Orvosi Hetilap, 1876. november (20. évfolyam, 45-48. szám)
1876-11-05 / 45. szám
agytekére korlátolódik ; ha azonban a vérzések csekélyek, inkább szivárgások, s teljesen elmaradhatnak, mint azt egyik eseteikben látni fogjuk; a másiknál az idült folyamat alatt új lerakódások és vérzések mutatkozván, vele együtt csak időszakonkint léptek fel agyi tünetek. A tünetek azonban minden esetben olyanok, hogy tisztán eme kórfolyamatot ismérni lehetetlen. Az irodalomban közölt esetek, mint a mieink is, senyves gyermekekre vonatkoznak, leginkább az angolkóros testalkat volt kisebb-nagyobb fokban kifejezve. Ha a kórbonctani leletet tartjuk szem előtt, beláthatni, hogy gyógyulások ezen esetekben lehetségesek, s be is vannak bizonyítva. Bő felvilágosítást és tájékozást csak akkor fogunk nyerhetni, ha bővebb casuistica alapján lehetséges lesz biztos kórismészeti támpontokat felállíthatni. Az egyik eset 11 éves leányra vonatkozik, ki csípízületi bántalmánál 370 napot töltött a korodán, a szerencsétlen, sok szenvedésén keresztül ment beteg kórtörténetét nem akarom egész terjedelemben közölni, miután több évet venne igénybe; különösen csak azon részletekre akarok szorítkozni, melyek a jelen bántalomra vonatkoznak. Geretka Anna, 11 éves, 1871. június 19-kén vétetett fel a kórodára, a gyermek már egy ízben czombtályoggal feküdt a kórodán, s ekkor javultan bocsáttatott el. A mostani felvételnél a jobboldali heveny csípízület sok minden tünetei jelen voltak az elég jól fejlett és középszerűen táplált betegen, kinél egyéb szervi bántalmat nem lehetett találni; különösen éjjel voltak heves fájdalmai, melyek álmát zavarták, a hőmérsék C. 40°-t érte el és reggelenkint 38%-ra szállt alá. Július 1-jén a fájdalmak csilapítására a végtag ki lett nyújtva, belsőleg chinin és az éjjeli nyugalom megszerzésére morphium ; folytonos láz mellett a fájdalmak a nyújtás alatt június 5 k éig szüneteltek, ekkor kiújúltak, s a jobb tomportájon tályogképződés volt észlelhető; az éjjelen át félrebeszélt, chinin, morphium daczára sem a láz, sem a fájdalmak nem enyhültek, s a leány folyton kimerült. Július 14-k én jelentkeztek először általános lánggörcsös rohamok, melyek, s a nagy fájdalom ellen szunyás bőr alá fecskendősek lettek rendelve. 15-, 16-, 17-, 18- és 20-kán több görcsös roham jelentkezett napjában, folyton magas esteli lázak mellett. 18-kán a régen behegedt ezombseb ismét felfakadt és belőle igen nagy mennyiségű geny ürült ki. A leírt görcsös rohamokat közönségesen heves fejfájás előzte meg. Július 23-kán a sebnyílás tágítva jön , ellennyílás lett alkalmazva, a kutaszolás azonban csupasz csontfelületet nem talált. 25-től fogva a beteg állapota tűrhetővé lön, fájdalmai, láza, görcsei szűntek, genyváladék bő. Augustus 31-kén ismét meg lett kísérelve a nyújtás alkalmazása, beteg jól tűrő, mígnem September 7-kén ismét beállott 40°-a magas láz, s heves fájdalom a bántalmazott ezombban, úgy hogy a nyújtást abban kellett hagyni, miután állandójavulást nem lehetett várni, a beteg azonban a begengedés, a folytonos láz, nagy fájdalmak miatt a végkimerülésnek jön kitéve. September 14-kén a czombcsont csonkolás lett rajta véghezvive, s a szuvas csontfeje is eltávolíttatotta a műtétet Verebély m. tr. eszközlé. A délutáni órákban a leányon lánggörcsös roham mutatkozott, mely néhány perczig tartott. Jelentkeztek felfekvések, melyek azonban a czombsebbel együtt tiszta sarjadzó felületet mutattak, a láz is szűnt, csak October 10-kén az ejteli órákban sajátságos aggasztó érzet fogta el a beteget, gyorsérülés, magas hőfok 39,6, később azonban megnyugodott és csendesen aludt. A decubitusok, a vágott seb szép gyógyulásnak indult. November 5- és 13-kán jelentkeztek gyomortáji fájdalom kíséretében görcsök, úgyszintén 16-kán; ekkor a felfekvések teljesen be voltak gyógyulva, a gyermeket fájdalom nélkül lehetett emelni, azonban a műtéti seb genyürbe vezet, zsongító étrend és kezelés. December 12-kén a kórodán levő betegen epilepticus rohamot látván, a leány szintén lánggörcsökbe esett. Január hóban erős bélhurut jelentkezett, 21-, 22-, 23- és 24-k én görcsös rohamok. A bélhurut folyton tartott, nem lehetett szüntetni, február 22-kén görcsös tejfájdalmakról panaszkodott, erre fájdalmak rohamonként lepték meg. A czombcsontseb a beteg ily állapota mellett épen nem mutatott gyógyipart, a beteg folyton fogy, felfekvések képződnek, május 4-kén lánggörcsös roham. Június hóban a beteg kezd kimerülni, 11-kén erős hányás, 14-kén görcsös rohamok, melyek naponként ismétlődnek, 19-kén este a beteg eszméletlen állapotban vígan kezd énekelni, utána erős görcsös rohant. A kimerülés fokozódó tünetei közt, beteg június 23-kán hajnali 3 órakor elhalt. A másnap történt bonczolásból csak az agyváltozást illető részeket akarom közölni, a csípízületi változásokra más helyen fogunk visszatérni. A fejbőr halavány, koponyaboltozat vékony, közép csontbéltartalmú; a hosszanti öbölben kevés laza, alvadt rostonya, a kemény agykér domborulatának belfelületém mindenütt igen vékony, finom véredényektől átszőtt, apró czafatokban levonható hártya, mely jobboldalt valamivel vastagabb, hol is annak véredényei egész czervaszál vastagságúak. A lágy agyburkok apró czafatokban könyen levonhatók, igen vérszegények, az oldalgyomrácsok valamivel tágabbak, tiszta savóval telvek, az edényfonatok vérszegények, az agy közép vér- és nedvtartalmú, a koponyaalapi öblökben sok laza véralvadék. * * * Lisiczky Anna, 17 hónapos, 1876. január 20-kán hozatott a kórodára, a gyermek börtönben levő anyjánál volt, ki azt elhanyagolta és rajta több ízben gyilkossági merényletet kísérlett meg. A gyermek korához képest igen roszul fejlett, 59 cmtr. hosszú, elsoványodott, satnya, feje aránytalan nagy, haránt átmérője 13,4 cmtr., hosszátmérő 14 cmtr., ferde átmérő 17 cmtr., körfogat 44 cmtr., kutacsok és varrányok mind nyitvák, a koponyacsontok helyenkint pergamentszerűen benyomhatók. Arca kicsiny, beszéd, nyelés szabad, hangja tiszta, magas. Nyak igen vékony, a mellkas oldalt összelapított, pectus carinatum, a bordák kinyomatai igen feltűnők, maguk a bordák puhák, vékonyak, kantatás eltérést nem mutat, légzés sejtes , a szívműködés elég erélyes, a szívhangok tiszták. Lép- és májtompulat nem mutat feltűnőbb eltérést. Altest kissé puffad, falzata keménydeden feszült. Széke kemény, 24 óra alatt csak egyszer van. Vizelet szabadon ürül. Rendeltetett Liebigféle gyermekleves, nyers hús, bor, belsőleg vaskészítmények. A gyermek többnyire nyugodtan feküdt, olykor tartósan sírt, láza az egész kórfolyamat alatt nem volt; a jó étvágy daczára azonban a gyermek mindinkább fogyott és február 5-kén csendesen kimúlt. A bonczleletnek idevonatkozó része a következőkben áll : A fej aránylag nagy, a fejbőr halavány, a koponyaboltozat középvastag, a varratok helye mindenütt hártyás, a mellső kulacs majdnem tyúktojás körfogatú, a hátsó babnagyságú. A kemény agykér belfelülete, jobboldalt tenyérnyi, baloldalt tallérnyi terjedelemben 2—3 vonal vastag, sötétvereses, barna hártyával fedett. Ezen hártya levonható, lemezekre szed-hető szét, melyek apró véredényekkel vannak átnőve, s melyek közt vékony véralvadék rétegek léteznek. A lágy agyburkok apró czafatokban könyen levonhatók, igen vérszegények, savósan kissé beszűrődöttek, az oldalgyomrácsokban mintegy 20 grm. tiszta sárga savó. Az edényfonatok vérszegények, az agy tésztatapintatú, savófényű, metszlapján igen kevés vérpont esik. Ha tekintetbe vesszük, hogy a gyermekkorban az agy és annak burkai állandóan sokkal vér- és nedvdúsabbak, mint felnőtteknél, úgy ebből kiindulólag azt hihetnők, hogy a kemény agykórláb is gyakoribb, s mégis oly ritka gyermekbetegség ez, hogy az utóbbi 5 év alatt csak két eset