Orvosi Hetilap, 1876. szeptember (20. évfolyam, 36-39. szám)
1876-09-03 / 36. szám
A rászólónak hangvilla által szólított hangját a König-féle dobhoz vezetve, mintismeretes, a forgatott tükörben egymással teljesen megegyező emelkedésekből és mélyedésekből álló lángképet kapunk. IV. Midőn valamely ráhangzó vagy egyik végén zárt cső előtt elfúvunk, a kiáramló levegő súrlódást szenved, s ennek következtében zörej támad; a zörej a befoglalt légoszlopot mozgásba hozza. Hasonló lesz az eredmény akkor is, ha a zörejt bármilyen más úton keltjük, például plessimeterrel való kontatás által a légoszlop szabad nyílása előtt. Mindezen esetekben kiválasztja a légoszlop a támasztott zörejből saját alaphangját és azt erősíti. De ezenkívül, mint azt a kontatási hangra nézve elemzés útján kimutattam, még jelen vannak itt, mint felhangok azon hangok is, melyeknek lengési számai az alaphang lengési számának páratlan számú többszörösei , ezek pedig egymással és az alaphanggal harmonikus összefüggésben lévén, a hang tiszta zenészeti hang lesz. Ilyen hang minden kifelé közlekedő úr kontatása által nyerhető dobos kontatási hang, így a gőg, vagy a kifelé közlekedő barlang dobos hangja is. Hogy ezen hang a legszabályosabb emelkedésekből álló lángképet mutat, azt már előbb volt alkalmam kiemelni. V. Térjünk most át a lágy fallal ellátott részek dobos kontatási hangjára. Ezen hang acusticai tulajdonságai iránt csak úgy leszünk képesek tájékozást nyerni, ha azon viszonyt ismerjük, melyen a befoglalt levegő és a hártyás fal egymáshoz állanak. Hártya, kellő megfeszítés mellett, már magában is képes dobos kontatási hangot adni. Ezen dobos kontatási hang a hártyának saját hangja. Magassága változik a hártya feszülése és nagysága szerint, nagyobb hártyánál mélyebb, kisebb vagy jobban feszült hártyánál magasabb a hang. Nevezetes, hogy a hártya akkor is jöhet lengésbe, midőn nem kontatjuk, hanem közelében saját hangja vagy a hanglejtőnek más, de hozzá közel eső hangja megszólíttatik, ellenben a hártya nyugton marad, ha a megszólított a hang a hártya alaphangjától távolabb esik. VI. Milyen feltétel alatt fog hengeralakú üvegedény dobos kontatási hangot adni, ha nyílt végét lengésre képes hártyával elzárjuk? Ezen viszonyra vonatkozólag Geiger és én kimutattuk, hogy a hártya elegendő megfeszítése mellett, egészen egy nyolczaddal magasabb hang állhat elő, mint minő magas hangot az üveghenger hártya nélkül adott; ellazult hártya mellett pedig egészen egy nyolczaddal mélyebb hangot nyertem, mint azon esetben, ha a henger nyílását hártya nemm fedte. Úgy látjuk tehát, hogy bizonyos határon belül a légoszlop képes a hártya lengéseihez alkalmazkodni és viszont. Azért, midőn a hártya túlságos megfeszítése miatt hártya és levegő lengéseikben egymáshoz nem alkalmazkodhatnak, dobos kontatási hangot sem fogunk nyerhetni. A hártyával elzárt hengeredény dobos kontatási hangját elemezve, abban felhangokat nem találtam. De a hártya jelenléte itt lehetetlenné is teszi a felhangok képződését, hogy a bennfoglalt levegőnek megfelelő felhangjai képződhessenek, a hártyának egy és ugyanazon időben az alaphangon kívül még a felhangokkal is együtt kellene lengenie, mert a hártya helyére, az alaphangnál, úgy mint ennek felhangjainál is, a hullám lengő szakainak középrésze és nem a csomófelület esik. Azonban arra, hogy az alaphangnál csak háromszor több lengést végző első felhanggal is együtt lenghessen a hártya, már — mint fenntebb láttuk — nagyobb fokú feszülése kívántatnék meg. Másfelől a hártyának is vannak felhangjai. Ezek azonban, amint Helmholtz kimutatta, nem állanak szabályszerű viszonyban egymással és egyáltalában igen közel esnek az alaphanghoz, velük azért a bennfoglalt levegő nem jöhet együttlengésbe. És így, mi a levegő és hártya által közösen erősíttetik, az csak az egyedül hangzó alaphang, melynek lángképe szabályos emelkedéseket is mutat. Közlemény a budapesti kir. egyetem gyógyszertani intézetéből. Kísérletek a lakások levegőjét szenyező szervi és szervetlen anyagokkal górcsői vizsgálat alapján. ■ ErŐSS GYULÁ-tól. (Vége). Azon szervezetek közül, melyek a lakások levegőjében úsznak, a bacteriumok után a gombák érdeklik leginkább az orvost. Gruithussen1) egyike az elsőknek, kik kimondták, hogy a levegőben gombák vannak, bár állítása, miszerint a nappar (Sonnenstaub) gombafonalak és spórákból áll, igen túlzottnak bizonyult. Az újabb búvárok közül Goldgshin Osborner 2), Ehrenberg3) K i u d f 1 e i s ch4) Lichtenstein5) tesznek említést a levegő gombasporáiról. Ez irányban kísérleteimet részint a légporgyüjtő készüléken nyert, részint lakszobák, pinczelakás, lakásokhoz tartozó mellékhelyiségek és műhelyekben felfogott porokkal tettem. A légporgyűjtő készülék porában sokkal kisebb mennyiségben találhatók gombaporok, mint a többi porokban ; jellemzőül is csak ez fogadható el. Azonban nagy fontosság tulajdonítandó a többi, különösen nedvesebb helyek porainak is, melyeknek szervi alkatrészei gazdag tápanyagot szolgáltatnak a gombáknak, s így részben a levegőbeli gombaspórák forrásaiul tekintendők. Mennyileges meghatározást ugyanazon úton tettem, mint a bacteriumoknál leírtam, s itt az eredmény a spórák nagysága és nyugodt helyzete folytán sokkal biztosabb, mint amott. Egy cormporban, melyet a légporgyűjtő készülék fogott fel (az egyetemi gyógyszertani intézetből), s mely megfelel 10,300 liter levegőnek, átlag 12,000 gombasporát találtam. Meghatározásom tehát sokkal kisebb eredményt ad, mint Dancer-é, ki egy csepp vízben, melyet londoni utczai porral összekevert 250,000 gombasporát talált, melyből 100 térre 100 spóra esett, mi hihetőleg a gombasporáknak más szervetlen poralkatrészekkel való összetévesztéséből származik; de ellentmond Lichtenstein (fenntebb) vizsgálatainak is, ki a levegőbeli gombaspórák mennyiségét igen kevésre teszi. A közlött számérték túlnyomó része penészgombákra esik, melyek közül gyakorisága által leginkább kitűnik a penicillinul crustaceum, bonnet Ehrenberg-től unschuldiger Weltbürger“ nevet kapott. Valamivel kisebb, de szintén jelentékeny mennyiségben észleltem a mucor-féléket (különösen mucor mucedopres.), chaetocladium Jonesii, oidium albicans Rob., oidium lactis Fres., aspergillus glaucus, Saccharomyces cerevisiae. Ezeken kívül egyszer találtam egy lakszobában kitett nedves 1) Beiträge zur Physiognosie etc. München, 1812. 137. lap. 2) „Oral Surgery.“ 675. 1. 3) „Uebersicht der seit 1847 fortgesetzten Untersuchungen über das von der Atmosphaere unsichtbar getragene reiche organische Leben.Berlin, 1871. *) „Untersuchungen über niedere Organismen.“ Virchow’s Archiv. 1871. 54. k. *) „Ein Stückhen öffentlicher Gesundheitspflege.“ Berliner klinische Wochenschrift. 1874. 50. sz.