Orvosi Hetilap, 1876. szeptember (20. évfolyam, 36-39. szám)

1876-09-03 / 36. szám

A rászólónak hangvilla által szólított hangját a K­ö­­n­ig-féle dobhoz vezetve, mint­­ismeretes, a forgatott tükör­ben egymással teljesen megegyező emelkedésekből és mélye­désekből álló lángképet kapunk. IV. Midőn valamely ráhangzó vagy egyik végén zárt cső előtt elfúvunk, a kiáramló levegő súrlódást szenved, s ennek következtében zörej támad; a zörej a befoglalt légoszlopot mozgásba hozza. Hasonló lesz az eredmény akkor is, ha a zörejt bár­milyen más úton keltjük, például plessimeterrel való kontatás által a légoszlop szabad nyílása előtt. Mindezen esetekben kiválasztja a légoszlop a támasztott zörejből saját alaphangját és azt erősíti. De ezenkívül, mint azt a konta­­tási hangra nézve elemzés útján kimutattam, még jelen van­nak itt, mint felhangok azon hangok is, melyeknek lengési számai az alaphang lengési számának páratlan számú több­szörösei , ezek pedig egymással és az alaphanggal harmoni­kus összefüggésben lévén, a hang tiszta zenészeti hang lesz. Ilyen hang minden kifelé közlekedő úr kontatása által nyer­hető dobos kontatási hang, így a gőg, vagy a kifelé közlekedő barlang dobos hangja is. Hogy ezen hang a legszabályosabb emelkedésekből álló lángképet mutat, azt már előbb volt al­kalmam kiemelni. V. Térjünk most át a lágy fallal ellátott részek dobos kon­tatási hangjára. Ezen hang acusticai tulajdonságai iránt csak úgy leszünk képesek tájékozást nyerni, ha azon viszonyt ismerjük, melyen a befoglalt levegő és a hártyás fal egy­máshoz állanak. Hártya, kellő megfeszítés mellett, már magában is ké­pes dobos kontatási hangot adni. Ezen dobos kontatási hang a hártyának saját hangja. Magassága változik a hártya fe­szülése és nagysága szerint, nagyobb hártyánál mélyebb, kisebb vagy jobban feszült hártyánál magasabb a hang. Ne­vezetes, hogy a hártya akkor is jöhet lengésbe, midőn nem kontatjuk, hanem közelében saját hangja vagy a hanglejtő­nek más, de hozzá közel eső hangja megszólíttatik, ellenben a hártya nyugton marad, ha a megszólított a hang a hártya alaphangjától távolabb esik. VI. Milyen feltétel alatt fog hengeralakú üvegedény dobos kontatási hangot adni, ha nyílt végét lengésre képes hártyá­val elzárjuk? Ezen viszonyra vonatkozólag Geige­r és én kimutat­tuk, hogy a hártya elegendő megfeszítése mellett, egészen egy nyolczaddal magasabb hang állhat elő, mint minő ma­gas hangot az üveghenger hártya nélkül adott; ellazult hártya mellett pedig egészen egy nyolczaddal mélyebb han­got nyertem, mint azon esetben, ha a henger nyílását hártya nemm fedte. Úgy látjuk tehát, hogy bizonyos határon belül a légoszlop képes a hártya lengéseihez alkalmazkodni és viszont. Azért, midőn a hártya túlságos megfeszítése miatt hártya és levegő lengéseikben egymáshoz nem alkalmazkod­hatnak, dobos kontatási hangot sem­ fogunk nyerhetni. A hártyával elzárt hengeredény dobos kontatási hang­ját elemezve, abban felhangokat nem találtam. De a hártya jelenléte itt lehetetlenné is teszi a felhangok képződését, hogy a bennfoglalt levegőnek megfelelő felhangjai képződ­hessenek, a hártyának egy és ugyanazon időben az alaphan­gon kívül még a felhangokkal is együtt kellene lengenie, mert a hártya helyére, az alaphangnál, úgy mint ennek fel­hangjainál is, a hullám lengő szakainak középrésze és nem a csomófelület esik. Azonban arra, hogy az alaphangnál csak háromszor több lengést végző első felhanggal is együtt leng­hessen a hártya, már — mint fenntebb láttuk — nagyobb fokú feszülése kívántatnék meg. Másfelől a hártyának is van­nak felhangjai. Ezek azonban, a­mint Helmholtz kimu­tatta, nem állanak szabályszerű viszonyban egymással és egyáltalában igen közel esnek az alaphanghoz, velük azért a bennfoglalt levegő nem jöhet együttlengésbe. És így, mi a levegő és hártya által közösen erősíttetik, az csak az egyedül hangzó alaphang, melynek lángképe szabályos emelkedése­ket is mutat. Közlemény a budapesti kir. egy­etem gyógyszertani intézetéből. Kísérletek a lakások levegőjét szenyező szervi és szervetlen anyagokkal górcsői vizsgálat alapján. ■ ErŐSS GYULÁ-tól. (Vége). Azon szervezetek közül, melyek a lakások levegőjében úsznak, a bacteriumok után a gombák érdeklik leginkább az orvost. Grui­thussen1) egyike az elsőknek, kik kimondták, hogy a levegőben gombák vannak, bár állítása, miszerint a nappar (Sonnenstaub) gombafonalak és spórákból áll, igen túl­zottnak bizonyult. Az újabb búvárok közül Goldgshin Os­borner 2), Eh­ren­berg3) K i u d f 1 e i s c­h4) Lichten­stein5) tesznek említést a levegő gombasporáiról. Ez irányban kísérleteimet részint a légporgyüjtő készü­léken nyert, részint lakszobák, pinczelakás, lakásokhoz tartozó mellékhelyiségek és műhelyekben felfogott porokkal tettem. A légporgyűjtő készülék porában sokkal kisebb mennyi­ségben találhatók gombaporok, mint a többi porokban ; jellem­zőül is csak ez fogadható el. Azonban nagy fontosság tulajdo­nítandó a többi, különösen nedvesebb helyek porainak is, me­lyeknek szervi alkatrészei gazdag tápanyagot szolgáltatnak a gombáknak, s így részben a levegőbeli gombaspórák forrá­saiul tekintendők. Mennyileges meghatározást ugyanazon úton tettem, mint a bacteriumoknál leírtam, s itt az eredmény a spórák nagy­sága és nyugodt helyzete folytán sokkal biztosabb, mint amott. Egy corm­­porban, melyet a légporgyűjtő készülék fogott fel (az egyetemi gyógyszertani intézetből), s mely megfelel 10,300 liter levegőnek, átlag 12,000 gombasporát találtam. Meghatározásom tehát sokkal kisebb eredményt ad, mint Dancer-é, ki egy csepp vízben, melyet londoni utczai porral összekevert 250,000 gombasporát talált, melyből 100 térre 100 spóra esett, mi hihetőleg a gombasporáknak más szervetlen poralkatrészekkel való összetévesztéséből származik; de ellentmond Lichten­stein (fenntebb) vizsgálatainak is, ki a levegőbeli gombaspórák mennyiségét igen kevésre teszi. A közlött számérték túlnyomó része penészgombákra esik, melyek közül gyakorisága által leginkább kitűnik a penicillinul crustaceum, bonnet E­h­re­n­b­e­r­g-től unschuldiger Weltbür­ger“ nevet kapott. Valamivel kisebb, de szintén jelentékeny mennyiségben észleltem a mucor-féléket (különösen mucor mu­cedo­pres.), chaetocladium Jonesii, oidium albicans Rob., oidium lactis Fres., aspergillus glaucus, Saccharomyces cerevisiae. Ezeken kívül egyszer találtam egy lakszobában kitett nedves 1) Beiträge zur Physiognosie etc. München, 1812. 137. lap. 2) „Oral Surgery.“ 675. 1. 3) „Uebersicht der seit 1847 fortgesetzten Untersuchungen über das von der Atmosphaere unsichtbar getragene reiche organische Leben.­­Berlin, 1871. *) „Untersuchungen über niedere Organismen.“ Virchow’s Archiv. 1871. 54. k. *) „Ein Stückhen öffentlicher Gesundheitspflege.“ Berliner klini­sche Wochenschrift. 1874. 50. sz.

Next