Orvosi Hetilap, 1876. április (20. évfolyam, 14-18. szám)
1876-04-02 / 14. szám
269 270 és alsó végtagokon kevés vöröses kiemelkedés látható, közepükön kis hólyaggal, ugyanaznap beteg a bőrosztályra áttétetett. A harmadik eset bejöttekor panaszolta, hogy 5 nap óta bágyadt, reggel felé borzongása van, mit forróság követ; köhögése már hosszabb idő óta tart. Vizsgálatra a tüdőkben jelen levő kisfokú huruton kívül más rendellenesség nem észleltetett. Hőfok bejöttekor (január 17-kén): e. 36°8; jan. 18-kán r. 37°4, e. 38°; jan. 19-kén r. 37°4,e. 38°4; jan. 20-kán r. 40°4, e. 40°; jan. 21-kén r. 39°2, a mellen és felső végtagokon kis vöröses kiemelkedések jelentek meg kevés számmal, melyek másnap hólyagokká emelkedtek fel, köldökkel közepükön. Még aznap áttétetett a beteg a bőrosztályra. A kezelés a következő volt: míg a himlő nem volt kifejlődve, lepedőzést alkalmaztunk, belsőleg savat. A himlők kifejlődése után ez esetek más osztályra tétettek át. Variolois (2 férfi) esetei közül az egyik gyógyult, a másik az osztályra tétetett át. Az első már gyógyultan vétetett át. A második eset betegségének 2-dik napján vétetett fel nagyfokú lázzal, mit hideg rázás előzött meg, s fejfájás követett. Vizsgálatra a láz tünetein kívül más rendellenesség nem észlelhető. Hő este 40°4, 8-dik nap v. 40°4, a mell baloldalán néhány vöröses folt; este a hő 40°8, már több kiemelkedés észlelhető a mell másik oldalán is, a felkaron itt-ott egy , 4-dik nap reggel rendes a hőfolt, s így is maradt; a kiemelkedések csak lassan szaporodtak, a homlokon csak néhány volt. 5-dik nap a régiebbek hólyagokká lettek. Kezelés mint előbbi esetekben. Morbi 1t us (1 férfi) esete gyógyult. Bejött betegségének 2-dik napján torokfájással, mely hideg borzongással kezdődött. Vizsgálatnál a mandolák, nyelcsap, garatívek duzzadtaknak, belöveltnek mutatkoztak; a szervekben eltérés nem volt. Hő este 39°6 ; 3-dik nap r. 37°8, e. 40°; 4-dik nap r. 38°4, e. 40°, az egész testen az arcz kivételével kis piros bibircses emelkedés látható; 5-dik nap r. 37°4, e. 38°2; 6-dik nap rendes a hőfok, s így is maradt. A bibircses kiemelkedések lelohadtak, a bőr finom korpaalakban lehámlott három nap alatt. A torokfájás ellen alumen syrup, mororum-mal alkalmaztatott. 3) Táplálkozási zavarok fertőzés nélkül (1 nő). Ez osztályba tartozó betegségek közül csak egy eset fordult elő, t. i. chlorosis, s az gyógyúlt. Az eset következő: K. Lina, 18 éves, 1875. január 30-kán vétetett fel. Betegség kezdetéről említi, hogy 3 nappal bejötte előtt vért hányt, következő nap székében feketés összeálló vér volt; harmadnap ismét hányt kétszer. Havi tisztulása mindig rendetlen, 2—3 hónapban egyszer jön. A magasabb termetű, jól táplált nőbeteg bőre, valamint a látható nyákhártyák feltűnő halaványak, az arcz legkisebb okra kipirul. Étvágy kevés, nyelés szabad Mellkas domború, légzéskor egyenletesen emelkedik, kopogtatás és hallgatódzásra a tüdők eltérést nem mutatnak. Szívhangok tiszták. A torkolati viszerekben fuvás észlelhető. Gyomortáj nyomásra fájdalmas. Lép és máj rendesek. Has rendes. Vizelet feltűnő halavány, fajsúlya 1010, savi hatású, idegen alakelemeket nem tartalmaz. A beteg bennléte alatt láztalan volt, nem hányt, kapott ferrum sulf pulv., kal. earb-mal egyenlő adagban pilula alakban, s ezekből 4 skatulyával fogyasztott el. A bőr rendes színezetet nyert, a halaványság eltűnt. A terhesség és mellrák szövődménye különös tekintettel a szülésre. Spiegelberg U. tr. nőgyógyászati korodájáról Borossióban, Tauffek Vilmos tr-tól. (Folytatás). Pfannbuch egy idevágó esetet közölve), jelentékeny körülményre hívja fel figyelmünket. Az eset kivételes volt, mert a kóros tünetek a terhesség tartama alatt jelentékenyen fokozódtak, azonban leírása után ítélve, Bright-kór volt jelen, s hogy ez a terhesség alatt roszabbulási tünetekkel járt, korántsem erőtleníti a rák és terhességről általunk mondottakat, mert hiszen a rendes lefolyást számos más idült körfolyamat ép úgy megzavarhatja; a terhesség végéig, a Bright-kór tünetei közt kínteljesen élő betegnél szülfájdalmakra hiában várt, s a hoszszas halálküzdelemben kimúlthoz későn hivatván, sem az élen, sem a hullán nem végezhette siker reményével, a különben nem ellenzett császármetszést. A bonczolat teljesen érett magzatot hozott világra; e gyermeknek élete minden valószínűséggel meg lett volna menthető, ha szülfájdalmak önként vagy művileg léptek volna fel. E tapasztalat indította Pfannbuchot azon, minden tekintetben pártolható tantétel ajánlatára, hogy : „oly beteg terhesnél, kinek halála, a rendes időben történendő szülés előtt, be kell hogy következzék, életképes magzat jelenléte esetén, a koraszülés még akkor is előidézendő, ha a szülés előreláthatólag csak a császármetszés által lesz befejezhető. A szülés beállta idején és közlött vizsgálataink folytán, főbb vonásokban csaknem biztossággal meghatározhatjuk, hogy mily lefolyást vehet a szülés; ezek szerint megalakíthatjuk eljárási tervünket, habár minden eshetőségre készen kell lennünk. Három csoportba oszthatjuk az eseteket: egyikben reményünk van, hogy a szülés a rendes szülutakon keresztül történhetik meg, a magzat és anya jelentékeny veszélye nélkül; a másikban a szülutak kóros elváltozása feltétlen akadályát képezi a szülésnek, s az e két véglet közt levő esetek a harmadik és legnagyobb csoportot képezik, minden lehető átmenettel. A javalatok következők lehetnek: kellő határok közt várakozás; dagcsonkítás; mély bemetszések a beszüremkedett részekbe; fogó. Hogy a fordítás, koponyafúrás, zúzás és magzatdarabolás nem képezhetik a javalat tárgyát, kiderül a mondottakból, de még világosabb lesz a mondandók után; végeznünk kell azonban, ha az előbb említett szelídebb beavatkozások cserben nagytak, nevezetesen ha már úgyis halott magzattal van dolgunk, feladatunk lesz ép e műtétekről kimutatni, hogy általuk sem az anyának, sem a magzatnak nem használunk, s hogy e nehezebb eseteknél egész bátran a még szokatlan, de ily esetekben az említett eljárásoknál semmivel sem veszélyesebb császármetszéshez kell folyamodnunk. A várakozást oly esetekben, midőn a kóros elváltozás csak a külső méhszáját vagy egyik ajkat illeti, megengedhető mindaddig, míg a burok ép napokig várakozni egyértelmű volna a magzat és anya életéről való lemondással, mert oly szembetűnő a rákos méhnek repedésre való hajlama, hogy 47 eset közül a terhesség végén, az exspectatív kezelés mellett 15-ször következett be.2) A várakozó módszernek kellő határait megszabni felette fontos, mert, tapasztalás szerint, a méh alsó részletének egyenetlen ellenállása mellett, a burok legtöbb esetben korán megrepedt, a magzatvíz elfolyása után a méhrepedés veszélye mind közelebb jön, s ha végre a tetemes ellenállás le is győzetik, a kitolási időszak a magzat elhalásával, a támadt repedéseknek a méh testébe való folytatásával, esetleg halálos vérzésekkel állhat összefüggésben), a gyermekágy lefolyására pedig a zúzott, szaggatott részek ereselése nem lesz közöpös. A hátsó ajknak határolt megbetegülésénél, ha szövődmény nincsen jelen, mindig kedvező kimenetelt várhatunk ; a mellső ajknak önálló megbetegülésnél az anyák kedvező viszonyát 87.5, a gyermekekét 83.3%-kal találjuk feljegyezve. Hasonlíthatlanul kedvezőtlenebbek a viszonyok, ha a kórfolyamat az egész külső méhszáját elfoglalja, vagy a nyaki részletre is átterjed ; első esetben az anyák közül 37.5%, a magzatok közül 33.3% maradt életben; utóbbiban az anyák közül 84.7, a gyermekek közül csak 25.0% menekült meg.4) A túl sokáig tartó várakozás főhátránya, a mondott veszélyeken kívül az, hogy elszalasztjuk az időpontot, midőn más * Il ’) Ein Pall v. Care, utert mit Gravid. Archiv f. G. u. G. VII. 169.1. x) Arneth. Geburtskülfl. Praxis. 1851. 65. lap. — 2) Cohnstein. Id. Il — 3) Scauzoni. Id. h. (1865) 463. lap. — Encyclop. Wortb. d. med. Wiss. Berlin. XIX. köt. 322. lap. 14) Cohnstein, Id. h. — Chiari, Braun, Spaeth. Klinik d. Geblr. 585. lap.14*