetapadnak, s hosszanti sorban állanak egymásután, midőn megtörténik, hogy az egymással érintkező felületek eltűnnek, s csak az oldalfalak maradnak meg, miáltal a szemcsék pálcika- vagy szalagalakúak lesznek. Ily módon észlelni lehetett, hogy leginkább 3—5 szemcse szokott olyan hosszanti irányban összekapcsolódni. Ezen folyamatot már 24—27°-nál láthattuk, tartott az még 45 —58°-nál is, s a képződött pálcskák és szalagok igen élénken mozogtak. A cellákban levő készítmények közül azon, mely vizahólyag főzetével záratott el, még a kilenczedik napon sem találtunk semmi változást. A vízzel elzárt készítményen azonban ugyanazon időben láttuk, hogy a mag (3. ábra a) csak némely sejtben van meg, s a körül a képzőanyag megkevesbedett és meghaloványodott; ellenben a szemcsék (c) száma igen megszaporodott, s részben magányosan, szétszórva foglaltak helyet, illetőleg mozogtak a sejtburok belsejében, de voltak közöttük olyanok, melyek szaporodást fd) mutattak, ezenfelül pedig olvasószerüleg elhelyezett szemcsék fe), nemkülönben pálizikaalakok ff) is találkoztak; végül előfordult az, hogy a szemcsék majd egynemű, majd igen finom közti anyag által kisebbnagyobb telepekben egyesültek. A 15-dik napon mindezen képződményeknek már nyoma sem volt; a még egészen ép sejtburokban chlorophyll-szemcséken és finom törmeléken kívül kívül egyebet látni nem lehetett. A fehérnyével ejtett készítmény sejteiben a 9-dik napon a sejtek belsejében magvaknak már nyoma sem látszott, hanem annál több szemcsét találtunk, melyek majd magukban mozogtak (4. áb. c), majd telepekké egyesülve, állottak fg és g'J. Ezen telepek némelyikében a szemcsék igen közel állottak egymáshoz és nagyobbak voltak fg), míg mások kisebb és egymástól távolabb álló szemcsékből alakultak fg1), ezek között dúsabb közti anyaggal. A 15-dik napon itt-ott lehetett szemcséket láthatni, de ezek már nem mozogtak; a szemcsék legnagyobb része, valamint ezek telepei törmelékké szétestek. A Mayer-féle szabályos folyadékban eltett uborkasejtekben igen nagy szemcsékre akadtunk, belsejükben gömbölyded üregekkel. A szemcsék részint magányosan (c), részint többesével, olvasószerűen egyesülve fe), mozdulatlanul állottak, s ezen szemcséknél igen jól és határozottan lehetett látni, mit fenntebb a kisebbekre nézve is mondottam, hogy a szaporodás nem egyszerű oszlás, hanem bimbóképződés útján megy véghez. Voltak még a sejtekben itt-ott szalagalakú képződmények is, melyek szinte nem mozogtak. Ez volt a lelet a bezárás után a 9-dik napon, míg a 15-dik napon már csak kevés összetöpörödött szemcse találtatott, a többi szemcsék pedig részint finom törmelékké váltak, részint úgyszólván szétolvadtak. Említtetlenül nem hagyhatom, hogy az uborkát, mely ezen vizsgálataimhoz anyagot szolgáltatott, a február kezdetén levő, legalább 12°-a hidegben Párisból kaptam, s egészenmeg volt fagyva, mi mutatja, hogy a szóban levő szemcsék igen alacsony hőmérséket képesek kiállani a nélkül, hogy fejlődési képességüket elveszítenék Ezek után, ha tekintetbe veszem, hogy azon szemcsék, melyeket Karsten, s utána Nüesch elválasztó sejtecskéknek tart, kedvező körülmények között mozoghatnak, nőhetnek és szaporodhatnak, midőn magukhoz hasonló alakok, vagy ezek származékai keletkezhetnek, kéntelen vagyok azokat önálló szervezeteknek tartani. Való ugyan, hogy minden összetett szervezet sejteit elemi szervezetekként, így pedig a szóban levő szemcséket is mint valamely elemi szervezet sejtecskéit foghatjuk fel; mindamellett, ha szemünk előtt áll az, hogy a tárgyalt szemcsék növekedésük és szaporodásuk közben azon sejtekhez, melyekben találhatók, hasonló, vagy csak hasonlítható képződményeket soha sem hoznak létre, helyesebbnek látszik azon vélemény, hogy azok a növénysejtekbe belefutott önálló szervezetek, melyek azok képzőanyagát alkalmilag táplálkozásukra felhasználjuk, s ha ezt felemésztették, táplálék hiányában tönkremennek. Ha pedig azon szemcséket és a belőlük kifejlődhető pálczikákat, nemkülönben szalagalakokat önálló szervezeteknek tartjuk, azokat úgy állatoknak mint növényeknek tarthatjuk. S valóban, az általunk leírt szemcsék nem mások, mint azon ázalagok, melyeket Ehrenberg monas crepusculum névvel jelöl; a pálczikák és szalagok pedig Ehrenberg által 1830-ban szinte az ázalagok közé, még pedig a vibriók családjába soroztattak. Ezután Ed. 1838-ban az ázalagokról megjelent nagy munkájában négy nemet különböztet meg, melyek között találjuk a bacteriumokat mint hajlíthatatlan, egyenes és a vibriokat, mint hajlítható és mozgékony, egyenes fonalakat. Dujardini elfogadta Ehrenberg „vibrionia“ családját, ezeket az ázalagok sorozatában legalsóbb fokon állóknak tekintve. S még Schmarda L. K.2) kitűnő álattani művében is a szájtalan szalagok (astomata) első családját Ehrenberg vibrio-féléi (monas crepusculum, bacterium, vibrio) képezik, melyeket ő erjesztő állatféléknek (cymozoyca) nevez. Azonban már Claus K.3), többek között azokra nézve is azon véleményen van, hogy azok az újabb vizsgálatok után közelebb viszonyban állanak a gombákhoz és moszatokhoz, mintsem az állatokhoz. Midőn ezen, minket érdeklő szervezetek állati vagy növényi természete felett nézeteinket tisztázni akarjuk. Cohnnal egyetértve, helyesen cselekszünk, ha figyelemmel vagyunk azoknak burkára, mely hamanylúgnak (Kalilauge) hatalmasan ellenáll. Ez mutatja, hogy ezen szervezetek nem fehérnyetermészetű burokkal vétették körül, mint az ázalagok, hanem inkább a szénvizegyek közé tartozik az. Ezen burkok továbbá úgy az iblany, mint az eczetsav hatásának ellenállanak, melyek azonban a szóbanlevő szervezetek mozgásait megszüntetik, s ezeket különösen az utóbbi igen l) Botanische Zeitung. 1866. — 2) Beiträge zur Biologie der Pflanzen. Boroszló 1872. 2. fűz. 138. ). — s) Untersuchungen d. Vegetationsformen von Coccobacteria septica. Berliu 1874. 8. 1. *) Histoire naturelle des zoophytes 1841. — 2) Zoologie. Becs, 1871. I. köt. Í82. 1. — 3) Orundzüge der Zoologie. Marburg és Lipcse. 1872. 99. 1. — 4) I. h. 138. 1.