Orvosi Hetilap, 1876. június (20. évfolyam, 23-26. szám)

1876-06-04 / 23. szám

479 480 hámon gombafajt talált, mely sehogysem hasonlít a bőrön eddig észlelt gombafajokhoz. Ezen határozottsággal odaállí­tott lelet őt arra bívta, hogy a Foxtól adott nevet „impetigo parasitaria“ névvel cserélte fel. Általában véve, Kohn állítását kevéssé veszik számba, mert a kórkép leírásánál nem lényegtelenül eltér Foxtól, s mert — a­mi bizonyára legsúlyosabb — egy eddig ismeret­len növényelősdirel, termékenyítő szervekkel, épen oly he­lyeken állítja, hogy előfordul, melyeken az természeténél fogva nem könyen lelhetőt). Hogyha azonban a tényállást mélyebben és tárgyilago­san vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a felhozott kételyek a bántalomnak hibásan választott elnevezéséből származnak; tulajdonképen pedig — és ezt előre is megjegyezni kívá­nom — a Kohntól felhozott hólyagos kütegnél a ragályozás tényleg meg­van, s a górcsövi vizsgálat alapján lehozott aetiológiai momentum, azaz a kütegnek növény-parasiták által való létrehozatala, bár némileg módosítottan, teljesen igaz. Élénken emlékezetemben vannak még a bécsi bőrkóro­­dán való szolgálatom idejéből a Kohn által leírt kórképek s épen azért az alább felhozandó két esetben híven ragasz­kodom azon mintákhoz, hogy így egyrészt ugyanezen prae­­missa-ból a helyes következtetést levezethessem, másrészt pe­dig kétségbevonhatlanul bebizonyítsam, hogy a Kohntól fel­hozott hólyagos küteg a mycosis-fajokhoz tartozik ugyan, csupán fellépésében ötlött más alakot. 1874. december 23-kán G. A., 20 éves, nőtlen, pinczér, hólyagküteg miatt a helybeli kórház bőrkórtani osztályára felvétetett. A kórelőzményből megtudtuk, hogy 4 héttel azelőtt in margine praeputii phimetici fekélyeket kapott, melyek — minthogy gyógykezelésnek magát alá nem vetette — a következő időben mind inkább tovább fejlődtek. Miután a penis­en levő bántalom napról napra súlyosbodott, s a beteg három nappal azelőtt, hogy a kórházba felvétetett, arczán keteget kapott, melyet ő a genitalis bajjal összefüggésben állónak vélt, kénszerítve érze magát orvosi segélyt venni igénybe. Ezen hólyagos keteg keletkezésének okát illetőleg a beteg épen semmit sem tudott felhozni. A felvételnél következő status praesens jegyeztetett fel: A test jól van táplálva, a bőr színe, nemkülönben a szakál és baj barna. Az arczon szétszórva, rendetlenül árpa-, lencse- és fillérnagyságú hólyagok vannak, melyek közül a kicsinyek víz­tiszta folyadékkal telvek, feszültek; míg a nagyobbak inkább ránczos, függő borítékkal bírnak, s annak alján tejüregszerű, homályos küleműek. Ezen hólyaggal fedett helyek között élesen határolt, fillérnagyságú sárga vagy sárgásbarna pörkök vannak, melyek néhol mintr. magasak. Ha a mézsárgaszínű pörköket levesszük, alattuk fénymáz­­(Firniss)-szerűleg bevont, kevéssé nedvező récze mutatkozik, melynek környezetén a külliám rojtosan fel van emelkedve. A sötétbarna pörkökkel fedett részeken az alap teljesen be van bőrödzve, a pörk maga morzsalékony. Imitt-amott, név szerint a sulcus mentalis tájékán, egy ilyen telepnek közepén a pörk levált, a recze be van bőrödzve, míg annak kerületén újabb, mézsárga színű anyag foglal helyet. A következő momentumok, áe­m. hogy a kütegnek műle­ges létrejötte ki volt zárva, nem lévén semmi helyi izgatásnak nyoma; hogy továbbá öt nap múlva az arczon a kütegnek egyes kivirágzásai visszafejlődésnek indultak, azon nézetre hoz­tak, hogy ez a Kohn által leírt impetigo parasitaria faciei-hez hasonló eset. A bal arczról lencsenagyságú, víztiszta hólyagnak borítékát levevén, s miután kalioldatot (1 : 16) tettem hozzá, Vérnek górcsövének 8-as lencséjével azt megvizsgálván, a hámsejteken kívül egyes micrococcushalmazokat találtam. Több ilyen eredménytelen kísérlet után végre sikerült egy gombostürok-nagyságú hólyagon a hólyagszélnek levakarása után kevés, vékony, kétszeresen határolt, szét nem ágazó, gyakran két látkörre terjedő, félreismerhetlen mycéliumot találni. Ez azonban nem volt egyetlen lelet, minthogy a készít­ményben még gombarészeket is találtam. Ezen leletet illetőleg meg kell jegyeznem, miszerint ha a Kohn által adott rajzot a fenntebbivel összehasonlítjuk, a lényeges részekben való egyezést meglepőnek találjuk. Némi eltérés csak abban mutatkozik, hogy Kohn dúsabb myce­­liumhálózatot talált, mely szerinte „a myceliumszálak finom­ságánál fogva semmi hasonlatosságot sem mutat a bőr-my­­cosisfajoknál (favus, herpes tonsurans stb.) eddig talált gom­bákkal“ ; továbbá hogy „a myceliumszálak a termékenyítő szerveknek tartott beczőkkel összeköttetésben is állanak.“ Mindenki azonban, ki behatóan foglalkozott a növény­­parasitákkal, jól tudja, hogy a myceliumszálak vékonysága, továbbá azon körülmény, váljon a termékenyítő szer­vek külön állanak-e vagy a mycéliumszálakkal összefüggnek, a meghatározásoknál nem lényeges. Akkor pedig ell kell is­merni, hogy a mi leleteink egybevágók. Bármennyire egyeznek is azonban a mi clini­ai és gór­csövi leleteink, az ezekből vont következtetéseink mégis szétágaznak. Míg ugyanis Kohn ezen gombát a bőrbetegségnél is­meretlennek tekinti, én béntelen vagyok az alább kifejtendő oknál fogva, annak előjöttét a praeparatum véletlen tisz­­tátalanságának tulajdonítani. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy ezen termé­­kenyítő szervek vagy beezőalakú képződmények előttem nem ismeretlenek, mert azokat már ismételten találtam, még­pe­dig nemcsak a gombák körüli vizsgálódásaimnál. Továbbá úgy tetszik nekem, hogy azok teljesen megegyeznek az Ardisten által a koszgombánál találtakkal. Már­pedig ezen puccinia favi Ardisten-nek elnevezett gombáról Robin() kö­vetkezőleg nyilatkozik : „qui n’est qu’accessoire, qui n’est qu’un épiphénoméne et manque souvent.“ Hogy pedig a mi rajzaink (Kohn) szerint valóban puccinia fekszik előttünk, az előttem kétségtelennek látszik. Ezen okoknál fogva egyelőre még mycelumszálakra sem fektetek súlyt, hanem az egész leletet irrevelánsnak tekintem. Sajnálatomra egy félreértés következtében (a beteget ugyanis még az­nap kenőc­csel befedték) a vizsgálatot nem folytathattam ugyanazon betegnél, így tehát nagyobb bizonyító erővel bíró esetre volt szükségen, hogy az inkább tudományos szempontból fontos kérdésben positív eredményre juthassak. Erre körülbelül egy év múlva új al­kalom nyílt. *) Schwimmer borkortanának az impetigo contagiosa-ról szóló fe­jezetében Kap­si állítását azért vonja kétségbe, mert 800—900-szoros nagyításnál a gombát nem találta, s főleg mert nem látja valószínűnek, hogy egy heveny lefolyású küteg gombától oko­zott legyen. Nem kétkedem, hogy azóta szerzett tapasztalatai, pl. a herpes tonsurans-nál, azon meggyőződésre juttatták Schwimmert, hogy mind a gombák által előidézett egyes kivirágzások, mind pedig az egész folyamat két-három hét alatt is véget érhetnek. *) Histoire naturelle des végéfcaux parasites, qui croissent »ur l’liomme et sur les animaux vivants. Par Charles Robin. Paris. 1863. (Vége következik).

Next