Orvosi Hetilap, 1876. november (20. évfolyam, 45-48. szám)

1876-11-05 / 45. szám

agytekére korlátolódik ; ha azonban a vérzések csekélyek, inkább szivárgások, s teljesen elmaradhatnak, mint azt egyik eseteikben látni fogjuk; a másiknál az idült folyamat alatt új lerakódások és vérzések mutatkozván, vele együtt csak időszakonkint léptek fel agyi tünetek. A tünetek azon­ban minden esetben olyanok, hogy tisztán eme kórfolyama­tot ismérni lehetetlen. Az irodalomban közölt esetek, mint a mieink is, senyves gyermekekre vonatkoznak, leginkább az angolkóros testalkat volt kisebb-nagyobb fokban kifejezve. Ha a kórbonc­tani leletet tartjuk szem előtt, beláthatni, hogy gyógyulások ezen esetekben lehetségesek, s be is van­nak bizonyítva. Bő felvilágosítást és tájékozást csak akkor fogunk nyerhetni, ha bővebb casuistica alapján lehetséges lesz biztos kórismészeti támpontokat felállíthatni. Az egyik eset 11 éves leányra vonatkozik, ki csípízü­­leti bántalmánál 370 napot töltött a korodán, a szerencsét­len, sok szenvedésén keresztül ment beteg kórtörténetét nem akarom egész terjedelemben közölni, miután több évet venne igénybe; különösen csak azon részletekre akarok szorítkozni, melyek a jelen bántalomra vonatkoznak. Geretka Anna, 11 éves, 1871. június 19-kén vétetett fel a kórodára, a gyermek már egy ízben czombtályoggal feküdt a kórodán, s ekkor javultan bocsáttatott el. A mostani felvétel­nél a jobboldali heveny csípízület sok minden tünetei jelen vol­tak az elég jól fejlett és középszerűen táplált betegen, kinél egyéb szervi bántalmat nem lehetett találni; különösen éjjel voltak heves fájdalmai, melyek álmát zavarták, a hőmérsék C. 40°-t érte el és reggelenkint 38%-ra szállt alá. Július 1-jén a fájdalmak csilapítására a végtag ki lett nyújtva, belsőleg chinin és az éjjeli nyugalom megszerzésére morphium ; folyto­nos láz mellett a fájdalmak a nyújtás alatt június 5 k éig szü­neteltek, ekkor kiújúltak, s a jobb tomportájon tályogképződés volt észlelhető; az éjjelen át félrebeszélt, chinin, morphium daczára sem a láz, sem a fájdalmak nem enyhültek, s a leány folyton kimerült. Július 14-k é­n jelentkeztek először általános lánggörcsös rohamok, melyek, s a nagy fájdalom ellen szunyás bőr alá fecskendősek lettek rendelve. 15-, 16-, 17-, 18- és 20-kán több görcsös roham jelentkezett napjában, folyton magas esteli lázak mellett. 18-kán a régen behegedt ezombseb ismét felfakadt és belőle igen nagy mennyiségű geny ürült ki. A leírt görcsös rohamokat közönsé­gesen heves fejfájás előzte meg. Július 23-kán a sebnyílás tá­gítva jön , ellennyílás lett alkalmazva, a kutaszolás azonban csupasz csontfelületet nem talált. 25-től fogva a beteg állapota tűrhetővé lön, fájdalmai, láza, görcsei szűntek, genyváladék bő. Augustus 31-kén ismét meg lett kísérelve a nyújtás al­kalmazása, beteg jól tűrő, mígnem September 7-kén ismét be­állott 40°-a magas láz, s heves fájdalom a bántalmazott ezomb­­ban, úgy hogy a nyújtást abban kellett hagyni, miután állandó­­javulást nem lehetett várni, a beteg azonban a be­gengedés, a folytonos láz, nagy fájdalmak miatt a végkimerülésnek jön kitéve. September 14-kén a czombcsont csonkolás lett rajta véghezvive, s a szuvas csontfeje is eltávolíttatotta a mű­tétet Verebély m. t­r. eszközlé. A délutáni órákban a leányon lánggörcsös roham mutatkozott, mely néhány perczig tartott. Jelentkeztek felfekvések, melyek azonban a czombseb­­bel együtt tiszta sarjadzó felületet mutattak, a láz is szűnt, csak October 10-kén az ejteli órákban sajátságos ag­gasztó érzet fogta el a beteget, gyors­érülés, magas hőfok 39,6, később azonban megnyugodott és csendesen aludt. A decubitusok, a vágott seb szép gyógyulásnak indult. N­o­­v­ember 5- és 13-kán jelentkeztek gyomortáji fájdalom kíséretében görcsök, úgyszintén 16-kán; ekkor a felfekvések teljesen be voltak gyógyulva, a gyer­meket fájdalom nélkül lehetett emelni, azonban a műtéti seb genyürbe vezet, zsongító étrend és kezelés. December 12-kén a kórodán levő betegen epilepticus rohamot látván, a leány szintén lánggörcsökbe esett. Január hóban erős bél­hurut jelentkezett, 21-, 22-, 23- és 24-k én görcsös ro­hamok. A bélhurut folyton tartott, nem lehetett szüntetni, február 22-kén görcsös tejfájdalmakról panaszkodott, erre fájdalmak roham­onként lepték meg. A czombcsontseb a beteg ily állapota mellett épen nem mutatott gyógyipart, a beteg folyton fogy, felfekvések képződnek, május 4-kén lánggörcsös roham. Június hóban a beteg kezd kimerülni, 11-kén erős hányás, 14-kén görcsös rohamok, melyek naponként ismétlőd­nek, 19-kén este a beteg eszméletlen állapotban vígan kezd énekelni, utána erős görcsös rohant. A kimerülés fokozódó tünetei közt, beteg június 23-kán haj­nali 3 órakor elhalt. A másnap történt bonczolásból csak az agyváltozást illető részeket akarom közölni, a csípízületi változásokra más helyen fogunk visszatérni. A fejbőr halavány, koponyaboltozat vékony, közép csont­­béltartalmú; a hosszanti öbölben kevés laza, alvadt rostonya, a kemény agykér domborulatának belfelületém mindenütt igen vékony, finom véredényektől átszőtt, apró czafatokban levonható hártya, mely jobboldalt valamivel vastagabb, hol is annak véredényei egész czervaszál vastagsá­gúak. A lágy agyburkok apró czafatokban könyen levonhatók, igen vérszegények, az oldalgyomrácsok valamivel tágabbak, tiszta savóval telvek, az edényfonatok vérszegények, az agy közép vér- és nedvtartalmú, a koponyaalapi öblökben sok laza véralvadék. * * * Lisiczky Anna, 17 hónapos, 1876. január 20-kán hozatott a kórodára, a gyermek börtönben levő anyjánál volt, ki azt elhanyagolta és rajta több ízben gyilkossági merényletet kísér­lett meg. A gyermek korához képest igen roszul fejlett, 59 cmtr. hosszú, elsoványodott, satnya, feje aránytalan nagy, haránt átmérője 13,4 cmtr., hosszátmérő 14 cmtr., ferde át­mérő 17 cmtr., körfogat 44 cmtr., kutacsok és varrányok mind nyitvák, a koponyacsontok helyenkint pergamentszerűen benyom­­­hatók. Arca kicsiny, beszéd, nyelés szabad, hangja tiszta, ma­gas. Nyak igen vékony, a mellkas oldalt összelapított, pectus carinatum, a bordák kinyomatai igen feltűnők, maguk a bor­dák puhák, vékonyak, kantatás eltérést nem mutat, légzés sej­tes , a szívműködés elég erélyes, a szívhangok tiszták. Lép- és májtompulat nem mutat feltűnőbb eltérést. Altest kissé puf­fad, f­alzata keménydeden feszült. Széke kemény, 24 óra alatt csak egyszer van. Vizelet szabadon ürül. Rendeltetett Liebig­­féle gyermekleves, nyers hús, bor, belsőleg vaskészítmények. A gyermek többnyire nyugodtan feküdt, olykor tartósan sírt, láza az egész kórfolyamat alatt nem volt; a jó étvágy daczára azonban a gyermek mindinkább fogyott és február 5-kén csen­desen kimúlt. A bonczleletnek idevonatkozó része a következőkben áll : A fej aránylag nagy, a fejbőr halavány, a koponyabolto­­zat középvastag, a varratok helye mindenütt hártyás, a mellső kulacs majdnem tyúktojás körfogatú, a hátsó babnagyságú. A kemény agykér belfelülete, jobboldalt tenyér­nyi, baloldalt tallérnyi terjedelemben 2—3 vonal vastag, sötétvereses, barna hártyával fe­dett. Ezen hártya levonható, lemezekre szed-­­­hető szét, melyek apró véredényekkel vannak átnőve, s melyek közt vékony véralvadék réte­gek léteznek. A lágy agyburkok apró czafatokban könyen levonhatók, igen vérszegények, savósan kissé beszűrődöttek, az oldalgyomrácsokban mintegy 20 grm. tiszta sárga savó. Az edényfonatok vérszegények, az agy tésztatapintatú, savófényű, metszlapján igen kevés vérpont esik. Ha tekintetbe vesszük, hogy a gyermekkorban az agy és annak burkai állandóan sokkal vér- és nedvdúsabbak, mint felnőtteknél, úgy ebből kiindulólag azt hihetnők, hogy a kemény agykórláb is gyakoribb, s mégis oly ritka gyer­mekbetegség ez, hogy az utóbbi 5 év alatt csak két eset

Next