Orvosi Hetilap, 1876. március (20. évfolyam, 10-13. szám)
1876-03-26 / 13. szám
duzzadtak voltak, gömbölyű bacteriumokat tartalmaztak, s több helyen a hámsejtek leváltak. A Bowmanutok és a húgycsatornácskák hámsejtei megnagyobbodvak, számtalan szemcsével, melyek KHO-lúg hozzáadása után nagyobb részben zsírcseppeknek, míg kisebb részben mozgásban levő gömbölyű bacteriumoknak bizonyultak. Ezen czikkem folyamában már említettem, hogy a bőr alá jutott bacteriumok a véredények falán át, ezek üregébe bejuthatnak, s itt nem szólva azon eshetőségről, hogy a bacteriumok a nyirkedényeken keresztül is eljuthatnak a vérbe, nemkülönben hogy azok az edények megkerülésével a közszövetben a szervezet minden részéhez elvándorolhatnak, elő akarom adni azoknak kijutása módját az edényekből, mégpedig úgy, mint ezt közölt vizsgálataim alkalmával a látottak után következtethetem. Nevezetes azon lelet, melyet a III. 5. esetében találtam, hol az edényfalban bacteriumos színtelen vérsejtek voltak, s hogy ezek a falon keresztül ki is vándorolnak, erre a 6. és 8. eset is látszik mutatni, valamint utal a 7. eset bélbeli lelete is. Ezen esetekben a színtelen vérsejtek az edények falába és ezen keresztül vándoroltak, anélkül, hogy ezek üregében felhalmozódtak és tömeszeket képeztek volna; egyszerűen az edényfalak belső felületéhez tapadtak azok, s azután a falakba vették magukat, innét tovább haladva. Hajszáledényeken a vérsejtek keresztülhatolását nem láttam, hanem csak olyan edényekben, melyek viszereknek látszanak. A II. sz. alatt) megemlítem, hogy a májban bacteriumos színtelen vérejtekből alakult tömesz volt jelen, itt azonban sejtek vagy bacteriumok kivándorlásának nyomaival nem találkoztam. Ezen tekintetben bővebb felvilágosítást nyújt a 7. es. (10. áb.), melyben látható, mint a tömeszt alkotó színtelen vérsejtek részben már magukban az edényekben szétesnek, s azután a megszabadult bacteriumok a falon keresztül a szomszédos szövetekbe jutnak; de az utóbbiakban látunk olyan alakú bacteriumos sejteket is, melyeket színtelen vérsejteknek vagyok kéntelen tartani, s itten láthatni továbbá ezek sorsát, mely abból áll, hogy ők maguk szétesnek, míg a bacteriumok belőlük kiszabadulnak. S valóban azon alakok, melyekben vándorsejtek a tüdőkben (III. 5., 6., 8. eset) mutatkoztak, nem hasonlítanak a szóbanlevő szervben egyidejűleg előjövő megszaporodott sejtekhez (5. és 8. es.), s nincs elegendő adat ezeknek az előbbiekből származtatására. Vándorsejtek voltak a III. 2. eset vesebeli kötszövetében is. Valószínű, hogy a színtelen vérsejtek eseteinkben csak a bacteriumok vivőként szerepeltek, míg a sejtek szaporodását részint a hám-, részint a közszöveti sejtek túlképződése eredményezte, minek a kezelésmód által hatásossá vált bacteriumok voltak tényezői. Hogy pedig a bacteriumok a véredényekből, színtelen vérsejtek nélkül is kijuthatnak, erre legalább részben már a 7-dik eset lelete mutatni látszik, de még inkább utal erre a 2. és 7. esetben a vesebeli lelet. A vérben ugyanis a bacteriumoknak csak egy része jut a színtelen sejtekbe, míg másik részük szabadon marad, s ezek azután az edényfalakhoz tapadva, ezeken keresztül majd a kötszövetbe (III. 2. es.), majd a Bowmann-tokba (7. es.), az utóbbiból pedig a húgycsatornácskákba mennek. A III. 1. és 9. eset szintén oda látszik utalni, hogy a bacteriumok leginkább a Malphighicsodarecze edényfalain keresztül jutnak úgy a Bowmann-tok * mint a húgycsatornácskák hámsejteihez. Azonban ha azt nem is akarjuk felvenni, hogy a kötszövetbe jutott bacteriumok az üvegszerű saját hártyán fúrták át magukat, a Bowmanntokba jutásnak még azon módja fennmarad, hogy ebbe ott hatoljanak be, hol az edények be- és kijutásának helye van. Más szervekben a bacteriumok vándorlásának útjait nem szemlélhettem, de aligha hibázom, ha felveszem, hogy azokban sincs az másképen, mint ezeket a leírt esetekben találtam. Miután ekként vázolni iparkodom, hogy a bacteriumok milyen utakon haladnak a szervezetben és jutnak el a szervekhez, szólanom kell arról, milyen szervekre vannak azok hatással. Kísérleteimben találtam, hogy a bacteriumok a koponya-, mellkas- és hasüregbeli szervekre átalában véve kisebb-nagyobb befolyással lehetnek, azonban úgy látszik, hogy a beleket, veséket és a tüdőket leginkább kedvelik, míg a májra csekélyebb mértékben és az agyra még kevésbé gyakorolják befolyásukat. Ezenkívül még azon szervekre is, melyekben leginkább megfészkelik magukat, nem mindenkor vannak hatással, vagy legalább ez nem mindenkor egyforma; ehhez az is járul, hogy ugyanazon szerv különböző szövetei általuk nem mindenkor támadtatnak meg egyenlőképen, nemkülönben valamely szerv ugyanazon szövetei különböző esetekben különbözőképen szenvedhetnek. A belek majdnem mindig erősen támadtatnak meg, így a III. 1. eset kivételével a többi állatok valamennyien hasmenésben szenvedtek, mi már a 2. napon is felléphet (4. és 6. es.), közönségesen azonban a 8—9-dik napon mutatkozik először s tart egészen a halálig. Ezen tüneteket a belek hurutos voltából, a bolyhoknak a hámsejtek leválása folytán bekövetkező lecsupaszodásából (7. és 8. es.), nemkülönben a Lieberkühn-mirigyek duzzadtságából (III. 2. és 3. es.) és hámsejteiknek szaporodásából (7. es.) megfejthetjük, s minden esetre a legvégzetteljesebb jelenségek közé tartozik. A belekben egy ízben a nyirktüszöket megduzzadva észleltük, ennek azonban a hasmenésre nem igen tulajdoníthattam befolyást. A gyomor több esetben (II., III. 2., 3., 4., 5. és 6. es.) hurutos volt, mi bizonyára előmozdította az állatok étvágytalanságát; ez a hasmenéssel majd egyidejűleg lépett fel, majd pedig azt megelőzte. A tüdők közönségesen szintén bántalmaztatnak, azonban míg némelykor a rekeszecskék hámsejtei túlképződnek, s ezek azokat egészen is kitölthetik (III. 1. és 7. es.), máskor azt látjuk, hogy a kötszövet van vizenyősen megduzzadva (III. 2. és 6. es.), abban szabad, vagy vándorsejtekbe ágyait bactermmnokkal; esetleg a kötszövet is lehet sejtek túlképződésének színhelye, még pedig majd magában (4. es.), majd sejtek szaporodásával a rekeszecskékben (7. es), vagy vizenyővel bonyolódva; ezenkívül azon eset is előfordulhat, hogy míg a kötszövetben vizenyő van jelen, a rekeszecskékben sejtek halmozódnak fel (II. és III. 3. es.); egy ízben a hörgők hámsejtei voltak túlképződve, míg a tüdők többi része alig szenvedett (5. es.). A tüdőbeli ezen változások pedig megfejtik a légvételek nehezebbé válását, nemkülönben gyérülését, mi esetleg csak 4-gyel volt (7. es.) kevesebb, de máskor 16-ot (5. es.), 20-at(III. 1. es.), sőt 30-at is (III. 2. es.) kitett az. Nem volt eset, melyben a vesék többé-kevésbé bántalmazva ne lettek volna, még pedig leginkább a kéregállomány szenvedett, hol a bacteriumok nagyobb számmal fészkelik meg magukat, míg a velőállományban vérbőségen és a *) OHL. 11. sz. 207. hasáb. — 2) OHL. 11. sz. 207. hasáb.